Városok Lapja, 1934 (29. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-01 / 1. szám

2 Trolleybus. A városi forgalmi eszközök különböző válfajainak gazdaságossága főképen a forgalom sűrűségétől függ. Míg a vágányokhoz és felsővezetékekhez kötött köz­úti vasutak és a villamos magas- vagy földalatti gyors­vasutak a nagy befektetési és fenntartási költségek folytán csupán tömegforgalom lebonyolításánál gazda­ságosak, addig az autóbusz kis vagy változó sűrűségű forgalom mellett is gazdaságos, tehát a legalkalmasabb közlekedési eszköz olyan útvonalakon, melyeknek for­galma villamosvasutak építését nem engedi meg, továbbá szárnyvonalakon és az éjjeli forgalom lebonyolítására. Az autóbusz sokkal rugalmasabb és többoldalúbb forgalmi eszköz, mint a közúti vasút, befektetési és fenntartási költségei csupán magára a járműre terjed­nek ki, ezzel szemben üzemköltsége a tüzelőanyag és a gumiabroncs magas ára miatt magasabb, mint a közúti vasúté. A forgalmi kérdésekkel foglalkozó tech­nikusok igyekezete tehát oda irányult, hogy e magas költségeket csökkentsék. Közismertek azok a megtakarítások, amelyeket az autóbuszüzemben eddig általánosan használatos benzin­motoroknak gyorsjárású nyersolajmotorokkal való helyet­­tesítésével érték el és elég rámutatnunk a Ganz—Jendrassik rendszerű jármű­motorokkal e téren elért nagy sikerekre. A benzinmotorok magas üzemköltségeinek csökken­tésére alkalmas módszer az is, hogy az autóbuszokat villamosmotorokkal hajtjuk és a szükséges villamos­energiát felsővezetéken át vezetjük a motorba, így keletkezett a »trolleybus« (1. ábra), melynél ugyan szükség van a felsővezetékre és így annak karbantar­tására, de a közúti és gyorsvasút-üzemmel szemben az ezek építésénél és fenntartásánál a legnagyobb költ­ségeket okozó vágányhálózat és alapépítmény megtakarít­ható. A trolleybus gazdasági előnye az autóbusszal szemben tehát az, hogy lehetővé teszi a bizonyos körül­mények között legolcsóbb üzemanyagnak — a villamos­áramnak — alkalmazását. Fentiek szerint a trolleybus gazdaságossági szem­pontból a középhelyet foglalja el a villamosvasút és az autóbusz között, amennyiben a gazdaságos közlekedést oly vonalakon is lehetővé teszi, ahol a forgalom sűrűsége nem elég nagy ahhoz, hogy villamos közúti vonalakat lehessen létesíteni és a magas tüzelőanyagköltségek miatt a tiszta autóbuszüzem gazdaságos lehessen. A trolleybus gazdaságos alkalmazásának határai ter­mészetesen csupán az összes tekintetbe jövő körül­mények mérlegelésével állapíthatók meg. Az alkalma­zandó forgalmi eszköz helyes megválasztása a forgalom sűrűségén kívül egyrészt a tüzelőanyag, másrészt a villamosáram árától függ ; nem kevésbbé fontos szerepet játszik azonban a felsővezeték és a vágányhálózat, a mindenkori helyi viszonyok által meghatározott épí­tési és fenntartási költség is. Gyakran előfordul a kevésbbé forgalmas közúti vonalakon, vagy ott, ahol a forgalom sűrűsége az idők folyamán megcsappant, a vágányhálózat magas fenntartási költségei viszont meg­maradtak, hogy a vasúti üzemről, a meglevő, bár kiegészítendő felsőveze­téki hálózat felhasználá­sával, a trolleybusüzemre való áttérés indokolt. Forgalmi szempont­ból a trolleybus ugyancsak lényeges előnyöket mutat. Elsősorban említésre méltó az elérhető nagy forgalmi sebesség, még a nagy­számú megállóval rendel­kező vonalakon is. Ez különösen a trolleybus jó gyorsítóképességének és a rövid fékútnak tulaj­donítható, mely tulaj­­ságok egyrészről a gy­abroncsoknak az öss automobilokra jel­en, nagy adhéziójára, más­részt pedig a villamos hajtómotoroknak a belső elégésű motorokkal szem­ben mutatkozó lényegesen nagyobb indítónyomaté­kára vezethetők vissza. A közúti villamos­­vasutakkal szemben a trolleybus főképen nagyobb mozgékonyságával tűnik ki, mely tulajdonság egyébként közös a normális autóbuszok­kal s lehetővé teszi a be- és kiszállás gyorsabb lebonyolí­tását is, mivel a vágányokhoz nem kötött trolleybus a megállóknál közvetlenül a járda mellé állhat, azonkívül a közúti vasúti üzemet akadályozó, lassan járó jármű­veket előzheti. A trolleybus üzemének zajtalansága, a kipuffogó gázok hiánya, a könnyű, nyugodt és lökésmentes indítás nem csupán az utazóközönség, hanem a járókelők szem­pontjából is igen értékes előnyök. A trolleybusnak gyakorlati jelentőségű forgalmi esz­közzé való fejlődése a legutolsó évtizedre esik. Ennek feltétele nem csupán a nehéz automobiljárművek épí­tésének műszaki fejlődése volt, melyet különösen a könnyű acélszerkezetek széleskörű alkalmazása jellemez, hanem a villamosfelszerelésnek is a lehető legnagyobb súlymegtakarítás céljából oly feltételeknek kellett meg­felelnie, melyeket a normális közúti vasutak nehezebb berendezései természetesen nem elégíthettek ki. A trolleybust gyakorlatilag először Angliában és az Egyesült Államokban valósították meg és ezeket követte többé-kevésbbé kísérletképen több más állam is, úgymint Franciaország, Németország, Hollandia és Olaszország stb. 1. ábra. A BSzKRI-NÁL ÜZEMBE KERÜLŐ EGYIK TROLLEYBUS, AMELYET A GANZ ÉS TÁRSA R.-T. KÉSZÍTETT. Városok Lapja 1934. január 1.

Next