Vállalkozók Lapja, 1919. november-december (40. évfolyam, 45-52. szám)

1919-12-03 / 49. szám

XL. évfolyam (2. oldal) VÁLLALKOZÓK LAPJA Budapest, 1919 december L. VII., Erzsébet-körút 6. szín. Telefon: József 16­80. a proletárdiktatúra bukása után régi működését újból felvette. A bankszak­mához tartozó ügyleteken kívül vállalati és áruosztálya speciálisan foglalkozik mindennemű építkezési anyagok vételével és eladásával. Saját telepéről szállít: oltatlan és oltott meszet, cementet, menyezetnádat, falitéglát, tetőcse­repet, gömbvasat feyencelemezeket, padlólapokat stb. stb. Ingatlan forgalmi osztályánál, eladásra előjegyezve, mint alkalmi vétel: egy újonnan épült földszintes ház a VI. kerületben, prima épület, lakássak nagy pékműhellyel, nagy udvarral, modern berendezéssel.­­ Részletes felvilágosítást nyújt és további megbízást elfogad Magyar Építőipari Bank rt. Düsseldorfban óriási méretű világsajtó palotát emelnek. Az összes kultúrnem­­zetek vezető lapjai fognak itt képviselő­­tet tartani, távirati irodák, kábeltársula­tok, utazási irodák, szállóhelyiségek, ki­állítási termek kereskedelmi és ipari cik­kek számára mind helyet találnak ebben a palotában, amelynek hossza vagy egy negyed kilométernyi lesz és hat emelet­­sort foglal magában. A terveket düssel­dorfi építész cég készítette és az építés­hez a jövő esztendőben már hozzáfognak. Hol vagyunk mi attól, hogy az ilyen méretű problémák megvalósításáról még csak álmodjunk is! Ezzei). Földbirtokreform. Szegény hazánk századokat lépett hol előre, hol hátra az elmúlt öt év alatt. Volt már úgy, hogy azt hittük, magyar lesz a Duna elejétől végig, volt már úgy, hogy azt hittük, kozák hordák fognak rajtunk keresztül gázolni és a végzet a serpenyőt ismét javunkra billentette, hogy annál kevesebb legyen a vég, amelyet a bolsevizmus reánk zúdított. És e sorscsapások között egy jelszó sohasem szűnt meg élni: föl­det a népnek! A magyar mérnöki kar honszeretettel ka­­rolta fel az eszmét. Tömegesen jelentkeztek mérnökeink 1918. végén, illetve 1919. elején, hogy részt vegyenek a földmivelésü­gyi minisz­térium által felállított földmérői tanfolyamon. A gazdák, akiknek a mérnökökkel együtt kel­lett később kimenni a birtokrendező bizottsá­gokba, eleve félévi felmondást kötöttek ki ma­guknak; a mérnökök ellenben honszeretetüktől vezérelve, ámbár közöttük hasonló jelszavak­kal fellépett egy oroszos jellegű kartárs, az ifjú állam első nagy kísérletét saját személyes érdekeivel nem akarta egy percig sem zavarni és az ugyancsak buzgó agitátort letorkolta. Az eredmény pedig az lett, hogy a gazdákon kí­vül most a jogászok is megkapják mai napig minden illetményüket, csak a mérnököket dobták ki a tél küszöbén az állam hajójából, mint valami rossz cselédet, két heti felmon­dással. Az AMOSZ­ és MÉMOSZ. elsülyedtek, egy nagy űr támadt, amelyet senki ezekkel be­tölteni többé nem óhajt. A Magyar Mérnök­ és Építész-Egyletre szinte kötelességszerűleg hárulna most a kétségbeejtő helyzetbe jutott kartársak érdekében eljárni, de eddig ez irány­ban még egy lépést sem tett, pedig a végleszá­­molásra való felhívás kimondja, hogy október 10-én túl minden igényjogosultság elveszett. Persze itt a rendelkező hatóság elfelejtette, hogy az alkalmazott és alkalmazó közötti vi­szonyt még a forradalom előtti törvények sza­bályozzák, ezeket megszüntető törvény még nincs és így ezek meg nem szűntek, érvénye­sek akkor is, ha az egyik fél maga az állam. A mérnöki kar ismeri az állam jelenlegi sú­lyos helyzetét, de épúgy ismerik a jogászok és gazdászok is, tehát ha ők — kétharmada az érdekelteknek — nem engedik el a maguk igé­nyeit, mert engedjék el a mérnökök. Hisz a mérnök családja épúgy éhezik és fázik, mint a jogász és gazdászé. A mérnök munkájára ép­úgy vagy még jobban szüksége lesz az állam­nak, mint a jogászéra vagy gazdászéra, mért bánik éppen a mérnöki karral ilyen mostohán az állam? Hát akik ezt az ügyet intézik, nem tudják, hogy a jövő társadalom súlypontjában nem­csak hazánkban, de az egész világon, a mér­nök fog állani. A nagy háború elég tanúbizony­ságot nyújtott arról, hogy ez így lesz, ennek így kell lennie. De különben is a földbirtokre­form még nem talált megoldást, még nincs vég­leg levéve a jövő cselekvések színteréről, sőt az új földmivelésügyi miniszter Rubinek Gyula 1. év augusztus hó 10-én tartott székfoglalójá­ban szó szerint ezeket mondotta: „Olyan politikát kell követnünk, amely lehetővé teszi, hogy a gazdaosztály ne csak megerősödjék, hanem számban is szaporod­­hassék. Lehetőleg sürgősen oly földbirtok po­litikát kell csinálnunk, hogy lehetővé tegyük, hogy minden földmunkás, akinek szorgalma, józansága és szakismerete megengedi, földhöz juthasson.“ Azóta több mint három hónap telt el, de még semmi nyomát nem látni e törekvés komolysá­gának. Ha ez megvolna, akkor már most száz meg száz mérnök volna elfoglalva a parcellá­zás munkálataival. Miután az Amosz és Mémosz elszendered­­tek, a Mérnökegylet pedig e kérdésben tetsz­halottnak látszik: nem marad más hátra, mint­hogy az érdekelt mérnökök maguk vegyék ke­zükbe sorsuk jobbra fordulását és esetleg a kisgazdapárttal karöltve, sürgessék meg­­ az ígért reformokat. Ha a tél nem lesz túl hosszú, tavaszig még jó nagy határt lehet kiosztani. Előre! Körút a könyvtárakban. Az újraébredés egy láncszemét tettem vizs­gálatom tárgyává. A proletárdiktatúra egész testével ráfeküdt a szellemi javakra. Újat nem teremtett, ellen­ben ami volt, azt agyon nyomorította. A „Vál­lalkozók Lapja“ egyike volt az első áldoza­­toknak, aztán sorra jöttek a többiek. A napila­pok leghamarabb szedték össze magukat, de annál nehezebben megy a szaklapok újra fedése. Kutatásom első útja a Mérnökegyletbe ve­zetett. Csodálatosan a szakfolyóiratok egész sora fekszik az asztalon, de olvasójuk nincs, de ez már nem csoda! Most pl. küm­ enyhe az idő, de itt az olvasóteremben, ahol e sorokat a friss benyomások kedvéért papírra vetem, ujjaim írás közben egészen meggémberedtek. Ezért bármennyire szeretnék az itt felfekvő szakla­pokból bő kivonatot a­di, meg kell elégednem a címeik felsorolásával. Magyar vajmi kevés van még, ime szósze­rinti Magyar Ipar nov. 2-iki száma a fején még Cenzúrát: Gavulesku, ami egyúttal azt is je­lenti hogy tartalma, ha Thék Endre halála­­nem volna szentelve, aligha kielégítené a vá­rakozásokat, hisz a magyar ipart elsiratni nem volt szabad; de így elsiratja ez a lap Thék Endrét oly gyönyörűen, hogy nem volna sza­bad lenni Budapesten egyetlen gyárosnak, egyetlen mesternek, egyetlen legénynek, sőt egye­len iparos inasnak sem, aki el nem ol­­vassaa, aki emlékbe el nem teszi. Ennek a min­­taembernek szelleme kell, hogy irányítsa a jövő nemzedék minden iparosát, így kell élni mindenkinek, aki szereti e hazát, így kell dol­gozni mindenkinek, aki megbecsüli saját ipa­­­rát. A Vállalkozók Lapja is írt hozzá méltó ra­vatal­ozót, de az igazit a lap szűk tere még sem engedte meg, ezért hívjuk fel olvasóink figyel­mét a Magyar Ipar Thék.számár­a. Kiadóhi­vatal Budapest, Gróf Zichy Jenő­ utca 4. sz. Veg­yi Ipar 1919. nov. 15-iki száma. Cenzú­rát: Monteoru szomorú felírással látott nap­világot. Tartalmából kiemeljük az új cégjegy­­zéseket: Magyar olaj­ és vegyi ipar rt., Diana kereskedelmi rt., Meteor vegyészeti ipar válla­lat, Gerő M. vegyészeti és kozmetikai cikkek vállalata, Magyar mezőgazdasági vegyi ipar rt., Nagy.urányi cukorgyár és finomító rt. Nagy­részt ismert gyári cégek, melyek a változott viszonyok folytán cégükben is némi változást szenvedtek, ami új cégbejegyzést igényelt. Szabadalmi Közlöny 1919. november 15 iki száma. Cenzúrát: Pavel mondja, hogy mit szabad irni és mit nem. Megnyugtatom olva­sóimat, hogy a Szabadalmi Közlönyben fehér foltok nincsenek. Építőipar és Építő­művészet október 3-iki száma­, a Magyar Mérnök, és Építész-Egylet Közlönye és a Vállalkozók Lapja utolsó száma. Ezzel a hat magyar szaklappal szemben a következő német szaklapok állanak: Mitteilun­gen des D—Ö. staatlichen Versuchsamtes, Schweizerische Bauzeitung, Deutsche Bauzei­tung, Armirter Beton, Stahl und Eisen, Zeit, schrif, für Bauwesen, Zeitschrift für ange­wandte Chemie, Chemiker.Zeitung, die Leipzi. ger Mustermesse, Zeitschrift des Vereins Deut­scher Ingenieure, Elektrotechnik und Maschi­nenbau Dinglers politechnisches Journal, Zeit­schrift lür das gesamte Tourbinenwesen Jour­nal für Gasbeleuchtung und verwandte Be­leuchtungsarten, sowie für Wasserversorgung, Zeitschrift für Maschinenbau, Werkstctsfech. nik, Beton und Eisen, Organ für die Fort­­schrille des Eisenbahnwesens, meg egynéhány német szakfolyóirat régi ezidőszerínt még uj. Kraszner József Gementóniagár RT. Budapest, X. Kerepesi­ út 67. VÁLLAL: fal- és padlóburkolást­ szállít, cement- és mozaik­lapot, kútgyűrűt, csö­vet, blokköveket stb. — Különosztály: 1 betontartály és boroshordó építésére.

Next