Vásárhely és Vidéke, 1890. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1890-09-11 / 37. szám
lódmező-Vásárhely, szeptember 11. 37-ik szám. 1890. nyolczadik évfolyam —----------------a » -a » Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség 6 S kiadóhivatal, Főutezán, III. tized Lengey-féle házban. «« ---------------- * Előfizetési díj: Egész évre 4 frt Félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes számáraSkr. HIRDETÉSEK jutányosan közöltétnek. &»?■ Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. A költségvetés előirányzata. Lapunk múlt számában közöltük városunknak a jövő esztendőre előirányzott költségvetéséből a főtételeket, más helyen pedig közöljük a fedezetnek és a szükségletnek rovatok szerinti eredményeit is részletesen. A költségvetés előirányzata tükre a közigazgatásnak : ha belepillantunk, megláthatjuk belőle, haladunk, vagy maradunk? Ezért nagyon helyes és szükséges, hogy a közönség előtt mind részletesebben és világosabban tárják fel számokban: miként alakulnak a közigazgatás viszonyai a közeljövőben. És amidőn a végeredmény tekintetében egyszerűen konstatálhatjuk, hogy a városi pótadó ismét 60—52% közt fog mozogni — ami már magában is a stagnácziót jelenti —, mégsem mulaszthatjuk el, hogy néhány észrevételt ne tegyünk az előirányzat egyes tételeire. Mindenek előtt a költségvetési előirányzat külső formáját, összeállítását illeti meg a dicséret. Éveken át hangoztatunk, hogy amilyen költségvetési előirányzatokat adtak ezelőtt a törvényhatósági bizottság tagjainak kezébe, azoknak értéke majdnem egyenlő volt a semmivel. Ha egy törvényhatóság költségvetésétől nem is várhatjuk azt, hogy részletes, beható megokolás kísérje minden tételét, bizonyos áttekinthetőség, összehasonlítás és részletezés ebben is feltétlenül szükséges. Az a költségvetési előirányzat, mely egy jókora füzet alakjában a napokban osztatott ki, becsületére válik a számvevő hivatalnak, mert a jogos kívánalmaknak legtöbb tekintetben megfelel, áttekintése könnyű, az egyes tételek mindenütt összehasonlítvák a múlt év tényleges eredményével és a folyó évi előirányzattal, egyúttal pedig kimerítő részletezés kíséri a czímeket s rovatokat. Azt hisszük azonban, hogy az öszszeállítás és áttekintés tökéletességéhez hozzájárulna, ha a fejezetek, rovatok s czimek czélszerűbben osztatnának fel s az ezek közti határvonal élesebben elkülönittetnék. Az országos költségvetésben is nagy súlyt fektetnek a külső felosztásra s megnevezésre, és ennek fejezetekre, rovatokra szintekre való felosztása mintául szolgálhat — a kellő változtatások szemmeltartása mellett — a törvényhatóságok költségvetéseinek is. Nem tartjuk pl. helyénvalónak, hogy a folyó tételeket, a fejezeteket egyaránt rovatoknak nevezi az előirányzat, s azt — úgy látszik — azon tisztviselő sem helyeselte, aki a túlságosan buja sajtóhibákat javítá, mert a külső lapon czimeknek nevezi a római számokkal megjelölt főösszegeket, holott az illető helyeken azok „rovatok“ névvel jelöltetnek meg. A külsőre tartoznak a sajtóhibák, melyek lépten-nyomon felbukkannak. Erre is több gondot kell fordítani, mert számokkal teli könyvben kétszeresen zavarnak és tévedésekre nyújthatnak okot. Miként már említettük, a városi tanács javaslata szerint 62 ki. városi pótadó esnék egy-egy állami adóforint után. Ezen a törvényhatósági bizottság sem változtathat jelentékeny mérvben. Ez így van már évek hosszú sora óta, és fájdalom, nincs reményünk, hogy egyhamar változás történjék. Sem bevételeinkben, sem kiadásainkban nem vagyunk képesek újabb forrásokat nyitni. Helyzetünk annyira súlyos és szerencsétlen, hogy mi magunk volnánk az elsők, kik az újabb terhek ellen tiltakoznánk. A közvetett adók természetesen nem szerepelnek a költségvetés fedezeti rovatában , pedig hoszszú időre csakis ezek képezhetnének új alapot fokozottabb bevételek számára. De ezzel is meggondolva kell bánni, mert oly város lakossága, melynek vidéki piaca nincs, az élelmiszerekre vetett adóval csak önmagát adóztatná meg. Egyedül a birtokváltozási illetékeket véljük olyanoknak, melyek mérsékelt tételekben gyarapítani alkalmasak bevételeinket. Ily bevétel könnyítést képezne oly város költségvetésében, melynek polgárai évről-évre 60—657 községi egyenes pótadót kénytelenek fizetni. A fedezet tehát szigorúan megvont határok közt mozog. Egyes tételek mutatnak ugyan némi emelkedést, de ezek sem mind olyanok, melyeknek realitását bizton lehetne állítani. így a tanács javaslata szerint bevételi többlet irányoztatik elő: többlet írt ki. kövezetvám dijakból . . . 574 66 marhajárlatok és cselédkönyvek árából................................1851 43 Ezeken túl nevezetesebb bevételi többletet nem találtunk. A kiadások nevezetesebb tételeiről már múlt heti számunkban megemlékeztünk. Szívesen elismerjük, hogy a városi tanács a szűk keretben is igyekezett hasznos befektetésekről, a város előhaladását célzó intézményekről gondoskodni. Különösen a köztisztaság czíménél helyeseljük, hogy a közterek tisztítására az eddigi 350 frt helyett 1750 irányoztatik elő. Ez a legszükségesebb kiadások közé tartozik, mert az öntözés és utczai tisztítás hiányát a lakosság egészsége sínyli meg. Kétséget nem szenved, hogy nem egy jogos igénynek kell kielégítés nélkül maradnia oly költségvetés mellett, amilyennel városunknak be kell érnie. Meg lehetünk azonban elégedve, ha a törvényhatósági bizottság nem lesz szűkebb márka a tanácsnál, és nem fog törölni oly tételeket, melyek feltétlen szükség enyhítésére szolgálnak. ármentesítő társulat rendkívüli közgyűlése. Gráf Károlyi Tibor elnök, fia betegsége miatt a gyűlésen meg nem jelenhetvén, az elnöki széket Garzó Imre alelnök foglalta el. Jelen voltak a vidéki érdekeltségi tagok közül: Dáni József, Novák József, dr. Lázár György, Székács István, Návay Gyula, Mikolay István, Mészáros Endre, Sarkadi Nagy Mihály, Bánfy Gyula, Major Miklós, Bartholomeidesz János, Kontur József, ifj. Dáni József, Füzesséry Kálmán stb.; a helybeliek közül: Kristó Lajos polgármester, Kovács ferencz, Konstantin György, Gosztonyi Sándor, Nagy András János, Bartha Sándor, Orovecz Lőrincz stb. A társulati tisztviselők közül: Fekete Márton főigazgató, Pokomándy István szakaszigazgató, Nyáry László titkár, Szathmáry Ede ügyész. Garzó Imre a gyűlést megnyitván, érinti, hogy az elnök a megjelenésben akadályozva volt s konstatálván, hogy a gyűlés határozatképes, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Jegyzőkönyv hitelesítésre: Kovács Ferencz és dr. Endrey Gyula közgyűlési tagokat s Fekete Márton főigazgatót kéri fel. A gyűlés első tárgyát képezi az ártérfejlesztés ügye. E tárgyban olvastatott először a földmivelési miniszter leirata, melyben tudatja, hogy az ártérfejlesztési munkálatok ellen beadott felszólamlások fölötti másodfokú határozatok meghozatalával Dékány Mihály miniszteri osztálytanácsost bizta meg. Olvastatott ezután a főigazgató jelentése, melyben az ártérfejlesztési munkálatok közszemlére kitételéről tesz jelentést s mely szerint beadatott összesen 856 felszólalás, 268 szóbeli, 588 írásbeli, 619 felszólalás vizszin ellen, 237 birtokváltozás czímén emeltetett. A békés-báboczkai szakaszból 219, a kunszentmárton-mindszenti szakaszból 23, a mindszentapátfalvi szakaszból 614 felszólamlás emeltetett. Az egyes községekből nagyobb számú felszólamlás volt: Makóról 451, Szarvasról 172, Vásárhelyről 154. A kitűzött határidő után elkésve érkezett Makóról 60 felszólalás. A központi választmány a felszólamlások elbírálására nézve azon javaslatot terjeszti be, hogy három 5 tagú bizottság küldessék ki, éspedig egy a körösi, egy a tiszai és egy a marosi érdekeltség felszólamlásainak elbírálására. A bizottságok úgy alakíttassanak, hogy minden érdekeltség bizottságában a más vidéki érdekeltek legyenek többségben, hogy így a bizottságok érdekeltsége kizárva legyen. A bizottságok hivatalos működése alatt a szükséges fuvarról és elszállásolásról a társulat gondoskodik, s a bizottság elnöke 10 frt, a bizottsági tagok pedig 6 frt napidíjban részesülnek. A kiküldendő bizottságokba megválasztani ajánlja a választmányt a közösi érdekeltséghez Garzó Imre elnöklete alatt: Pohl Dániel, Juhász Mihály, Farkas Gedeon és Szeder János; — a tiszai érdekeltséghez Kiss Zsigmond elnöklete alatt: Kristó Lajos, Novák József, Pozsonyi Eckhardt Oszkár, Mészáros Endre; — a marosi érdekeltséghez Mezey Lajos elnöklete alatt: Bánffy Gyula, Lázár György, Wimmer Károly és Dobosy Lajos központi választmányi tagokat. Udvardi Sándor kifogásolja a három bizottság kiküldését. Szerinte csak egy bizottság járhat el helyesen. Fekete Márton főigazgató kimutatja a javaslat helyességét 856. felszólalás elbírálása sok időt igényel s a társulat érdeke azt kívánja, hogy a felszólalások mielőbb elintéztessenek, azért szükséges a három bizottság. Bartholomeidesz János az ártérfejlesztés módja felett gyakorol erős kritikát. Különös megütközését fejezi ki a fölött, hogy a 81-es vízszint akként fejlesztették, hogy a 81-iki vízmagasságot minden oldalesés nélkül számították, holott a töltések közt szűk korlátok közé szorított viz, ha szabad utat nyer, esik és elterül, így vettek fel az ártérbe olyan területeket, melyek soha viz alatt nem voltak s melyekről bebizonyítható, hogy soha nem is eshetnek viz alá. Ha tehát áll az, hogy minden terület oly arányban járul az ármentesítés terheihez, mint amily arányban annak hasznait élvezi, az oly területeket, mi alapon vonják az ártérbe . Ha a magas törvényhozó testületnek az volt az intenziója, hogy minél több terület ártérbe vonható legyen, akkor ne Békéstől Apátfalváig szabjanak határt, mert a 81-es vízszin alá Világostól Bűd váráig bevonható minden terület, miért hát csak ezt a vidéket teszik ki az elpusztulásnak. Szóló meg van róla győződve, hogy az ártérfejlesztés által ártérbe bevont területek a társulati terhek elviselésére képtelenek, azért az árvízvédelmet az államnak kell kezébe venni. Indítványozza, hogy ily értelemben a kormányhoz felirat intéztessék. Garzó Imre elnök megjegyzi, hogy most a felszólamlások fölötti intézkedés van napirenden, mire nézve a törvény az eljárást oly határozottan előírja, hogy attól eltérni nem lehet. Ha azonban a közgyűlés a felvetett indítványt tárgyalni akarja, az ellen nincs kifogása, de előbb az ötös bizottságok kiküldése iránt határozzon a közgyűlés. Dáni József hivatkozik arra, hogy az ideiglenes ártérfejlesztés mily igazságtalan állapotokat teremtett s mennyi panasz volt a miatt, hogy olyanok is terheltettek, kik ártérbe nem tartoznak. A műszaki ártér megállapítása százezrekbe került, s most a legsürgősebb teendő az, hogy azt törvény szerint letárgyaljuk. A központi választmány javaslatát elfogadásra ajánlja. Sarkadi Nagy Mihály hivatkozik a a társulati alapszabályokra, mely szerint Bartholomeidesz indítványa, miután az 8 nappal a közgyűlés előtt bejelentve nem lett, nem tárgyalható. Annak mellőzésével a központi választmány javaslatát fogadja el. Székács István melegen pártolja a felvetett indítványt s kéri Bartholomeideszt, hogy azt a legközelebbi közgyűlésre írásban nyújtsa be. Most azonban nem tehetvén egyebet, fogadjuk el a közp. vál. javaslatát. Bartholomeidesz János kijelenti, hogy eláll attól, miszerint indítványa most érdemileg tárgyaltassék. Ígéri azonban, hogy azt legközelebb írásban beterjeszteni fogja. Bánffy Gyula törvényellenesnek tartja az ártérfejlesztési munkálatot, mert a kormány túllépett a törvényhozás által részére kijelölt határon. Az 1881. évi 52. t. sz. csak arra utasította a kormányt, hogy az 1881. évi legmagasabb vizszin alapul vétele mellett az ártérfejlesztést készíttesse el, de 55-ös és 30-as vizszinről a törvényben szó sem volt. Ez már csak a kormány azon utasításában van, melyet Ullmann Sándor vállalkozóhoz az ártér fejlesztési munka megkezdésekor intézett, elrendelvén az 56-os és 30-as vízszinek nivellálását. Különben még ezen utasítás sem tartatott meg, mert e szerint a mindszentapátfalvi ármentesítő társulatnál a 30-as vízszin alatti területek az előbbi kimutatás szerint voltak felveendők, mégis itt is egészen új területeket vettek a 30-as ártérbe. A 81-es vízszint oldalesések nélkül fejlesztették, pedig ez nincs kimondva a törvényben, sőt ilyen absurd eljárás a törvényhozó testületnek intenziója sem lehetett. Van azonban még más sérelem is az ártérfejlesztésnél; három olyan vizszin is szerepel benne, melyről sem a törvényben, sem a miniszteri utasításban szó kérelem. Hazánk különböző vidékein óriási tüzek pusztítottak. Sok község csaknem egészen a lángok martaléka lett. — Ezren és ezren minden vagyonukat elvesztették, s most ínséggel és nyomorral küzdenek, nem lévén még betevő falatjuk sem, így többek között Tokaj, Moór, Kaba stb. csaknem teljesen elhamvadtak. A könyörület nevében adakozásra hívom fel azért városunk minden lakosát, kérvekérve, hogy a szerencsétlen tűzkárosultak nyomorának egyhitése végett tehetségéhez képest kiki hozza meg kegyes adományát. Az adományokat szives készséggel fogadom el akár készpénzben, akár terményekben, s azokat rendeltetésük helyére juttatva, nyilvános számadás mellett hirlapilag fogom nyugtatni. Kristó Lajos, -------- polgármester. Társulati közgyűlés. Folyó hó 7-én, vasárnap délelőtt tartatott meg városunkban a körös-tisza-marosi