Valóság, 2000 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám - MAGYARI BECK ISTVÁN: Kultúra és gazdaság
MAGYARI BECK ISTVÁN Kultúra és gazdaság A kultúra nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon súlyos válságban van. Hogyan lehetne véget vetni válságos állapotának? Azt hinnénk, hogy egy alapvetően nem katonai, hanem gazdasági szempontok szerint szervezett társadalomban a kultúra kérdéseit is a közgazdaságtannak kellene magára vállalnia. Csakhogy a közgazdaságtan történelmi okokból mindenekfelett mint a kenyér és a hajlék közgazdaságtana fejlődött ki. Az embert elsősorban elemi fiziológiai szükségleteiben veszi tudomásul, s kevés figyelmet fordít magasabb rendű, sui generis emberi igényeire. Mivel néhány éve már - egyebek között - színen van az információ és a kultúra gazdaságtana, sokan úgy gondolják, hogy vége a közgazdaságtan korlátozott szellemű materialista ifjúkorának, s valóban új idők elé nézünk. Sajnos azonban a tudományos közgazdaságtan többségben levő művelői mellett sokszor találkozhatunk olyan szemlélettel is, amely a már létező gazdaságelméleteket mint egy új vallás megkérdőjelezhetetlen tanegységeit kezeli. S ahelyett, hogy a kultúra területére lépve, még inkább a kultúra nézőpontjára helyezkedve odaillő módon átdolgozná a rendelkezésre álló közgazdaságtant, vagy alkalmasint akár teljesen új közgazdaságtant alkotna, egészen mást tesz: a régi kenyér- és hajlékgazdaságtan felfogását úgyszólván változatlan formában exportálja az új témakörre. Hogy magunk is csekély mértékben hozzájáruljunk e nagy múltú diszciplína önmagához hű, változatlanul tudományosnak mondható magatartásához, két részben próbáljuk meg felvázolni az ember biológián túli természetéből adódó következményeket és az ennek alapján a kultúra gazdaságtanával szemben támasztható követelményeket. Ebben a számban az első rész kerül az olvasó elé. (Kultúra-gazdaságtan pszichológiai szempontból) Előzetesen be kell jelentenünk, hogy az alcím csak részben fedi ennek a fejezetnek a mondandóját. Ugyanis itt nemcsak pszichológiai szempontból közelítjük meg a kultúra-gazdaságtant, hanem más aspektusokból is. Annyiban viszont mégis helytálló ez a cím, amennyiben a pszichológiai megközeltés - még ha egyelőre nincs is kifejtve - központi helyet foglal el az alábbi gondolatmenetben. Ennek illusztrálására társadalmi természetű problémával indítjuk a fejezetet. Jelesül azzal, hogy - mint köztudomású - az úgynevezett információs társadalom küszöbéhez érkeztünk. Jóllehet ami minket illet itt, Közép-Európában, még nem léptünk át ebbe a korszakba (Magyari Beck, 1999). Miért fontos ez a korszakváltás tárgyunk, a kultúra-gazdaságtan szempontjából? Azért, mert olyan rendszerben, amelyben a társadalom rendezőelvei meghirdetetten és vállaltan közgazdaságiak, magától értődő természetességgel adódik az az alternatíva, hogy vagy létrejön egy elméletileg jól alátámasztott és a gyakorlatban eredményes kultúra-gazdaságtan, vagy az információs társadalom - amelyre nem terjesztették ki az ökonómia rendezőelveit - szabályozatlan marad, s kaotikussá válik. Kultúra-gazdaságtanon mi nem egyszerűen és általában információ-gazdaságtant értünk, hanem a műfajok szerint és azokon belül a strukturált információ gazdaságtanát. E különbségre még lesz módunk visszatérni a következő fejezetben. Először tekintsük át röviden azokat a perspektívákat, amelyek indokolttá teszik .