Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-04 / 1. szám

Esterházy Miklósnak ily anyag tenyésztésé­hez, s biztosan remélhetjük, miszerint e mén­nökre e verseny-idény alatt még sok örömet fog szerezni. (Folyt. köv.) Körültekintés. Isonomy! — Sterling és Isola Bella e kitűnő ivadéka — Mr. F. Gretton halála foly­tán, új év napján Londonban árverezésre ke­rült és el is adatott, de — a­mint gr. Sza­páry Ivánnak aznap feladott táviratából ér­tesülünk — nem a miénk lett! Most már elárulhatjuk, mit értettünk mult évi utolsó számunkban ama nagy horderejű, örvendetes meglepetés alatt, melyet a bekö­szöntő új évtől vártunk. Azt reméltük ugyanis, hogy telivérte­nyésztőinknek újévi ajándékként amaz öröm­hírrel fogunk kedveskedhetni: ^Isonomy­^Ang­lia egyik legkitűnőbbjét, gr. Szapáry Iván megvette a kisbéri ménes részére!" Nem úgy történt! E szép reményünk meghiusult, de azért nem búsulunk, mert nem alaptalan a kilátás arra, hogy a magyar kormány megbízottja, még talán oly „Stalliont" is hozhat Kisbérre, mely, mint már bebizonyult elsőrendű aparó Isonomy-t is árnyékba helyezi. A dolog úgy történt, hogy a lótenyész­tési ügyek vezetője Kozma miniszteri tanácsos úr a karácsony előtti héten értekezletet hívott össze a Lovaregylet körében, hol a „Cam­buscan" kimúlása folytán szükségessé vált ménbeszerzés ügye behatóan tárgyalt­atván, megállapittatott, miszerint igen előnyös volna az elhalt Mr. Gretton albert-gatei méne­sének eladásakor Isonomy megszerzésére kí­nálkozó alkalmat január 1-én felhasználni. Uj földművelésügyi miniszterünk gróf Széchenyi Pál ő excja ez alkalommal is megmutatta, mily erős támaszt nyert benne országos lótenyésztésünk ügye általában, s a telivér és versenyügy különösen, mert az ér­tekezlet javaslatát elfogadva, rögtön folyóvá tette az észszerűen engedélyezhető legmaga­sabb összeget a ménbeszerzésre, Így tehát a nálat folytán a szíjazat megnyúlik, ismételve átalakítandó, nem a szépség vagy az egyen­lőség kedvéért, hanem mert különben a nyer­gek lefordulnak s a lovak szájából a zabla kihull. A tartaléklovas-század felállítására vo­natkozó előadott feltételek csak kivételesen és ritkán lévén biztosíthatók, tapasztalatból me­rítve állíthatjuk, hogy képzelődés nélkül, a tartalék lovas századoknak az ellenség elé való hozatalát három hó eltelte előtt, remény­lenünk nem lehet. Ha pedig már a tartalék lovasszáza­dok hadrakelése a jelen viszonyok között csak nehezen és kiválóan kedvező feltételek mellett lehetséges, akkor az osztrák Land­wehr-lovasság hadrakelésére már éppen nem gondolhatunk, mert erre valamennyi feltétel hiányzik.­­ Nem akarunk közelebbi taglalásba bo­csátkozni; a fegyvernemét ismerő lovas bi­zonyára igazolandja állításunkat. Kötelessé­günk azonban óvni az illúzióktól, és biztosan merjük állítani, hogy a jelenlegi szervezés mellett, az utóbb említett csapatból háború alkalmával feles számú parancsőrtisztet és lovas lövészeket fogunk láthatni, de Land­wehr-lovast lóháton egyetlenegyet sem. Ha tehát a mozgósítás esetén valóban hadrakelő lovasság számát összegezzük, a kö­vetkező eredményre jutunk: 41 sor-lovas-ez­red 6 — 6 századdal , 30,000 lovas, a má­sodik vonalból pedig a 10 honvéd-huszár-ez­red 4—4 századdal, kerek számban 5000 lo­vas vagyis összesen 35,000 lovas. Nézetünk szerint a lovasság harczi állo­mánya a következő módon volna emelhető: 1. A háborúban felállítandó négy lovas­­ megvolt a lehetőség: vagy Isonomy vagy egy­­ legelső rangú angol mém­ök beszerzésére, s csak az volt a kérdés, ki bizassék meg e nagyfontosságú missióval? A lótenyésztési ügyosztály vezetőjének szerencsés választása és felkérése folytán gr. Szapáry Iván fogadta el a megbízást, és rész­letes, de a szabad mozgást meg sem gátló utasításokkal ellátva, már karácsony előtt meg­indult Angliába. Isonomy úgy vérte, mint versenyeredmé­nyeire nézve elsőrangú; testalkata könnyebb, de csupa aczél f­elől kissé szétálló (boden­weit) állását leszámítva, teljesen correct , csi­kai, mivel ő maga csak 8 éves, még nem futottak, de egybehangzó leírás szerint épen oly rendkívüli racing-like és aczélos alkatúak, mint e tekintetben felülmúlhatatlan apjuk. Ezért esett a választás első­sorban e ménre, melyért Szápáry gróf az árverésnél 8800 guineár e­ ment, de azután lemondott ró­la, és Mr. Tatersall kalapácsa azután Mr. Taylor 9000 guineás ajánlatát fogadta el. — Ki rejlik Mr. Taylor mögött, ki mint ismert trainer és ágens mások számára szokott ár­verezni, azt még nem tudjuk, de aligha­nem Amerika vitte el tőlünk e mént ; ezt gyanit­juk legalább a magas ár után. Szápáry gróf, utasításához hiven és bölcs önmérséklettel cselekedett, mert ily erős con­currentia mellett talán még képzelhetlen ma­gasságig verték volna fel a mén árát; oly árig, melyen alul talán még Isonomynál is jobb apalovat lehet szerezni; olyat, melynek esetleg ama nagy előnye lehet az előbbi fe­lett, hogy gyermekei már a versenypályán is jó első rangot biztosítottak apjuknak. A nemes gróf jól tudja, mily ménre van szükségünk; sem fukar pénzutalvány, sem túlságosan szoros utasítás nem köti meg ke­zeit; s igy most az első elveszett ütközet után a legközelebbi időben folytatni fogja hadjáratát Anglia méneseiben s reméljük, hogy a neki előre kijelölt mének közül, vagy talán azok keretén tul is, olyat talál, melynek megvételével döntő csatát nyerve, az első üt­közet elvesztésének még örülni fogunk. Verbena hajdani győztes lovagja nem hadosztály parancsnokságának már békében való szer­vezése.7­2. A honvéd-lovasság czélszerűnek bizo­nyult szervezetének megfelelő béke­keretek létesítése, a mozgósítás esetén felállítandó min­den lovas­ csapatok számára. B. A. (A Ludovica Acad. Közl. után.) szokott elcsüggedni, s erre most annál ke­vesebb oka van, miután, mint értesülünk, mérvadó helyen teljesen helyeslik eddigi eljárását. Majd talán még olyan mént hoz, melynek csikai a múlt évben az első rangot biztosító 4000 fontnál többet nyertek! Re­méljünk ! * * * Versenylovak biztosítása halálos­ sérülések esetén ; ez a legújabb théma, melylyel most angol és német sportlapok is foglalkoznak, s mint vesz­szük észre, Berlinben egy társulat van kelet­kezőben, mely programmját a „Der deutsche Sportsman " ben szellőzteti. A biztosítás egyelőre csak akadályver­seny-lovakra terjedne ki; a számadás igen egyszerű: minden biztosított lótól 10 — 15 márk fizettetnék be, melyért, ha a ló oly sé­rülést kapna, hogy kivégezni kellene, a tu­lajdonosnak 2000 márka fizettetnék. Szüksé­ges azonban, hogy ne csak a Németország­ban, de — mint a nevezett lap hangoztatja — a magyar-osztrák birodalomban szereplő versenylovak is minden évben biztosíttatná­nak , így mintegy 750—800 akadály- és va­dász-versenylóra (nagyobbára természetesen lo­vastisztek tulajdonai) lehetne számítani. — 2000 márka ugyan nem mindig pótolná talán a ló árát, — de annak mégis legnagyobb ré­szét, s a hadseregnél ez eszme megérdemelné a pártolást. (Egyelőre azonban még nincs hir­detve, hogy elfogadnák a biztosítást, de majd figyelemmel kisérjük). * * * Egy nap Berlin istállóiban. I. Éles vasúti fütty kelt föl álmaimból. Vil­lanyos lámpákkal kivilágított nagy indóházba hajtunk be. „Hier sind wir im jottvollen Berlin ! " Igy kiált fel nagyralátó porosz útitársunk, ki már az egész uton azt bizonyította, hogy „Borussia isten kalapja, és Berlin bokréta rajta." Originális­­ magával eltelt, és a ma­gáét mindenek felett dicsérő nép az a porosz! Azt hiszem, hogy még a Berlint környező kietlen sik homokvidéket is („Die Mark Bran­denburg des heiligen römisch-deutschen Rei­ches Streusandbüchse") jottvolle Jejend-nek nevezné, és kidicsérné a Garda tó vagy a mi Tátra-Füredünkkel szemben, mert persze az utóbbi ama megbocsáthatlan fogyatkozásban szenved, hogy nem porosz — még csak nem is német! A saját pátriájának magasztalása reá viszi azután pyramidalis füllentésekre, melyeket legjobban jellemez az az ismert adoma, mi­dőn a porosz junker az osztrák határvámon bőröndje kulcsát elvesztvén, a bőröndöt fel­vágni készülő fináncznak büszkén oda vágja: „Es ist nichts verzollbares darin sage ich Ih­nen, und wenn ein Preuse etwas sagt, das ist so viel, wie ufseschnitten!" Mr. Carrington, Theophrastus (ap Solon a Miss Theo) tulajdonosa, panaszt emelt Wyatt Jockey ellen, hogy Teophrastussal készakarva vesztette el a Guy-Wester-Platet — Sandown és Wood Reeve ellen. — e hiedelemre az adott okot, mert Theophrastus a múlt novem­berben, Croydon gyepén igen szépen 3 hosz­szal győzött a Grand­ National Hurdle Race­ben, s azóta nem tudja gondolni, hogy más ló is nyerhessen, ha az övé indul­t véle a kis Wyatt a stewardok előtt, kik a panasz következtében őt kihallgatták ; a stewardok egyelőre nem ítéltek a dologban, s több tanú kihallgatására várnak ; időközben a jockey-No de Berlinben vagyunk ! Kiszállok a coupéból, a kijáratnál egy rendőr a markomba nyom egy pléh­bárczát, melyen a sorra kerülő fiáker, azaz pardon, „Droschke" száma rajta van, s így nem kell kocsi után futkosnom. Ez a minden nagyobb német városban divó rendszer igen czélszerű — és utánzandó volna nálunk is. Biztosítja a rendet! No de már aztán a bérkocsisokból nem kérek! Az igaz, hogy a kocsis libériás, és fe­kete pléh cylinderjén ragyog a disz­szalag, a kocsi is elég kényelmes, de a lova — az már infamis. Nincs Budapesten az a rész millimári­gebe, mely a berlini, lipcsei vagy drezdai bérkocsi lovaival nem versenyezhetne. Egy lovas a bérkocsik legnagyobb része, de azért négy ülése van mindegyiknek. Fáj az ember szíve, látva azt, mikor négy jól megtermett némettel megindul a szegény ló, persze „im rasenden Schritt!" E tekintetben különben Páris sem jobb, és régi dolog, hogy oly jó fiákerek, mint Budapesten vagy Bécsben, nincsenek sehol. De nem folytatom így, mert különben rám pirithatna az én poroszom, dicsekvés miatt. Kedves útitársammal — egy somogy­megyei barátommal — együtt oda lépünk a nekünk kijelölt bérkocsihoz s ösztönszerű szo­kásomhoz hiven, végig fut szemem az eléje fogott gebén, mely otromba alakjával, álmo­san lekonyult füleivel és buta, goromba po­fájával a ló nevet meg sem érdemelte. „Was ist denn das für ein Pferd?" kér­dém a kocsistól. „Das ist ein Araber!" válaszolá ő ko­moly méltósággal. * 3

Next