Városok Lapja, 1937 (32. évfolyam, 1-21. szám)

1937-01-02 / 1. szám

k tradíciói súlyos kötelezettséget rónak reájuk. A történelmi felelősség tudata kell, hogy vezesse minden cselekedetüket. A belső erőgyűjtés min­den lehetőségét kell igénybe venniök, hogy erkölcsi és anyagi támaszt nyújtsanak ahhoz a munkához, amely minden nemzeti értéknek a jövőre való átmentésére irányul, amely gátat emel a nemzeti organizmust bomlasztó, de­­struáló irányzattal szemben. Működési program­juk legelejére a gazda­ságilag gyenge exisztenciák védelmét kell állí­­taniok, résztvevő meleg szívvel kell felkarolniuk a városok lakóit. A történelmi idők e nagy feladatainak elvégzése azonban sok esetben túlhaladja az egyes városok erejét. A nagy szociális problé­mák s a szociális teljesítőképességet biztosító gazdasági és pénzügyi feladatok csak együttes munkával oldhatók meg sikeresen. Evégből elsősorban a magyar városoknak a közös érdek szolgálatában össze kell forrniok. Erejüket testvéri harcban nem fogyaszthatják. Kölcsönös megértő szellemtől áthatva egységre kell törekedniük s ezzel is biztosítaniok, hogy presztízsük csorbát ne szenvedjen. Nem felejt­kezhetnek el azonban egy percre sem a városok arról, hogy tervszerű együttműködésük ered­ményes csak a kormány támogatásával lehet. Csak a kormány és a magyar városok együttes összhangzatos működésével oldhatók meg a magyarság történeti feladatai. A magyar városok lelkes magyar szívvel, törhetetlen hazafisággal állanak a kormány szolgálatára abban a munkában, amely a tár­sadalmi egyensúly biztosítására, a nemzeti békés evolúció keresztülvitelére, a nemzeti erők kifej­tésére, a nagy nemzeti ideák megvalósítására irányul. Bizalommal vannak az iránt, hogy a magyar kormány át van hatva annak a tuda­tától, hogy a városokban halmozódik fel a nemzet, szellemi és anyagi tőkéje, a városok a nemzeti élet ütőerői, a nemzeti közművelődés forrásai. A nemzeti életet érintő mozgalom hullámverésének a városok vannak elsősorban kitéve, falaik között érezhető tehát leginkább mindazon baj, amelyet a gazdasági és szociális elégíttetlenség idéz elő, éppen ezért nemzeti fel­adat a városok közigazgatásának zavartalan­ságát, egészséges fejlődését és az ehhez szük­séges pénzügyi rendjét is biztosítani. Cicero mondta: »Fájdalmas az elmúlt idők emlékezete, de még fájdalmasabb az eljövők kivárása«. A magyar városok bizakodva várják az 1937-ik esztendőt. Reményt éleszt bennök, hogy az új esztendő meghozza a kormány előtt fekvő problémáik kedvező megoldását. Darányi Kálmán miniszterelnöknek a harmonikus nem­zeti munka biztosítására irányuló lelki alkata és határozott törekvése, a belügyminiszter és munkatársainak a városi közérdekek szolgála­tában tanúsított lelkes buzgalma és ambíciója, végül a pénzügyminiszternek tárgyilagos igaz­ságossága, a nemzetgazdasági érdekek terén való nagyvonalú perspektívája ad reményt a magyar városoknak arra, hogy az 1937-iki új esztendő meghozza jogos kérelmük méltányos teljesítését. A lengyel városokkal való kapcsolatok megteremtése. Báró KORZAK RAYMUND nyilatkozata. A Magyar Városok Országos Szövetsége elnökségének elhatározott tervei szerint a közel­jövőben a hazánkkal barátságos államok városaival való szorosabb együtt­működést is kívánja minden célravezető intézkedés megtételével szolgálni. Ennek a gondolatnak a jegyében folytatott most hosszabb beszélgetést a Városok Lapjának munkatársa báró Korzak Raymund­dal, aki mint a budapesti lengyel követség tagja és a lengyel urbanizmus ügyeinek alapos ismerője, behatóan megvilágította azokat a gondolatokat és szempontokat, amelyeknek figyelembevételével el lehetne mélyíteni a lengyelországi és magyarországi városok között a szívélyes viszonyt. A kulturális kapcsolatok kiépítése, — mondotta báró Korzak, — a magyar és a lengyel városok között voltaképen már meg is kezdődött. Jan Star­­z­i­nszky varsói főpolgármester nagy érdeklődéssel tanul­mányozta Budapestet és az Önök polgármester ura valóban lekötelező módon segítette elő azt, hogy tiszta képet kapjon arról a nagyvonalú előhaladásról, amelynek Budapest az utóbbi évek konszolidációs munkájának eredményeként részese volt. S­z­e­n­dy Károly polgármester úr rövidesen viszo­nozta ezt a látogatást és a lengyel főváros közönsége nagy szeretettel emlékszik vissza még ma is arra a pár napra, amelyet június folyamán a budapesti polgármester körében töltött. Ezek a látogatások azonban, annak ellenére, hogy a két városvezető között az udvariassági kapcsolatoknál mélyebb összeköttetést is teremtettek, voltaképen mégis csak hivatalos, tisztelgő és bizonyos mértékben politikai jellegű találkozások voltak és így önmagukban a mélyebb kulturális­­kapcsolatok kiépítésére nem elegendőek. Pedig erre meggyőződésem szerint igen nagy szüksége van mind a két félnek. A morális szempontokon túl a gazda­sági vonatkozású eredmények egész sora is kialakulhat, már csak azért is, mert a történelmi múlt napnál világosabban bizonyítja, hogy a Lengyelország és Magyarország között fennálló kapcsolatok ősrégiek és mindenkor a kölcsönös szimpátia kifejezői voltak. Az én hazámban nagy általánosságban keveset tudnak Magyarországról. Az ismeretes, hogy történelmi emlékeink szorosan kapcsolódnak. Tudják azt is, hogy a múltban a magyar-lengyel barátság komoly, nagyjelentőségű össze­köttetés volt. Tudják, hogy Budapest az ország fővárosa. Hallottak a Duna királynőjének gyönyörű fekvéséről, de úgyszólván semmit sem tudnak az ország többi városairól, nem is hallottak talán soha a legtöbb magyar vidéki metropolisról és sejtelmük sincsen arról, hogy ezek javarészében milyen előrehaladott kulturális és művészeti élet folyik. Lengyelország városai a legnagyobb lelkesedéssel fogadnák a kölcsönös megismerkedés érdekében teendő lépé­seket. Ha a magyar városok előkelő és hivatott érdekkép­viseleti szerve, a Magyar Városok Országos S­z­ö­v­e­t­s­ég­e megtalálná a módot arra, hogy meghívja Magyarországra a nagyobb lengyel városok vezetőit és nekik Városok Lapja 1937. január 2.

Next