Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1885
u. A forrásokra, mert az iskolai budget nagyon csekély volt, a tanárok, kik egyszermind népiskolai tanítók is voltak, hetenként 36- -42 órán át izzadtak a túltömött osztályokban. Ezen miseriákon kívül még sokkal nagyobb és szomorítóbb baj volt, hogy magyar szó és magyar nyelv a tanulók és a tanítók többsége előtt barbár nyelv volt, melynek megtanulása árulás lett volna az akkori Bachimádók szemében. Ezen sivár és magyar nemzetellenes állapotok tartottak egészen a hatvanas évek végéig, mikor az egyenjogúsított és ennek folytán már hazafias gondolkodású és bár nem magyar ajkú, de magyar érzelmű hitközségi tagok az iskolát jobb és magyar irányba terelték, a reáliskola részére magyar tanárt aquitáltak, ki a tanulók figyelmét Budapestre irányozta, hogy ne Bécs képezze Mekkájukat, hanem Magyarország szíve, Budapest, legyen vándorlásuk czélja, a tanárok heti óraszámát 30-ra szállították le és fizetésüket is itt eddig nem ismert, (horribilis összegre), 700 frtra emelték. Ezen szerény, de fokról fokra, bár lassan haladó átalakuláshoz fűződött később 1877-ben a reáliskola teljes elválasztása a népiskolától, ezen időben vette át Ns. Wiedemann Károly úr, a pozsonyi tankerület királyi főigazgatója iskolánk fölött a felügyeletet és ezen időben kezdődik reáliskolánk történetének újkora. A reáliskola kapott új vezetést, új szervezetet, a magyar nyelv mind jobban ápoltatott, az egész tanári testületet és az ifjúságot új, friss, éltető szellem lengette át. A tanárok heti óraszáma újra leszállíttatott, még pedig 24-re, de fizetés tekintetében nem állt be javulás. Újra következett egy 6 évi lassú fejlődés, míg az 1883-ban hozott országos középiskolai törvény az iskola fejlődésének új hatalmas lendületet adott. Az addig fennállott 3 osztályt kellett a negyedikkel megtoldani, hogy mint középiskola fennmaradhasson, ezen kiegészítés új tanerőket is igényelt, ezek alkalmaztatatását csakis egyes jótevők kegyes adományai és a magas kormány által nyújtott segély tették lehetővé. — 2