Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1887-06-30 / 27. szám
Hódmező-Vásárhely, junius 30. 27-ik szám. 1887. ötödik évfolyam —-——---------«83» Előfizetési dij: Egész évre 4 írt Félévre . 2 írt Negyedévre 1 írt . Egyes szintire 3kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöltetnek. ■■'•ff ~ ¥------------------Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutczán, III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyi-házban. Hun-Vásárhely 1837. junius 29. A képviselőválasztási mozgalmak országszerte lezajlottak, és ezzel ismét visszatérős a közélet és cselekvés folyama a nyugodtság, a zajtalan munkásság, a gyakran hasznos és jóltevő , mindennapiasság medrébe. Hogy másutt, az ország többi vidékein mily viszonyok közt küzdöttek meg a nagy alkotmányos tusát és hogy mily állapotokat idézett elő annak eredménye, ez reánk nem tartozik. De bármennyire óhajtsuk is, hogy városunkban a bevégzett tényekkel szemben helyre álljon a kedélyek normális állapota és elmúljék minden keserűség, melyet a választás eredménye egyik félben okozott, — . mégsem hallgathatunk el teljesen, sőt szólásra késztet bennünket a helyi sajtó másik orgánuma, mely immár második héten panaszolja el keserveit és káromolja a város népét oly hangon s módon, amint tisztességes emberek tisztességes magántársaságban sem szoktak egymáshoz szólani. Korántsem a politikai szempontok nyomán nyilatkozunk ezen kérdésben. Midőn lapunk hasábjain bármely közügyről véleményünket elmondjuk, nekünk sem jogunk, sem szándékunk politikai színezetet kölcsönözni szavainknak. Hogy a szabadelvű vagy függetlenségi párt győz-e az országos képviselőválasztás alkalmával, ez itt köszönyös volt előttünk elettől fogva végig, aminthogy az egész választási mozgalom folyamán a politikai aktusokkal szemben meg is őriztük objektivitásunkat s nem ütöttük a nagy dobot ebben a lapban, mert ehhez sem jogunk, sem akaratunk nem volt. Nézetünk mindig az volt — és ezen nézetnek többször adtunk kifejezést — hogy az országos képviselőválasztás kiválóan, mondhatni kizáróan politikai aktus, melynél a választók arról hivatják nyilatkozni: mi véleményben vannak az ország — és nem egy város — politikai állapotai és közkormányzata tekintetében ? Megmondottuk már a szabadelvű párt első nagygyűlése után, hogy ne keverjük bele ezen mozgalmakba a város speciális ügyeit, ne térítsük el a közönség figyelmét a politikai kérdésektől oda nem tartozó városi bajok felé, ne csináljunk városunknak pártokon felül álló, pártkülönbséget nem tűrő közügyeiből egy politikai párt belső ügyét és ne idézzünk ezáltal szakadást elő olyan téren, ahová a politikai ellentéteknek és súrlódásoknak élhatniok nem szabad. Intő szavunk nem talált visszhangra és ha most már azt látjuk, hogy szintecsillapíthatatlan a keserűség és a fájdalom érzete a legyőzött részen, vájjon nem épen ennek s kizárólag ennek tulajdonithatjuk-e ezt? Azon búsulnak és azért panaszkodnak-e a szabadelvű párt vezérei, mert nem az ő országos politikájuk jutott győzelemre városunkban és nem azért-e, mert az ármentesítés, a kataszter és egyéb városi ügyek nézeteik szerint a bukás folytán menthetetlenül elvesztek? Mi ez utóbbit hisszük és épen ez az, ami veszélyes politika vagy ha tetszik, kortesfogás volt, mert ismételjük, városunknak politikai karczokba nem vonható ügyeiből, pártkérdéseket csináltak minden igaz ok és belső jogosultság nélkül. De amily indokolatlanoknak tartottuk a választási mozgalmak folyamán közrebocsátott „városi“ jelszavakat, épen oly alaptalannak hisszük a kétségbeesést, sőt többet mondunk, öntudatos vagy öntudatlan ámításnak véljük a keserűség összes kitöréseit, melyek a választás előtt és óta elhangzottak. Azt mondják, hogy nekünk hatalmas, befolyásos képviselőre van szükségünk, mert csak így haladhat városunk, így boldogulhatunk és a kormány kegyét is csak akkor nyerhetjük meg, ha kedve szerinti képviselőt választunk. Ezen czéllal szemben nem szabad politikai elvvel és meggyőződéssel bírni és aki bír vele, annak szegre kell akasztania. Ez hamis állítás, melyet meghazudtolt az a három esztendő, melynek folyamán kormánypárti képviselő ült az országgyűlésen városunk részéről. Nem szemrehányáskép mondjuk ezt sem az illető igen tisztelt és érdemteljes férfiúra, sem a kormányra nézve, hanem mondjuk mint egy megdönthetetlen igazságot, melyet emberi hatalom megmásítani nem képes. És ezen nincs mit csodálkoznunk, mert városunk helyzete, annak földrajzi és társadalmi viszonyai olyanok, hogy a kormány legjobb akarata sem volna képes állapotunkon jelentékeny mérvben lendíteni. Városunk fekvése igen szerencsétlen, ezt tudja mindenki, s ezen a kormány sem segíthet. Elismerjük, hogy ennek daczára javítani való volna nálunk elég, de ha nem történik meg az, aminek meg kell történnie és ami megtörténhetik, ezért ne okoljuk a népet, mely politikai meggyőződésétől nem akar megválni, ne okoljuk a kormányt, melyről helybeli pártvezéreinek minden szónoklatai daczára sem hisszük el, miszerint egy nagy magyar város ügyeit mellőzi és elhanyagolja, mert több mint száz szónyi képviselőházi többségét nem szaporította meg egygyel, hanem okoljuk önmagunkat és okoljuk különösen azokat, kik városunk élén állanak, annak igazgatását vezetik, de nem képesek megbirkózni semmiféle nagyobb feladattal, nem bírnak felmutatni egyetlen nagyobb koncepcziót sem, nem tudnak túlemelkedni a mindennapi teendők szűk körén, — szóval vegyük elő az igazi okokat s tényezőket, azon ijesztő hiányát az áldozatkészségnek, melyet minden lépten-nyomon pártkülönbség nélkül tapasztalunk közönségünk körében és tisztviselőink tehetetlenségét és indolencziáját, mely tág kérdések körül minden alkalommal nyilatkozik. Ezek igazi okai viszonylagos elmaradottságunknak és ezeken a kormány, mely maga is pénzügyi zavarokkal küzd, legjobb akarata mellett sem segíthet. A sült galambot egyetlen város szájába sem röpítette kormányunk s amidőn ennek lehetőségét hirdették és siratják, akkor elvetették a kishitűségnek magvát közönségünk körében, mely természeténél fogva eddig elé sem tűnt ki magas aspirácziók által, és teremtettek egy bűnbakot azok részére, kiknek kötelességük városunk ügyeit rendesen vezetni és előbbre vinni, s akik jövőre minden feleletre vonás elől valószínűleg azzal fognak kitérni, hogy mindez máskép történik, ha „ befolyásos“ az a képviselőnk. Ezek azon ferde álláspontnak következményei, melyet a szabadelvű párt a választásoknál városunkban elfoglalt. Egyébként meg vagyunk arról is győződve, hogy a helybeli szabadelvű pártot a maga egészében, mely előtt tisztelettel hajlunk meg, távolról sem azon indokok vezérelték, melyeket két legzajosabb kortese talált ki és hirdetett szerteszét. Tudjuk és hisszük, hogy ezen párt zömét a politikai meggyőződés, a jelenlegi kormány iránti bizalom és különösen azon közjogi alap becsülése vezette, melyen újabb alkotmányunk épült és nyugszik. És épen ezért azt is hisszük, hogy egy nézeten vannak velünk, ha azt állítjuk, miszerint politikai elveik bukását nem kis mértékben csuhás vezéreik szereplésének köszönhetik s ezen körülmény némi enyhítésül és vigaszul szolgálhat még a szabadelvű párt tagjai részére is. Mert bármint gondolkozzunk, azt erkölcsi elégtételül tekintheti minden ember, hogy népünk minden rétegében a legerősebb ellenszenv nyilatkozik azon férfiak iránt, kik vezetői szerepet akarnak minden áron játszani és állásukhoz nem illő zajos, szenvedélyes lármát költenek mindenütt, hová lábukat teszik. És ha van kedv bizonyos részről az utólagos elmélkedésre, ám erről tessék elmélkedni. Azt hisszük, hogy ez hálásabb anyagot szolgáltat, mint népünk ócsárlása, mert a közelebb múlt választás lefolyása is igazolta, hogy népünk — akár jobbra, akár balra — oly nyugodtan, higgadtan és becsülettudással gyakorolta politikai véleménynyilvánítási jogát, melyaz országban majdnem páratlanul áll. □ A körös-tisza-marosi vízszabályozó és ármentesítő társulat központi választmánya f. hó 26-án, múlt vasárnap délelőtt gróf Károlyi Tibor társulati elnök vezetése alatt városunkban ülést tartott, melynek tárgyát a kistiszai zsilip bedőlése képezte A gyűlésre szép számmal jelentek meg a választmány tagjai, kiknek körében ott voltak: gróf Károlyi Sándor, Kovács Ferencz társulati alelnök, Horváth Gyula volt kormánybiztos, Návay Lajos nagybirtokos, Dáni József gróf Károlyi Gyula jószágigazgatója, Havár Dániel Szarvas város orsz. gyűl. képviselője, Sarkady Nagy Mihály Szentes város polgármestere, Bánfy Gyula Makó város ügyésze, Lázár György Szeged város ügyésze, Kmetykó József Hun-Vásárhely főjegyzője, Füzesséry Kálmán a Náray-család ügyésze, Kriván Dénes a Csanádi püspöki uradalom ügyésze, Mikolay István a gróf Károlyi nemzetség ügyésze, Novák József a tápéi kerület orsz. gyűl. képviselője s az őrgróf Pallavicini-uradalom ügyésze, Kovács Imre mágocsi, ifj. Dáni József szállási uradalmi tiszttartók, Szeder János, Balogh János szentesi, Dobosy Lajos, Garzó Imre, Konstantin György, Nagy András János, Baloghy Soma, Lázár István kunvásárhelyi választmányi tagok és többen. A választmányi ülést megelőzőleg a választmány tagjai bizalmas konferencziát tartottak, melyen megbeszélték, hogy a közmunka és közlekedési miniszternek jun. 16-án kelt rendeletével szemben mily állást foglaljanak el. A miniszter ugyanis értesíti a társulatot, hogy Szojka Gusztáv társfőmérnök, Pokomándy István szakaszigazgató és Endre Andor szakaszmérnök ellen nemcsak fegyelmi vizsgálatot rendelt el, de az illetéket állásaiktól is felfüggesztő s így felhívja a társulatot, hogy nevezettek helyettesítéséről intézkedjék. Egyszersmind a miniszter arra nézve is felhívta a választmányt, hogy az általa elrendelt vizsgálathoz a választmány kebeléből 2 tagot kirendeljen. A konferenczia a miniszter leiratával szemben hosszas eszmecsere után megegyezésre jutván, a nyilvános választmányi ülésen semmi érdekesebb vita elő nem fordult. A választmányi ülésen nagy figyelmet keltett Fekete Márton társulati főigazgató memoranduma az árvízről, a zsilip bedőlés okairól, a károsodások mérvéről s a választmány által teendő intézkedésekről. A nagy fontosságú iratot olvasóinkkal legközelebb egész terjedelmében megismertetni fogjuk, ezúttal is közöljük azonban annak a károsodások mérvéről szóló következő részletét: „A szakadás színhelyén június hó 1-je óta való folytonos elfoglaltságom és a rendelkezésre állott rövid idő daczára megkísértettem összeállítani az adatokat, amelyek a zsilip szakadás által a társulatra s annak birtokosaira bekövetkezett károsodások mérvét előtüntetik. Ezek szerint az ár által elöntetett összesen 30938 katasztrális hold terület, melyből Hun-Vásárhely város határára 14804 hold, a Tápéira 3400 hold, a Sövényházira 3499 hold, a Leleire 5917 hold, a Földeákka 3313 hold esik. Ezen területek után az 1887-ik évre kivetett társulati járulvány kölcsön a nyitásban 35878 frt 66 kr, gát fentartási és igazgatási költségek kirovásában 25510 frt 92 kr, vagyis összesen 61389 frt 58 kr. A mindszent-apátfalvi szakasz épületeiben, géptelepeiben, védelmi anyagaiban, védelmi eszközeiben, csatornáiban stb. szenvedett megközelitőleges kár 30521 frt 43 kr. A zsilipszakadás betöltésére és a padkáknak az alföld-fiumei vasúttól a vetyeháti őrjárásig történt bevédésére ez évi június hó 18-áig mint utolsó fizetési napig fordított tényleges kiadások összege 43411 frt 82 kr. Még kifizetetlen számlákon részint a társulat, részint a miniszteri biztos által a zsilipszakadáshoz megrendelt anyagokért tartozás 21990 frt 61 kr. Az elsülyesztéshez felhasznált s egyébként igénybe vett hajókért 11027 frt 50 kr. Összesen 116961 frt 36 kr. Ehhez fognak még járulni a f. évi jan. hó 18-án túl felmerült napszámbérek s egyéb költségek, amelyeknek megközelítőleges öszszege a mai napig mintegy 8000 irtot tesz ki, s azon esetre, ha az állam tulajdonát képező kotró teleptől kirendelt gőzhajók, sorhajók, dereglyék és ezek felszereléseiben történt károk, továbbá kotró telepből igénybe vett egyének díjai az állam által a társulat terhére felszámíttatnak, a tényleges kiadások, illetve károk mennyisége még ezen összeggel is szaporodni fog. Végre a társulati főmérnök által összeállított megközelítőleges költségszámítás szerint a szakadás helyének betöltése, a zsilip roncsok eltávolítása, a szakadásnál lévő és az ideiglenes védelem czéljára létesítendő körgát felépítése, továbbá a holt-tiszai gát kivágás és betömés költsége még mintegy 169000 iitot fog igénybe venni. Mindezen adatokból kitűnik, hogy a bekövetkezett zsilipszakadás által társulatunk oly nagy mérvű pénzügyi megrázkódtatásnak lett kitéve, melynek helyre pótlása külön pénzügyi műveletet igényel, illetőleg amennyiben a fedezetet kirovás útján előállítani nem lehetséges, állami előlegnek, vagy egy új kölcsönnek felvételét teszi elodázhatlanul szükségessé.“ A főigazgató érintett jelentésében erélyes védelmére kel a felfüggesztett társulati tisztviselőknek s hatalmas indokokkal mutatja ki, hogy azok a katasztrófáért felelőssé nem tehetők. — Érvei a központi választmányra sem maradtak hatás nélkül, mert ez egyhangúlag elhatározta, hogy feliratot intéz a közmésközi miniszterhez, hogy Szojka, Pokomándy és Endre felfüggesztésétől álljon el, mert a társulat tisztikarának ezen érdemekben megőszült tagjai kötelességüket min