Vadász Ujság, 1923 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1. szám
1. szám ból a nagy egységet megértse és átérezze. Látni, hallani és érezni kell, hogy megtanuljon a vadász s erre jó az öregek kitanítása, beszédje. S ez a tudomány nem ismer különbséget harisnya és nadrág közt. Az egyszerű falusi ember keresetlen szavaiból éppen úgy csordogálhat a tapasztalás nem kevésbbé értékes méze, mint a természettudás jól kiformált frázisaiból, a tudományos megállapítások becsületesen kiolvasztott aránya. Minden vadászati kirándulás arra is legyen jó, hogy a vadász okos eszmecseréken keresztül újabb és újabb tájékozódást keressen és találjon a természet nagy kincsesházában, mert csakis így válhat sportjának hasznos és céltudatos mivelőjévé. Pedig, hogy tán erre törekednénk ! Tolvaly Ferenc. — Az előfizetési dijjak a Szerkesztőség címére küldendők. AZ ELSŐ NYÚL. Irta: S. Kovách Sándor. Azt hiszem minden vadászinak kedves emléke az első vad, amit lőtt! Na! nekem jó ideig nem volt az. Egyszer, beszélgetés közben, az a furcsa meglepetés ért, hogy egyik jó vadászcimborám H . . . gróf intézője azzal búcsúzott el tőlem, midőn Miska bátyám egészségi állapota felől tudakozódtam, hogy bizony szép hir jár felőlem ! — Az első nyúl, mit kint a pusztán lőttem ki volt tömve s fektében dupláztam rá. Eme hir hallatára forgott velem a világ s bizony alig is tudtam meglepetésemben a mentegető választ megadni. Boszszantott az eset iszonyúan s természetesen azon törtem a fejem, hogy ezt a gyászhírt eloszlassam a könnyen hivő pusztai nép előtt. Miska bátyám pusztája előttem senki szigetévé vált. Pedig hej !de sok kellemes emlék fűzött hozzá! De hát az idő a legjobb orvosság a feledésre-Ha kint vagyok a szabadban s tele tüdővel szívom az illatos levegőt és bújom az erdőt, vagy ha a tó, vagy a viz partján a sárszalonkát lesem, vagy foljaimmal a róka kotorékokat kutatjuk, — elfeledem Miska bátyám tréfáját s csak akkor jut eszembe, midőn kutyáim csaholására, vagy egy-egy lövésre egy tapsifüles ugrik ki. Ilyenkor mindig azon töröm a fejem, hogy kellene ezt visszaadni az öregnek! Egy ilyen kiránduláson, egy élő, nem kitömött, mert mindig az utóbbi jutott azóta eszembe — vén füles ugrott ki a szántásból- Dühömben majd reá nem lőttem, pedig itt volt a tilalom nagy bosszúságomra. De ez meghozta a szerencsét, illetve jó gondolatot. Előre örültem s úgy siettem haza felé, hogy a két kis foxi alig lihegett utánam. Végre meg van ! beszélek magammal. Mi van meg? kérdi feleségem ! Erre elfogott a nevetés . . . Hogy lepipálom az öreget, micsoda hecc ! micsoda élvezet ! — Feleségem mindebből mit sem értett s már azt hive, hogy valami észbeli hibába estem. E mentő gondolat után elkezdtük a hajtóvadászatot. Flóra Manci (foxik) és én. Persze nem nyúlra, hanem macskákra. Elmúlt egy jó hét, mire iszonyú macska nyávogást hallok, mi ha másnak oly kellemetlen, reám nézve üdvriadó volt az ! Rohanok az udvarba. Manci alaposan torkol egy kandúrt — Flóra meg húzza s a hosszát méri. Hamarosan végeztek is vele. Siettem a kandúrral a praeparatóriumomba, — lenyúzás, kitömés, két szép üveg szem s a kupirozás pár nap alatt VADÁSZ ÚJSÁG KOPÓZZUNK-E, VAGY SEM? Írta: Pater Aeneas. legújabb vadászati törvény igen megszorítja a kopózás lehetőségét. Kopóval vadászni csak miniszteri engedély alapján lehet Hogy azonban mennyire indokolt ez a megszorítás, az , legalább is, vita tárgyát képezheti. Sokan vannak, akik a kopóval való vadászatot, ha nem is inkorrektségnek, de többé-kevésbbé, nem vadászos eljárásnak minősítik, azt hozván fel indokul, hogy a hangosan hajtó kopó szétzavarja a területről a vadat, tönkreteszi az állományt stb. stb. Itt pedig csak azt mondhatom, hogy soha sem az eszköz, amelyet a vadász használ, teszi a vadászt korrekt vadásszá, vagy sem. Aki önmagát fegyelmezni tudja és egyébként is korrekt úriember, az minden körülmények között az lesz, még akkor is, ha kópéval járja a határt. Az ilyen vadász mint