Vásárhely és Vidéke, 1901. január-június (19. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

1901. január 3. lasztások elé, mert a legutolsó pótválasztá­soknál is három kerületet nyert, (Rima­szombat, Csongrád, Kézdivásárhely,) a mi a legfényesebb bizonysága a párt erősbödé­­sének. A közigazgatási eljárás egyszerűsítése. — Befejező közlemény. — — január 2. Általánosságban reá mutattunk lapunk múlt számában azon okokra, melyek ható­ságunknál az ügyvitel egyszerűségét és gyor­saságát gátolják. A­mennyiben terünk en­gedi, rá akarunk mutatni azon módokra is, melyek lehetővé teszik az ügymenet gyorsí­tását, egyszerűbbé tételét. Az 1885 ik évben, midőn hatóságunk az úgynevezett dicasterialis rendszer helyett az előadói rendszert léptette, életbe három tisztviselőt küldött ki a végből, hogy ezek az életbe léptetett új rendszerhez illő ügy­kezelést más városoknál tanulmányozzák. Az eredmény az lett, hogy a küldöttség haza hozta s az akkori városi tanács elfogadta az egyik szomszéd városban dívott azon rend­szert, mely a legbonyolultabb, legczifrább volt, a helyett, hogy alkalmazta volna azt az egyszerű és minden tekintetben helyesnek bizonyult rendszert, mely a városi árvaszék­nél már az 1877-ik év óta életbe volt lép­tetve. Az idők folyamán az elfogadott bonyo­lult ügykezelés rosszaságát maga a városi tanács is belátta. Ismét tanulmányi utak, ismét terjedelmes jelentések történtek s az eredmény mi volt ? Semmi. És pedig azért semmi, mert az ügykezelés reformálását egy­bekötötték a levéltár rendezésével. Régi rendszerünknek folyománya az úgy­nevezett előadói ívek használata is. Nem tagadjuk, hogy meg vannak ennek is a maga előnyei, de csak úgy, mint a gyógyszernek, t. i. módjával használva, mert a sok belőle él, vagy legalább is még betegebbé tesz. Szeretnénk tudni, hogy miféle gyakm­h­ír haszna van armárt, hogy az elő­adónak egy tudomásul veendő jelentést vagy rendeletet egy külön idén el­őbb kivonatolni kelljen csak azért, hogy azután határozati javaslatképen utána írhasson ennyit: „tudo­másul vétetik.“ Hát hol látták ezt, ha csak azon szomszéd városban nem, melynek rend­szerét minden jóságával és hibáival együtt átvették szolgailag, de a mely szomszéd város még az ügykezelésben is űzhet luxust, módjában állván akkora apparátust tartani, minővel az országban kevés város dicseked­hetik. Mi azonban, a­kik helyzetünknél fogva arra sem vagyunk képesek, hogy tisztvise­lőinknek az állásukhoz mért megélhetési esz­közöket megadjuk, ily luxusra nem töreked­hetünk s nekünk azon kell igye­keznünk, hogy a jó, gyors és olcsó közigazgatást nem sze­mélyzetszaporítással, hanem az ügykezelés egyszerűsítésé­vel oldjuk meg. De nem mondjuk azt, hogy hatóságunk önállóan semmit nem cselekszik, illetve nem talál fel. Dehogy­nem. Van itt is egy új do­log, a­mely sehol a világon nincs; az, hogy az előadó előbb felteszi a határozati javas­latot, — pénzkérdést illető ügyekben, — s az ügydarabot azután küldi véleményre az illető szakhivatalhoz, a számvevőséghez. Már most, ha a számvevőség a javaslattól eltérőleg véleményez s az el nem fogadást megindo­kolja , minden esetre újra kell feltennie az előadónak határozati javaslatát. És ez az, a­mit nem mástól tanultunk, de a­miben aztán nincs is köszönet. És mit szóljunk azon eljáráshoz, mely nálunk egy néhány fillér értékű tárgy megrendelése­s árának utalványozásánál előfordul ? Csak annyit jegyzünk meg, hogy az ily megrendelés leg­alább is tízszer annyi munkát vesz igénybe, mint annak értéke. Van még egy életbe vágó fontos dolog, melyet szó nélkül nem hagyhatunk s mely végeredményében nem vezet másra, mint a tisztviselőnek a felelősség alól való kibúvá­sára. Értjük ez alatt a megbízások sür­getését. Ha a tisztviselő a felsőbb ható­ságától nyert megbízásnak a kitűzött ha­táridőben eleget nem tett, erre nézve sürge­tést kap. Meg mondjuk mire jó ez­ arra, hogy a megbízásokról egy tisztviselő sem vezet magának semmiféle nyilvántartást, de sőt a legtöbb esetben felé sem hede­­rít az ügydarab elintézésének mindaddig, míg a sürgetést, meg nem kapja. Hát bizony igy a sürgetés teljesen fe­lesleges és haszontalan munka s a mi né­zetünk szerint beszüntetendő. Van e helyett jobb és hatályosabb mód. Ha az ügydarab vagy megbízás el nem intézéséből hátrány származik, a késedelmes tisztvise­lőnek felelősségre vonása. Sok munkát és időt fecsérel a tisztvi­selő azzal is, míg a szakhivataltól a szakvé­leményt megkapja. Vájjon szükséges e az, hogy egyik hivatal a másik véleményét meg­keresésekkel, tanácsi végzésekkel kérje ki? Vagy nyomatékosabb a szakvélemény akkor, ha az külön igtató számot kap, mint ha egy­szerűen az ügydarabra reá íratnék ? Nem nyomatékosabb, csakhogy az utóbbi esetben nem szaporodik az ügy­szám. Hát bocsánatot kérünk, uraim, ne tö­rődjenek önök az ügyszámok sokaságával. Higgyék el nekünk, a közönség előtt teljesen közömbös az, hogy egy ügyosztály előadói könyvében 6—8000, vagy csak 3—4000 számot lát-e, vagy egyik másik hivatal igtató­­könyve 10 évre vagy 20 ívre terjed e ? A közönség csak azt kívánja, hogy ügye h­e­­lyes és gyors elintézést nyerjen. Az itt előadottak csak kis részét ké­pezik azon javításoknak, melyek a közigaz­gatási eljárás egyszerűsítése körül keresztül­­vihetők volnának. Nem c­élunk és nem fel­adatunk egyenként rámutatni mindazon egy­szerűsítésekre, melyek keresztülvihetők vol­nának, de a saját viszonyaink közt legfon­­­tosabbakra általánosságban rámutatni kíván­tunk. Ezek s ezeken kívül még igen sok van olyan, ami a szervezeti szabályrendelet mó­dosítása vagy kormányrendelet nélkül is ke­resztülvihető, csak egy kis jó­akarat kell xhí­zzié. Mi kell legkülönösebben az, hogy a tisztviselő ne igyekezzék azon, hogy í­ntézke- r­déseit másnak a felelősségére tegye meg,­­ hanem eljárásában legyen önálló, önérzetes­­ s ha meg van győződve eljárásának helyes-­­ ségéről, merje bátran elvállalni azért a fe­­­ lelősséget is.­­ — VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 1. szám. Előfizetési felhívás a „Vásárhely és Vidéke“ közönségéhez. — deczember 29-én. A „Vásárhely és Vidéke“ néhány nap óta, január elsejével megkezdette pá­lyafutásának tizen­kilenczedik évét. Olyan hosszú és olyan nagy idő ez egy vi­déki hírlap életében, a­minőre kevés újság tekinthet vissza s a­mi egyebek mellett azt is mutatja, hogy kötelességeit mindenkor lel­kiismeretesen teljesítve, feladatát mindig be­csülettel oldva meg, a közönség bizalmát és támogatását szinte páratlan mértékben ki­érdemelte. Tizennyolcz esztendő fáradságos munkájával hódítottuk meg Vásárhely város közönségét lapunk számára s ma már az irántunk nyilvánult bizalomra nemcsak büsz­kék vagyunk, de abból egyúttal erőt és lel­kesedést merítünk a további küzdelmekhez, a jövő munkálkodásához is. Vásárhely városának és a vásárhelyi közönségnek érde­keit védtük mindig és minden­kivel szemben s mert fáradságot nem ismerő szorgalommal, őszinte és igaz lelke­sedéssel, sok utánjárással igyekeztünk fel­adatunkat megoldani, mert az események­nek mindig tárgyilagos, de részrehajlatlan bírálói voltunk, kerülve a legelkeseredettebb közéleti harczok közepette is a személyes­kedést : jóleső megnyugvással és bizonyos önérzettel tekinthetünk vissza a tizenkilen­­czedik év kezdetén a múltra s kérhetjük to­vábbra is annak a közönségnek támogatását, melynek ügyeit és bajait a tőlünk kitelhető legnagyobb odaadással szolgáltuk. Nagyhangú ígéretek, tetszetős frázisok helyett a jövőt illetőleg csupán annyit mon­dunk, hogy maradunk ezután is azok, akik a múltban voltunk. Komolyan fogva fel újságírói hivatá­sunkat, a tizennyolc­ éven át megtartott el­vektől és programaitól hajszálnyira sem té­rünk el a jövőben. A­mit írunk, azt b­e­­csületes és őszinte meggyőző­désből írjuk s tok­unkkal nem szolgálunk semmi mást, mint a részre­ha­­j­latl­an igazságot, Vásárhely városá­nak és a közönségnek érdekeit. A közérdekkel szemben nem fogunk ismerni sem ellenséget, sem jóbarátot, a helyes esz­méket pártoljuk, bárhonnan jöjjenek is azok ; de ostorozni fogjuk a hibákat, a mulasztá­sokat, a visszaéléseket, arra törekedve, hogy társadalmi és közigazgatási életünket a le­hető legmagasabb színvonalra emeljük s a köznek hasznot tegyünk. Politikailag a függetlenségi és 48- as párt elveit valljuk a magunkéi­nak s ezen elvek megvalósítása érdekében folytatunk nemes és lelkes küzdelmet, mert ezekben az elvekben a magyar nemzet ösz­­szes vágyai, óhajtásai és törekvései vannak lefektetve és mi azoknak megvalósításában rendületlenül hiszünk. Mint szorosan vett újság, a megbíz­hatóságot, a kimerítő alaposságot és a gyorsaságot tartjuk, szemeink előtt, vigyázván arra, hogy czikkeink közül még a legkisebb újdonság is mindig irodalmi színvonalon álljon s a léhaságoktól, pikan­tériáktól ment legyen. A családoknak írjuk lapunkat s arra törekedünk, hogy abban a családnak minden egyes tagja megtalálja a maga kedves olvasnivalóját. A város ügyei mellett a politikai, t­á­r­s­a­d­a­l­m­i, egyházi és szépirodalmi élet nyil­­vánulásait is élénk figyelemmel kisérjük s mindenekről tájékoztatjuk a közönséget. Szó­val : a legnagyobb odaadással, fáradságot nem ismerő szorgalommal és igyekezettel, őszinte és meleg szeretettel állunk Vásárhely város polgárságának szolgálatába s cserébe csupán azt kérjük, hogy ajándékozzon meg bizalmával a jövőre is és nyújtsa t­a­­rt­­­á­s­á­t ahhoz, hogy szeretett városunk érdekében fokozott erővel és kitartással munkálhassunk az új eszten­dőben. A „VÁSÁRHELY és VID­ÉKE“ szerkesztősége. A „Vásárhely és Vidéke“ előfize­tési ára, daczára annak, hogy nagyobb ter­jedelemben és gazdagabb tartalommal jele­nik meg, marad az eddigi és pedig: Egész évre . . . . 8 korona. Félévre.....................4 korona. Negyedévre . . . 2 korona. Előfizetni lehet kiadóhivatalunkban, IV. ker. Szent Antal­ utcza 7. szám alatt és a lapkihordóknál, mindenkor nyugta ellenében. Eddigi előfizetőinknek nyugtáit lapkihordóink a jövő hét folyamán fogják kézbesíteni, vi­déki előfizetőinknek pedig a postautalvány használatát ajánljuk. Tisztelettel : A kiadóhivatal. Újdonságok. — Személyi hirek. Thoroczkay Viktor báró főispán újév estéjén városunkba érkezett hivatalos ügyeinek elintézése czél­­jából. — Guttenberg Pál, a kézimun­kára nevelő országos egyesület titkára, szom­baton városunkban időzött. — Újévi tisztelgések. Mint ez minden újév alkalmával történni szokott, az idén sem maradtak el a szokásos újévi tisztelgések s a külömböző hivatalok, iskolák és egyesü­letek tisztviselői testületileg jelentek meg vá­­sunkban is főnökeiknél, hogy az évforduló alkalmával jó kivonataikat előttük tolmácsol­ják. A város tisztikarának nevében Tho­roczkay Viktor báró főispánt a polgár­mester üdvözölte táviratilag, míg J­u­h­á­s­z

Next