Városok Lapja, 1934 (29. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-01 / 1. szám
2 Trolleybus. A városi forgalmi eszközök különböző válfajainak gazdaságossága főképen a forgalom sűrűségétől függ. Míg a vágányokhoz és felsővezetékekhez kötött közúti vasutak és a villamos magas- vagy földalatti gyorsvasutak a nagy befektetési és fenntartási költségek folytán csupán tömegforgalom lebonyolításánál gazdaságosak, addig az autóbusz kis vagy változó sűrűségű forgalom mellett is gazdaságos, tehát a legalkalmasabb közlekedési eszköz olyan útvonalakon, melyeknek forgalma villamosvasutak építését nem engedi meg, továbbá szárnyvonalakon és az éjjeli forgalom lebonyolítására. Az autóbusz sokkal rugalmasabb és többoldalúbb forgalmi eszköz, mint a közúti vasút, befektetési és fenntartási költségei csupán magára a járműre terjednek ki, ezzel szemben üzemköltsége a tüzelőanyag és a gumiabroncs magas ára miatt magasabb, mint a közúti vasúté. A forgalmi kérdésekkel foglalkozó technikusok igyekezete tehát oda irányult, hogy e magas költségeket csökkentsék. Közismertek azok a megtakarítások, amelyeket az autóbuszüzemben eddig általánosan használatos benzinmotoroknak gyorsjárású nyersolajmotorokkal való helyettesítésével érték el és elég rámutatnunk a Ganz—Jendrassik rendszerű járműmotorokkal e téren elért nagy sikerekre. A benzinmotorok magas üzemköltségeinek csökkentésére alkalmas módszer az is, hogy az autóbuszokat villamosmotorokkal hajtjuk és a szükséges villamosenergiát felsővezetéken át vezetjük a motorba, így keletkezett a »trolleybus« (1. ábra), melynél ugyan szükség van a felsővezetékre és így annak karbantartására, de a közúti és gyorsvasút-üzemmel szemben az ezek építésénél és fenntartásánál a legnagyobb költségeket okozó vágányhálózat és alapépítmény megtakarítható. A trolleybus gazdasági előnye az autóbusszal szemben tehát az, hogy lehetővé teszi a bizonyos körülmények között legolcsóbb üzemanyagnak — a villamosáramnak — alkalmazását. Fentiek szerint a trolleybus gazdaságossági szempontból a középhelyet foglalja el a villamosvasút és az autóbusz között, amennyiben a gazdaságos közlekedést oly vonalakon is lehetővé teszi, ahol a forgalom sűrűsége nem elég nagy ahhoz, hogy villamos közúti vonalakat lehessen létesíteni és a magas tüzelőanyagköltségek miatt a tiszta autóbuszüzem gazdaságos lehessen. A trolleybus gazdaságos alkalmazásának határai természetesen csupán az összes tekintetbe jövő körülmények mérlegelésével állapíthatók meg. Az alkalmazandó forgalmi eszköz helyes megválasztása a forgalom sűrűségén kívül egyrészt a tüzelőanyag, másrészt a villamosáram árától függ ; nem kevésbbé fontos szerepet játszik azonban a felsővezeték és a vágányhálózat, a mindenkori helyi viszonyok által meghatározott építési és fenntartási költség is. Gyakran előfordul a kevésbbé forgalmas közúti vonalakon, vagy ott, ahol a forgalom sűrűsége az idők folyamán megcsappant, a vágányhálózat magas fenntartási költségei viszont megmaradtak, hogy a vasúti üzemről, a meglevő, bár kiegészítendő felsővezetéki hálózat felhasználásával, a trolleybusüzemre való áttérés indokolt. Forgalmi szempontból a trolleybus ugyancsak lényeges előnyöket mutat. Elsősorban említésre méltó az elérhető nagy forgalmi sebesség, még a nagyszámú megállóval rendelkező vonalakon is. Ez különösen a trolleybus jó gyorsítóképességének és a rövid fékútnak tulajdonítható, mely tulajságok egyrészről a gyabroncsoknak az öss automobilokra jelen, nagy adhéziójára, másrészt pedig a villamos hajtómotoroknak a belső elégésű motorokkal szemben mutatkozó lényegesen nagyobb indítónyomatékára vezethetők vissza. A közúti villamosvasutakkal szemben a trolleybus főképen nagyobb mozgékonyságával tűnik ki, mely tulajdonság egyébként közös a normális autóbuszokkal s lehetővé teszi a be- és kiszállás gyorsabb lebonyolítását is, mivel a vágányokhoz nem kötött trolleybus a megállóknál közvetlenül a járda mellé állhat, azonkívül a közúti vasúti üzemet akadályozó, lassan járó járműveket előzheti. A trolleybus üzemének zajtalansága, a kipuffogó gázok hiánya, a könnyű, nyugodt és lökésmentes indítás nem csupán az utazóközönség, hanem a járókelők szempontjából is igen értékes előnyök. A trolleybusnak gyakorlati jelentőségű forgalmi eszközzé való fejlődése a legutolsó évtizedre esik. Ennek feltétele nem csupán a nehéz automobiljárművek építésének műszaki fejlődése volt, melyet különösen a könnyű acélszerkezetek széleskörű alkalmazása jellemez, hanem a villamosfelszerelésnek is a lehető legnagyobb súlymegtakarítás céljából oly feltételeknek kellett megfelelnie, melyeket a normális közúti vasutak nehezebb berendezései természetesen nem elégíthettek ki. A trolleybust gyakorlatilag először Angliában és az Egyesült Államokban valósították meg és ezeket követte többé-kevésbbé kísérletképen több más állam is, úgymint Franciaország, Németország, Hollandia és Olaszország stb. 1. ábra. A BSzKRI-NÁL ÜZEMBE KERÜLŐ EGYIK TROLLEYBUS, AMELYET A GANZ ÉS TÁRSA R.-T. KÉSZÍTETT. Városok Lapja 1934. január 1.