Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)

1887-06-30 / 27. szám

Hódmező-Vásárhely, junius 30. 27-ik szám. 1887. ötödik évfolyam —-——-----­----­«8­3» Előfizetési dij: Egész évre 4 írt Félévre . 2 írt Negyedévre 1 írt . Egyes szintire 3kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöl­tetnek. ■■'•ff ~ ¥------------------­Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomda­tulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutczán, III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyi-házban. Hun-Vásárhely 1837. junius 29. A képviselőválasztási mozgalmak országszerte lezajlottak, és ezzel ismét visszatérős a közélet és cselekvés fo­lyama a nyugodtság, a zajtalan mun­kásság, a gyakran hasznos és jóltevő ,­ mindennapiasság medrébe. Hogy más­utt, az ország többi vidékein mily viszo­nyok közt küzdöttek meg a nagy alkot­mányos tusát és hogy mily állapotokat idézett elő annak eredménye, ez reánk nem tartozik. De bármennyire óhajtsuk is, hogy városunkban a bevégzett té­nyekkel szemben helyre álljon a kedé­lyek normális állapota és elmúljék min­den keserűség, melyet a választás eredménye egyik félben okozott, — . még­sem hallgathatunk el teljesen, sőt szólásra késztet bennünket a helyi sajtó másik orgánuma, mely immár második héten panaszolja el keserveit és káro­molja a város népét oly hangon s mó­don, amint tisztességes emberek tisztes­séges magántársaságban sem szoktak egymáshoz szólani. Korántsem a politikai szempontok nyomán nyilatkozunk ezen kérdésben. Midőn lapunk hasábjain bármely köz­ügyről véleményünket elmondjuk, ne­künk sem jogunk, sem szándékunk po­litikai színezetet kölcsönözni szavaink­nak. Hogy a szabadelvű vagy függet­lenségi párt győz-e az országos kép­viselőválasztás alkalmával, ez itt kös­­zönyös volt előttünk elettől fogva végig, aminthogy az egész választási mozga­lom folyamán a politikai aktusokkal szemben meg is őriztük objektivitásun­kat s nem ütöttük a nagy dobot ebben a lapban, mert­­ ehhez sem jogunk, sem akaratunk nem volt. Nézetünk mindig az volt — és ezen nézetnek többször adtunk kifejezést — hogy az országos képviselőválasztás kiválóan, mondhatni kizáróan politikai aktus, melynél a vá­lasztók arról hivatják nyilatkozni: mi véleményben vannak az ország — és nem egy város — politikai állapotai és közkormányzata tekintetében ? Megmon­dottuk már a szabadelvű párt első nagy­gyűlése után, hogy ne keverjük bele ezen mozgalmakba a város speciális ügyeit, ne térítsük el a közönség figyel­mét a politikai kérdésektől oda nem tartozó városi bajok felé, ne csináljunk városunknak pártokon felül álló, párt­­különbséget nem tűrő közügyeiből e­gy politikai párt belső ügyét és ne idéz­zünk ezáltal szakadást elő olyan téren, ahová a politikai ellentéteknek és súr­lódásoknak élhatniok nem szabad. Intő szavunk nem talált visszhang­ra és ha most már azt látjuk, hogy szinte­­csillapíthatatlan a keserűség és a fájdalom érzete a legyőzött részen, vájjon nem épen ennek s kizárólag ennek tulajdonithatjuk-e ezt? Azon bú­sulnak és azért panaszkodnak-e a sza­badelvű párt vezérei, mert nem az ő országos politikájuk jutott győzelemre városunkban és nem azért-e, mert az ármentesítés, a kataszter és egyéb vá­rosi ügyek nézeteik szerint a bukás folytán menthetetlenül elvesztek? Mi ez utóbbit hisszük és épen ez az, ami ve­szélyes politika vagy ha tetszik, kortes­­fogás volt, mert ismételjük, városunk­nak politikai karczokba nem vonható ügyeiből, pártkérdéseket csináltak min­den igaz ok és belső jogosultság nélkül. De amily indokolatlanoknak tartot­tuk a választási mozgalmak folyamán közrebocsátott „városi“ jelszavakat, épen oly alaptalannak hisszük a kétségbe­esést, sőt többet mondunk, öntudatos vagy öntudatlan ámításnak véljük a keserűség összes kitöréseit, melyek a választás előtt és óta elhangzottak. Azt mondják, hogy nekünk hatal­mas, befolyásos képviselőre van szük­ségünk, mert csak így haladhat váro­sunk, így boldogulhatunk és a kormány kegyét is csak akkor nyerhetjük meg, ha kedve szerinti képviselőt választunk. Ezen czéllal szemben nem szabad poli­tikai elvvel és meggyőződéssel bírni és a­ki bír vele, annak szegre kell akasz­tania. Ez hamis állítás, melyet megha­zudtolt az a három esztendő, melynek folyamán kormánypárti képviselő ült az országgyűlésen városunk részéről. Nem szemrehányáskép mondjuk ezt sem az illető igen tisztelt és érdemteljes fér­fiúra, sem a kormányra nézve, hanem mondjuk mint egy megdönthetetlen igaz­ságot, melyet emberi hatalom megmá­sítani nem képes. És ezen nincs mit csodálkoznunk, mert városunk helyzete, annak földrajzi és társadalmi viszonyai olyanok, hogy a kormány legjobb akarata sem volna képes állapotunkon jelentékeny mérvben lendíteni. Városunk fekvése igen sze­rencsétlen, ezt tudja mindenki, s ezen a kormány sem segíthet. Elismerjük, hogy ennek daczára javítani való volna nálunk elég, de ha nem történik meg az, aminek meg kell történnie és ami megtörténhetik, ezért ne okoljuk a né­pet, mely politikai meggyőződésétől nem akar megválni, ne okoljuk a kormányt, melyről helybeli pártvezéreinek minden szónoklatai daczára sem hisszük el, miszerint egy nagy magyar város ügyeit mellőzi és elhanyagolja, mert több mint száz szónyi képviselőházi többségét nem szaporította meg egygyel, hanem okol­juk önmagunkat és okoljuk különösen azokat, kik városunk élén állanak, an­nak igazgatását vezetik, de nem képe­sek megbirkózni semmiféle nagyobb feladattal, nem bírnak felmutatni egyet­len nagyobb konc­epcziót sem, nem tudnak túlemelkedni a mindennapi te­endők szűk körén, — szóval vegyük elő az igazi okokat s tényezőket, azon ijesztő hiányát az áldozatkészségnek, melyet minden lépten-nyom­on pártkü­­lönbség nélkül tapasztalunk közönsé­günk körében és tisztviselőink tehetet­lenségét és indolencziáját, mely tág kérdések körül minden alkalommal nyi­latkozik. Ezek igazi okai viszonylagos el­maradottságunknak és ezeken a kor­mány, mely maga is pénzügyi zavarok­kal küzd, legjobb akarata mellett sem segíthet. A sült galambot egyetlen vá­ros szájába sem röpítette kormányunk s amidőn ennek lehetőségét hirdették és siratják, akkor elvetették a kishitű­ségnek magvát közönségünk körében, mely természeténél fogva eddig elé sem tűnt ki magas aspirácziók által, és te­remtettek egy bűnbakot azok részére, kiknek kötelességük városunk ügyeit rendesen vezetni és előbbre vinni, s akik jövőre minden feleletre vonás elől valószínűleg azzal fognak kitérni, hogy mindez máskép történik, ha „ befolyá­sos“ az a képviselőnk. Ezek azon ferde álláspontnak kö­vetkezményei, melyet a szabadelvű párt a választásoknál városunkban elfoglalt. Egyébként meg vagyunk arról is győződve, hogy a helybeli szabadelvű pártot a maga egészében, mely előtt tisztelettel hajlunk meg, távolról sem azon indokok vezérelték, melyeket két legzajosabb kortese talált ki és hirde­tett szerteszét. Tudjuk és hisszük, hogy ezen párt zömét a politikai meggyőző­dés, a jelenlegi kormány iránti bizalom és különösen azon közjogi alap becsü­­lése vezette, melyen újabb alkotmá­nyunk épült és nyugszik. És épen ezért azt is hisszük, hogy egy nézeten van­nak velünk, ha azt állítjuk, miszerint politikai elveik bukását nem kis mér­tékben csuhás vezéreik szereplésének köszönhetik s ezen körülmény némi enyhítésül és vigaszul szolgálhat még a szabadelvű párt tagjai részére is. Mert bármint gondolkozzunk, azt erkölcsi elégtételül tekintheti minden ember, hogy népünk minden rétegében a legerősebb ellenszenv nyilatkozik azon férfiak iránt, kik vezetői szerepet akar­nak minden áron játszani és állásukhoz nem illő zajos, szenvedélyes lármát költenek mindenütt, hová lábukat teszik. És ha van kedv bizonyos részről az utólagos elmélkedésre, ám erről tes­sék elmélkedni. Azt hisszük, hogy ez hálásabb anyagot szolgáltat, mint né­pünk ócsárlása, mert a közelebb múlt választás lefolyása is igazolta, hogy né­pünk — akár jobbra, akár balra — oly nyugodtan, higgadtan és becsület­­tudással gyakorolta politikai vélemény­nyilvánítási jogát, mely­­az országban majdnem páratlanul áll. □ A körös-tisza-marosi vízszabályozó és ármentesítő társulat központi választmá­nya f. hó 26-án, múlt vasárnap délelőtt gróf K­á­r­o­l­y­i Tibor társulati elnök vezetése alatt városunkban ülést tartott, melynek tárgyát a kistiszai zsilip bedőlése képezte A gyűlésre szép számmal jelentek meg a választmány tagjai, kiknek körében ott vol­tak: gróf Károlyi Sándor, Kovács Fe­­rencz társulati alelnök, Horváth Gyula volt kormánybiztos, N­á­v­a­y Lajos nagybirtokos, Dáni József gróf Károlyi Gyula jószágigaz­gatója, H­a­v­­­á­r Dániel Szarvas város orsz. gyűl. képviselője, Sarkady Nagy Mihály Szentes város polgármestere, B­á­n­f­y Gyula Makó város ügyésze, Lázár György Szeged város ügyésze, Kmetykó József Hun-Vásár­­hely főjegyzője, Füzesséry Kálmán a Ná­­ray-család ügyésze, Kriván Dénes a Csanádi püspöki uradalom ügyésze, M­i­k­o­l­a­y István a gróf Károlyi nemzetség ügyésze, Novák József a tápéi kerület orsz. gyűl. képviselője s az őrgróf Pallavicini-uradalom ügyésze, K­o­­vács Imre mágocsi, ifj. Dáni József szá­llási uradalmi tiszttartók, Sz­e­de­r János, Balogh János szentesi, Dobosy Lajos, G­a­r­z­ó Imre, Konstantin György, N­a­g­y András János, B­a­l­o­g­h­y Soma, Lázár Ist­ván kunvásárhelyi választmányi tagok és többen. A választmányi ülést megelőzőleg a vá­lasztmány tagjai bizalmas konferen­cziát tar­tottak, melyen megbeszélték, hogy a közmun­ka és közlekedési miniszternek jun. 16-án kelt rendeletével szemben mily állást foglal­janak el. A miniszter ugyanis értesíti a tár­sulatot, hogy S­z­o­j­k­a Gusztáv társ­­főmér­nök, P­o­k­o­m­á­n­d­y István szakaszigazgató és Endre Andor szakaszmérnök ellen nemcsak fegyelmi vizsgálatot rendelt el, de az illeté­ket állásaiktól is felfüggesztő s így felhívja a társulatot, hogy nevezettek helyettesítéséről intézkedjék. Egyszersmind a miniszter arra nézve is felhívta a választmányt, hogy az általa elrendelt vizsgálathoz a választmány kebeléből 2 tagot kirendeljen. A konferenczia a minis­zter leiratával szemben hosszas esz­mecsere után megegyezésre jutván, a nyilvá­nos választmányi ülésen semmi érdekesebb vita elő nem fordult. A választmányi ülésen nagy figyelmet keltett Fekete Márton társulati főigazgató memoranduma az árvízről, a zsilip bedőlés okairól, a károsodások mérvéről s a választ­mány által teendő intézkedésekről. A nagy fontosságú iratot olvasóinkkal legközelebb egész terjedelmében megismertetni fogjuk, ez­úttal is közöljük azonban annak a károsodá­sok mérvéről szóló következő részletét: „A szakadás színhelyén június hó 1-je óta való folytonos elfoglaltságom és a rendel­kezésre állott rövid idő daczára megkísértet­tem összeállítani az adatokat, a­melyek a zsi­lip szakadás által a társulatra s annak birto­kosaira bekövetkezett károsodások mérvét elő­tüntetik. Ezek szerint az ár által elöntetett összesen 30938 katasztrális hold terület, mely­ből Hun-Vásárhely város határára 14804 hold, a Tápéira 3400 hold, a Sövényházira 3499 hold, a Leleire 5917 hold, a Földeákka 3313 hold esik. Ezen területek után az 1887-ik évre kivetett társulati járulvány kölcsön a nyitás­­ban 35878 frt 66 kr, gát fentartási és igaz­gatási költségek kirovásában 25510 frt 92 kr, vagyis összesen 61389 frt 58 kr. A mindszent-apátfalvi szakasz épületei­ben, géptelepeiben, védelmi anyagaiban, vé­delmi eszközeiben, csatornáiban stb. szenve­dett megközelitőleges kár 30521 frt 43 kr. A zsilipszakadás betöltésére és a pad­káknak az alföld-fiumei vasúttól a vetyeháti őrjárásig történt bevédésére ez évi június hó 18-áig mint utolsó fizetési napig fordított tényleges kiadások összege 43411 frt 82 kr. Még kifizetetlen számlákon részint a társulat, részint a miniszteri biztos által a zsilipszakadáshoz megrendelt anyagokért tar­tozás 21990 frt 61 kr. Az elsülyesztéshez felhasznált s egyéb­ként igénybe vett hajókért 11027 frt 50­ kr. Összesen 116961 frt 36 kr. Ehhez fognak még járulni a f. évi jan. hó 18-án túl felmerült napszámbérek s egyéb költségek, a­melyeknek megközelítőleges ösz­­szege a mai napig mintegy 8000 irtot tesz ki, s azon esetre, ha az állam tulajdonát ké­pező kotró teleptől kirendelt gőzhajók, sor­hajók, dereglyék és ezek felszereléseiben tör­tént károk, továbbá kotró telepből igénybe vett egyének díjai az állam által a társulat terhére felszámíttatnak, a tényleges kiadások, illetve károk mennyisége még ezen összeggel is szaporodni fog. Végre a társulati főmérnök által összeállított megközelítőleges költségszá­mítás szerint a szakadás helyének betöltése, a zsilip roncsok eltávolítása, a szakadásnál lévő és az ideiglenes védelem czéljára léte­sítendő körgát felépítése, továbbá a holt-tiszai gát kivágás és betömés költsége még mintegy 169000 iitot fog igénybe venni. Mindezen adatokból kitűnik, hogy a be­következett zsilipszakadás által társulatunk oly nagy mérvű pénzügyi megrázkódtatásnak lett kitéve, melynek helyre pótlása külön pénzügyi műveletet igényel, illetőleg amennyi­ben a fedezetet kirovás útján előállítani nem lehetséges, állami előlegnek, vagy egy új köl­csönnek felvételét teszi elodázhatlanul szük­ségessé.“ A főigazgató érintett jelentésében eré­lyes védelmére kel a felfüggesztett társulati tisztviselőknek s hatalmas indokokkal mu­tatja ki, hogy azok a katasztrófáért felelőssé nem tehetők. — Érvei a központi választ­mányra sem maradtak hatás nélkül, mert ez egyhangúlag elhatározta, hogy feliratot intéz a közm­­és­közi­ miniszterhez, hogy Szojka, Pokomándy és Endre felfüggesztésétől álljon el, mert a társulat tisztikarának ezen érde­mekben megőszült tagjai kötelességüket min

Next