Vásárhely és Vidéke, 1891. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1891-12-03 / 49. szám
Hódmező-Vásárhely, deczember 3. 49-ik szám. 1891. kilenczedik évfolyamra .' Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal I és Lévai P. nyomdatulajdonos. y - -y; Előfizetési dij: Egész évre 4 frt Félévre . . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes szám ára 2 kr, HIRDETÉSEK jutányosan közöltetnek. ____________1L Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutezán, III. tized, Lengey-féle házban. N._____________4 A városi egyesület. Végre letette az álarczot az érdekes maszk. A helybeli laptárs vasárnapi számában cselekszi meg e nagy dolgot, bemutatván emez egyesületét a „tekintélyes férfiakénak, mint városunk megmentőjét és a közügyek egyedül önzetlen harczosát. Akik ezen egyesületen kívül állanak, azok mind érdekből cselekesznek, a város zsírján élősködnek, szóval az érdektelen s független férfiakat csupán ott találhatjuk. Bármily cinizmusnak tekintse a laptárs , mi leutaljuk a tények felsorolása után is azon állításunkat, hogy ezen egyesület nem más, mint néhány élelmes embernek kölcsönös érdekszövetkezete, kik meghúzódva valóban önzetlen s érdektelen férfiak árnyékában, ügyességgel aknázzák ki a helyzetet önmaguk javára. Nézzük ama tényeket sorban, melyeket a laptárs czikke felsorol. Legelső érdemül említi azt, hogy az Abrai- Szamecz hadat megtörte s ez által a város közönségének teljes tönkretételét megakadályozta s kisöpörte onnan a város élősdieit. Erre megjegyzésünk a következő: Mi az Abrai-Szamecz kor-szakkal semmiféle összeköttetésben nem álltunk, és cselekedeteinek felelősségé- ben nem osztozunk. De mi épen ezért’ elfogulatlanul ítélve meg a dolgok folyását, nagy szemfényvesztésnek és lelkiismeretlenségnek tartjuk azt, hogy minden roszat ezen korszak terhére rónak. Miért hallgatják el előnyeit s érdemeit, melyek valószínűleg túlszárnyalják hibáit? Tény az, hogy városunk modern haladása a 70-es évek elején kezdődött.” Az utczák kövezése, a közvilágítás behozatala, a regalemegváltás keresztülvitele:' ezek azon korban történtek, melyet ma egyesek tagadhatatlan ballépései ürügye' alatt annyira befeketítni igyekeznek. E kortól mindinkább' távolodunk és a lelkiismeretes bíráló oly helyzetben érezheti magát, hogy a történetíró elfogulatlanságával ítélhet annak eseményeiről. Ostorozhatja bűneit, de ismerje el érdemeit is. Aki csak az előbbit teszi, annak ítélete sem elfogulatlan, sem igazságos. Kisöpörte onnan a város élősdieit: ezt állítja laptársunk. Lehet, hogy megtette, lehet, hogy nem. Nincs szerencsénk ezen élősdieket oly közelről ismerni, mint laptársunknak. De ha igaz az, amit állít, ezt érdemül csak úgy ismerhetjük el. ..ha az élősdiek" faját teljesen kipusztítja vala, és a kisöpörtek helyét nem vallja fel,az élősdieknek sokkal veszélyesebb és költségesebb csoportja, mely a közérdek leple alatt zsákmányolja ki pozíczióját. De midőn látjuk egészseregét azon tényeknek, melyek nem egyebet czéloznak, mint egyesek magánelőnyeinek javítását, akkor hiábavaló himnuszt zengetni az élősdiek kisöpréséről. Tényeket kíván a laptárs? Szolgálunk velük, bárha gondoljuk, hogy azokat nálunk jobban ismeri. A második érdem az, hogy ott voltak a városi egyesület tagjai akkor is, midőn a nemes tanács másfél ezer forintot fizetett a kataszteri biztos kosztpénzében. Ezt csakis beismerésnek vehetjük, és ha ott voltak — hát váljék egészségükre.. Bizonyosan nem hiába voltak ott. De mi érdem van ebben a közjó szempontjából? —* ezt szeretnők tudni. Az adóigazgatás, hogy szintén az érdemrovatba kerüljön, azt valóban nem hittük. De persze nagyszerű vesszőpa-ripa az az Adamovics-korszak, ezen még vagy tíz esztendőn keresztül el lehet lovagolni! Ők fedezték fel Adamovics üzelmeit, azt állítja a laptárs. Mi másként tudjuk, Adamovics Sándor üzelmeit nem más fedezte fel, mint a halál. Annyira nem sejtették, vagy ha sejtették (s nekünk ez az alapos gyanúnk), annyira elhallgatták, hogy a közgyűlésen mély fájdalommal registrálták a páratlan tisztviselő elhalálozását és érdemeit jegyzőkönyvben megörökíteni határozták. Miként lehet tehát ily vakmerően arctulcsapni az igazságot? S miként lehet érdemül említeni azt, hogy a sikkasztás felderítése után vizsgálathoz fogtak, melynek ma sincs vége s a városnak mérhetlen pénzébe kerül? Hiszen a vizsgálatot a törvény rendeli s azt a kormány sürgette s kivánta! Ha már az adóigazgatónál vagyunk , miért hallgatta el a laptársa, Vigh-Vörösféle üzelmeket, kik kényelmesen űzték nemes mesterségüket éveken kereszül, kiket haszontalan vizsgálatokkal éveken keresztül nem háborgatott senki ? Ebben is találhatna érdemet a városi egyesület részére, pl. a tiszti biztosítékok fedezetlen voltát, a kezelés botrányos kényelmüségét s a polgármestert, ki a felelősséég terhétől menekülni akar s erővel tartatik vissza székében. Ezek mind lélekemelő epizódok a városi egyesület uralkodásából, melyeket kár volt elhallgatni , hadd szaporították volna az egyébként is dús érdemkoszorú babérjait ! •És ha az adóigazgatás fejlődését és állapotát alaposan ismerni akarja, ám forduljon Glarzó Imréhez, a vizsgálóbizottság elnökéhez. Ő majd felvilágosítja a laptárst és híveit, hogy mily része van abban az Adamovics korszakának, és mennyi a városi egyesület uralma óta folyó kormányzatnak. Reméljük, illetékes helyre utasítottuk. És reméljük azt is, hogy nem csak az érdemekben, hanem afelelősségben is akar osztozni. Sokat feltételeztünk a laptársról, de hogy a felsőnépiskola sülyedését szintén az Abrai-féle korszakkal hozza öszszeköttetésbe, és ebből is koszorút fon a városi egyesület homlokára, ezt már meg sem hittük. Ehhez példátlan vakmerőség szükséges. Nem is szólunk rá semmit, csupán ismételjük, amit már egy ízben mondottunk: nem szerzett annyi érdemet a községi iskolaszék vagy városi egyesület, amennyi a felső népiskola körül szándékosan elkövetett mulasztásaival felérne.Az új városházáttermészetesen szintén a városi egyesület részére foglalja le a laptárs. Ez szintoly valótlanság, mint a többi. Sőt többet mondunk : a városi egyesület köréből indult ki azon áramlat, mely a városházépítés ellen akadályokat akart gördíteni. Mi Karancsi Dániel úrról úgy tudjuk, hogy ő a városi egyesület legfőbb támasza és talpköve.- Nem emlékszik a laptárs azon izgató beszédre, melyet ezen érdemdús férfiú a döntő közgyűlésen mondott? És nem emlékezik azon másik szolnoklatra, melyet utána a városi egyesület közlegénye , Török Ernő ugyanoly szellemben szavalt, mint a kapitány ?Ezek után meri még állítani, hogy az új városháza a városi egyesület érdeme? Az ellenzék egyértelműben támogatta a tervet, a városi egyesület egy része síkra kelt ellene — és mégis kétségtelen, hogy a városháza az ő érdeme, így állanak a „tények“. És ha ezeken kívül másokat nem tud felsorolni a laptárs: mi a városi egyesületben most sem látunk egyebet, mint egy klikket, mely nagy szavakban bővelkedik, de tettekben s érdemekben vajmi szegény! A roncsoló torokrob. v/: Egy év és négy hó óta pusztít városunkban járványszerüleg ez a veszedelmes betegség. Ez idő alatt 1991 ember életét támadta meg, tehát majdnem kétezer emberéletét, kik közül tzétszázat megölt. Óriási emberirtás ez, mit városunkban aránylag ily rövid idő alatt, a roncsoló torokbb véghez vitt s a veszteség, mely ezáltal városunkat érte, úgyszólván kipótolhatni van. Azt hisszük, nem végzünk azért fölösleges munkát, ha a járvány ellen tett hatósági óvintézkedéseket ismertetjük s ezzel kapcsolatban felhívjuk az ahhoz értő szakemberek figyelmét ezen fontos s a szó valódi értelmében életkérdésre, mert a járvány még folyton pusztít s bennünket, őszintén szólva, a hatóság tevékenysége ezen jó téren ki nem elégít. A hatóság által tett óvintézkedésekre nézve dr. Berger Ferencz városunk érdemes főorvosának azon jelentését közöljük e helyen, melyet a belügyminisztériumhoz leendő felterjesztés végett a polgármesterhez intézett s mely ez ügyet teljesen megvilágítja. A jelentés így hangzik: Tekintetes polgármester úr! A náltságu m. kir. belügyminisztériumnak f. évi 79318* Art. 11. sz. a. kelt magas intézménye értelmében van szerencsém a városunkban járványilag uralgó roncsoló toroklok ellen eddig foganatosított hatósági óvintézkedésekre vonatkozó jelentésemet a következőkben teljes tisztelettel beterjeszteni. Midőn a múlt 1890-ik évi július hóban városunkban szórványosan fellépett roncsoló torokláb mindinkább járványos jelleget kezdett ölteni, — eltekintve attól, hogy a 70-es években hosszabb időn át nagyobb-kisebb hevességgel szintén járványosan uralgott roncsoló toroklob ellen foganatosított széles körű óvintézkedések minden időben, bár szórványosan előfordult eseteknél is, szigorúan alkalmaztattak — a nagyközönség a jelenlegi járvány alkalmával is a hatóság által úgy a helyi lapokban, mint templomok előtt eszközölt ismételt hirdetések útján, úgyszintén több ezer példányban a lakosság között szétosztott külön nyomtatott felhívásban szigorúan utasittatott lakásainak s azok környékének tisztán tartására, azok naponkinti gyakori s tartós szellőztetésére, kellő ruház-kodás által a hülések elleni óvakodásra s bármiféle megbetegedés esetén azonnal orvosi segélynek igénybe vételére, a roncsoló toroklobban, megbetegültek, vagy elhaltak szigorú elkülönítésére s azok látogatásától való tartózkodásra, egyúttal figyelmeztetett a közönség, hogy a szegény sorsú betegek, mint minden időben, úgy a jelenlegi járvány tartama alatt is díjmentes orvosi segélyben részesülnek s a közpénztár terhére kiszolgáltatott gyógyszereket ingyen nyerik. Mindezen intézkedéseket a hatósági orvosok szigorúan ellenőrizték s oly esetekben, hol a fennforgó viszonyoknál fogva nem lehetett a beteget vagy halottat annak lakásán a többi családtagoktól szigorúan elkülöníteni, a beteget az e czélra berendezett kórházba, a halottat pedig a hullaházba szállíttatták; általán pedig a jelzett kórban elhaltaknak a rendesnél korábbi eltakarittatásáról is gondoskodtak; azonfelül az iskolákat a szokottnál sokkal gyakrabban látogatták s azok havonkinti kellő fertőtlenítését ellenőrizték; ha pedig valamely tanhelyiségben a növendékek között több roncsoló toroklábbal történt megbetegedési eset előfordult, az azonnal hatóságilag 3—3 hétre bezáratott, sőt, múlt évi november elején, midőn a járvány magasabb fokot ért el, úgy a város bel- mint külterületén levő összes iskolák, óvodák s gyermekmenhelyek egy hónapra zárattak be s mindenütt a fenyelzett fertőtlenítés szigorúan eszközöltetett. Oly iskolai növendék pedig, kinek lakásán roncsoló toroklábos betegedés előfordult, habár a beteg a többi családtagoktól el is volt különítve, az iskolát mindaddig nem látogatható, míg az illető beteg meg nem gyógyult vagy meg nem halt. Ha azonban iskolás gyermek betegült meg, ez utóbbifelgyógyulása után is csak hosszabb idő múlva, folytatható az iskola látogatását. Mindkét esetben pedig csak erre vonatkozó orvosi bizonyítvány mellett fogadtatott be újra az illető tanító által a f iskolába. Midőn pedig a járvány tartós emelkedést tüntetett fel, a betegek gyógykezelésére, iskolák minél gyakoribb látogatására s az óvintézkedések ellenőrzésére a hatósági orvosok mellé külön díjazott 4 járványorvos, a fertőtlenítés kellő eszközlésére pedig e czélra betanított 8 fertőtlenítő alkalmaztatott s intézkedés létetett, hogy oly, bár ritkábban előfordult esetekből, hol a gyógykezelés kellő folytatása a magánorvosokkal szemben ,ív. illető beteg, vagy annak környezete részéről félbeszakíttatott, a kényszer - gyógykezelés azonnal a hatósági-, illetve a járványorvosok által a beteg felgyógyulásáig, vagy haláláig mindvégig díjtalanul szigorúan folytattatott. A járványnak február végén beállott tetemes csökkenése folytán úgy a járványorvosok, mint 6 fertőtlenítő működése beszüntettetett s ez időtől fogva csupán a 3 hatósági orvos s 2, néha a körülményekhez képest csak 1 fertőtlenítő végezték, illetve végzik még folyton a helyzet követelte teendőket. Ezek voltak azon intézkedések, melyet két úgy a törvény, mint az orvosi tudomány s az általános, de különösen a helyi tapasztalat alapján a városi hatóság alkalmazásba venni szükségesnek tartott s azok szigorú keresztülviteléről kellően gondoskodott fa járvány jelen állásánál fogva tehát ez időszerint úgy a kebelbeli közegészségi bizottságnak ez irányban nyilvánított véleménye, mint saját egyéni igénytelen nézetem szerint egyéb rendkívüli óvintézkedésnek szüksége fenn nem forog. n Hogy pedig mindezen óvintézkedések daczára a járvány elfojtása mindeddig nem sikerült, sőt, mint a ./' alatt mellékelt ,rovatos kimutatásból kitűnik, a f. évi márczius elejétől október közepéig tapasztalt 7 havi állandó tetemes csökkenés után, ez utóbbi időtől fogva ismét fokozottabban, bár a múlt évi hasonló időszakhoz viszonyítva, kültermileg jóval csekélyebb mérvben mutatkozik, úgy a jelenlegi járvány eddigi lefolyása alatt mint a korábbi években a különböző fertőző kóroknál tett azon tapasztalatoknál fogva, hogy azok a hűvösebb idő beálltával általán nagyobb mérveket öltenek, mint a melegebb évszakokban, e sajnos körülmény, véleményem szerint, egyfelől a szóban forgó betegség ismert vészes s makacs jellegű természetének, másrészt a beállott hidegebb évszak káros behatásának tulajdonítandó, mert bárha az. év október havában általán a szokatlan tartós meleg időjárás tapasztaltatott, a reggeli s esti levegő mégis csak hűvösnek bizonyult ; s a mi közönségünk pedig, elenyésző csekély kivétellel, földmivelő népből áll, mely ha egyfelől életmódjánál fogva az időjárás viszontagságaival szemben edzedtebbnek lászik is, másfelől az öltözködésben, minden komolya figyelmeztetés daczára, nagy kényelműséget tanúsít, külösen pedig a gyermekeknél, kiket legtöbbnyire minden felső ruha nélkül mezítláb járat, mit leginkább a szegénysorsú családoknál lehet tapasztalni, kiknek módjukban sincsen gyermekeiket az időjáráshoz mérten ruházni. Hogy pedig a légviszonyoknak lényeges befolyással kell bírniük a járvány menetére, mutatja azon körülmény, hogy a szigorúan követett óvintézkedések folytán az egyes betegedéseknél csak ritkán lehetett a ragályozást biztosan kimutatni, mert a legszorosabb kutatás mellett is tapasztaltatott, hogy