Városok Lapja, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
2. oldal u talma is azon arányban bővül, amint az országos kérdések megoldáshoz jutnak. A Városok Lapja nem olcsó lap. Ezt többször hallottuk, de a tartalom, amelyet nyújt, szintén nem vásári portéka , a kiállítás pedig méltó a lap nevéhez és jellegéhez. Bárcsak olcsóbb lehetne ! Ez azonban a korlátolt számú érdekeltség miatt egyelőre lehetetlen és az előfizetési ár azért sem szállítható le, mert városaink csodálatos nembánomsággal siklanak át azon nagy érdek felett, amely a lap fentartásához a hirdetések alakjában fűződik, pedig egyetlen olyan vármegye thj. és r. t. város, vagy község nincs az országban, amely kevés jóakarattal nehéz anyagi gondjainkat ilyen formában ne enyhíthetné ! De mondunk még valamit. Feltesszük a kérdést, lehetséges-e az, hogy egy olyan orgánumot, mint a Városok Lapja, amelynek megindítását a hazai városok legelőkelőbbjei kívánták, amelynek munkássága a r. t. városok idei orsz. nagygyűlésének eredményét olyan fényessé és tartalmassá tette, amely a városok mozgalmát az országos napisajtóban oly rokonszenvessé tette, amely a kormányhatalomnak épen a mostani, mozgalmas időkben hű tájékoztatója és amelyről gr. Andrássy Gyula m. kir. belügyminiszter úr magas bírálata olyan elismeréssel nyilatkozik, több város ne járassa, sőt attól hermetie elzárkózzék? Kevesen vannak ezek a városok, de egynek sem szabad hiányoznia s hogy mégis kivonják magukat a közös acióból, annak csakis egyetlen oka lehet. .. De ezt a húrt nem feszítjük tovább. Vagyon, amint van. A mi kitartásunk nem lankad és a lassúk is beérkeznek a célhoz! Ezeket előadva, lapunk II. évfolyamára január hó 1-ével új előfizetést nyitunk. A Városok Lapja előfizetési ára: egy évre 40 kor. Boldog új évet kiván .. Városok Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala. VÁROSOK LAPJA. Városok érdeke. A rend. tan. városok országos értekezletének memoranduma egy alkotandó városi törvényt illetőleg. Összeállította: Folgens Kornél, Igló város polgármestere, az 1906. évi június hó 5-én tartott értekezleten hozott határozat alapján. A polgármester. A polgármester a városi önkormányzat élére állított tisztviselő, akiben a város kifelé megjelen, aki által cselekszik, ennek folytán úgy a városi képviselőtestületi közgyűlésnek, mint a városi tanácsnak elnöke. Míg tehát a polgármester a város közönségét és a várost mint jogi személyt minden irányban képviseli, addig másrészt a város területén mint I. fokú közigazgatási hatóság is szerepel. Hatásköréből kivétetnek azok az ügyek, melyeket törvény, kormányrendelet vagy városi szabályrendelet a városi rendőrkapitány ügykörébe utal. A polgármester a városi hivatalnokok felett rendelkezik, kiosztja nekik a munkát, ellenőrzi és kötelességeik teljesítésére szorítja őket, az elintézés irányát megadja s a törvényben, miniszteri rendeletben és városi szabályrendeletben taxatíve egy bizonyos tisztviselő ügykörébe nem utalt előforduló ügyeket elintézés végett legjobb belátása szerint azon hivatalnokoknak osztja ki, akiknek jónak látja. Betegség, szabadságolás és bármi okból beállott munkaképtelenség esetében, ha a helyettesítésről a város szervezeti szabályzata nem intézkedik, a polgármester jó belátása szerint osztja ki az ügyeket a tisztviselők közt. Ha egy tisztviselő hanyagság, vagy nehézkes felfogás folytán az őt illető ügyeket pontosan és megfelelően el nem intézné, szükség esetében ezen ügyek elintézését a vétkes tisztviselő költségére más tisztviselőre köteles a polgármester bízni. Mindezekből kifolyólag a polgármester bizonyos mérvben fegyelmi hatóságot képez az összes városi tisztviselőkkel és alkalmazottakkal szemben ; fegyelmi joga — amint az már előbb kifejtetett — a felfüggesztésen kívül, aminek megtörténtét további intézkedés végett a legközelebb egybehívandó városi képviselőtestületi közgyűlésnek bejelenteni tartozik, az intés, dorgálás és 20 koronáig terjedhető rendbírság alkalmazásáig terjed. Kizárólag a rendőrkapitány hatáskörébe utalandó a közegészségügy, állategészségügy és mezőrendőrség. A bábákat, a dajkaságba adott gyermekeket, a gyógyszertárakat, kórházat, a korcsmákat, bordélyházakat, gyümölcs és egyéb ételneműek árusítását, a mészárszékeket, vágóhidakat a rendőrkapitány részint személyesen, részint rendőrközegei által sokkal inkább képes ellenőrizni és megvizsgálni, mint a polgármester, aki ily teendők végzésére már állásánál fogva sem alkalmas. A polgármester oldalán működő előadók pedig sem a rendőrség, sem a csendőrség felett nem rendelkezvén, ezen ügyekben közmegelégedésre szintén képtelenek eljárni. Tiszteletteljesen javasoljuk, hogy a közegészségügyet, az állategészségügyet és a mezőrendőrség ügyét tárgyaló törvények erre vonatkozó szakaszai akként módosíttassanak, hogy az ezen ügyekben való eljárás kizárólag a rendőrkapitány ügykörébe utaltatnék. A rendőrkapitány. A rendőrkapitány az összes rendőri ügyeket kezeli és e tekintetben önálló hatáskörrel bíró hivatalnoknak tekintendő s mint ilyen, a polgármesternek csak általános felügyelete alatt áll. A rendőrkapitány hivatalos kötelességeinek gerincét képezi a közrend, az élet- és vagyonbiztonság feletti őrködés, a megelőző rendészet gyakorlása és a bűnnyomozat teljesítése. 1907. január 1. A közigazgatási költségek fedezése. A városok anyagi ügyeiről és pénzügyi viszonyairól egy külön memorandum fekszik elő és azért itt csak a következőket bátorkodunk röviden felemlíteni: Az érvényben levő községi törvény szerint a városi rendőrkapitányt a megyei főispán nevezi ki az illető város képviselőtestületének meghallgatása nélkül, sőt olykor annak egyenes kérelme és egyhangú jelölése ellenére, kinevezi pedig az illetőnek korára és minősítésére való tekintet nélkül. Ámde a rendőrkapitány fizetése és nyugdíja mégis a város közpénztárát terhelik. Ez az osztó igazsággal harci lábon áll. Miután a városi rendőrkapitány az összes rendőrkapitánysági tisztviselőkkel, továbbá a rendőraltisztek és közrendőrök ugyanazt az állami feladatot végzik a városokban az élet- és vagyonbiztonság, valamint a bűnnyomozat tekintetében, mint a m. kir. csendőrség a szolgabírói járásokban és az áll. rendőrség a fővárosban, ebből az folyik, hogy az összes rendőrségi személyi kiadásokat tehát a rendőrkapitány, alkapitány, fogalmazó, irodaszemélyzet, a rendőraltisztek és közrendőrök fizetését az állam vállalja magára. Azon városi tisztviselők fizetését, akik kizárólag közigazgatási teendőket végeznek, szintén az állam pénztárából kellene fedezni, épúgy, mint azon városi adóhivatali tisztviselők fizetését, akik kizárólag az állami adó kivetésével, beszedésével és elkönyvelésével foglalkoznak. Ha ezek a kiadások ez idő szerint túl nagy terhet képeznének a belügyminiszteri tárca költségvetésében, úgy kérjük legalább a városban fogyasztás alá kerülő bor és hús után járó fogyasztási adóknak a városok javára való átengedését. A kárpótlás ezen neme nem nyújt ugyan még hozzávetőleges rekompenzációt sem a városok által a rendőrségnél felmerülő, valamint a közigazgatási és adóügyi tisztviselők fizetésével járó kiadások tekintetében, de tudtunkkal ezen kárpótlási mód már hosszabb ideje kormányhatósági megfontolás tárgyát képez, s azért bátorkodunk legalább ennek az érvényesítését tiszteletteljesen kérelmezni.