Vásárhely és Vidéke, 1905. július-december (23. évfolyam, 80-159. szám)
1905-07-02 / 80. szám
1905. július 2. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 80. szám. csatott okiratok alapján a szabályrendeletben meghatározott százalék szerint úgy a hagyatéki kimutatások után, mint az élők közti vagyon átruházást tárgyazó jogügyletek után és pedig a hagyatékátadó vagy telekkönyvi végzések bevárása nélkül azonnal, de legkésőbb 8 nap alatt az átírási díj összegét megállapítja. E rendelkezés alól kivételnek csak akkor van helye, ha a hagyaték peressé válik, avagy a hagyatéki kimutatásokból a hagyaték valódi értéke nem volna megállapítható, amikor is a felek kérelmére, esetleg hivatalból is a kiszabás a per eldőltéig, avagy a hagyatéki eljárás lebonyolításáig felfüggeszthető. A számvevőség a teljesített kiszabást a rendelkezésére bocsátott okiratok adatainak s a birtoknyilvántartói hivatal által vezetett nyilvántartási jegyzék rövid úton való bekivánása mellett a szabályrendelet intézkedéseinek mérlegelése mellett azonnal, de legkésőbb 8 nap alatt megvizsgálni, az átküldési jegyzék íveinek végösszegét saját nyilvántartásában pontosan előírni s az összes okmányokat a kiszabó hivatal átküldési jegyzéke kapcsán a fogyasztási és italmérési adószedési hivatalnak visszaadni tartozik. A kiszabó hivatal a számvevőileg megvizsgált s előírt átírási díjtételekről fizetési meghagyást bocsájt ki, mely fizetési meghagyás a kiszabó hivatal által aláírandó. A kiszabó hivatal a fizetési meghagyásokat a felekkel vétiv mellett s a jogorvoslatokra, jogkedvezményekre való utasítással közli. A számfejtő könyvben előírt átírási dijak a fogyasztási és italmérési adószedési hivatal által vételeztetnek be. A számfejtő könyvben előírt dijak törlését és kiigazítását esetről-esetre a városi tanács rendeli el. A kezelő hivatal külön meghagyás nélkül ily törléseket, vagy kiigazításokat semmi szik alatt sem eszközölhet. Ajándékozás és örökösödéseknél, vagy bármely más jogügyleteknél netán előforduló oly átírási díjak, melyek csak az átruházás tárgyát terhelő haszonélvezeti szolgalom megszűntével válnak esedékessé, a számfejtő könyv vonatkozó tételeinél feljegyzendők és e czélra nyitott külön nyilvántartásban nyilvántartanánk. A kiszabó hivatal gondosan ellenőrzi, váljon az így nyilvántartott illetékek nem váltak-e esedékessé s e végből félévenkint megkeresés alakjában a városi kapitányi hivatalt a haszonélvezet fennállásának megállapítása végett megkeresi. A kiszabó hivatal különös kötelességévé tétetik, hogy a kiszabás alkalmával gondja legyen az okiratok keltének és beérkeztének időpontjára s valahányszor csak a kiszabást teljesítő közeg a mulasztás ismérveit látja fenforogni, arról a felügyelő tanácsnoknak jelentést tenni tartozik. Iparos ifjaink mozgalma. — Az önképzés utján. — — julius 1 én. A helybeli iparos ifjak önk. egyesületében igen életre való eszme megvalósításán fáradozik az elnökség. Ez eszme az egyesület tagjainak, sőt az egész iparosságnak szellemi emelése. Többeket bánt az a lenézés, az a ferde társadalmi helyzet, melyben e hazában az iparososztály van. Míg a külföldön nemcsak a tudományos pályán működők, hanem az iparosok is tiszteletnek örvendenek, addig nálunk megrögzött ítélet az, hogy iparos ember műveit nem is lehet, legfelebb, ha pénze, vagyona adja meg a külső mázt. Valljuk meg, hogy ez állításnak van is némi alapja. Egyik-másik iparszak ad ugyan alkalmat arra, hogy művelője képeztesse magát, ipara űzése mellett tanulhasson is, de iparosaink jó nagy részét annyira igénybe veszi munkája, a mindennapi kenyér megszerzése, hogy egyedüli pihenő ideje csak a vasárnap, annak is csak a délutánja. De ez időt sem használja fel önmagának művelésére, a tanulásra, hanem megy a korcsmába, ennek pipa- és szivarfüsttől egészségtelen levegőjébe és az izgatottságtól sápadt arczcal, dobogó szívvel kártyázza, játsza el nehezen szerzett keresményének nagy részét, melyre pedig családjának, önmagának, mesterségének lenne szüksége, így tesz az önálló iparos. A fiatalabb iparos nemzedék, ha talán nem annyira a korcsmát keresi fel, szinte oly tétlenséggel tölti el szabad idejét, mely éppen nem szolgál elméje művelésére, önképzésére. A vasárnap délután, a szabad esti órák nagy része czéltalan járkálással, sokszor a testet, lelket egyaránt megrontó szórakozással múlik el. Ily állapotok mellett nem csodálható az iparosság elmaradottsága szellemi tekintetben. Pedig ma már nyilvánvaló, hogy a tanultság, készültség nemcsak a tudományos, hanem az ipari és általában minden pályán szükséges. Ma már nem kell arról vitatkozni, hiszen XIV. Lajos franczia király ideje óta bebizonyított dolog, hogy az ország fő jövedelemforrása nemcsak a földművelésben, hanem az ipar- és kereskedelem felvirágoztatásában is rejlik, és hogy az a munka jár a legtöbb haszonnal, mely az ország nyersterményeit feldolgozza és a kereskedelem útján forgalomba hozza. Német-, Angol-, Francziaország, Amerikában az Egyesült Államok azért állanak a jólét, a gazdagság magas fokán, mert az iparban s kereskedelemben is magas fokon állanak, mert társadalmi osztályai között az iparosság is tanult, műveltfejű emberekből áll, kiknem utánozzák szolgailag a mesterek munkáját, hanem ismerve a művelt ókor, a művészetekben kiváló renesszánsz és minden idők művészetét, tudnak szépet, újat, önállót alkotni, mely minden ízlést kielégit s a pénzzel rendelkező és venni kész közönség bámulatát felkelti, igényét kielégíti. A külföld iparosai műveit és iskolázott férfiak, kiket sem ruha, sem társadalmi viselkedés nem külömböztet meg az úgynevezett úri osztály tagjaitól. Hazánkon keresztül utazó, vagy tanulmányi uton levő külföldi iparosok és pedig nem nagyiparosok, bámulatunkat, csodálatunkat keltik fel általános műveltségekkel s ha összehasonlítjuk őket a mi iparosainkkal, szánalommal kell beismernünk a mieink nagy tömegének elmaradottságát. Pedig hát nekik sem lehet több idejük a szórakozásra, mint a mieinknek. Miben rejlik hát előrehaladottságuknak titka ? Abban, hogy oly élvezetben, mint nálunk a korcsmázás és más hiába való szórakozás, — nem telik kedvök, hanem felébredt tudásvágygyal keresik fel úgy az ünnep, szabad, nappali óráiban, mint a hétköznap estéin a művelésüket elősegítő egyesületeket, hol megismerik egymást és újságok olvasása, vitatkozások és a közös előadások hallgatása közszellemet teremt soraikban, felébred bennök a vágy újat tanulni, tapasztalni, művelődni s midőn hallják magasztalni az egyszerű iparost, kiből a világ első köztársaságának elnöke lett, megdobban szivük, bennök is felébred a vágy, hogy első mindnek van párja, csak neki nincs, egyedül csak neki nincs. Tele volt a szive keserűséggel. Amint azt a sok színű lánytömeget nézte, nedves lett a szeme széle, — lám, nemcsak asszonynak van kénye — és ott a sok ember között, úgy érezte, hogy oly egyedül van, mint tán még soha. Odébb, a felső luszter alatt, egy barna úr sétáltat egy nyurga fekete hajú, bogárszemű kislányt. Az a szem... az a szem... Amint ráemeli arra a barna fiúra, mintha a menyország legszebb csillaga ragyogna rá. Abból a soktüzü, csiszolt gyémántból ott a méltóságos asszony fülecskéjén, nem árad annyi fény, annyi szín mint ebből a szempárból. Hát még annak a bársonyos kéznek az a nedves melege, a mely csak asszonykézen van, amit oly édes lecsókolni ! Ordódy annyira nézi, hogy szinte fáj már a szeme. De szeretné, ha félre tudná fordítani a fejét, hogy ne lássa azt a leányt, de oda köti annak a sokszor leimádkozott szempárnak a varázsa s nem bir vele, pedig érzi, hogy elvérzik mellette. Talán a terem másik sarkában jobb lesz . . . Ordódy oda megy a czigányhoz, nem találja a helyet sehol . . . nem jó ezt a hosszú szoknyás kis leányt nézni. Néhány hete, néhány hónapja, amikor még abban a kurta batiszt-szoknyácskában szaladgált az a lány, másként volt ez mind ! Tán a szoknya hosszával nőtt az űr is közöttük . . . Egymásután keringtek a párok, lágyan, ritmikusan, mint a régi görög pastorrelák zenéje. A villámos hajfürtök áradó illata, a lányruhák bódító szele, a forró báli levegő elkábította az agyát. Ráhajtotta a fejét a czigány-páholy bársony támlájára s talán most törölte le a szeme széléről a második könyet. — Nem tarthat már soká ! Ott vagyok, hogy megsiratom már ! Valaki a vállához ért, Zimányi Laczi volt, a ki tudott Ordódy szive bánatáról, a ki úgy érezte Ordódy elkeseredését, mint tán ő maga. Mély fekete szemű gyerek, akinek még az agyát is szívből gyúrták. — Béla, mit búsulsz? Miczi egyedül van, eredj hozzá ! Még egy lépést sem tánczoltál vele. A te beteg szívednek van még patikája. Gyere hát ! Szentimentális vagy, mint egy túlságosan fűzött leány. — Más sem volna külömb az én helyemben. — Ugyan, ugyan, hallottunk már külömb meséket is. Azok a régi nagy szerelmek sem mentek egy kis bánattal a falnak. Tizet egy ellen, hogy téged vár. Az imént kikosarazta a Bandit! No, most se szó, se beszéd, oda megy ! Én mondom . . . IV. Estefelé fényes hópihék szálltak a soron, nyugodtan, fenségesen, lányán . . . aztán fordult egyet az idő s beledudált a fagyos téli szél az utczába. Megrázta az ablakokat, amint elszáguldott fölöttük. — Hallja ? Haragszik az istenire, hogy ilyen rész . . . így megharapni az ujjamat! Többé sohasem nyúlok magához. — Ha a bajuszomat bántja, mindig megharapom ! — Fügét! — és szétborzolta Ordódy 10 0 5. Tavasz és Nyár! Reklámczikkek: Színes suhogó reklámtajt méterenként frt. 1.35. Fekete „ „ „ frt. 95, 1.35, 1.50. Japáni mosóselyem „ frt. —85. Liberty Sublime minden színben „ frt. —78. Louisienne brillante ,. frt. —95- Fekete ruhaselymek „ 85 krtel feljebb. Menyasszonyi ruhaselymek „ 78 „ „ Újdonságok: Voile Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soie Papeline brillante mindhárom 120 centiméter szélességű. Dus választék gyönyörű skót selymekben. Travers csíkos és kockás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Radium és creppe brillante minden színben. — Louis XV. jellegű chiné és Miile fleurs-selymek. — Gyönyörű csipke-, gyöngy- és vásznon himzett ruhák. Irish csipkék és vászonhimzések. Legújabb fekete Rolltafft 50 cm. frt 1'90. stb. Mintákat kívánatra készséggel küldünk. Szenágy,Coffmatiti és I sa Budapest, Bécsi-utcza k.