Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1885
3 Ma az iskola el van látva kellő számú és kellő minősítéssel bíró tanerőkkel, tanszerek dolgában sem panaszkodhatunk, a tanári és ifjúsági könyvtár folytonosan gyarapszik, a tanárok már nem roskadnak le a túlterheltetés által, mert a heti órák száma már csak 1—2 órával haladja túl a törvényes maximumot, mely heti 18 órában van megállapítva. A tanterv ragaszkodik hűen a törvények, miniszeri rendeletek és utasítások által előírt szabványokhoz, a tanmód a paedagogia legújabb módszereit követi és megfelel teljesen a mai kor igényeinek, egy szóval, iskolánk szellemileg bátran kiállhatja a versenyt más hasonrangú intézettel, magyarság tekintetében vetekedhetik bármely felvidéki középiskolával, hazafias érzületben pedig Debreczen sem múlja felül. Rá nem tudna ismerni az ezen 20 év előtt „iskolának csúfolt“ germanizált és germanizáló intézetre, ki két évtized óta községünk állapotáról és szellemi haladásáról nem szerzett tudomást. Egyben hanyatlott községünk, t. i. jólét dolgában, a vagyonosabb elemek a fővárosokba széledtek, helyöket elfoglalták a vidékről beözönlött szegények, kik az iskola kedvéért ide telepedtek és új teherrel sújtják a hitközséget és az iskolát. Egy tekintetben pedig ma is ott vagyunk, ahol 24 évvel ezelőtt, ma sincs az iskolának semminemű fundusa, ma is tanpénzekből fedezi évi szükségletét, melynek java részét, vidéki mózes vallású és helybeli keresztény tanulók fizetik, mert mint az alább közölt statistikai adatok mutatják csak a tanulóknak fele vágujhelyi, köztük 12 nem zsidó. Nem a hitközségek, elöljáróságának és iskolabizottságának jó akaratán múlt, az iskolaalap elő nem teremtése, mert ezen hatóságok tisztelt tagjai, nagyrészt a modern kor emberei, érezték és érzik velünk egyetemben az iskola létét biztosító pénzalap és a tanárok nyugdíjaztathatásához szükséges nyugdíjalap nélkülözhetetlen voltát, de a hitközség, melynek vállain úgyis erejüket felülmúló cultus- és emberbaráti 1*