Vadászujság, 1944 (4. évfolyam, 1-35. szám)

1944-01-05 / 1. szám

VADÁSZUJSÁG személy válogatás nélkül, a magyar nemzet vadász­fiainak minden rangú és rendű egyedét ugyanazon kedves szavakkal, mint amelyekkel a szűkebb családtagjait invitálta. ,,Azt is, aki itthon küzd az élettel, azt is, aki odakinnn harcol az életért — bol­­dogot-boldogtalant, hogy szeretetben megosszuk egymással örömünket és bánatunkat s ha csak per­cekre is, de feledjük el, milyen gonosz a világ és ne érezzünk mást, csak azt, hogy lelkünkben ott lobog a szeretet kölcsönös lángja“. Óh, mily százszor szebb, óh, mily ezerszer ha­tásosabb gyönyörű gesztus lett volna ez a meghívó és hány magyar vadásztestvér szívét dobogtatta volna meg ez a hívó szó s hány hálaadó fohász tört volna fel a karácsonyi szent estén a magassá­­gos ég felé. A kis Jézus bölcsője mellett megszüle­tett végre a magyar vadászoknak oly rég nélkülö­zött összefogása , békéje és egységes vállvetett munkája! Hála neked magyarok Istene! Mert visszhangja támadt volna ennek a kará­csonyfás meghívónak és minden jóérzésű vadász­testvér örömmel jött volna el és csodálkozva kér­dezte volna, hogy miért nem lett már sokkal előbb meggyujtva ez a nagy karácsonyfa, amely alatt mindnyájan elférünk testvéri közösségben, egymást megértve, egymást megbecsülve és egymást sze­retve s minden torzsalkodást, egymás iránti gyű­­löltséget és szeretetlenséget kivetve szívünkből? És ráeszméltünk volna a kis Jézus bölcsője kö­rüli áldásos légkörben, hogy egy anyának vagyunk gyermekei mindannyian és hogy édes testvéri kö­zösségben kell élnünk és az édesanyát együttes erő­vel kell megvédelmeznünk a rá leselkedő gonosz ellenségtől, de egyesült erővel kell mindannyiunk kincsét és­ legkedvesebb tevékenységünk tárgyát s lehetőségét, a magyar vadat és vadászatot is vé­deni, oltalmazni és utódaink számára átmenteni a tornyosuló veszedelmek között. Vajha az új esztendő mielőbb elvezetne ben­nünket a belátáshoz, a józan mérlegeléshez és tisz­tánlátáshoz, amíg nem késő és amíg megvan a lehetőség arra, hogy összefogott erőinket érvénye­síteni tudjuk. Végtelen súlyos felelősség nehezedik ránk, ha még most sem ébredünk tudatára eddigi rövidlátá­sunknak és könnyelműen továbbra is kitartunk a mindinkább ránk nehezedő időkben a testvéri tor­zsalkodás, elkülönülés és széthúzás áldatlan pos­ványában. Puskád csövét állandóan felfelé tartsd! Így, ha elsül is, senkiben kárt nem tehet. ------------------------------- LŐTT VADAT ------------------------------­minden mennyiségben mindenkor a legmagasabb napi áron vásárolunk. A szállítmányok értékét átvétel után azonnal kiegyenlítjük. Hanen IY MAGYAR VADKIVITELI VÁLLALAT RT .­­: árajánlatot Budapest, IX., Tóth Kálmán­ utca 8-10. szám (H­űtő­ház) 1906 Sürgönyeim: Vadhús Budapest , Telefon: 137-144 és 133-340. Vasúti küldemények a következő címre adandók fel: Magyar Élelmiszerszállító és Árukereskedelmi r. t., Magyar Vadkiviteli Vállalat r.t. részére és pedig darabárutételek gyorsáruként: Budapest Ferencvárosi p.­u., a vagontételek teheráruként: Budapest, Dunapart tpu. hűtőházi Iparvágány. (12—13) 3 Vérbosszú. Irta : 5ztojkafalui Antal Barna. Dél óta hull a hó. Nagy, puha hópelyhek nehézkesen szállnak, lágyan imbolyognak ide, oda, alkalmas helyet keresve a leszállásra, hogy a már előbb földre érkezett sok millió testvérüket és ezt a sáros, véráztatta földet puha, ártatlan hófehér takaróval borítsák be. Alatta pihen, álomba szen­derel a föld. Feledi fájdalmas sebeit, amelyeket ekéjével hasított testén az ember élni aka­rása, feledi a magasból aláhulló gránátokat, amelyek megrázzák és förtelmes tölcséreket szaggatnak rajta, feledi a reá patakzó vért, amivel bőven ön­tözi az egymásra acsarkodó őrült emberiség. Hull­nak a nagy, puha hópelyhek. Elmerengve gyönyör­ködöm a hókristályok játékában és az esti temp­lomi csendben, amit csak falun, esti havazáskor lehet találni. Vissza­száll emlékem 1917-be, mikor egy hasonló csendes, hóhullásos este házigazdám és barátom elmesélte családja tragédiáját, hogy miért lett vadász és esküdt ellensége a medvéknek. 1917 őszén ütegünk Romániában állott. Széna­­gyűjtés céljából a decembert is Háromszék megye községeiben töltöttem. Az egyik községben, ahol hosszabb ideig tartózkodtam, a jegyzőnél voltam elszállásolva, akivel mint szíves magyar házigaz­dával és nagy vadásszal, meleg barátságot kötöt­tem. Kérdésemre, hogy feleségének mi a baja, miért fekszik állandóan, a következő szomorú ese­ményeket mesélte el: Édesapám, akinek egyetlen fia voltam, hely­beli jómódú gazda és községi bíró volt. Engem taníttatott és jegyzői pályára adott. Amikor szülő­falumba jegyzőnek kineveztek és megházasodtam, mindkettőnk régi vágya teljesült. Istennek hálát adva, édesapám tovább gazdálkodott, én pedig szorgalmasan végezve hivatásomat, boldogan vár­tam első gyermekem születését. Bízva a szeren­csémben, biztosra vettem, hogy fiú lesz, mi hála Istennek be is következett. Csendes boldogságon­ 1944 január 5. Vadásztestvéri szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy legyenek szívesek a VADÁSZUJSÁGOT ismerőseik között terjeszteni. Mutat­ványszámokkal készségesen szolgálunk. Lapengedék­szám : 6665/1941. M. E. III.

Next