Vásárhely és Vidéke, 1884. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1884-07-03 / 27. szám
Utcza az esetben is, ha az építkezési szakosztály által ajánlott egyenes utczavonal fogadtatik el s az utcza túlsó felén a kiszögellő régi Majsai-ház felépítés esetén úgyis beljebb viendő, mert ez akadályozza az utcza egyenes irányát s igy a mi most elfoglaltatott volna az utczatérből, visszapótoltatott volna idővel a túlsó oldalon, a Majsaiház vonalának szabályozása által. Míg így, ha most a Szabó Mihály háza a tanács által kijelölt görbe utczavonalon felépül, századok múlva sem remélhető, hogy itt főutczánk egyenes vonalban szabályoztassák. Egyébiránt úgy Szabó Mihály, mint az építkezési bizottság is felfolyamodni készül a minisztériumhoz a tanács és közigazgatási bizottság közérdeket sértő határozata ellen, amelynél az építkbizottság joggal felvetheti azon kérdést, hogy minek van akkor szépészeti bizottság, ha véleményét figyelembe se veszi a tanács? Én még mindig azt láttam életemben, hogy akinek egyik lába rövidebb, azt pótolja csizmasarkával hosszabbra az ember, nem a hosszabbat toldja ki; itt meg a tanács megfordítva cselekedett. A túlsó oldalon a Majsai ház van útban, s az innenső oldalon a Szabó Mihály házát teszi beljebb, még az eddigi vonalnál is, holott ezt kellett volna kijebb tenni. így görbítették agyon a főutcza ezen részét s igy vették el sokaknak a kedvét az építkezéstől; Szabó Mihálynak pedig az eddigi húzás-vonással csináltak annyi kárt, hogy a tanács a megmondhatója. És most kérdem, ilyen körülmények közt Csoda-e hogy városunk nem szépül, nem halad s az építkezéshez nem igen van polgártársainknak kedve, mikor maga a városi hatóság teszi a bókét az építkezők kezeire, holott oda kellene hatnia, hogy az építési kedvet még olyanokban is felkeltse, a kik építésre sem gondoltak, de módjuk van hozzá ; nem hogy még olyanokat is elkedvetlenítsen, a kik szívesen építenének, módjuk is volna hozzá, de hát félnek a sok bajoskodástól, melylyel a város zaklatja az építtetőt. — Ezeket láttam czélszerűnek ezúttal előadni; e kérdés minden esetre elég komoly arra nézve, hogy hatóság és közönség városunk emelkedése érdekében e tárgygyal foglalkozzék. Kovács József: talán fölösleges, ha egyet mást elmondok az ártézi kutakról általánosságban. — Lehetnek e lap 1. olvasói között többen, kik e kutak földtani okairól nincsenek kellőleg tájékozva ; de laikusok előtt annyival is inkább érdekkel bírhatnak soraim, mert az ártézi kutakról a magyar műszaki irodalomban a mai napig nagyon keveset írtak, valamit legfölebb szaklapokban, melyekre azonban a helybeli egyletek nem igen fizetvén elő, nem is kínálkozik alkalom a nagyközönségnek, azokban lapozgatni, olvasgatni, hogy ez által nevezetesebb természeti tüneményekkel, ezeknek indító okaival megismerkedhessék. Kerülni fogom a tudományos levezetéseket, csakis egyszerűen természettani alapelvekből fogom ösmertetésemet levezetni, és hogy ezt tehessen, elsősorban a természetes és másodszor a fúrás által megnyitott forrás képezi ösmertetésem bevezető részét. Ha a föld felületén valahol azt észleljük, hogy egy pontból folytonosan több vagy kevesebb víz hatol a felszínére föl, úgy e jelenséget, valalamint a helyet ahol ezt találjuk forrásnak nevezzük ; édes forrásnak, ha a kifolyó víz nincs ásványrészekkel vegyülve, (mely azonban nagy ritkán fordul elő) vagy ha oly kevés ásványrész van benne, hogy azt a víznek sem szén, sem szagán észre venni nem lehet, savanyu vagy ásványvizes forrásnak, ha nagyobb ásványtartalom által különbözik az előbbitől. Miután ezek eredete ugyanaz a mi azoké, nem is fogom őket külön választani ismertetésemben. A természetes források, melyekből patakok, folyók, sőt tavak is képződnek, igen nagy számban fordulnak elő, még pedig részben látható alakban, nagyobb részben azonban, a folyók, tavak és tenger felszínén alul, a hol létöket a víz szaporodása által, télen meg az által igazolják, hogy azon helyeken, ahol a folyamban fölbugyognak, jégtakaró nem képződik. Ezen víz alatt fölbugyogó nem mindig látható források sokkal inkább hozzájárulnak a folyó vizek fölszaporodásához, mint a láthatók, és miután minden folyam végre is a tengerbe ömlik, ennélfogva azon víz, mely oda folytonosan lefolyik, oly óriási tömegű, hogy szinte megfoghatatlannak látszik, hogy a tenger, mely bár kétszer oly nagy is mint a szárazföld, ezen víztömeget folytonosan magába fogadhatja, anélkül, hogy partjain át nem tör és a szárazföldet el nem önti. Ezen körülmény legföltűnőbben észlelhető a Caspi tónál ; ezen szárazföld által határolt tó 7 — 8000 [1] mérföld területű, és daczára, hogy több jelentékeny folyó ömlik belé, ezek közt Európa legnagyobb folyó vize a Volga, és daczára, hogy lefolyása nincs, víz tükörén sem szaporodás, sem fogyatkozás nem észlelhető. Azt csak nem hihetjük, hogy a föld alatt a tengerrel össze volna kötve, mert hiszen biztos mérnöki lejtmérezés megmutatta, hogy a Caspi tó víztükre 806 lábbal alantabb fekszik, mint a világtenger víztükre. De ha a föld alatt állna is a tengerrel összeköttetésben, ez által még több víz folynék a tengerbe, és ez még jobban elősegítené azon kérdést, hova lesz az a temérdek víz, mely annyi millió forrásból, patakból, folyóból feltartóztatlanul a tengerbe ömlik ? Miután a legtöbb és legnagyobb folyam hegyek közelében veszi eredetét, régebb időben azt hitték, hogy e hegyek földalatti csatornák által összeköttetésben állanak a tengerrel és onnan kapják vizüket a források. Leginkább a sósforrásokról hitték ezt, miután a tengervíznek nagy a sótartalma. — így állna a dolog, ha azt minden ember nem tudná, hogy a víz önkényt csakis hegyről lefelé folyik, és hogy az, ha csőben vezetjük, csakis és nem is egészen oly magasra szökik, mint a mily magasról vezetve lett; de miután minden folyam a tenger felé veszi útját, önkényt következik, hogy a tengervízszinnek a legmélyebb pontnak kell lenni a föld felületén. Hogyan emelkednék tehát a víz a legmélyebb ponttól a legmagasabb pontig, a hegyek tetejéig? Föntebb említettem, hogy kerülni fogom a tudományos levezetéseket, a hypothesiseket, hanem csupán tapasztalásból vett oly tényeket fogok elősorolni, melyeket mindenki könnyen megérthet. Ha egy poharat színig vízzel megtöltünk és azt a szabad levegőre kitesszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a víz a pohárban napról-napra fogy, míg végre a pohár teljesen üres leend. Ezen elfogyását a víznek elpárolgásnak nevezzük. A víz felületén, amint ezt pontos megfigyelések megmutatták, számtalan, igen kicsiny, szabad szemmel alig látható, léggel telt hólyagocskák, buborékok képződnek,melyek megszabadulva, a levegőben elillannak, és ezek helyébe ismét újabbak által pótoltatnak Ezen processus folytonosan tart, meleg időben sokkal gyorsabban, de még erősebben, ha a vizet szél mozgatja, mert így a buborékok könnyebben elszabadulnak. Hiszen tudva van, hogy pl. a fölaggatott vizes ruhák, a mezők, az utak, annál gyorsabban szikkadnak, minél erősebben fu a szél. Az elpárolgás, mely megfelelő körülmények között majd gyorsabban, majd lassabban történik, egész éven át 36 hüvelyknyinek találtatott, mely naponkint átlag véve V12 rész hüvelyknek, vagyis egy vonal magasságnak felel meg, vagyis a víz felülete naponként egy vonallal keresbedik. Ha már most az egész föld felületét, 9 288,000 négyszög mértföldnek vesszük föl és ha ebből 2 3 ad rész víz fölület, úgy 6.192,000 négyszög mértföldnyi területet foglal el a tenger. Ha már most minden 24 óra alatt a tenger fölület egy vonallal keresbedik, akkor ez kiszámítva 166628/10()000 köbmértföldet teszen, a mi perczenként 1602 millió akónak felel meg, vagyis minden perczben a tenger vizéből 1602 millió akó párolog el. De már most nemcsak a tenger, de a folyók, patakok, tavak, mocsárok, maga a föld összes élőlényeivel és növényeivel, folytonosan nedveket párolognak, melyeket szintén a légköri levegő fogad be, és amelynek tömegét meghatározni nem is igen lehet. Mindezen párát, végtelen kis vízparányokban öleli föl a légköri levegő, mely mindég és minden időjárás mellett azzal meg van töltve. A Kánikula idején, és a legnagyobb szárazságban sem ment a levegő ezen víztartalomtól, amit a következő körülmények is igazolnak. — Ki ne tapasztalta volna, hogy ha p. u. poharat vagy kést hideg helyről, meleg szobába viszünk, fényét teljesen elveszti és meghomályosodik , ami nem egyébb, mint az illető tárgy felülete igen vékony vizréteggel lesz bevonva. Ezen vizréteg, — a mely azonban igen rövid idő alatt ismét el is párolog, mihelyt a hideg test, a szoba levegőjének hőmérsékletére fölemelkedik, — nem képződött máshonnan, mint azon párákból, melyek, a száraznak tetsző levegőben foglaltatnak, és melyek szabad szemmel nem is láthatók. Épen ez történik akkor, ha télen sűtött szobában az ablakok izzadnak ; ekkor is a levegő láthatlan párái az ablak hideg felületére lerakódnak, mégpedig folyó csepatakban, s annál erősebben, minél nagyobb a külső hideg, vagyis minél nagyobb a differenczia, a külső és belső hőmérséklet között, és minél nagyobb a szobában tartózkodó élőlények száma. Ebben leli magyarázatát még azon körülmény is, ha tartós hideg után, hirtelen langyosabb időjárás következik, akkor látjuk, hogy az épületek falain, sok helyen jégkéreg képződik, amit szintén a levegőben létező párák eredményeznek; ezek ugyanis ezen hidegebb részeken összesűrüdnek, kondensáltatnak, és ha ezen falak hőmérséklete a 0 fokon felül nem emelkedett, jégkéreggé cristalizálódnak. Ezen néhány példa világosan mutatja, hogy az egészen tiszta és száraznak tetsző levegő is, folytonosan vizpárákkal van telve, és, hogy ezen vizpáráknak azon tulajdonságuk van, hogy oly testekre, a melyek alacsonyabb hőmérséklettel bírnak mint a levegő, csepfolyó alakban lerakódnak. — Különben hideg testek hozzájárulása nélkül is, rak le nedvességet a levegő, akkor t. i. ha hőmérséklete hirtelen alászáll, ami különösen napkeltekor, és naplementekor történik meg, és mely által a földnek és növényeknek azon megnedvesítése eszközöltetik, melyet nyáron harmatnak, télen dérnek nevezünk. (Vége köv. Az ártézi kutakról. A Nagy András János és neje Mucsi Mária nagylelkű adományából készült új ártézi kút befejezéséhez közel áll ; ez alkalommal nem lesz Arezáról elvonult a fájdalom kifejezése, borús homloka kiderült és a szent vallásosságtól áthatva, borult le a puha harasztra. — Kama! — rebegték imára nyílt ajkai, mig kicsiny kezeit összekulcsolá és szemei, túl világi fényben ragyogva, tekintettek az átdatlan sötét lombsátor felé, feje fölött. Oh, Kama! szivek birodalmának korlátlan ura, ki az én szivemben is felgyujtod a szerelem örök tüzet; tekints reám, vizsgáld meg szivemet és ha találsz ott tisztátalant, ha van benne, mi megszentségteleniti szerelmed tiszta törvényeit, úgy forduljon el tőlem kegyelmed. Legyek , átkozott az átkozottak közt és örök lakója bár e sötét ligetnek. Ajkam ne ejtse ki többé a „szerelem“ szót; szivem ne ismerje meg azt, ki iránt fennen dobog és legyek száműzve örökre atyám szerető köréből. Oh, de ha szivem érzete tiszta, szeplőtelen, akkor nyújts nekem jelt, oh Káina! hogy el ne tévelyedjen lelkem e sötétségben és tudjak: hinni és remélni! Ajka még az imát rebegte, mikor egy, a sűrü lombsátor valamely piciny nyílásán belopódzott napsugár oda téved aranyszőke hajára, szeszélyes fénybe borítva fejét, mintha csak dicssugár evedzené körül, a következő pillanatban gyöngéd kéz érintő vállát. Rémülten fordult hátra és — Azthot! kiáltá mély felindulással, felismervén az ifjút, ki ellenállhatlan bűvölettel vontatva, hagyta el leshelyét. E kiáltásba önte egész életét és alultan borult az őt támogató ifjú karjaiba. — Igen, Azthot vagyok, rebegő az ifjú is meghatottan, igyekezvén az elalult leánykát magához téríteni. Tejelt kortól Kámától és Káma megadta azt: itt vagyok ! (Vége köv.) Helyi és vidéki hirek. %f^F~ Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával uj évnegyedet kezdvén meg, felhívjuk t. előfizetőinket előfizetéseik szives megújítására s lapunk további kegyes támogatására. — Lapunk előfizetési ára egy évnegyedre tárt, fél évre nárt. Előfizetési pénzeket helybeli előfizetőinktől, kiadó hivatalunk által kiállított nyugta mellett, lapkézbesítőink is felvehetnek. Vidéki előfizetések legczélszerűbben posta-utalványnyal eszközölhetők. Az aratás városunk határában immár kezdetét vette. Az őszi árpa már általában levágatott s a tavasziakat és őszi búzát is már sok helyen aratják, e hét végén s a jövő hét elején pedig általánosan hozzá fognak az aratás áldásos nagy munkájához mindenfelé, csak az időjárás kedvező legyen. Az aratási kilátások eddig meg-