Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)

1887-01-06 / 1. szám

Csongrádi levél. Elhangzott az utolsó kalapácsütés a csongrádi parochiális templom tornya fedélze­­tén! Fönn ragyog a földet ábrázoló gömb fölött a megváltás jelvénye, már messziről hirdetve a kegyur gróf Károlyi Sándor úr és a csongrádi hívek szerénynek mondható, de mégis a mai pénztelen időben bőkezű adako­zása szép eredményét. A torony újonnan építése eredetileg 6240 írtban jön árlejtésileg megállapítva, de ez esetben a gömb és kereszt csak hideg ara­nyozással lett volna elkészítve; de meggon­dolván a torony-építtető bizottság, hogy a hi­deg aranyozás mégis csak ephemer, tehát kér­dést tett vállalkozónál, hogy a hideg aranyo­zásért eredetileg előirányzott 240 írt összeg­hez mennyi összeg lenne még szükséges, hogy a gömb és kereszt tűzben aranyoztatnék meg . A válalkozó még 600 irtot kért s így az ara­nyozás 840 irtot venne igénybe. A bizottság megállapodott tehát a kért összegben, és így lett a torony­építés egész összege 6880, frt. Ezen összegben még bent foglaltatott a villámhárítónak újonnan készíttetése is a to­ronyból egyenesen levezetve a sodronyt. De később jónak látta a bizottság, hogy az egész templomon végig vezettessék a villámhárító rézsodrony házat. Majd midőn már a toronytetőzet is be­fejezéséhez közelgett, fölmerült a bizottságban azon­­ nézet, hogy a toronytető minden ara­nyozás nélkül dísztelen ; ez okán elhatározta­tott, hogy az úgynevezett dobra mégis illesz­­tessék egy kis aranyozott diszitmény és pedig : a főoldalon az évszám 1886. A többi három oldalra pedig a hit, remény és szeretet sym­­bolumai, vagyis: kereszt, horgony és szív. Ezen felül munkálatért a rézművesekkel és aranyozóval 675 frt 54 krban megállapodott a bizottság. A torony őrjárat vasrostélya az ablak közepéről ennek aljára szállíttatott le, mely­nek tartályaira díszítmények készíttettek és az egész rostélyzat újonnan festése 70 irtot vett igénybe. Majd az óra újonnan gyökeresen kijavít­tatott és a czimlapok újonnan aranyoztattak, mely munkálatok ismét 600 forintot vettek igénybe. Valamint a toronyőröknek egy kis szoba s a harangoknak e végett elhelyezése közel kétszáz forintba került, tehát eddigelé igénybe vett az építkezés 8425 frt 54 krt. Még hátra van a tempom­ elejének, a­melyen a torony nyugszik, újonnan betisztítása, mely munkálat a jövő tavaszra marad a téli hideg miatt. Valamint a tornyon levő redő­nyös viselt ablakok újonnali elkészítése, melyre nézve a kegyúr megbízottja Körmendy Zsig­­mond fölgyesi, tiszttartó úr azon reménynek adott kifejezést, miszerint ezen redőnyablako­kat a kegyúr fogja elkészíttetni, valamint azt is megígérte, miszerint a templom tetőzetét újonnan fogja páraimnál bevonatni. Az adakozások e szent czélra szépen folytak be, sőt még most is folynak el annyira, hogy a vállalkozók kielégítése után remélhe­tőleg pár száz forint marad is, mely a bizott­ság véleménye szerint gyümülcsöztetni fog azon czélra, hogy idővel a templom homlok­zata két kisugárzó alapfalára két szobor és pedig a két szent magyar király: István és László szobrai emeltessenek. Múlt hó 16-án végeztetett be a rézmű­ves munka a tornyon, a­mikor egy bizottság neveztetett ki szakértők és megbízottakból, kik véleményt írtak alá a jegyzőkönyvbe és pedig olyat, hogy a munka teljesen kifogástala­nul úgy, hogy jobbat kívánni sem lehet, ké­szíttetett el, illetve fejeztetett be. A végátvétel decz. hó 22-án történt, a­mikor a kegyúr grófnak a megbízottja, a to­­rony-építtető bizottság és a város elöljárósága vette át a művet. Miután a szakértők teljesen jónak s ki­fogástalannak találták a művet, méltó, hogy a készítők, illetve építők itt a nyivánosság terén az elismeréssel találkozzanak, és pedig nevezetesen a fővállalkozók : ifj. Kovács Já­nos és idősbb Vajnai Bálint hódmezővásár­helyi lakosok és építőmesterek. A famunkát, illetve építést ifj. Vajnai Bálint a fővállal­kozó fia vezette, kitűnő értelem, szakavatott­­ság és szorgalommal. A rézműves munkára E n g e 11 h a 11 e r Ferencz hun vásárhelyi és Orbán Lajos kecskeméti rézművesek vállal­koztak és mint föntebb említve van, teljes kifogástalanul késziték el a toronytetőzetét vörös rézből, mely nemcsak, hogy kifogástalan a mű­ erősősségét és jóságát tekintve, de a szemnek is szép s megkapó munkát teljesí­tettek. Az aranyozást K­ö­r­ö­s­i Fülöp szintén hun­vásárhelyi lakos és aranyozó a felülbirálat­­nak megfelelőleg készítette el. Dolgoztak még a torony munkálatain helybeli lakosok Felber István kovács­mester és Borbás József lakatos­­mester. Szóval úgy a vállalkozók, mint a mun­kások kivétel nélkül igyekeztek a mű­ tökéle­tes elkészítése érdemében s méltán és lelki­ismeretesen ajánlhatók ott, hol szükség van ily nagyszerű mű­ építése vagy átalakítására. So­híva Antal, bizottsági tag, kállói Kállay Emánuel múlt hó 29-én Nagy­bányán elhunyt s a főispánt, mielőtt városunk küldöttségét fogadhatta volna, a gyászhít atyja ravatalához szól­ rá, kit január 1-én helyeztek Nagybánya város és vidéke közönségének im­pozáns részvéte mellett örök nyugalomra. A gyászesetről a család által következő jelentés adatott ki: „Nagyk­állói Kállay Kornél és neje szül. nagykállói Kállay Ernesztina és gyer­mekeik ; nagykállói Kállay Albert, Szeged és Hun-Vásárhely főispánja mélyen szomorodott szívvel tudatják a forrón szeretett édes atya, apa, illetve nagyapának, nagykállói Svál­lay Emánuelnek hosszas szenvedés után f. hó 29-én d. u. 6 órakor, életének 73-ik évében történt csendes kimultát. A boldogultunk földi maradványa 1887. január 1-én d. u. 2 órakor fog a nagybányai róm. kath. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise­áldozat jan. 3-án d. e. 10 órakor fog a hely­beli, valamint a kegyúri templomokban az egek urának bemutattatni. Nagybánya, 1886. decz. 29-én. Béke hamvaira!“ — Uj főispá­nunk gyászában városunk közönségével együtt őszinte részvéttel osztozunk s kívánjuk, hogy találjon vigasztalást a nemes munkában, mely az Alföld két legnagyobb magyar városának bölcs és igazságos kormányzásában vállaira nehezedik. A törvényhatóság küldöttsége Kristó Lajos polgármester vezetése alatt tegnap reg­gel utazott el vasúton Kis-Zomborra, hogy Rónay Lajos főispántól városunk nevében elbúcsúzzék, mely alkalommal át fogja nyúj­tani részére azon emlékiratot, melyben a törvényhatósági közgyűlés melegen emlékezik meg volt főispánunk városunk közjavát czé­­lozó működéséről s honfiúi érdemeiről. — A küldöttség Kis-Zomborról Szegedre megy, hol új főispánunkat, Káll­a­y Albertet­ fogja üdvözölni s főispáni széke elfoglalására föl­kérni. — Újév napján a városi tisztikar tes­tületileg tisztelgett Kristó Lajos polgármes­ter urnál. A tisztikar nevében K­m­e­t­y­k­ó József főjegyző üdvözölte a polgármestert, ki meghatva mondott köszönetet tiszttársai meg­emlékezéséért. — Meghívás. A hunvásárhelyi ált. ta­nító egyesület f. hó 9-én, azaz vasárnap d. u. fél 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egyesület t. tagjait van szerencsém tiszte­lettel meghívni. —■ Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Az Eötvös-alap érdekében küldött felhívás. 3. Az ungmegyei általános tanító­egyesület átirata a tanítók nyomorúságos anyagi helyzetének országszerte való javítása érdekében. 4. Az egyesületi bál érdekében való intézkedés. 5. A földrajz szerkesztő bi­zottság jelentése. 6. Indítványok. E gyűlésre még a nem tag tanítók is szívesen láttatnak, s a 3-ik pont alatti tárgyhoz hozzá­szólhat­nak. Minden tag megjelenése pedig úgy maga, mint az összes tanítók érdekében nagyon kí­vánatos ! Remény­em, hogy egy tag sem fog e gyűlésről hiányzani. Hun-Vásárhely, 1887. január 4-én. Nagy Bálint, elnök. — Kinevezés: Teszáry József kecske­méti törvényszéki jegyző a nagykőrösi kir. járásbírósághoz aljárásbiróvá neveztetett ki. Teszáry ur városunkban is több évig műkö­dött a járásbíróságnál, mint aljegyző, sőt vá­rosunkból is nősült s igy lesznek számosan olvasóink közül, akiket örvendetesen lep meg bírói kineveztetése. — Kettős ünnepet ült az orosházi kis református egyház karácsony második napján. Az egyház derék lelkészét, K­ó­d­i Mártont lepték meg hívei ezen napon orosházi lelkész­sége 25-dik évfordulója alkalmából — juh i- r e u­m m­a i­s az isteni tisztelet után egy arany kötésű bibliát és egy díszes ezüst serle­get nyújtottak át neki. Az ünnepelt lelkipász­tort annál is inkább meglepte híveinek ezen gyöngéd figyelme, mert az előkészületekről semmi tudomása nem volt. Este az Alföld vendéglőben a jubiláns tiszteletére bankettet is rendeztek, melyen Lehóczky József plé­bános mondta szokott ékesszólásával az első pohárköszöntőt s utána Harsány­i Sándor és V­e­r­e­s József evang. lelkészek, majd töb­ben emeltek poharat a derék „tiszteletes úr“-ét, ki szerény parochiájában eltöltött 25 évi áldásos munkásságának jutalmát egyedül hívei osztatlan szeretetében s Orosháza közön­ségének általános tiszteletében találhatja fel. — Eljegyzés: Spitzer­ Ida kisasszonyt, Spitzer Hermann gazdálkodó kedves leányát a múlt héten jegyezte el városunkban M­o­­reno Leon temesvári kereskedő. — Meghívás. A kunvásárhelyi iparegylet t. et tagjai az 1887. évi január hó 23-án délután 2 órakor tartandó rendes évi közgyű­lésre tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. A múlt évről szóló jelentés az igazgató választmányi jegyzőkönyvek átnézé­sével. 2. A számvizsgálóbizottság jelentése s a költségvetés megállapítása. 3. Kérdések s in­­dítványok. 4. A múlt őszi iparkiállítás díjai­nak kiosztása. 5. Elnök, alelnök, három igaz­gató választása, a kilépett választmányi tagok helyének betöltése. Kelt­em-Vásárhely, 1887. január 4-én. A­z e­l­n­ö­k­s­é­g. — A farsang ma kezdődik és tart feb­ruár 22-ikéig. Hét hétig fog tehát tartani Karneval herczeg uralma, mely idő alatt bő­séges alkalmat nyújt a tánczkedvelő ifjúság­nak, hogy magát kibálozhassa és kitánczol­­hassa. A­z első bál szombaton lesz, egye­ TAR­CZ­A. A SOCIALISMUSRÓL. Irta és felolvasta Dr. Willieim Arnold. Egy fiatal kereskedősegédet gazdája meg­­pirongatja, mert a vevők iránt szerfelett be­csületes. A fiatal segéd megsziveli az erős szót s odahagyja a kereskedést. Élénk szel­leme gondolkodni kezd a kereskedők önzésén, a világ sanyarú állapotán, gondolatait össze­szedi, megírja. íme­­, hallgatóim, egy socia­­lista, Fourier Károly a neve. Nem ő volt az első, kinek a társadalom romlása feltűnt. Előtte — hisz ő már századunk elején élt — a híres St. Simon megalapító már rendsze­rét. Ide senki az első socialisták közül nem jellemzi annyira a socialismus kezdő korát, mint Fourier. Hirtelen benyomás, pillanatnyi felindulás szülte rendszerüket. Gondolataik voltak, de nem tudták a salakot elválasztani a tiszta aranytól. Előttük állott a nyomor. S ők csak a nyomort látták. Nem akartak egye­bet látni szerencsétleneknél, szolgáknál, nyo­morultaknál. Újra akarták szervezni a társa­dalmat. De a­helyett, hogy a pyramist a maga rendje szerint alapjára állították volna, s ők gyökeres reformerek akartak lenni,­­ és csúcsára állították. Mi természetesebb, minthogy az első socialisták nem jutottak to­vább becsületes rajongók hírénél. Hevükben borzasztó tanokat állítottak fel, melyek a költő neki vadult fantáziáját is megszégyenítik. Nem fogom Önöket az első, méltán rendszer­teleneknek nevezett socialisták tanaival un­tatni. Szórakoztatók, de nem épen tanulságo­sak. Csak az említettem Fourier tanaiból aka­rok egynémelyet idézni. Ő irt egy munkát, melyben az egész társadalmat újjá­szervezi. Négy időszakot különböztet meg a világ fo­lyásában. Mi még messze állunk a negyedik­től, a teljes boldogság korától. Lesz még idő — mond Fourier, a­melyben sokkal boldo­gabbak leszünk. A világ szerinte 80,000 évig fog fennállani. Mi még a bölcső korát éljük, de jó idő, mikor a föld tengelyének forgása folytán a világ átváltozik s valamennyi része egyformán népesedik be. Szibériában a na­rancs s czitrom csak úgy terem, mint ma az­­ enyhe Olaszországban. A tengerből nem iszunk oly kellemetlen izű­, sós vizet, hanem izlete­­­­sebbet a limonádénál, mi emberek a mada­rakkal a levegőben, a halakkal a vízben tár­­s­­alkodunk, 144 napig élünk, naponkint hét­szer lakmározunk és annyira bővében leszünk mindennek, hogy a legutolsó paraszt is tizen­­kétféle ital s 30—40 fogás étel közt válogat­­hat. Ez a Fourier uj társadalma. Valóságos eldoradó. Egy képzelődő beteges gondolatai. Ily tanokat hirdettek azok, kik a társadalmat újjá akarták szervezni. De azért nem kell magát a tant elitélnünk. Ez nem méltó ok egy nagy világeszme elitélésére. Minden esz­mének, ha nemesebb, józanabb is a socialis­­musénál, vannak apostolai, kik túlzásukkal megrontják az eszmét. Sok embernek valamely új eszme olyan, mint a részegítő ital. Eszét veszti. Zavarosan beszél. Gondolkozik, de za­vart fővel. Fourier s vele az első socialisták nagy csoportja nem a való állapot nyomán indult. Ők egy minden izében romlott, gonosz társadalmat képzeltek, s ilyen nem létező alapra fektették gondolkozásukat. Fourier­s követői azt hiték, hogy az ő új társadalmuk­ban csupa boldogság lesz. Egyik végletből a másikba estek. Fourier szerint a mai társada­lomban még a legszentebb dologban, a házas­ságban is csak két tényező szerepel: a pénz s a cselszövés. Az apák nagyra vannak, ha leányuknak sok hozományt adhatnak. Jobban örülnek a sok pénznek, mint a jó nevelésnek. A cselszövésben Fourier szerint a leányok nagy mesterek. Annyira jártasak a színlelés­ben, hogy gyakran a legelőnyösebb partiéhez jutnak ezen az utón. A közvetítők is nagy szerepet visznek a házasságnál. A koma vagy sógorasszony, a rokonság addig üldözi a sze­gény fiatal embert, mig bele nem löki a há­zasság hálójába, mint a mészáros s kutyái az ökröt körülveszik, a vágóhídra viszik s aka­rata ellenére megölik. Még esztelenebb dol­gokat hirdet a túlvilági életről, az államadós­ságról, melyet tyúktenyésztés útján óhajt tör­leszteni. Nem lesz érdektelen e számítást, mely­ben nem tudjuk a ritka leleményességet, vagy a szánalmas eszelősséget bámuljuk-e inkább. Önöknek bemutatnom. Az angol államadósság 1835-ben 25 milliárdra rúgott. Fourier e tö­­r­mérdek adósságot tyúk­tenyésztés útján hat hónap lefolyása alatt vállalkozik törleszteni. „Előbb — úgymond — állapítsuk meg a tojás valódi értékét. Én tuczatját egy fél francra becsülöm. Ötven milliárd tuczat tojásra van , tehát szükségünk, hogy az angol államadós­ságot törlesszük. Most már honnan vesszük elő ezt a sok tojást?“ Fourier az ő társadal­mát 600.000 csoportokra, ú. n. phalanxokra osztotta. Mindenik phalanxban lesz legalább 10.000 lyuk, nem is számítva a csibéket, me­lyeknek száma a húszszorosát is felülmúlja. Tegyük fel, hogy gondosabb ápolás mellett a 10.000 tyúk száma 12.000-re fog szaporodni. Ez esetben naponkint kapunk: 1000 tuc­at tojást, fél franciával 500 franc. E számot szorozva 200 nappal,­­— mert csak ennyi időt számít a tyúkok működésére, — egy phalanx évenkint 100,000 franc értékű tojást fog felmutatni; e számot a phalanxok összes számával 600,000 el­szorozva, 60 mil­­liárdot fogunk kapni. Az eredmény oly busás, hogy Fourier nagylelkűen enged számításából és 12,000 lyuk helyett csak 10,000-et számit s igy a 60 milliárdot 50-re szállítja le. Ennek fele 25 milliárd bőven kifutja a nagy angol államadósságot. Az a soczialismus, mely az üres képze­lődés útján indult, nem lehetett maradandó. Józan gondolkozású emberek belátták, hogy sikert csak úgy lehet elérni, ha a társadalom igaz bajait kutatják. Anglia volt az első, mely e tekintetben felkelte Európa figyelmét. Az a parlament bizottság, mely a munkás gyerme­kek helyzetével foglalkozott, hajmeresztő dol­gokra bukkant. Maguk a munkás gyermekek val­lottak. Muray J. 12 éves fiú ezt mondta: „Én reggel hat órakor, gyakran négykor jövök a gyárba. Ma egész éjjel dolgoztam reggeli nyolcz óráig. A múlt éjszaka óta nem voltam ágyban. Kívülem még nyolcz fia dolgozott az éjjel. Egy kivételével, ma reggel helyt állottunk mind. Hetenkint kapok 1 frt 75 krt. Ha egész éjjel dolgozom azért nem kapok többet. A múlt héten két éjszakát dolgoztam.“ Az angol la­pok ijesztő híreket közöltek a gyármunkások helyzetéről. Egy divatárusnál dolgozó nő meg­halt, mert 261­3 óráig szünet nélkül dolgozott harminczadmagával egy kis szobában, hol ele­gendő levegő sem lehetett. A parlament tagjai a felindulás hangján szóltak a gyármunkások helyzetéről. Ferranti parlamenti tag 1863. április 27-dikén igen röviden, de drasztikusan jellemezte a gyapotipar munkásainak helyze­tét : „A gyapotipar Aangliában 90 éves. Az angol faj három nemzedéke kilencz nemzedék gyapot munkást használt fel.“ A mozgalom a munkások szellemi állapotára is kiterjedt. A vizsgáló bizottság kérdéseket intézett a mun­kás gyermekekhez. A kérdésekre adott felele­tek a szellemi butaság ne továbbjára vallot­tak. Felnőtt gyermekek nem tudták az egyszer­egyet, nem ismerték a fiú s leány közötti különbséget. Hiszen egyiken megesett, hogy a királynőről szófiában így nyilatkozott: van királyunk, de úgy mondják, hogy királyné, Alexandra herczegnőnek hívják . . . egy her­­czegnő férfiú. Nagy részük nem tudta, melyik a hazájuk, miféle város az MT­ London. A leg­vadabb babonát készpénzül mgadták s a val­lás legelső tanaiban is csodálatos járatlansá­got tanúsítottak. Kérdezték egy 17 éves fiútól, jár-e templomba: „járok néha — igy szólott a felelet. Bizonyos Jézus Krisztáról beszélnek ott, de egyebet nem halhitt.”J úgy tudom, nem gyilkolták meg, nem vet külömb a többi embernél, csak annyival, hogy valláso­sabb náluk.“ Egy másik dicsérte az ördögöt s szidta a megváltót. Sokkal világosabban szólaltak a számok, melyeket a gyármunkások halálozására vonatkozólag összeszedtek. Volt Angliában 22 olyan kerület, hol 20,000-en felül haltak 100,000 munkás közül, 25 olyan, hol 21000-en felül, 17 olyan, hol 22000-en felül ,s 11 olyan, hol 23,000-en felül haltak meg. Ezek a számok minden soczialista képzelődé­sénél többet beszéltek. Ilyen állapotot nem­csak a soczialistikus írók nem tűrhettek, ha­nem a józanabb, higgadtabb törvényhozók sem. Anglia parlamente erélyes törvényekkel javí­totta a gyármunkások szomorú helyzetét. Meg­határozta a munkaidőt: felnőttek 10 óránál tovább nem dolgozhattak, gyermekek pedig 6­­/a óránál. Az angol parlament belátta, hogy a legerősebb pajzs a túlzó soczialisták török- Helyi és vidéki hirek. — Boldog újévet kívánunk városunk közönségének, előfizetőinknek, munkatársaink­nak s lapunk minden barátjának, kik bennün­ket a múltban nagybecsű támogatásukkal sze­rencséltettek. — Az újév alkalmából felkér­jük előfizetőinket előfizetéseik mielőbbi szíves megújítására, lapunk barátjainak pedig kérjük továbbra is erkölcsi támogatását. Új főispánunkat Kállay Albert urat súlyos családi gyász érte. Édes­atyja nagy­

Next