Vadász Ujsag, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
V- évfolyam, 1. szám, 1926. január 1. Megjelenik: mindei idó 1-én. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szerkeszti: fé. kUdihik.tdl. aj, féltTM. 3jéckre- Dr. Földesy György 5 Vadász újság Vadászat, vad- és ebtenyésztés fegyver technikai szakap Fox-terrier Kennel Klub (Aradul-Nou Ujarad), a „Marosvásárhely és Vidéke Vadász és Védőegyesület, és a „Romániai Ebtenyésztők Országos Egyesületének hivatalos lapja. Kedves munkatársainknak és olvasóinknak boldog újévet kívánunk. Német panaszok a nem nemes vadászat miatt. Sokáig abban az elképzelésben voltunk, hogy Németország ideálja azoknak az államoknak, amelyekben a vadászat maga után vonja, mint kritériumot, a lelkileg nemes férfi-karakter kifejlődését. Csak nemrégiben olvastuk egy francia vadászati szakiró tolla nyomán kelt munka ismertetését, melyben a francia (!) zászlót hajt a német rend, fegyelem és nemesség előtt, amit a vadászat terén megállapított. S most már panaszok merülnek fel a német nemes vadászok körében is, a vadászat lovagiatlan gyakorlása miatt. Az általános német vadvédelmi egyesület folyóiratának, a Berlinben megjelenő „Deutsches Weidwerk“- nek 1925. évi november 5 én kelt számában hangzanak fel e panaszok. Dr von Meurers neves német vadász és szakíró, a vadászat színvonalának emeléséről (Zur Hebung der Jagd) írott cikkében számol be egyévi vadásztapasztalataival és jut arra a konklúzióra, hogy nemcsak a vadállomány nemesítésére kell mindent elkövetni, hanem ami ennél is fontosabb: a vadász lelkivilágának nemesítésére is különös figyelem fordítandó. Megállapítja, hogy nem elég a vadászati törvény szigorú betartása. Ennél is sokkal többet kell tennie egy nemes vadásznak, illetve ennél is sokkal szigorúbb erkölcsi korlátozásokat kell maga magának előírnia, amelyekkel mindenkor úriemberhez méltóvá teszi szórakozását. Megállapítja, hogy nem a ragadozó vadak, madarak, kóborkutyák, macskák a legkártékonyabbak a vadászatra nézve, hanem azok a „rablóvadászok“, kik vadászjegyekkel és engedélyekkel felvannak ugyan szerelve, de a vadásztörvényen kívüli erkölcsi korlátozásokat nem akarják magukra nézve elismerni, sőt a vadásztörvény megfelelő paragrafusai között úgy iparkodnak mozogni, hogy a legnagyobb kilengéseket is megengedik maguknak, úgy azonban, hogy a törvény egyenes rendelkezéseibe ne ütközzenek Annak megvilágítására azután, hogy az igazi nemes vadásznak micsoda etikai korlátozásokat kell magára nézve szabnia, eseteket sorol fel saját tapasztalataiból, melyek ez erkölcsi féket semmibe sem vették. Talán nem lesz érdektelen ezek közül párat e helyen is felsorakoztatni. Március elején egy vadászterületbérlővel fácánra vadásztak. A bérlő egy kakasra 100 lépésről lőtt söréttel, azt megszárnyazta, azután rárontott s a szó szoros értelmében kitaposta belőle az életet. Ugyanabban a hónapban egy másik bérlő borz-kiásásra hívta szóbelilieg s mikor ő a védelmi időre hivatkozott, az azzal válaszolt, hogy a borztelep messze benn van az erdőben, jól rejtett helyen s igy nem kell meglepetéstől tartaniok.