Vásárhely és Vidéke, 1905. július-december (23. évfolyam, 80-159. szám)

1905-07-02 / 80. szám

1905. július 2. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 80. szám. csatott okiratok alapján a szabályrendeletben meghatározott százalék szerint úgy a hagya­téki kimutatások után, mint az élők közti vagyon átruházást tárgyazó jogügyletek után és pedig a hagyatékátadó vagy telekkönyvi végzések bevárása nélkül azonnal, de leg­később 8 nap alatt az átírási díj összegét megállapítja. E rendelkezés alól kivételnek csak ak­kor van helye, ha a hagyaték peressé válik, avagy a hagyatéki kimutatásokból a hagya­ték valódi értéke nem volna megállapítható, amikor is a felek kérelmére, esetleg hivatal­ból is a kiszabás a per eldőltéig, a­vagy a hagyatéki eljárás lebonyolításáig felfüggeszt­hető. A számvevőség a teljesített kiszabást a rendelkezésére bocsátott okiratok adatainak s a birtoknyilvántartói hivatal által vezetett nyilvántartási jegyzék rövid úton való beki­­vánása mellett a szabályrendelet intézkedé­seinek mérlegelése mellett azonnal, de leg­később 8 nap alatt megvizsgálni, az átkül­­dési jegyzék íveinek végösszegét saját nyil­vántartásában pontosan előírni s az összes okmányokat a kiszabó hivatal átküldési jegy­zéke kapcsán a fogyasztási és italmérési adó­­szedési hivatalnak visszaadni tartozik. A kiszabó hivatal a számvevőileg meg­vizsgált s előírt átírási díjtételekről fizetési meghagyást bocsájt ki, mely fizetési megha­gyás a kiszabó hivatal által aláírandó. A kiszabó hivatal a fizetési meghagyá­sokat a felekkel vétiv mellett s a jogorvos­latokra, jogkedvezményekre való utasítással közli. A számfejtő könyvben előírt átírási di­jak a fogyasztási és italmérési adószedési hivatal által vételeztetnek be. A számfejtő könyvben előírt dijak tör­lését és kiigazítását esetről-esetre a városi tanács rendeli el. A kezelő hivatal külön meghagyás nélkül ily törléseket, vagy kiiga­zításokat semmi szik­ alatt sem eszközölhet. Ajándékozás és örökösödéseknél, vagy bármely más jogügyleteknél netán előforduló oly átírási díjak, melyek csak az átruházás tárgyát terhelő haszonélvezeti szolgalom meg­szűntével válnak esedékessé, a számfejtő könyv vonatkozó tételeinél feljegyzendők és e czélra nyitott külön nyilvántartásban­ nyil­vántartanánk. A kiszabó hivatal gondosan ellenőrzi, váljon az így nyilvántartott illeté­kek nem váltak-e esedékessé s e végből fél­­évenkint megkeresés alakjában a városi ka­pitányi hivatalt a haszonélvezet fennállásá­nak megállapítása végett megkeresi. A kiszabó hivatal különös kötelességévé tétetik, hogy a kiszabás alkalmával gondja legyen az okiratok keltének és beérkeztének időpontjára s valahányszor csak a kiszabást teljesítő közeg a mulasztás ismérveit látja fenforogni, arról a felügyelő tanácsnoknak jelentést tenni tartozik. Iparos ifjaink mozgalma. — Az önképzés utján. — — julius 1 én. A helybeli iparos ifjak önk. egyesüle­tében igen életre való eszme megvalósításán fáradozik az elnökség. Ez eszme az egyesü­let tagjainak, sőt az egész iparosságnak szel­lemi emelése. Többeket bánt az a lenézés, az a ferde társadalmi helyzet, melyben e hazában az iparososztály van. Míg a külföldön nemcsak a tudományos pályán működők, hanem az iparosok is tiszteletnek örvendenek, addig nálunk megrögzött ítélet az, hogy iparos em­ber műveit nem is lehet, legfelebb, ha pénze, vagyona adja meg a külső mázt. Valljuk meg, hogy ez állításnak van is némi alapja. Egyik-másik iparszak ad ugyan alkal­mat arra, hogy művelője képeztesse magát, ipara űzése mellett tanulhasson is, de ipa­rosaink jó nagy részét annyira igénybe ve­szi munkája, a mindennapi kenyér megszer­zése, hogy egyedüli pihenő ideje csak a va­sárnap, annak is csak a délutánja. De ez időt sem használja fel önmagának művelé­sére, a tanulásra, hanem megy a korcsmába, ennek pipa- és szivarfüsttől egészségtelen levegőjébe és az izgatottságtól sápadt arcz­­c­al, dobogó szívvel kártyázza, játsza el ne­hezen szerzett keresményének nagy részét, melyre pedig családjának, önmagának, mes­terségének lenne szüksége, így tesz az önálló iparos. A fiatalabb iparos nemzedék, ha talán nem annyira a korcsmát keresi fel, szinte oly tétlenséggel tölti el szabad idejét, mely éppen nem szolgál elméje művelésére, ön­képzésére. A vasárnap délután, a szabad esti órák nagy része czéltalan járkálással, sok­szor a testet, lelket egyaránt megrontó szó­rakozással múlik el. Ily állapotok mellett nem csodálható az iparosság elmaradottsága szellemi tekin­tetben. Pedig ma már nyilvánvaló, hogy a ta­­nultság, készültség nemcsak a tudományos, hanem az ipari és általában minden pályán szükséges. Ma már nem kell arról vitat­kozni,­­ hiszen XIV. Lajos franczia király ideje óta bebizonyított dolog, hogy az or­szág fő jövedelemforrása nemcsak a földmű­­velésben, hanem az ipar- és kereskedelem felvirágoztatásában is rejlik, és hogy az a munka jár a legtöbb haszonnal, mely az ország nyersterményeit feldolgozza és a ke­­reskedelem útján forgalomba hozza. Német-, Angol-, Francziaország­, Ame­rikában az Egyesült Államok azért állanak a jólét, a gazdagság magas fokán, mert az iparban s kereskedelemben is magas fokon állanak, mert társadalmi osztályai között az iparosság is tanult, műveltfejű emberekből áll, kik­­nem utánozzák szolgailag a mesterek munkáját, hanem ismerve a művelt ókor, a művészetekben kiváló renesszánsz és min­den idők művészetét, tudnak szépet, újat, önállót alkotni, mely minden ízlést kielégit s a pénzzel rendelkező és venni kész kö­zönség bámulatát felkelti, igényét kielégíti. A külföld iparosai műveit és iskolázott férfiak, kiket sem ruha, sem társadalmi vi­selkedés nem külömböztet meg az úgyneve­zett úri osztály tagjaitól. Hazánkon keresz­tül utazó, vagy tanulmányi uton levő külföldi iparosok és pedig nem nagy­iparosok, bá­mulatunkat, csodálatunkat keltik fel általános műveltségekkel s ha összehasonlítjuk őket a mi iparosainkkal, szánalommal kell beismer­nünk a mieink nagy tömegének elmaradott­ságát. Pedig hát neki­k sem lehet több ide­jük a szórakozásra, mint a mieinknek. Miben rejlik hát előrehaladottságuk­nak titka ? Abban, hogy oly élvezetben, mint ná­lunk a korcsmázás és más hiába való szó­rakozás, — nem telik kedvök, hanem feléb­redt tudásvágygyal keresik fel úgy az ünnep, szabad, nappali óráiban­, mint a hétköznap estéin a művelésüket elősegítő egyesülete­ket, hol megismerik egymást és újságok ol­vasása, vitatkozások és a közös előadások hallgatása közszellemet teremt soraikban, fel­ébred bennök a vágy újat tanulni, tapasz­talni, művelődni s midőn hallják magasztalni az egyszerű iparost, kiből a világ első köz­társaságának elnöke lett, megdobban szi­vük, bennök is felébred a vágy, hogy első mindnek van párja, csak neki nincs, egye­dül csak neki nincs. Tele volt a szive keserűséggel. Amint azt a sok színű lánytömeget nézte, nedves lett a szeme széle, — lám, nemcsak asszony­nak van kénye — és ott a sok ember kö­zött, úgy érezte, hogy oly egyedül van, mint tán még soha. Odébb, a felső luszter alatt, egy barna úr sétáltat egy nyurga fekete hajú, bogár­­szemű kislányt. Az a szem... az a szem... A­mint ráemeli arra a barna fiúra, mintha a menyország legszebb csillaga ragyogna rá. Abból a soktüzü, csiszolt gyémántból ott a méltóságos asszony fülecskéjén, nem árad annyi fény, annyi szín mint ebből a szempárból. Hát még annak a bársonyos kéznek az a nedves melege, a mely csak asszony­kézen van, a­mit oly édes lecsókolni ! Or­­dódy annyira nézi, hogy szinte fáj már a szeme. De szeretné, ha félre tudná fordí­tani a fejét, hogy ne lássa azt a leányt, de oda köti annak a sokszor leimádkozott szem­párnak a varázsa s nem bir vele, pedig érzi, hogy elvérzik mellette. Talán a terem másik sarkában jobb lesz . . . Ordódy oda megy a czigányhoz, nem találja a helyet sehol . . . nem jó ezt a hosszú szoknyás kis leányt nézni. Néhány hete, néhány hónapja, a­mi­kor még abban a kurta batiszt-szoknyácská­­ban szaladgált az a lány, másként volt ez mind ! Tán a szoknya hosszával nőtt az űr is közöttük . . . Egymásután keringtek a párok, lágyan, ritmikusan, mint a régi görög pastorrelák zenéje. A villámos hajfürtök áradó illata, a lányruhák bódító szele, a forró báli levegő elkábította az agyát. Ráhajtotta a fejét a czigány-páholy bársony támlájára s talán most törölte le a szeme széléről a második könyet. — Nem tarthat már soká ! Ott vagyok, hogy megsiratom már ! Valaki a vállához ért, Zimányi Laczi volt, a ki tudott Ordódy szive bánatáról, a ki úgy érezte Ordódy elkeseredését, mint tán ő maga. Mély fekete szemű gyerek, a­kinek még az agyát is szívből gyúrták. — Béla, mit búsulsz? Miczi egyedül van, eredj hozzá ! Még egy lépést sem tán­­czoltál vele. A te beteg szívednek van még patikája. Gyere hát ! Szentimentális vagy, mint egy túlságosan fűzött leány. — Más sem volna külömb az én he­lyemben. — Ugyan, ugyan, hallottunk már kü­lömb meséket is. Azok a régi nagy szerel­mek sem mentek egy kis bánattal a falnak. Tizet egy ellen, hogy téged vár. Az imént kikosarazta a Bandit! No, most se szó, se beszéd, oda megy ! Én mondom . . . IV. Este­felé fényes hópihék szálltak a so­ron, nyugodtan, fenségesen, lányán . . . az­tán fordult egyet az idő s beledudált a fa­gyos téli szél az utczába. Megrázta az ab­lakokat, a­mint elszáguldott fölöttük. — Hallja ? Haragszik az istenire, hogy ilyen rész . . . így megharapni az ujjamat! Többé sohasem nyúlok magához. — Ha a bajuszomat bántja, mindig megharapom ! — Fügét! — és szétborzolta Ordódy 10 0 5. Tavasz és Nyár! Reklámczikkek: Színes suhogó reklámtajt méterenként frt. 1.35. Fekete „ „ „ frt. 95, 1.35, 1.50. Japáni mosóselyem „ frt. —85. Liberty Sublime minden színben „ frt. —78. Louisienne brillante ,. frt. —95- Fekete ruhaselymek „ 85 krtel feljebb. Menyasszonyi ruhaselymek „ 78 „ „ Ú­j­donságok: Voile Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soie Papeline brillante mindhárom 120 c­entiméter szélességű. Dus választék gyönyörű skót selymekben. Travers csíkos és koc­kás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Radium és creppe brillante minden színben. — Louis XV. jellegű chiné és Miile fleurs-selymek. — Gyönyörű csipke-, gyöngy- és vásznon himzett ruhák. Irish csipkék és vászonhim­­zések. Legújabb fekete Roll­tafft 50 cm. frt 1'90. stb. Mintákat kívánatra készséggel küldünk. Szenágy,­Coffmatiti és I sa Budapest, Bécsi-utcza k.

Next