Vadászujság, 1944 (4. évfolyam, 1-35. szám)
1944-01-05 / 1. szám
VADÁSZUJSÁG személy válogatás nélkül, a magyar nemzet vadászfiainak minden rangú és rendű egyedét ugyanazon kedves szavakkal, mint amelyekkel a szűkebb családtagjait invitálta. ,,Azt is, aki itthon küzd az élettel, azt is, aki odakinnn harcol az életért — boldogot-boldogtalant, hogy szeretetben megosszuk egymással örömünket és bánatunkat s ha csak percekre is, de feledjük el, milyen gonosz a világ és ne érezzünk mást, csak azt, hogy lelkünkben ott lobog a szeretet kölcsönös lángja“. Óh, mily százszor szebb, óh, mily ezerszer hatásosabb gyönyörű gesztus lett volna ez a meghívó és hány magyar vadásztestvér szívét dobogtatta volna meg ez a hívó szó s hány hálaadó fohász tört volna fel a karácsonyi szent estén a magasságos ég felé. A kis Jézus bölcsője mellett megszületett végre a magyar vadászoknak oly rég nélkülözött összefogása , békéje és egységes vállvetett munkája! Hála neked magyarok Istene! Mert visszhangja támadt volna ennek a karácsonyfás meghívónak és minden jóérzésű vadásztestvér örömmel jött volna el és csodálkozva kérdezte volna, hogy miért nem lett már sokkal előbb meggyujtva ez a nagy karácsonyfa, amely alatt mindnyájan elférünk testvéri közösségben, egymást megértve, egymást megbecsülve és egymást szeretve s minden torzsalkodást, egymás iránti gyűlöltséget és szeretetlenséget kivetve szívünkből? És ráeszméltünk volna a kis Jézus bölcsője körüli áldásos légkörben, hogy egy anyának vagyunk gyermekei mindannyian és hogy édes testvéri közösségben kell élnünk és az édesanyát együttes erővel kell megvédelmeznünk a rá leselkedő gonosz ellenségtől, de egyesült erővel kell mindannyiunk kincsét és legkedvesebb tevékenységünk tárgyát s lehetőségét, a magyar vadat és vadászatot is védeni, oltalmazni és utódaink számára átmenteni a tornyosuló veszedelmek között. Vajha az új esztendő mielőbb elvezetne bennünket a belátáshoz, a józan mérlegeléshez és tisztánlátáshoz, amíg nem késő és amíg megvan a lehetőség arra, hogy összefogott erőinket érvényesíteni tudjuk. Végtelen súlyos felelősség nehezedik ránk, ha még most sem ébredünk tudatára eddigi rövidlátásunknak és könnyelműen továbbra is kitartunk a mindinkább ránk nehezedő időkben a testvéri torzsalkodás, elkülönülés és széthúzás áldatlan posványában. Puskád csövét állandóan felfelé tartsd! Így, ha elsül is, senkiben kárt nem tehet. ------------------------------- LŐTT VADAT ------------------------------minden mennyiségben mindenkor a legmagasabb napi áron vásárolunk. A szállítmányok értékét átvétel után azonnal kiegyenlítjük. Hanen IY MAGYAR VADKIVITELI VÁLLALAT RT .: árajánlatot Budapest, IX., Tóth Kálmán utca 8-10. szám (Hűtőház) 1906 Sürgönyeim: Vadhús Budapest , Telefon: 137-144 és 133-340. Vasúti küldemények a következő címre adandók fel: Magyar Élelmiszerszállító és Árukereskedelmi r. t., Magyar Vadkiviteli Vállalat r.t. részére és pedig darabárutételek gyorsáruként: Budapest Ferencvárosi p.u., a vagontételek teheráruként: Budapest, Dunapart tpu. hűtőházi Iparvágány. (12—13) 3 Vérbosszú. Irta : 5ztojkafalui Antal Barna. Dél óta hull a hó. Nagy, puha hópelyhek nehézkesen szállnak, lágyan imbolyognak ide, oda, alkalmas helyet keresve a leszállásra, hogy a már előbb földre érkezett sok millió testvérüket és ezt a sáros, véráztatta földet puha, ártatlan hófehér takaróval borítsák be. Alatta pihen, álomba szenderel a föld. Feledi fájdalmas sebeit, amelyeket ekéjével hasított testén az ember élni akarása, feledi a magasból aláhulló gránátokat, amelyek megrázzák és förtelmes tölcséreket szaggatnak rajta, feledi a reá patakzó vért, amivel bőven öntözi az egymásra acsarkodó őrült emberiség. Hullnak a nagy, puha hópelyhek. Elmerengve gyönyörködöm a hókristályok játékában és az esti templomi csendben, amit csak falun, esti havazáskor lehet találni. Visszaszáll emlékem 1917-be, mikor egy hasonló csendes, hóhullásos este házigazdám és barátom elmesélte családja tragédiáját, hogy miért lett vadász és esküdt ellensége a medvéknek. 1917 őszén ütegünk Romániában állott. Szénagyűjtés céljából a decembert is Háromszék megye községeiben töltöttem. Az egyik községben, ahol hosszabb ideig tartózkodtam, a jegyzőnél voltam elszállásolva, akivel mint szíves magyar házigazdával és nagy vadásszal, meleg barátságot kötöttem. Kérdésemre, hogy feleségének mi a baja, miért fekszik állandóan, a következő szomorú eseményeket mesélte el: Édesapám, akinek egyetlen fia voltam, helybeli jómódú gazda és községi bíró volt. Engem taníttatott és jegyzői pályára adott. Amikor szülőfalumba jegyzőnek kineveztek és megházasodtam, mindkettőnk régi vágya teljesült. Istennek hálát adva, édesapám tovább gazdálkodott, én pedig szorgalmasan végezve hivatásomat, boldogan vártam első gyermekem születését. Bízva a szerencsémben, biztosra vettem, hogy fiú lesz, mi hála Istennek be is következett. Csendes boldogságon 1944 január 5. Vadásztestvéri szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy legyenek szívesek a VADÁSZUJSÁGOT ismerőseik között terjeszteni. Mutatványszámokkal készségesen szolgálunk. Lapengedékszám : 6665/1941. M. E. III.