Vadász Ujsag, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

V- évfolyam, 1. szám, 1926. január 1. M­­­eg­jelenik: mindei idó 1-én. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szerk­eszti: f­é. kUdihik.tdl. aj, féltTM. 3jéckre- Dr. Földesy Gy­örgy 5 Vadász újság Vadászat, vad- és ebtenyésztés fegyver technikai szakap Fox-terrier Kennel Klub (Aradul-Nou Ujarad), a „Marosvásárhely és Vidéke Vadász és Védőegyesület, és a „Romániai Ebtenyésztők Országos Egyesület­­ének hivatalos lapja. Kedves munkatársainknak és olvasóinknak boldog újévet kívánunk. Német panaszok a nem nemes vadászat miatt. Sokáig abban az elképzelésben vol­tunk, hogy Németország ideálja azok­nak az államoknak, amelyekben a vadászat maga után vonja, mint kri­tériumot, a lelkileg nemes férfi-karakter kifejlődését. Csak nemrégiben olvastuk egy francia vadászati szakiró tolla nyomán kelt munka ismertetését, mely­ben a francia (!) zászlót hajt a német rend, fegyelem és nemesség előtt, amit a vadászat terén megállapított. S most már panaszok merülnek fel a német nemes vadászok körében is, a vadászat lovagiatlan gyakorlása miatt. Az általános német vadvédelmi egye­sület folyóiratának, a Berlinben meg­jelenő „Deutsches Weidwerk“- nek 1925. évi november 5 én kelt számá­ban hangzanak fel e panaszok. Dr von Meurers neves német vadász és szakíró, a vadászat színvonalának emeléséről (Zur Hebung der Jagd) írott cikkében számol be egyévi vadász­tapasztalataival és jut arra a konklú­zióra, hogy nemcsak a vadállomány nemesítésére kell mindent elkövetni, hanem ami ennél is fontosabb: a vadász lelkivilágának nemesítésére is különös figyelem fordítandó. Megálla­pítja, hogy nem elég a vadászati tör­vény szigorú betartása. Ennél is sokkal többet kell tennie egy nemes vadász­nak, illetve ennél is sokkal szigorúbb erkölcsi korlátozásokat kell maga­ ma­gának előírnia, amelyekkel mindenkor úriemberhez méltóvá teszi szórako­zását. Megállapítja, hogy nem a ragadozó vadak, madarak, kóborkutyák, macskák a legkártékonyabbak a vadászatra nézve, hanem azok a „rablóvadászok“, kik vadászjegyekkel és engedélyekkel fel­vannak ugyan szerelve, de a vadász­törvényen kívüli erkölcsi korlátozásokat nem akarják magukra nézve elismerni, sőt a vadásztörvény megfelelő paragra­fusai között úgy iparkodnak mozogni, hogy a legnagyobb kilengéseket is meg­engedik maguknak, úgy azonban, hogy a törvény egyenes rendelkezéseibe ne ütközzenek Annak megvilágítására azután, hogy az igazi nemes vadásznak micsoda etikai korlátozásokat kell magára nézve szabnia, eseteket sorol fel saját tapasz­talataiból, melyek ez erkölcsi féket semmibe sem vették. Talán nem lesz érdektelen ezek közül párat e helyen is felsorakoztatni. Március elején egy vadászterület­bérlővel fácánra vadásztak. A bérlő egy kakasra 100 lépésről lőtt söréttel, azt megszárnyazta, azután rárontott s a szó szoros értelmében kitaposta be­lőle az életet. Ugyanabban a hónapban egy má­sik bérlő borz-kiásásra hívta szóbelilieg s mikor ő a védelmi időre hivatkozott, az azzal válaszolt, hogy a borztelep messze benn van az erdőben, jól rejtett helyen s igy nem kell meglepetéstől tartaniok.

Next