Vásárhely és Vidéke, 1890. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-11 / 37. szám

lódmező-Vásárhely, szeptember 11. 37-ik szám. 1890. nyolczadik évfolyam —----------------a » -a » Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomda­tulajdonos. Szerkesztőség 6 S­­ kiadóhivatal, Főutezán, III. tized Lenge­y-féle ház­ban. «« ---------------- * Előfizetési díj: Egész évre 4 frt Félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes szám­áraSkr. HIRDETÉSEK jutányosan közöl­tétnek. &»?■ Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. A költségvetés előirányzata. Lapunk múlt számában közöltük városunknak a jövő esztendőre elő­irányzott költségvetéséből a főtételeket, más helyen pedig közöljük a fedezet­nek és a szükségletnek rovatok szerinti eredményeit is részletesen. A költség­­vetés előirányzata tükre a közigazga­tásnak : ha belepillantunk, megláthatjuk belőle, haladunk, vagy maradunk? Ezért nagyon helyes és szükséges, hogy a közönség előtt mind részletesebben és világosabban tárják fel számokban: miként alakulnak a közigazgatás viszo­nyai a közel­jövőben. És amidőn a végeredmény tekin­tetében egyszerűen konstatálhatjuk, hogy a városi pótadó ismét 60—­52% közt fog mozogni — a­mi már magában is a stagnácziót jelenti —, még­sem mu­laszthatjuk el, hogy néhány észrevételt ne tegyünk az előirányzat egyes té­teleire. Mindenek előtt a költségvetési elő­­irányzat külső formáját, összeállítását illeti meg a dicséret. Éveken át han­goztatunk, hogy amilyen költségvetési előirányzatokat adtak ezelőtt a törvény­hatósági bizottság tagjainak kezébe,­­ azoknak értéke majdnem egyenlő volt a semmivel. Ha egy törvényhatóság költségvetésétől nem is várhatjuk azt, hogy részletes, beható megokolás kí­sérje minden tételét,­­ bizonyos átte­kinthetőség, összehasonlítás és részlete­zés ebben is feltétlenül szükséges. Az a költségvetési előirányzat, mely egy jókora füzet alakjában a napokban osz­tatott ki, becsületére válik a számvevő hivatalnak, mert a jogos kívánalmak­nak legtöbb tekintetben megfelel, átte­kintése könnyű, az egyes tételek min­denütt összehasonlítvák a múlt év tény­leges eredményével és a folyó évi elő­irányzattal, egyúttal pedig kimerítő részletezés kíséri a czímeket s rova­tokat. Azt hisszük azonban, hogy az ösz­­szeállítás és áttekintés tökéletességéhez hozzájárulna, ha a fejezetek, rovatok s czimek czélszerűbben osztatnának fel s az ezek közti határvonal élesebben el­­különittetnék. Az országos költségvetés­ben is nagy súlyt fektetnek a külső felosztásra s megnevezésre, és ennek fejezetekre, rovatokra s­­zintekre való felosztása mintául szolgálhat — a kellő változtatások szem­m­eltartása mellett — a törvényhatóságok költségvetéseinek is. Nem tartjuk pl. helyén­valónak, hogy a folyó tételeket, a fejezeteket egyaránt rovatoknak nevezi az előirány­zat, s azt — úgy látszik — azon tiszt­viselő sem helyeselte, a­ki a túlságosan buja sajtóhibákat javítá, mert a külső lapon czimeknek nevezi a római szá­mokkal megjelölt főösszegeket, holott az illető helyeken azok „rovatok“ név­vel jelöltetnek meg. A külsőre tartoz­nak a sajtóhibák, melyek lépten-nyo­­mon felbukkannak. Erre is több gon­dot kell fordítani, mert számokkal teli könyvben kétszeresen zavarnak és téve­désekre nyújthatnak okot. Miként már említettük, a városi tanács javaslata szerint 62 ki. városi pótadó esnék egy-egy állami adóforint után. Ezen a törvényhatósági bizottság sem változtathat jelentékeny mérvben. Ez így van már évek hosszú sora óta, és fájdalom, nincs reményünk, hogy egyhamar változás történjék. Sem be­vételeinkben, sem kiadásainkban nem vagyunk képesek újabb forrásokat nyitni. Helyzetünk annyira súlyos és szerencsétlen, hogy mi magunk vol­nánk az elsők, kik az újabb terhek ellen tiltakoznánk. A közvetett adók természetesen nem szerepelnek a költ­ségvetés fedezeti rovatában , pedig hosz­­szú időre csakis ezek képezhetnének új alapot fokozottabb bevételek számára. De ezzel is meggondolva kell bánni, mert oly város lakossága, melynek vi­déki piac­a nincs, az élelmi­szerekre vetett adóval csak önmagát adóztatná meg. Egyedül a birtokváltozási illeté­keket véljük olyanoknak, melyek mér­sékelt tételekben gyarapítani alkalmasak bevételeinket. Ily bevétel könnyítést képezne oly város költségvetésében, melynek polgárai évről-évre 60—657­ községi egyenes pótadót kénytelenek fizetni. A fedezet tehát szigorúan megvont határok közt mozog. Egyes tételek mu­tatnak ugyan némi emelkedést, de ezek sem mind olyanok, melyeknek realitá­sát bizton lehetne állítani. így a tanács javaslata szerint be­vételi többlet irányoztatik elő: többlet írt ki. kövezetvám dijakból . . . 574 66 marhajárlatok és cselédkönyvek árából................................1851 43 Ezeken túl nevezetesebb bevételi többletet nem találtunk. A kiadások nevezetesebb tételeiről már múlt heti számunkban megemlé­keztünk. Szívesen elismerjük, hogy a városi tanács a szűk keretben is igye­kezett hasznos befektetésekről, a város előhaladását c­élzó intézményekről gon­doskodni. Különösen a köztisztaság czíménél helyeseljük, hogy a közterek tisztítására az eddigi 350 frt helyett 1750 irányoztatik elő. Ez a legszüksé­gesebb kiadások közé tartozik, mert az öntözés és utczai tisztítás hiányát a lakosság egészsége sínyli meg. Kétséget nem szenved, hogy nem egy jogos igénynek kell kielégítés nél­kül maradnia oly költségvetés mellett, amilyennel városunknak be kell érnie. Meg lehetünk azonban elégedve, ha a törvényhatósági bizottság nem lesz szű­­k­ebb márka a tanácsnál, és nem fog törölni oly tételeket, melyek feltétlen szükség enyhítésére szolgálnak. ármentesítő társulat rendkívüli közgyűlése. Gráf Károlyi Tibor elnök, fia betegsége miatt a gyűlésen meg nem jelenhetvén, az elnöki széket Garzó Imre alelnök foglalta el. Jelen voltak a vidéki érdekeltségi tagok közül: Dáni József, Novák József, dr. Lázár György, Székács István, Návay Gyula, Mikolay István, Mészáros Endre, Sarkadi Nagy Mihály, Bánfy Gyula, Major Miklós, Bartholomeidesz János, Kontur József, ifj. Dáni József, Füzesséry Kálmán stb.; a hely­beliek közül: Kristó Lajos polgármester, Ko­vács f­erencz, Konstantin György, Gosztonyi Sándor, Nagy András János, Bartha Sándor, Orovecz Lőrincz stb. A társulati tisztviselők közül: Fekete Márton főigazgató, Pokomándy István szakaszigazgató, Nyáry László titkár, Szathmáry Ede ügyész. Garzó Imre a gyűlést megnyitván, érinti, hogy az elnök a megjelenésben aka­dályozva volt s konstatálván, hogy a gyűlés határozatképes, a gyűlést megnyitottnak nyil­vánítja. Jegyzőkönyv hitelesítésre: Kovács Ferencz és dr. Endrey Gyula közgyűlési tagokat s Fekete Márton főigazgatót kéri fel. A gyűlés első tárgyát képezi az ár­tér­­fej­lesz­t­és ügye. E tárgyban olvastatott először a földmivelési miniszter leirata, mely­ben tudatja, hogy az ártérfejlesztési munká­latok ellen beadott felszólamlások fölötti má­sodfokú határozatok meghozatalával D­é­k­á­n­y Mihály miniszteri osztálytanácsost bizta meg. Olvastatott ezután a főigazgató jelentése, mely­ben az ártérfejlesztési munkálatok közszem­lére kitételéről tesz jelentést s mely szerint beadatott összesen 856 felszólalás, 268 szó­beli, 588 írásbeli, 619 felszólalás vizszin el­len, 237 birtokváltozás czímén emeltetett. A békés-báboczkai szakaszból 219, a kunszent­­márton-mindszenti szakaszból 23, a mindszent­­apátfalvi szakaszból 614 felszólamlás emelte­tett. Az egyes községekből nagyobb számú felszólamlás volt: Makóról 451, Szarvasról 172, Vásárhelyről 154. A kitűzött határidő után elkésve érkezett Makóról 60 felszólalás. A központi választmány a felszólamlások el­bírálására nézve azon javaslatot terjeszti be, hogy három 5 tagú bizottság küldessék ki, és­pedig egy a körösi, egy a tiszai és egy a marosi érdekeltség felszólamlásainak elbírálá­sára. A bizottságok úgy alakíttassanak, hogy minden érdekeltség bizottságában a más vi­déki érdekeltek legyenek többségben, hogy így a bizottságok érdekeltsége kizárva legyen. A bizottságok hivatalos működése alatt a szükséges fuvarról és elszállásolásról a társu­lat gondoskodik, s a bizottság elnöke 10 frt, a bizottsági tagok pedig 6 frt napidíjban ré­szesülnek. A kiküldendő bizottságokba meg­választani ajánlja a választmányt a közösi érdekeltséghez Garzó Imre elnöklete alatt: Pohl Dániel, Juhász Mihály, Farkas Gedeon és Szeder János; — a tiszai érdekeltség­hez Kiss Zsigmond elnöklete alatt: Kristó Lajos, Novák József, Pozsonyi Eckhardt Oszkár, Mészáros Endre; — a marosi ér­dekeltséghez Mezey Lajos elnöklete alatt: Bánffy Gyula, Lázár György, Wimmer Károly és Dobosy Lajos központi választmányi ta­gokat. Udvardi Sándor kifogásolja a három bizottság kiküldését. Szerinte csak egy bizott­ság járhat el helyesen. Fekete Márton főigazgató kimutatja a javaslat helyességét 856. felszólalás elbírá­lása sok időt igényel s a társulat érdeke azt kívánja, hogy a felszólalások mielőbb elintéz­­tessenek, azért szükséges a három bizottság. Bartholomeidesz János az ártér­fejlesztés módja felett gyakorol erős kritikát. Különös megütközését fejezi ki a fölött, hogy a 81-es vízszint akként fejlesztették, hogy a 81-iki vízmagasságot minden oldalesés nélkül számították, holott a töltések közt szűk kor­látok közé szorított viz, ha szabad utat nyer, esik és elterül, így vettek fel az ártérbe olyan területeket, melyek soha viz alatt nem voltak s melyekről bebizonyítható, hogy soha nem is eshetnek viz alá. Ha tehát áll az, hogy minden terület oly arányban járul az ármen­­tesítés terheihez, mint a­mily arányban annak hasznait élvezi, az oly területeket, mi alapon vonják az ártérbe . Ha a magas törvényhozó testületnek az volt az intenziója, hogy minél több terület ártérbe vonható legyen, akkor ne Békéstől Apátfalváig szabjanak határt, mert a 81-es vízszin alá Világostól Bűd váráig be­vonható minden terület, miért hát csak ezt a vidéket teszik ki az elpusztulásnak. Szóló meg van róla győződve, hogy az ártérfejlesz­tés által ártérbe bevont területek a társulati terhek elviselésére képtelenek, azért az árvíz­védelmet az államnak kell kezébe venni. In­dítványozza, hogy ily értelemben a kormány­hoz felirat intéztessék. Garzó Imre elnök megjegyzi, hogy most a felszólamlások fölötti intézkedés van napirenden, mire nézve a törvény az eljárást oly határozottan előírja, hogy attól eltérni nem lehet. Ha azonban a közgyűlés a felve­tett indítványt tárgyalni akarja, az ellen nincs kifogása, de előbb az ötös bizottságok kikül­dése iránt határozzon a közgyűlés. Dáni József hivatkozik arra, hogy az ideiglenes ártérfejlesztés mily igazságtalan állapotokat teremtett s mennyi panasz volt a miatt, hogy olyanok is terheltettek, kik ár­térbe nem tartoznak. A műszaki ártér meg­állapítása százezrekbe került, s most a leg­sürgősebb teendő az, hogy azt törvény szerint letárgyaljuk. A központi választmány javas­latát elfogadásra ajánlja. Sarkadi Nagy Mihály hivatkozik a a társulati alapszabályokra, mely szerint Bartholomeidesz indítványa, miután az 8 nap­pal a közgyűlés előtt bejelentve nem lett, nem tárgyalható. Annak mellőzésével a köz­ponti választmány javaslatát fogadja el. Székács István melegen pártolja a felvetett indítványt s kéri Bartholomeideszt, hogy azt a legközelebbi közgyűlésre írásban nyújtsa be. Most azonban nem tehetvén egye­bet, fogadjuk el a közp. vál. javaslatát. Bartholomeidesz János kijelenti, hogy eláll attól, miszerint indítványa most érdemileg tárgyaltassék. Ígéri azonban, hogy azt legközelebb írásban beterjeszteni fogja. Bánffy Gyula törvényellenesnek tartja az ártérfejlesztési munkálatot, mert a kor­mány túllépett a törvényhozás által részére kijelölt határon. Az 1881. évi 52. t. sz. csak arra utasította a kormányt, hogy az 1881. évi legmagasabb viz­szin alapul vétele mellett az ártérfejlesztést készíttesse el, de 55-ös és 30-as vizszinről a törvényben szó sem volt. Ez már csak a kormány azon utasításában van, melyet Ullmann Sándor vállalkozóhoz az ártér fejlesztési munka megkezdésekor intézett, elrendelvén az 56-os és 30-as vízszinek ni­­vellálását. Különben még ezen utasítás sem tartatott meg, mert e szerint a mindszent­­apátfalvi ármentesítő társulatnál a 30-as víz­szin alatti területek az előbbi kimutatás sze­rint voltak felveendők, mégis itt is egészen új területeket vettek a 30-as ártérbe. A 81-es vízszint oldalesések nélkül fejlesztették, pedig ez nincs kimondva a törvényben, sőt ilyen absurd eljárás a törvényhozó testületnek in­tenziója sem lehetett. Van azonban még más sérelem is az ártérfejlesztésnél; három olyan vizszin is szerepel benne, melyről sem a tör­vényben, sem a miniszteri utasításban szó kérelem. Hazánk különböző vidékein óriási tüzek pusztítottak. Sok község csaknem egészen a lángok martaléka lett. — Ezren és ezren minden vagyonukat elvesztették, s most ín­séggel és nyomorral küzdenek, nem lévén még betevő falatjuk sem, így többek között Tokaj, Moór, Kaba stb. csaknem teljesen el­hamvadtak. A könyörület nevében adakozásra hívom fel azért városunk minden lakosát, kérve­­kérve, hogy a szerencsétlen tűzkárosultak nyomorának egyhitése végett tehetségéhez képest kiki hozza meg kegyes adományát. Az adományokat szives készséggel foga­dom el akár készpénzben, akár ter­ményekben, s azokat rendeltetésük he­lyére juttatva, nyilvános számadás mellett hirlapilag fogom nyugtatni. Kristó Lajos, -------- polgármester. Társulati közgyűlés. Folyó hó 7-én, vasárnap délelőtt tarta­tott meg városunkban a körös-tisza-marosi

Next