Városok Lapja, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2. oldal u­ talma is azon arányban bővül, amint az országos kérdések megoldáshoz jutnak. A Városok Lapja nem olcsó lap. Ezt többször hallottuk, de a tartalom, amelyet nyújt, szintén nem vásári por­téka , a kiállítás pedig méltó a lap ne­véhez és jellegéhez. Bárcsak olcsóbb lehetne ! Ez azonban a korlátolt számú érdekeltség miatt egyelőre lehetetlen és az előfizetési ár azért sem szállít­ható le, mert városaink csodálatos nem­­bánomsággal siklanak át azon nagy érdek felett, amely a lap fentartásá­­hoz a hirdetések alakjában fűződik, pedig egyetlen olyan vármegye thj. és r. t. város, vagy község nincs az or­szágban, amely kevés jóakarattal nehéz anyagi gondjainkat ilyen formában ne enyhíthetné ! De mondunk még valamit. Fel­tesszük a kérdést, lehetséges-e az, hogy egy olyan orgánumot, mint a Váro­sok Lapja, amelynek megindítását a hazai városok legelőkelőbbjei kívánták, amelynek munkássága a r. t. városok idei orsz. nagygyűlésének eredményét olyan fényessé és tartalmassá tette, a­mely a városok mozgalmát az orszá­gos napisajtóban oly rokonszenvessé tette, amely a kormányhatalomnak épen a mostani, mozgalmas időkben hű tájékoztatója és amelyről gr. And­­rássy Gyula m. kir. belügyminiszter úr magas bírálata olyan elismeréssel nyilatkozik,­­ több város ne járassa, sőt attól hermeti­e elzárkózzék? Ke­vesen vannak ezek a városok, de egy­nek sem szabad hiányoznia s hogy mégis kivonják magukat a közös ac­ió­­ból, annak csakis egyetlen oka lehet. .. De ezt a húrt nem feszítjük to­vább. Vagyon, amint van. A mi kitar­tásunk nem lankad és a lassúk is be­érkeznek a célhoz! Ezeket előadva, lapunk II. évfo­lyamára január hó 1-ével új előfize­tést nyitunk. A Városok Lapja előfizetési ára: egy évre 40 kor. Boldog új évet kiván .. Városok Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala. VÁROSOK LAPJA. Városok érdeke. A rend. tan. városok országos értekezletének memoranduma egy alkotandó városi törvényt illetőleg. Összeállította: Folgens Kornél, Igló város polgár­­mestere, az 1906. évi június hó 5-én tartott értekez­leten hozott határozat alapján. A polgármester. A polgármester a városi önkormányzat élére állított tisztviselő, akiben a város kifelé megjelen, aki által cselekszik, ennek folytán úgy a városi képviselőtestületi közgyűlésnek, mint a városi tanácsnak elnöke. Míg tehát a polgármester a város kö­zönségét és a várost mint jogi személyt minden irányban képviseli, addig másrészt a város területén mint I. fokú közigazgatási hatóság is szerepel. Hatásköréből kivétetnek azok az ügyek, melyeket törvény, kormányrendelet vagy vá­rosi szabályrendelet a városi rendőrkapitány ügykörébe utal. A polgármester a városi hivatalnokok felett rendelkezik, kiosztja nekik a munkát, ellenőrzi és kötelességeik teljesítésére szorítja őket, az elintézés irányát megadja s a tör­vényben, miniszteri rendeletben és városi szabályrendeletben taxatíve egy bizonyos tisztviselő ügykörébe nem utalt előforduló ügyeket elintézés végett legjobb belátása szerint azon hivatalnokoknak osztja ki, akik­nek jónak látja. Betegség, szabadságolás és bármi okból beállott munkaképtelenség esetében, ha a helyettesítésről a város szervezeti szabályzata nem intézkedik, a polgármester jó belátása szerint osztja ki az ügyeket a tisztviselők közt. Ha egy tisztviselő hanyagság, vagy nehézkes felfogás folytán az őt illető ügyeket pontosan és megfelelően el nem intézné, szükség esetében ezen ügyek elintézését a vétkes tisztviselő költségére más tisztviselőre köteles a polgármester bízni. Mindezekből kifolyólag a polgármester bizonyos mérvben fegyelmi hatóságot képez az összes városi tisztviselőkkel és alkalma­zottakkal szemben ; fegyelmi joga —­ amint az már előbb kifejtetett — a felfüggesztésen kívül, aminek megtörténtét további intézkedés végett a legközelebb egybehívandó városi képviselőtestületi közgyűlésnek bejelenteni tartozik, az intés, dorgálás és 20 koronáig terjedhető rendbírság alkalmazásáig terjed. Kizárólag a rendőrkapitány hatáskörébe utalandó a közegészségügy, állategészségügy és mezőrendőrség. A bábákat, a dajkaságba adott gyerme­keket, a gyógyszertárakat, kórházat, a korcs­mákat, bordélyházakat, gyümölcs és egyéb ételneműek árusítását, a mészárszékeket, vágóhidakat a rendőrkapitány részint szemé­lyesen, részint rendőrközegei által sokkal­­ inkább képes ellenőrizni és megvizsgálni, mint a polgármester, aki ily teendők végzé­sére már állásánál fogva sem alkalmas. A polgármester oldalán működő előadók pedig­­ sem a rendőrség, sem a csendőrség felett nem rendelkezvén, ezen ügyekben közmeg­elégedésre szintén képtelenek eljárni. Tiszteletteljesen javasoljuk, hogy a köz­­egészségügyet, az állategészségügyet és a mezőrendőrség ügyét tárgyaló törvények erre vonatkozó szakaszai akként módosíttassanak, hogy az ezen ügyekben való eljárás kizáró­lag a rendőrkapitány ügykörébe utaltatnék. A rendőrkapitány. A rendőrkapitány az összes rendőri ügyeket kezeli és e tekintetben önálló hatás­körrel bíró hivatalnoknak tekintendő s mint ilyen, a polgármesternek csak általános fel­ügyelete alatt áll. A rendőrkapitány hivatalos kötelességei­nek gerincét képezi a közrend, az élet- és vagyonbiztonság feletti őrködés, a megelőző rendészet gyakorlása és a bűnnyomozat tel­jesítése. 1907. január 1. A közigazgatási költségek fedezése. A városok anyagi ügyeiről és pénzügyi viszonyairól egy külön memorandum fekszik elő és azért itt csak a következőket bátor­kodunk röviden felemlíteni: Az érvényben levő községi törvény sze­rint a városi rendőrkapitányt a megyei főis­pán nevezi ki az illető város képviselőtestü­letének meghallgatása nélkül, sőt olykor annak egyenes kérelme és egyhangú jelölése ellenére, kinevezi pedig az illetőnek korára és minősítésére való tekintet nélkül. Ámde a rendőrkapitány fizetése és nyugdíja mégis a város közpénztárát terhelik. Ez az osztó igazsággal harci lábon áll. Miután a városi rendőrkapitány az összes rendőrkapitánysági tisztviselőkkel, továbbá a rendőraltisztek és közrendőrök ugyanazt az állami feladatot végzik a városokban az élet- és vagyonbiztonság, valamint a bűnnyomozat tekintetében, mint a m. kir. csendőrség a szolgabírói járásokban és az áll. rendőrség a fővárosban, ebből az folyik, hogy az összes rendőrségi személyi kiadásokat tehát a rendőrkapitány, alkapitány, fogalmazó, irodaszemélyzet, a rendőraltisztek és köz­rendőrök fizetését az állam vállalja magára. Azon városi tisztviselők fizetését, akik kizárólag közigazgatási teendőket végeznek, szintén az állam pénztárából kellene fedezni, épúgy, mint azon városi adóhivatali tisztvi­selők fizetését, akik kizárólag az állami adó kivetésével, beszedésével és elkönyvelésével foglalkoznak. Ha ezek a kiadások ez idő sze­rint túl nagy terhet képeznének a belügymi­niszteri tárca költségvetésében, úgy kérjük legalább a városban fogyasztás alá kerülő bor és hús után járó fogyasztási adóknak a városok javára való átengedését. A kárpótlás ezen neme nem nyújt ugyan még hozzáve­tőleges rekompenzációt sem a városok által a rendőrségnél felmerülő, valamint a köz­­igazgatási és adóügyi tisztviselők fizetésével járó kiadások tekintetében, de tudtunkkal ezen kárpótlási mód már hosszabb ideje kormányhatósági megfontolás tárgyát képez, s azért bátorkodunk legalább ennek az ér­vényesítését tiszteletteljesen kérelmezni.

Next