Vásárhelyi Hiradó, 1900. szeptember-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1900-09-27 / 1. szám
njun. szeptember 27. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ: minden vezette inkább, mint a közügyek szeretete és az objektivitás, azzal tisztában volt mindenki aki csak komolyan és elfogulatlan gondolkozik. Hogy azonban menynyire alaptalan, mennyire indokolatlan volt az a művihar, bizonyítja a város közönségéhez tegnap érkezet belügyminiszteri leirat, mely szinte postafordultával utasította el felebbezőket a következőkben: A m. kir. belügyminisztertől. 100321. sz. A város közönségének. F. évi aug. 17-én 470. sz. a. hozott közgyűlési határozatot, mely szerint a városházban levő hivatalos helyiségek és a főispáni lakás költségeinek elszámolása s a felmerült 524 frt 62 kr. túlkiadás igazolása tárgyában tett tanácsi jelentés egyhangúlag tudomásul vétetett, az ezen határozat ellen Halmi János és társai részéről beadott felebbezés elutasítása mellett, a hivatkozott tanácsi jelentés helyes indokainál fogva ezennel helyben hagyom. Kelt Budapesten, 1900. szept. 24. A miniszter helyett: Széll Ignácz, államtitkár. A szabadelvű párt egységéről. — A mi igen kívánatos volna. — Igen tévednek azok, a kik e lap megjelenésében a vihar fecskéjét sejtik s akik azon meggyőződésben vannak, hogy mi egyesek érdekében, vagy szolgálatában bontottunk zászlót, hogy azután egyeseket támadjunk, egyeseket silányítsunk tönkre, vagy egyesekkel meszeltessük be az eget. Távol van ez a programra, a mi programunktól. A szabadelvű párt, a szabadelvű eszme nevében hívjuk zászló alá a szabadelvű párt komoly tagjait, a szabadelvű eszme iagaz és őszinte híveit. És erre ha valaha, úgy most van szükség. Most, szinte ebiu- ■ pillanatban, midőn a szabadelvű párt két nyugtalan vérű, hatalomszomjas és egyéni kultuszt űző tagja szétrobbantotta a szabadelvű párt tolóra. Valljuk meg csak egész őszintén, hogy ■ bekövetkezett volna az idei őszön az, mi különben tavasszal igen könnyen beköv*. ■ kezdet: a képviselőház feloszlatása és az új képviselőválasztások megejtése, a mi szabadelvű pártunk a jelenlegi ziláltságában né a jelölt személyében sem van képes egyhangúlag milapodni. Vagy mer valaki a szabadelvű páregységes voltáról beszélni s kétségbe vonja valaki a mi állításunk igazságát? Tessék egy tekintetet vetni a mi szabadelvü piacunkra ! A higgadt, komoly, k i p ró- I ! bált elemek kivonták magukat a b, i ! harczból, melyet a párt nevében, a párt ak- i cziójakép intéztek azok, kik a hatalom gyeplőjét akarták hivatott vezetők kezei közül kiragadni. Odáig fajultak a viszonyok hogy a szabadelvű párt nagyérdemű vollt elnöke, Kovács János a közgyűlés termében, a törvényhatóság színe előtt volt kénytelen a pártbontók arczába hajítani, hogy támadásuk személyeskedésnél ne i ,egyébb! Van-e az ilyen párton áldás ? Vívható pártbontó vezérektől eredményes alkmakczió ? Képesek-e egy nagy párt szerencsés vezetésére és szervezésére azok, kik , saját szenvedélyüket sem tudják meg- szabolázni és féken taltli Avagy szabad-e a személyek érdekeinek és nézeteinek a párt érdekeit és néze-teit alárendelni? A párt hozzáe ■' k i az egyesnek, vagy az egyes áírozza fel érdekeit és nézeteit a pártnak? Az igazi párt-ember, a tapintékos politikus az utóbbit választja s széthúzó elvei-vel és nézeteivel nem bontja meg a párt- a békét, nem robbantja szét a pártot, vagy legalább nem ugratja be a párttagokat oly akczióba, mely — mint a példa mutatja — szégyenletes kudu-oz . végződik. Hisz a magyar politika mondjuk közigazgatási életben, vagy páratlanul áll, hogy egy törvény utósagban a szabadelvű párt elnöksége tér adja a szabadelvű főispánt, a liberális , hatalom liberális képviselőjét? És ez nálunk így történt ! Nem politikai okot sem közigazgatási kérdésekből, nem hadalmi nézetekből kifolyólag, hanem együl és kizárólag azért, mert a főispárélyesen és határozottan kinyilatkoztatta egy vezetésr és szervezés tekintetében érdekekett, és befolyásokat sem nem túl nem rés".*1 pék tál. '•*. A szabadelvű párt biggfias ele- mének véleményét tolmácsolt; badelvü5 párt régi, kipróbált hive K r azon az emlékezetes közgyűlésen, , *. a mé!- \ tatlanul megtámadott föispán; n.o. A szót emelt s önérzetes hangon utasú. 'issza a vakmerő támadást, tudomást, te a ta - nácsi előterjesztést. És igy gondolkozott ésondolkozik a szabadelvű párt egész' zöme, daczára annak, hogy a pártbontók se a halász bárkát. És a midőn mi, ' d nevében, a párt egységére, a szabadelyi ig - .mesére való hivatkozással lengetjük a zászlót, nem a harcz fecskéi vagy tr-.k ■, nem a béke közvetítői. Ezt az újságot az a hehemtette, hogy Hódmező-Vásárhelyen e érint a szabadelvű pártnak orra nincsen, mert a mi van az nem ganum, hanem egy hatalomra vágyó ki* a teját külön szócsöve. A szabadelvű pedig hivatalos orgánum kell! A béke érdekébe irtosuljunk a szabadelvüség lobogó, kicsinyes és egyéni hiúság. gyezgető liberális politika, mert nem is lehet, mert nem is -s egyre»' gyen. A szabadelv «8 ég sx "léje, apárt érdeke, a kormányom és a kormányhatalom kég . síinek tisztelése és becsülést rák kívánják, sőt parancs, hogy sorakozzunk! Őszi dal. — A „Vásárhelyi Híradó" tárczája. — Állhat a naptárban, ami benne áll, azősz bevonulását érzem. A napsugártól fényes, hőségtől rekkenő nyár ragyogása után a szürke tónusok vagy az enyhe verőfény évszaka. Melanchólikus, ha a lelohadt tüzű napsugár futja át a levegőt és még melanchólikusabb, ha az aprószemű eső fonalaiereszkednek szaporán, gyorsan a földre, mintha valami titkos megegyezés folytán sietnének, hogy el ne késsenek valamivel: az élet elmosásával. Az elmúlás szól felém bágyadttá vált ragyogásból, a szürkére borult égboltozatról, a szapora esőből és a hűvös szellőből, mely végig borzongatja a testet és a komor gondolatok zaját szabadítja fel a lélekben. A tavasz, a fizikai ■öröm korszaka, az ősz a fájdalmas eszmékben kéjelgő lélek ünnepe. Szeretem a tavaszt, de még jobban az őszt, sőt talán ■csakis ezt. Borongása úgy találkozik lelkemmel, a természet hervadása illő keret a bennem lakozó melanchóliához és az elmúlás gondolata kéjes borzongással hatja át egész lényemet.* Én is jártam ősszel az erdőn s most átható erővel merül fel előttem a jelenet képe. Az országút hosszában sorakozó jegenyék mind megannyi óriás mutatóujj merednek a komor ég felé, intve a sétálót: „Dévai lármával föl ne verd a gyászoló erdő csendjét, profán gondolattal meg ne szentségtelenítsd fönséges gyászát“ ... Komor szürkeségben borult fölöttem az égboltozat ,és lábaim alatt suhogva zörrent meg az avar. Mintha nagy problémákon gondolkoznának a tölgyek, önfeledt nyugalommal meresztették ágaikat a levegőbe, míg a fehértörzsű nyírfák fázósan ütötték egymáshoz lombját vesztő gályáikat. A szürke ég és az elsárgult levelek, a mozdulatlan tölgyek és a reszkető nyírfák mind gyászról és halálról, félelemről és lemondásról suttogtak. A csöndben, mit csak néha szakított meg a varjak károgása, megértettem egy a halálról gondolkodik, a megszsimizsülés rémével foglalkozik és szivembe vágott a gondolat, hogy én, ki megbolygatom e g.zt, gyászoljak magam is, mert érzem, közeledik a nap, mikor a gondolat odahagyja kihűlt agyamat s lényem szétfoszlik. • az árnyék . .lehanyatlom a Semmibe. És ez a rettenetes Semmi borzaszt. A megsemmisülés gondolatára száki*, bennem az állat. Nem tartó , kellemv.*: az életet, de irtózom a haláltól! Fogva vagyok abban a nagy észválságban mely * a gondolkodás és a természet megejti a két. Az ész azt súgja, a tarasztalás az a meggyőződést érleli: az életre érdemes arra, hogy végig éljük, de a természet nek kézzel szerít bennünket és mélységesét) belénk ültette az élethez való ragaszaié. És nem adok igazat Hamletnek, tagadom, hogy igaz, amit a dán királyfi mond: Me ghalni, aludni, semmi több . . . olyan vég ez, amely érdemes, hogy kívánják.‘ . Hamlet fél: engem is az álmok nyugtalanítanak, de míg ő attól tart, hogy jöhetnek álmai a halál után, engem az ejt félelembe, hogy nem lesznek álmaim. Meghalni, ín legyen, de nem tudni róla, hogy meghaltam, ez szörnyű, hogy a lét viharai után nem évezhetem a nem-lét nyugalmát, ez kétségbeejtő. Nem használ ellene Schoppenham szava sem, hogy ha majd valamikor se mi leszek, az ép oly természetes, minthogy most valami vagyok. Azér mégis igazságtalannak tetszik előttem, hogy el kell enyésznem, kegyetlen és kétségbeejtő, hogy minden nap, minden óra egy-egydés a Semmi felé, mindegyikkel közel-bl* ion .a perez, melyben elnyel a végső enyészet. És nemcsak én vagyok igy, az egész emberiséget gyötörte s nyugtalanítja ez a jövend** és szellemeinek legjobbjai törekedtek vigasztalóbbá színezni a jövő képét. A vallás táján tették legtöbben, a filozófiához folyamodott az erősebbek kis csapatja, k ,e dogmákban állapodtak meg az e hívei, eltérő elméleteket alkottak a ..t harczosai,. vájjon melyik ér többe Föltettem a. kérdést, ho* n eredt a vallás, mi szült a filozófiát .Mivel az első kérdésre a hívők felelneki kinyilatkoztatásra való hivatkozás, gában kizárja a megmagyarázandót. n ■ a tudósok mondanak a végtelen megfejlésének, a függőség érzésének a psycholog I, szintén tökéletlen. Az okok sokféle ren közül csak egyet foglal magában és A magolja a legfontosabbat, mely kútfeje a .(.ásnak is, meg a filozófiának is: az iszonya mely elfogja az embert a halál látványánál a félelmet, mely betölti a szivet a megsemmisülés gondolatára. És mert az éber nem tudta elviselni e nyugtalanságot, ál noszőtt egy síron túli új életről és Hier?, nem foghatta fel a Semmit, filozozolt a létező enyészhetlenségröl. A létező nyészhetlenség* anyag örökkévalóságának elvéhez századunk hozzá kapcsolta az el* megmaradásain.k törvényét és a tudomány megtöltötte fejünke?vhogy nem pusztul el egyetlen atom sem. De mily vigasztalan a mozgató erő és mozgatott anyag örökkévalóságának elméletenyire kielégítetlenül hagyja az emberek kívánalmait ! Hogy belőlem alkatrésze a természetnek, tápláléka a virágnál lesz, — mit vigasztalhat a. engem ? Részeim feltámadhatnak, de én végkép elanyéss n; a, közét, a virág mind más lesz, — az egység, mely most engem akot, fölbomlik és én nem leszek, csak semmi. . . Vagy a másik elmélet, aovábbélés a fajban. — Épp oly vigasztalan ez is, mint az anyag változása: a n e m é ly is meghal. Nincs más állandó, csak az összsség és a faj; mi pedig, hasonlatos inger hullámaihoz, két öröklét, mesgyi ,nnel szám.