Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-01-03 / 1. szám
2 senyló tenyésztésénél pedig e fonákság annyira szembeötlő, hogy azV3T jellegének a mellőzése általánosan botorságnak tekintetik. Nem akarván mélyebben lenyúlni a Stud-Book évfolyamaiba, hogy elősoroljam az elismert győzős s ép agy sebességükről is híres apalovakat, most csak anynyit jegyzek meg, hogy Ray Middleton, Birdcatcher, Harkaway, Sweetmeat és Orlando ivadékai mind sebességük által tűnnek ki, míg Voltaire, Venison, Emilius, Touchstone és Melbourne kiválólag a distance-okban jelesek. Ha tehát a sebességet kitartással akarnák egyesíteni, akkor jól megfontolt keresztezés által kellene a kétféle vért elegyiznünk , de ha egyedül sebességre törekszünk, akkor az előbb nevezett családokhoz tartsuk magunkat. Az én meggyőződésem szerint azonban a keresztezés a tenyésztőre nézve előnyösebb, mert mai napság nem elég, hogy a versenyló három vagy négy mértföldön át legjobb iramban kitartson, hanem sebesnek is kell lennie, a nélkül sohasem lehet más, mint másodrangú ló. Ezelőtt nem régen a »Sporting Gazette«-ben egy érdekes levél jelent meg »Philippus« aláírással, mely oly híven adja elő nézeteimet a bizonyos családokból való tenyésztés eredményeiről, hogy legjobbnak tartom az egészet ideigtatni. »Miután szerkesztő úr — így szól a czikkíró — megnyitja a vitát a tenyésztésben való keresztezésről, engedje meg, hogy itt néhány sikekerült »nyerőt« kiemeljek. A Sultan és Birdcatcher vér elegyítése jó eredményeket szül, erre nézve kétségbevonhatlan bizonyítékunk van Stockwellben és Sauntererben ; mindakettőnek anyja Sultan fiaitól való, úgymint Glencoe és Roy Middletontól , és míg Saunterer magának Birdcatchernek fia, Stockwell, mint minden ember tudja Baromtól, Birdcatcher egyik leghíresebb fiától származik.Sultannak és fiának vére ez utóbbi két fiára Tadmor és Wild-Dayrellre (Buccaneerünk apja) is átörökölve látszik lenni ; mint tudjuk, Palmyra, Tadmor anyja, Sultantól származik ; Elen Middleton pedig apjától Ray Middletontól kapta nevét is.Másfelől a Melbourne és Touchstone vér keverése is sikerültnek mondható; ez West-Australianban tűnik ki, melynek a.' Melbourne, a. Mowerina Touchstonetól; másrészről Blanche of Middlebieben, az anyakanczák ez ideáljában, melynek apja Melbourne, anyja Thryne, Touchstonetól ; míg Touchstone fiaitól s Melbourne kanczákból származnak az 1863-iki St.Leger nyertese és a harmadik ugyanebben a versenyben; ugyanis Lord Clifdennek apja Newminster, anyja The Slave, Melbournetól . Borealisnak (a harmadiknak) apja ugyanaz, anyja Blink Bonny, Melbournetól. Touchstone egy másik fiának Orlandonak köszöni a híres Melbourne kancza (Canezou) Fazzoletot a »Two Thousant Guinea« és más díjak nyertesét. »Pantaleon és Camel is igazolni látszanak a beléjök helyzeti reményeket. Szintúgy Alarm, Elect és Caractacus is tanúsítják, mily sikerrel elegyedett a Venison-vér a Defence kanczákkal . »És igy a végtelenig folytathatnám a szerencsés tenyésztési eredmények felsorolását, mig tollam elfáradna, hanem ha olvasóinak türelme előbb el nem fogyott volna.« * * * Fiatal kanczák többféle okokból előbbre teendők a vénebbeknél. Egyik legfontosabb ok az, hogy amazok könnyebben hozzászoknak a takarmány és a hőmérsék változásaihoz , azonban minden bármi néven nevezendő telivér kell hogy zabot és jó takarmányt kapjon. Születésétől fogva szokva van ilyenhez, s azért az emésztési szervek megkívánják ez eledelt, kellő mértékben, ha a nagy esőzések és a metsző szelek ellen sub jove frigido, azaz októbertől áprilisig, a kellő ellenállást kifejthessék. Éghajlatunkban a hőség és hideg váltakozása, a levegő nagyfokú nedvessége mellett oly hirtelen és gyakori, hogy a mérsékelt erősítő táplálék elkerülhetően szükséges. Mert az ellessel járó veszélyek többé-kevésbé az elerőtlenedett szervek meggyengült tevékenységében lelik magyarázatukat, eltekintve azon számos bőrbetegségtől, melyek hasonló okokra vezethetők vissza. Mindazáltal bizonyos évszakokban nem lehet elég óvatosnak lenni , különösen, ha a fa igen buja, s a kanczák sokat falnak belőle, mi által túlságos nedveket termelnek s ilyenkor a hólyaglobjai igen gyakoriak. Tartani kell ettől főleg őszszel, midőn a csikók elválasztatnak, de a tejelválasztás azért még folyvást tart. Ilyenkor legajánlatosabb a sovány legelő, melynek közelében sok, még pedig tiszta víz található. Rendkívül előnyös helyzete van az olyan tenyésztőknek, kiknek birtokain tőzeges földek vannak , ezek őszszel az állattenyésztésre nézve igen jó hatásúak. Erre azon ellenvetést lehetne tenni, —és meg is tétetett gyakorta, — hogy egészen felesleges dolog a kauezákat a hidegnek kitenni s dinetára szorítani, s hogy az nem más, mint roszul alkalmazott takarékosság; azonban, aki csak némileg is ismeri a nemzés folyamatát, belátandja, hogy az ilyen érveknek semmi alapjuk sincs. Sohasem árt az anyakanczákat, úgy külsőleg mint belsőleg, minél hűvösebben tartani. Minden ami általában az ingerlékenységet fokozza, ugyanoly mértékben a fogamzásra való kilátást is lejebb szállítja. Természetes, hogy a másik végletbe sem szabad esni, hogy például a kanerát egészen kiéheztessük vagy egyáltalában minden gondozás nélkül az idő viszontagságainak kitegyük. Bizonyos, hogy ez is ártalmas, amennyiben a kanczának elerőtlenedését, s egész valószínűleg ennek s csikójának is halálát vagy legalább örökös sinylését okozná. Legközönségesebb következménye az ily eljárásnak azonban a vesék lobos bántalma, mely a szomszéd szervekre is átterjed, és sokszor vészes lefolyású. Ebből tehát világos, hogy habár a tápanyag hűsítő minősége kívánatos, ezeknek egyszersmind elég friseknek és tápláléknak kell lenniük arra, hogy az állati melegség kellő foka előálljon, anélkül mindazonáltal, hogy túlságos nedvtermelés jöjjön létre. A táplálék jó édes szénából, répából, zabból, borsóból, babból, korpával keverve, állhat. Azonban anyakanczák s általában oly lovak részére, melyek az idő változásainak igen ki vannak téve, legmegfelelőbb tápláléknak találom a borsót vagy i À ш e г д. Vadászatok négy világrészben. CABILDO NAPLÓJÁBÓL.*) Tigrisvadászatunk Kelet-Indiában. A Peninsular and Orient gőzhajó társaság egy pompás hajóján, Jávából—Singapore, Poulo-Penang és Ceylon sziget mellett elhajózva Bombayba érkeztünk, ahol végre alkalmunk nyílott egy rég óhajtott kívánságunknak eleget tenni, és egy tigrisvadászatban részt venni. E czélból megérkezésünk után rögtön vadászati tervet állapítottunk meg, és az alkirály segédtisztje B. ezredes kíséretében két nap múlva útnak is indultunk. Útközben meglátogattuk Elephanta imoláit (templomait), Eldorának sziklába vágott nagyszerű barlangjait ; valamint a maga nemében páratlan, alabastrom falakkal és turquois mozaikkal díszített agrai Faj-Mahalt; láttuk Delhinek felséges palotáit és romjait, Benaresnak szent helyeit, a Gangesen úszó, félig lángemésztett hullákkal ; csodáltuk a 20.000 láb magas Himalaya hegylánczát, amelynek több ezer angol mértföldekre terjedő oldalait gyönyörű rhododendron erdők fedik, stb. ; de e mellett nem felejték el tulajdonképeni czélunkat a vadászatot, mely miatt is néhány napig a központi tartományokban tartózkodtunk. A »Central-Indian« vaspályát Gaduwarra állomásnál hagytuk el, mely Bombay-tól 24 óra távolságra fekszik, innen még 7 órát vaspályán utaztunk, míg végre egy állomásnál kiszállva, elefántokat és gyaloghintókat találtunk a tovább szállításra. Nyargaltam már tevéken, utaztam 4 gyors tevétől húzott és ugyanannyi hindu által vezetett pompás fogaton, végre használtam Japánban emberek által oly gyorsan mint lovaktól vont kocsikat , de elefánton nyargalni új volt előttem, büszkén választom tehát a legnagyobb elefántot, társul az orvost kiszemelve, míg vadászom gyaloghintóban folytató útját. A felmászás ezen elefántokra némi nehézségekkel van egybekötve, a mennyiben nagy gyakorlottság és ügyesség szükségeltetik hozzá ; ugyanis midőn az elefánt elő és hátulsó lábaival letérdel, rá kell lépni az egyik hátulsó lábára és farkában megkapaszkodva onnan felvetni magát a hátára; a benszülöttek ezt hihetlen gyorsasággal teszik; s az elefánt ha érezi, hogy hátulsó lábára léptek, rögtön feláll, s ennek következtében a ki nem ügyes az elefánt farkába kapaszkodva ég és föld között himbálódzik egy ideig. Ily utazásnál az elefántoknak legnagyobb része egész kényelmes sátorral van ellátva ; sajnos, hogy a mieinknek csak egy szőrzsák volt a hátukra erősítve. Ezen legkevésbé sem kellemes ülésen, ide-oda lóbálva, majd fekve majd ülve kellett az egyensúlyt megtartani , és ezen ingások annál erősebbek, minél vénebb az elefánt; — meg is bántuk nem sokára, hogy a legnagyobbat választottuk, s hogy nem azon kis csinos elefántra ültünk, a melyen bátyám oly pompásan baktatott előre. Köröskörül a vidék nem volt éppen valami érdekes, itt-ott dombok, kiszáradt fák, de legnagyobb részt homok és por ; egy zöld fának vagy egy bokornak is még csak hire se volt. A láthatáron a »Satpourra Hills« tűnt föl nagyszerű »Djungle«-ivel és mögötte »Putchmurrie« hegységei. A nap égetően sütött fejünkre, úgy kívánkoztunk mindnyájan árnyék után ; de ez vajmi hasztalan kívánság ezen évszakban. Lassankint elefántjaink is kezdtek kimelegedni s igy az ülés kényelmetlenségeihez még ez is hozzá járult. Ezen állatoknál ugyanis ép ugy mint a kutyáknál, az izzadság a nyelven jön ki, azon különbséggel, hogy a nedvet mindaddig szájukban tartják, mig a kellő mennyiség meg van, és ekkor azt orrmányukkal hátsó testükre fecskendezik, a mi egy kis hüsítő nekik ; de én néhány meleg »Dousch« után, ezen újszerű eső ellen kénytelen voltam esernyőmet kinyitni. Némi változatosságot csak a sok antilope nyújtott ezen egyforma vidéknek, amelyek részint, legelésztek , részint nyílsebesen vágtattak egyik helyről a másikra. Némelyek a fiatalabbak közül együgyü ártatlanságukban egész közel jöttek hozzánk, de a vénebbek nagyon elővigyázók voltak, ugy annyira, hogy a legnagyobb óvatossággal sem lehetett őket lőtávolságra megközelíteni, annál kevésbbé, minthogy a szükséges fedezet is hiányzott. Két faját különböztettük meg ezen állatoknak, a kisebbik argali kecske (Cervicapra bezoartiaea L.), a nagyobbik »Nilgau« (Portus pictus B.) rövid szarvakkal és igen erős marjjal, ami által egészen pupisnak látszanak; a kíséretünkben lévő angol tisztek némelyiket »blue back« kék baknak nevezték, melynek tudományos nevét azonban nem ismerem. Több órai lovaglás után Barhud faluba érkeztünk, mely egy kiszáradt folyó mellett fekszik, a melyből csak néhány pocsolya maradt hátra. — Itt már találni egy két árnyékos fát, minek következtében az ebédet itt meg is tartottuk, mialatt az egész falu lakossága összecsődült, bennünket megbámulni. Öltözékök paradicsomian egyszerű ; a férfiaknál egy fehér kendő, mely a derékon meg van erősitve ; — de a nőknél sokkal különösebb, ugyanis egy térdig érő rövid tarka úszónadrág, és egy a mell közepéig érő rövid *) Újabb olvasóink részére megjegyezzük, hogy Cariudo japán nyelven »vadászt« jelent, s ez elnevezést Coburg Fülöp herczeg japáni vadászatai óta írói álnevéül használja. Szerk. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, JANUÁR 3. 1874.