Vásárhely és Vidéke, 1884. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1884-10-09 / 41. szám
kivitel módozataira nézve eszmecserét tartva, azokkal egyetértőlég mielőbb intézkedni fog, hogy az ipartestület megalakítása érdekében a városunkban levő összes kézműiparosok gyűlésre egybehivassanak, s ez alkalommal — akik még nem tudnák — megismertessenek azon előnyökkel, melyekkel az iparos osztályra nézve az ipartestület alakítása jár, hogy felvilágosíttatván minden egyes iparos, az ne csak újabb terhet lásson az ipartestület megalakításában, hanem egy olyan közgazdaságilag is fontos intézményt, mely az iparos osztálynak nemcsak erkölcsi, de vagyoni érdekeit is hivatva lesz előmozdítani. S mi bízunk iparosaink értelmességében, hogy be fogják látni annak szükségét, hogy az ipartestületet megalakítsák. Ha valahol szükség van a testületté alakulásra, úgy minálunk ez a szükség kétszeresen érezhető. Iparunk pang, iparviszonyaink rendezetlenek, iparosainkban nincs semmi összetartás; a közös érdek eddig nem hogy összehozta volna őket, sőt izolálta egymástól ; az ipartestület lesz hivatva egyesíteni őket, összesíteni szétforgácsolt erőiket, s ha egyesült erővel egy hatalmas ipartestületet alkotnak, lesz módjuk iparuk felvirágzását előmozdítani, annak akadályait elhárítani, iparviszonyaikat rendezni, egyszóval mindazt megtenni, ami a helyi ipar és iparosok érdekeinek előmozdítására szolgál. Elvárjuk értelmesebb iparosainktól, hogy saját érdekükben, de a hazai iparügy érdekében is mindent elkövetnek, hogy az ipartestület városunkban létrejöjjön, s elvárjuk a hatóságtól, hogy erre a kezdeményező lépést mielőbb megteszi. „A városokból sugárzik ki a kultúra, a városoknak kell tehát törekedni ipart teremteni a hol nincs, és fejleszteni ott a hol van , mert a mai világban virágzó ipar nélkül egy európai állam sem prosperálhat.“ A hazai iparosság körében évek óta hangoztatott, épen az ipar felvirágoztatása érdekében az ipartestületek szükségessége, méltán megvárhatjuk tehát az iparosságtól, hogy most, midőn a törvény is alkalmat nyújt nekik az ipartestületek megalakítására, nem fognak azzal sokáig késlekedni. Ez nemcsak érdekük, de hazafiús kötelességük is egyszersmind 1 A Tisza-Phönix szerződés. A vidéki sajtó egyik legfontosabb feladata lévén, olvasó közönségét értesíteni arról is, ami rendszerint csak speciális szaklapok útján juthat tudomására, a legnagyobb készséggel adunk helyet az alábbi közleménynek, melyet Szilágyi Károly debreczeni ügyvéd és a Tisza biztosító bank csődtömeggondnoka irt a Magyar Kereskedők Lapja fővárosi szaklap részére, az Osztrák Phönix bécsi biztosító társaság által ,jogtalan zaklatással fenyegetett felek miheztartása és védekezése czéljából. A kiváló szakértelemmel irt közlemény szó szerint következő : ATisza biztosító társaság felszámolásban“ cég közvetlen tűzbiztosítási tározóját átruházta az Osztrák Phönix biztosító társaságra, e társaság pedig átvette azt, oly módon, hogy teljes jótállást vállalt a „Tisza“ kötvényeiért azon felekkel szem- l ben, akik a „Tiszának“ kötelezettségből való kibocsátása mellett, az Osztrák Phönix kötelezettségét elfogadják; ha és amennyiben pedig a biztosítottakkal ily egyesség létre nem jön, jótállást vállalt a „Tiszával“ szemben, kötelezvén magát a Tisza biztosítási kötvényekből folyó minden kötelezettség teljesítésére. Ezen szerződés folytán átadta a Tisza az Osztrák Phönixnek mindazon tűzbiztosítási dijváltóit, melyek 1884. január 1-ig le nem jártak. Akik a Tisza kötelezettsége helyett az Osztrák Phönixet elfogadták és ezzel léptek szerződésre, tartoznak a magok kötelezettségeit teljesíteni vagyis a Tisza részére általuk kiadott, a Tisza által az Osztrák Phönixnek engedményezett vagy forgatott díjváltókat beváltani és ha nem tennék , az Osztrák Phönix behajthatja rajtuk azok értékét törvényes úton is. Ez egyszerű és világos dolog. Egészen más azok helyzete, akik az Osztrák Phönixet a Tisza helyett illetőleg annak kötvényei ezé helyett el nem fogadták. Ezek a Tiszával maradtak szerződésben, és minthogy az őket érhető tűzkárokért a kockázatot a Tisza viselte, káraikat fizetni tartozott (maga fizette vagy más által fizettettek mindegy) ők sem tagadhatták meg a kockázat viselésért, általuk kiadott i díj váltók beváltását, még ha más mutatta be az új kát fizetés végett, nem a Tisza. A Tiszának felszámolásban léte, ami csak új ügyletek kötését zárja ki, de a már megkötött ügyletek lebonyolítását törvény szerint hozza magával, — a felszámolásba lépés előtt kötött ügyletek érvényén mit sem változtatott, minélfogva változatlanul maradt a biztosított felek kötelezettsége is. Tartoznak tehát díj váltóikat beváltani, esetleg tűrni, hogy e kötvényre nyomtatott feltételek 4-ik §-ához képest azok értéke rajtuk per útján is behajtassék, így állott a dolog a csőd megnyitása napjáig folyó évi július 25-ikig. A Tisza csőd alá jutásánál fogva, képtelenné vált a kockázat viselésére, s mert a biztosítás nem oly üzlet, amelyet csőd alatt is folytatni lehetne, sőt a további folytatás a biztosítási üzletnél a dolog természeténél fogva ki van zárva, az általa kötött biztosítási szerződések megszűntek. A tűzkár biztosítottak tehát folyó évi július 25 óta — mindig olyanokról szólva, akik az Osztrák Phönix kötelezettségét el nem fogadták — egy megszűnt szerződéssel állanak szemben, még azon jótállással szemben is, melyet az Osztrák Phönix a Tisza irányában vállalt, a melynek pedig értéke nincsen; mert a Tisza csődtömege a csőd megnyílta után történhető tűzkárok megtérítésére kötelezhető nem lévén, a Tisza kötelezettségeiért vállalt Osztrák Phönix-féle jótállás tárgytalan maradt. E szerint a csőd megnyitása napján, folyó évi julius 25-ke után lejáró díj váltókért nem kapnak a felek semmi egyenértékűt s ez okból ilyen dij váltók fizetésére az Osztrák Phönix-xel nem szerződött felek szerény nézetem szerint nem szoríthatók. Nehezíteni látszik helyzetüket azon körülmény, hogy a biztosítási díjakról díjváltókat adtak ki. De ezen váltók nem egyebek, mint a biztosítási szerződés fennállását mindig feltételező — pénzbeli díjaknak csakis fedezésére kiadott elfogadványok s csakugyan ilyenekül vannak megjelölve a szöveg mellé nyomtatott jegyzetben; és tekintve a váltótörvény 92. §-át, mely szerint a váltóadós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magából a váltójogból erednek, vagy melyek őt, a „mindenkori felperes ellen közvetlenül megilletik“, a díjváltó fedezet minőségéből az adós által felvethető kifogás, véleményem szerint annál bizonyosabban megvédné őt a marasztalástól, mert a kérdésbeli elfogadványok nemcsak a Tiszánál voltak fedezeti váltók, de azoknak maradtak az Osztrák Phönix birtokában is, minthogy ennek jótállása, az előadottak szerint a főkötelezettséggel megszűnt. A Tisza felszámoló-bizottsága elmulasztotta a tűzbiztosító feleket az Osztrák Phönix-xel kötött szerződésről szükségképen értesíteni. Menthetetlen mulasztás. Azt azonban, hogy az ezer és ezer biztosító felet meg akarta volna károsítani a csőd után lejárandó díjváltók erejéig , nem lehet ráfogni azon bizottságra. Ilyen czélzat nem él-Ha a munkától fáradtan térek majd haza, az én aranyos Júliám rövid szoknyában, fehér kötővel, mosolylyal arczán, csókkal fogja várni Rikhárdját. Julia pillanatra engedett az ölelésnek, nem tudta eltagadni a nőt, a forró spanyol nőt, ki hévvel szereti csak pár nap óta brit szép férjét. De büszkesége csakhamar legyőzött minden érzést, eltaszita magától a herczeget, illetve Gomezt a bérlőt, s villámokat szóró szemekkel nézte végig. Dühtől elfojtott hangon mondá: — Akárki legyen ön uram, ez ámításért lakóim fog. Magához a herczeghez fordulok, és ha ott nem nyerek elégtételt, a királyhoz. Tudja meg, hogy Serrara Júliát nem lehet büntetlenül megcsalni, és most távozzék! A pamlagra dőlve végre kitörtek könyei. — Oh én boldogtalan, zokogá, engem kellett ily szégyennek érni, — engem, ki lábaimnál még királyfiakat is láttam ! Első dolga az volt, hogy levelet irt atyjához, melyben részletesen tudósitá az őt ért szerencsétlenségről és kéri , hogy minél előbb jöjjön megszabadítására, írás közben más tervet is szőtt. Azt, hogy látszólag belenyugszik a történtekbe, nyájas lesz férjéhez, s így ezt biztonságba ringatva, egy szép napon megszökik a fővárosba és egyenesen a herczeghez megy. Másnap kissé duzzogva közeledett Gomezhez. Ez gyöngéden kérdező : — Haragszol még kedvesem ? Julia tovább duzzogott. Férje körülvezette aztán a házban, megmutatta neki a pinczét, kamrát, istállót, pitvart, utoljára a nagy kertet, melynek közepén hűvös lugas emelkedett, körülötte magas gesztenyefákkal; jobb oldala konyhakert, baloldala szöllő volt és csak a lugas előtti kis tér volt virágokkal beültetve. Itt a csendes lugasban font délutánonként Julia, mert férje úgy kívánta, és ő meg is tette. Jól tudta Gomez, hogy ez mind csak tettetés, tudta, hogy neje csak az alkalmat lesi a szökésre. De ő nem tett ellene semmi intézkedést, és nem alázatos felesége leszek, kinek ura minden kívánsága parancs. Tudja meg a herczeg úr, hogy nem tartom megtiszteltetésnek avagy épen szerencsének, ha elszánta magát kék vérét egy plebs leány piros vérével keverni. Tudja meg, hogy Serrara Julia épp úgy érzi magát születve a herczegségre, mint akár ő maga. — Julia, Julia mily igazságtalan vagy veté közbe a belépő apa, még ma sem tudod e kevélységet, leküzdeni, vajha ne lenne soha károdra. — Hogyan apám, még ön is korhol, ki belémolta e büszkeséget! — Igen leányom, még én is, legyen az ember büszke, de csak bizonyos határig, kevély soha sem. — De vessünk véget a beszélgetésnek, légy belátó Julit, ne várakoztasd sem a herczeget, sem a vendégeket. Végre bejöhetett a herczeg. Szép daliás férfi volt, magas alakja aranynyal gazdagon hímzett fekete bársony ruhába volt szorítva, classikus fejét ugyanoly barett diszné, oldalán zöld tollal, középen gyönyörű rubinnal. Kissé halvány, férfias szép arczát gondosan ápolt barna bajusz és szakáll emelte, sötét szemei pillanatra bámulva szemlélték a gyönyörű menyasszonyt, kinek a hosszú uszályú fehér ruha sugár termete minden bájait kiemelő. Julia sötétkék szemeivel, büszke tekintete és fehér arczával, melyre a hajnal feste pírját, valóban igéző menyasszony volt. Ott állt a szoba közepén fejedelmi tartással, »várva a herczeget, ki tiszteletteljesen megcsókolva kezét, lágy, gyengéd hangon mondá: — Drága Júliám, ha úgy tetszik, levezetem a hintóhoz. ... El volt határozva, hogy a menyegző után a fiatal pár rögtön elutazik a herczeg egy távolabb fekvő birtokára. Julia tehát az ünnepély után férje, a herczeggel kocsira ült. Távozás előtt a herczeg melegen megszokta gróf Fernandez kezét s halkan tűlébe súgta: „Titoktartás mindenek felett.“ Éjjel-nappal utaztak, csak rövid ideig pihenve a lovak fölváltásánál, harmadnapra végre czélhoz értek. — De mily nagy volt Julia csalódása, midőn a várt pompás nyári palota helyett, egyszerű hosszú ház előtt álltak meg, mely csakis polgári, de nem herczegi igényeket elégíthetett ki. Semminemű ünnepélyes fogadtatás, diszbe öltözött virágszóró leánykák, községi deputácziók, lovas bandériumok — mindennek még csak nyoma se ; a helyett egyszerű öreg szolga várta tiszteletteljesen az uraságot, kinek láttára felnyitotta a kaput,a melyen berobogtak. Julia bámulva nézett férjére, ki komolyan szó nélkül emelte le a kocsiról és fölvezető lakosztályára. Itt még kellemetlenebb volt meglepetése; fejedelmi fényűzés helyett csak egyszerű kényelmet talált, bársony, selyem helyett csak fekete bőrrel bevont bútorokat. Szemeit ismét kézdőleg szegezte a herczegre, de ez csak egykedvűen mosolygott. — Mit jelentsen ez uram?! fakadt ki végre fölháborodva. — Ez azt jelenti kedves Júliám, hogy végre be kell vallanom az igazságot. Eddig minden csak ámítás volt; én nem vagyok herczeg, még csak nemes sem, hanem egyszerű jómódú bérlő, ki feleségének csak szerető szivet és szerény hajlékot nyújthat; bántadi érzelmemből folyamodtam e cselhez, melyhez a herczeg úr is kegyes beleegyezését adta. — Ha ön tréfálni akar, megjegyzem, hogy arra semmi kedvem sincs. — Világért sem tréfa kedvesem, hanem a legridegebb való. Én Gomez bérlő vagyok, ki láttam, hogy a büszke Serrara kisasszonyt egyenes után sohasem fogom elnyerni, tehát ámításra vetettem magam, azon reményben, hogy bő szerelmem, idővel elfeledteti e csalást. — És ugye, téve hozzá gyengéden átkarolva, nem csalódtam, szerelmem nem fogod visszautasítani ? Lásd mily boldogok leszünk: en künn a mezőn fogok dolgozni és te a házban fogsz főzni, fonni, varrni.