Vadászat-Halászat Weekend-Turisztika, 1941 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-15 / 1. szám
VADÁSZAT—HALÁSZAT VADÁSZAT WEEKEND - HALÁSZAT TURISZTIKA Vadászati — vadgazdasági — ebtenyésztési — fegyver- és lőtechnikai és sporthorgászati szaklap. ___3 JUtfévi g.OJxdo.Íato.k. . Irta: gróf Festetics Pál. Megint sok lett az ember! Hiába, nem bírom a nagyvárost. Túl sűrű, meg nagy a hangja, hát még a könyöke. Rendszerint igen nyomorultnak érzem magam itt a házak között. Az újév és ünnep közti napok éppen kapóra jöttek. Gyerünk! Hátizsák, fegyver, ki a szabadba. A lecsökkentett forgalom még sűrűbbé növeli az amúgy is elég vastag emberáradatot. Szerencsére nem kell messzire utazni, így hát a rövid időt kibírom. Érthetetlen, hogy tudnak az emberek tolakodni. Csak nézem őket, nevetek de sajnálkozom is. A kis falusi állomás közönsége két csoportra oszlik: olyanra, amelyiknek van szekere, vagy szekeres ismerőse, aki őt meghívta, meg olyanra, akinek nincs szekere, tehát gyalogos. Egész biztos, hogy a szekeresek ,,fenntartott helyét" senki más el nem foglalhatja, az is biztos, hogy a gyaloglók helyett más, még kevésbbé fog menetelni, így hát semmi ok sincs arra, az elképesztő tolongásra, taszigálásra, amit az állomás ajtajában rendeznek. Határozott osztályharc! A fogatos lenézi a gyalogost, — várjon! Az meg nem enged, hová siet, — úgyis előbb érgebésével a faluba, mint én a lukas csizmámban! — Csodálkozom. Mire jó ez? A karkötő órám megvesztegethetetlen mérése szerint 3 és fél perc alatt az a 4—5 tucat ember, aki érkezik kijut. Érdemes ezért? Hátha még nem akaszkodnának egymással össze, még hamarább is kint volnának. Még pár lépés nézem őket ahogy velük megyek, aztán elkanyarodik az utam, elválunk. Ők a faluba, én az erdőbe. Már nincs hó, sárga, barna minden, még az őszi vetés is fakó. Most nem világi, a friss zöldje. A hosszú erdő is olyan lépetten kopottan lapul meg. Úgy látszik mintha alacsonyabb volna. Ez is fakó. Olyan sószínű. Nem kék, nem lila, nincs benn meleg barna folt, szürke, egyhangú. Az úton sárgás habarcs lé csörgedezik. A csizmám nagyokat cuppan, szinte már tavaszi szalonkázó sártenger minden. Megyek csendesen egyedül. A fegyver, a hű vegyes csövű itt lóg — de a szöges bot is eljött. Csend. Még kártékonyt sem látok. Nem is csoda, hisz fényes nappal van, — majd este! Ballagok szép nyugodt csendben, egyedül. De ni, mintha valami vagy valaki még jönne velem. Igen, jönnek, kisérnek a gondok az emlékek. Hogy is volt? Január közepén leesett a méteres hó. Szegény vad!!! A vadőr tehetetlen, nincs hóeke, pedig milyen kitűnő szerszám ez, mennyi vadat ment. Az etetők állanak, csak későn kezdtek szórni, a vad nem ismeri. Kérdés, vájjon megfelelő-e a takarmány? Nem ártalmas-e az egyoldalú? A vad beszorul a falu alá, — az ember több kárt okoz benne az időnél. Miért késik, hol maradt a büntetés szigorítása? A magánvagyont, bankot védi a statárium, — a nemzeti vagyont képező vadat nem lehet a rendkívüli időkben különleges elbírálás alá venni? — Nem értem! — Közben a vad egyre pusztál, fogy. A ragadozó erősödik, hízik. Nem csoda, bőven terítve az asztal. Az őrszemélyzet tele van munkával a vasat a folyton hulló meg összefúvódott hóban jóformán lehetetlen alkalmazni. Mintha pajkos kis ördögök játszanának: az egyiket úgy eltemetik, hogy csak a trágyavillával lehet megtalálni, a másikat meg teljesen szabaddá teszik, csak úgy villog. Mit most! Marad a méreg. Nem szeretem. Szorgalmas, fegyverrel, kelepcével bánni tudó vadőrnek ha járása nem túlzottan nagy, röviden kell tudnia tartania a kártevőket — rendes időben. Igen ám de a múlt tél hol maradt a rendestől? Nincs méreg! Illetve helyesebben nem kapjuk meg a mérgezési engedélyeket. Miért?! — Az akasz- LŐTT VADAT minden mennyiségben mindenkor a legmagasabb napi áron vásárolunk. A szállítmányok értékét az átvétel után azonnal kiegyenlítjük. Nagyobb tételek lekötése esetén különlegesen kedvező feltételeket van módunkban nyújtani. Magyar Vadkiviteli Vállalat RT. Budapest, IX . Tóth Kálmán utca 8-10 (Hűtőház). Kérjen árajánlatot. Alapítási éve: 1906 Sürgönyeim: „Vadhús” Budapest. Tel.: 137—144 és 133—340 Vasúti küldemények a következő címre adandók fel: Magyar Élelmiszerszállító és Árukereskedelmi Rt., Magyar Vadkiviteli Vállalat Rt. részére és pedig darabárutételek gyorsáruként: Budapest Ferencvárosi p.a. a vagontételek teheráruként: Budapest Dunapart teherpályaudvar hűtőházi iparvágány.