Vásárhelyi Hiradó, 1902. augusztus (3. évfolyam, 131-156. szám)

1902-08-01 / 131. szám

2. 131. szám. =­======, VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 1902. augusztus 1. erkölcstelenség, az igazságtalanság jutnak felszínre és uralomra, ak­kor százezren örvendenek az arany idők visszatérte felett s hálát ad­nak Istennek, hogy az embereket ismét utolérte a bolondság, így tehát az emberiség egyrészt a vele született gyarlóságai, másrészt meg a valóságos másodtermészetté vált képzelődés szükségességei következtében oda jutott, hogy nem tartja az állami élet egyen­súlyát helyesnek, ha abban sze­rencse és szerencsétlenség egy­mással nem párosul. Gyönyörrel és megelégedéssel tekintünk egy oly családra vagy államra, melyben erkölcsösség uralkodik, tudomány és művészet virágzik, biztonság és jó kedv mosolyog s az igazságosság és béke csókolódzik. Tiszteljük azon költőt vagy írót, ki szive ihlettségével boldogság­ról, erényről, szeretetről zeng. Kiváló örömünk telik egy oly városban, melyben reggeltől-estig viszhangzik a gyárak zaja, egybe­vegyülve a munkások dalával; melyben minden ember arczáról megelégedést olvasunk le; mely­ben a munka az éltető elem s melyben a vasárnap ünnepi csend­jét csak a harangok méltóságtel­jes hangja szakítja félbe. Boldog azon ország, melyben a népek zakatolása nagyobb zajt csinál és jobb szolgálatot teljesít, mint a halálnak trombitája, — melyben a fejedelem alattvalójára, emez meg fejedelmére egyaránt büszke ? Ámde hol és mikor volt ez igy ? Mikor volt minden ember egyaránt elégedett és boldog. Rendszeres államokban ily boldogságról még álmodni sem lehet; ott, ahol úr és koldus, elöljáró és alattvaló, gazdagság és szegénység van, az arany korszak — utópia, vagy talán a nomádoknál keressük ezen boldogságot ? Madách eszkimója több fókáért és kevesebb­­ em­berért eseng. — Vízhiány a rendőrőrsö­kön. A város különböző pontjain felállított rendőrőrsöktől többször felhangzott a panasz, hogy ivó­vizük nincs. Hiába tesznek e miatt panaszt a főkapitányságnál és a polgármesternél, kérésük süket fü­lekre talál. Már­pedig a hatóság nem kívánhatja, hogy a rendőrök karddal az oldalán, menjenek ivó­vízért, mert ez nem válnék díszére a rendőri intézménynek. Ideje volna már, hogy eme jogos kére­lem is teljesíttetnék, mert nem követelhető az őröktől, hogy na­ponta két krajczárért hordassanak maguknak ivóvizet. — Utczai botrány. Csinos kis verekedést rögtönzött tegnap este a Mátyás-utczában Irhás Antal Jókupecz felesége. Régóta leste már áldozatát és tegnap sikerült neki a kapuba megcsípni, hogy kitölthesse rajta bosszúját. Az a gyanúja volt ugyanis a szép czi­­gány asszonynak, hogy az ura Fejes Juliánna 62 éves asszonynyal szerelmi viszonyt folytat, e miatt úgy elverte szegény öreg asszonyt, hogy alig tudott a körmei közül menekülni. A járó­kelők szabadí­tották meg. Az ügynek a bíróság­nál lesz a folytatása. — átboronáló a Jeles ország­úton. A mérnöki hivatal javaslata folytán a város által beszerzett utb­oronáló gépet tegnap próbálta ki Bogyó Géza útbiztos a teles országúton. Az érdeklődők, kik a jelen esetben tüzetesen átvizsgál­ták a gép használhatóságát, oda­nyilatkoztak, hogy ez a megrende­lése a városnak kitünően bevált. Naponta 4 lóval 30—40 ember kézi munkáját képes ez a gép elvégezni. A gép valódi kipróbá­lása azonban mégsem sikerült, mert a városnak nem volt hozzá lova. — Eltűnt cselédleány. Özv. Makó Jánosné helybeli lakosnő panaszt tett tegnap a rendőrség­nél, hogy Dezső Zsuzsánna nevű szolgálója egy hét óta eltűnt szol­gálatából s azóta nem tért hozzá vissza, sem a szülei házhoz. A rendőrség körözi. — Hirtelen halál. Gyosan fejezte be az életet ma délelőtt 11 órakor a VII. kerület Kállay­­utcza 14 számú háznál Égető Imre 53 éves helybeli földmives. Láto­gatást tett sógoránál, kint az eresz alatt beszélgettek a régi jó idők­ről, az idei aratásról és az uralgó rekkenő hőségről. Mikor a haza­menést említette volna már, Égető hirtelen rosszul lett, a kis­ székről lefordulva rögtön meghalt anélkül, hogy tovább egy szót is szólható­ volna. Kezelő orvosa dr. Háhn Dávid kerületi orvosnak a halál­esetről beterjesztett jelentése sze­rint, az elhalt őskórban szenvedett. — Elutasított parczellázás. Pallavicsini Sándor őrgróf akinek Szeged tájékán az Alföldön, mintegy 200.000 hold terjedelmű földbirtoka van, ezt a birtokát fölajánlta a kormánynak parczel­­lázási czélokra és kijelentette, hogy felvidéki erdőséget is elfo­gad cserébe. A minisztertanács azonban az őrgróf ajánlatát el­utasította, állítólag azért mert az őrgróf túlságos követelésekkel lé­pett fel és többet érő erdőterüle­tet akart birtokáért, mint ameny­­nyiről észszerű cserénél szó is le­hetett volna. — Országos vásárok. Kalo­csán az idei nyári vásár augusz­tus hó 10. és 11-én, Berettyó­újfaluban pedig augusztus hó 6. és 7-én tartatik meg. Utóbbi helyre az uralgó sertésvész miatt sertések felhajtása tilos. fi­subapálinka, július 31. A hideg után előállított durch­­zug káros hatásáról értekezik a Közgazdasági Híradóban Lukács Emil. Mivel azt a lapot nálunk kevesen olvassák, közegészségügyi tekintetből is érdemesnek tartjuk a czikkből a következőt leadni : A szesz, melynek vízzel leendő hígítása által kotyvasztják a „tör­­kölyátvonatot“, többnyire nyers szesz. A nyers szesz veszedelmes mérget tartalmazó folyadék. A leg­több esetben, midőn­ ez a „pá­linka“ készítették , az ehhez szük­séges víz is egészségtelen. Mert a kotyvasztó urak boszorkányos „főzdéikben“ főzött vizet nem adhatnak, a szeszhez, mert akkor fogyna a tűzifa és a haszon csökkenne. Azt cselekszik tehát, hogy bármilyen vízzel hígítják a szeszt s folyóvíz vagy ártézi víz helyett a kutvizet használják. Ré­gen tudott dolog már, hogy a leg­több kutyiz ihatatlan és egészség­telen anyagokat is tartalmaz s igy azután megtudhaják az érdekelt szakminisztériumok első­sorban, hogy a fogyasztóközönség is mit iszik, „ha bánatot feledni vagy ?“ De hadd tudják meg a lelkiisme­retet teljesen nélkülöző pálinka­­hamisító „pénzarisztokraták“ is, hogy manipuláczióikról van a vi­lágnak tudomása és csak azért csalhatnak, mert — sajna — ed­­digelé nincsen törvényünk, mely a pálinkahamisításokat üldözné, a­­­mi bizony eléggé szomorú tünet. Nálunk olyan vizet is használ­nak ivásra, melynek egy literjében a szilárd alkotórészek összege a 3000 marmot is meghaladja. Hogy az ilyen rothadási termékekkel teljesen szennyezett víz milyen pusztítást visz végbe, ha azt a nép szeszszel, de sokszor nyers szeszet issza! Mit iszik ilyenkor ? A felelet könnyű , rothadási ter­mékekkel teljesen szennyezett víz­zel kevert szeszt. Hol vannak vezetőköreink, melyeknek szemei az ily hitvány­ságokat nem látják meg ? S hol vannak a népek millióinak érde­keit szívükön viselő képviselők? Hallottuk-e valaha, hogy egy hang is hallatszott volna a pálinkaha­­misítások üldözésére ? Nem ! S ez jellemzi nálunk a közfelfogást. A hidegen előállított, nyers szeszből pancsolt durchzug a leg­veszedelmesebb alkoholos italok egyike. Ez az az ital, melyet a nép „suba“-pálinka elnevezés alatt iszik. Ez növeli nagyra a mun­­kásosztályban az alkoholizmus veszélyes betegségét és teszi ál­landóan elégedetlenné a munkást. Az alkoholizmus szülőanyja az űrgyűlöletnek, a­miből mint ter­mészetes következmény, folyik a vagyonos osztály elleni rettenetes irigység, melynek elhárítására vajmi keveset törekednek vezető és mérv­adó köreink. „. . . Hitvány korszakunk fér­ges gyümölcse ez az eredmény“, melyet — sajna — az alkoholiz­mus táplál és növeszt nagyra. HÍREK.­ ­ jul. 31. — Tisztviselők fegyvergya­korlata. Az idei nyári katonai fegy­vergyakorlatokra még mindig töb­beket behívnak tisztviselőink közül. Újabban Dobó Zoltán, Szántai Elemér, Tolnai János és Marto­­novics Dénes kapták meg behí­vóikat 28, illetve 35 napi fegy­vergyakorlatra. — Tanítók korpótléka. A val­lás- és közoktatásügyi miniszter Trümmer Endre r. kath. és Pet­­reczky Jenő községi tanítók száz korona ötödéves korpótlékát fo­lyósította. A korpótlék 1902. évtől kezdődik. — Hozzájárulási díjjal. A munkaadók által a gazdasági cse­lédek után fizetendő évi 120 fillér hozzájárulási dij fejében törvény­­hatóságunk területén a múlt évre 1599 korona 60 fillér íratott elő. Ezen összegből befolyt 1580 ko­rona 40 fillér, hátralékban maradt 19 kor. 20 fillér. A földmivelés­­ügyi miniszter városunkhoz inté­zett leiratában felhívja a polgár­­mestert, hogy amennyiben a se­gélypénztár érdeke feltétlenül meg­kívánja, hogy a diíjak pontosan és hiánytalanul befizettessenek, intézkedjék a hátralékok mielőbbi beszedetéséről. SZÍNÉSZET. Pénteken: „Igmándi kispap.“ (Nép­előadás.) Szombaton,: „Kékszakálu herczeg.“ Vasárnap: d. u. „Kornevillei haran­gok“, este: „Régi szerető.“ (1-szer.) Lotti ezredesei. (Bemutató.) Az már bizonyos, hogy a Jano­­vics repertoirja ellen semmi kifo­gásunk nem lehet s jóleső öröm­mel tapasztaljuk, hogy a­miért Krecsanyival ittléte alatt a sajtó­ban folyton veszekedtünk, Jano­­vicscsal nem lesz okunk a rossz repertoir miatt kellemetlenkedni. A mai bemutató Rudyard Stone pompásan megírt énekes bohó­zata, a „Lotti ezredesei“, az újabb angol hasonló fajú darabok leg­­kiválóbbja. Gyönyörű, elragadó muzsika, fordulatokban gazdag s mulatságos szöveg, melynek kü­lönösen a II. felvonásában halálra kaczaghatja az ember magát, olyan erősségei ennek a bohózatnak, melyek sokáig műsoron fogják tartani s mindig hálás szerepek­nek fognak az alakjai bebizonyulni. Egy-két kisebb botlástól eltekintve, az előadás igen jó volt, melynek a lelke Feledi Boriska volt. Első e fajta szerepéből is mondhatjuk, hogy rátermett a subrette szerep­körre. Hangja bár nincs, de hát újabb­an azt tartják, hogy a sub­­rette nem is jó, ha hangja is van, hát szívesen elnézzük ezt a fo­gyatkozását, azon ennivalóan ked­ves játékáért, diszkrétül pikáns és gracziózus mozdulataiért, me­lyet a mai alakításával nyújtott. Énekszámai egytől-egyig sikerül­tek a játéka által és sűrűn fel­hangzott a jól megérdemelt taps. Frappáns hatást értek el remek toilettjei is, melyekben remekül festett. Hiszem, hogy Feledi Bo­­riska megtalálta az utat közönsé­günk szívéhez. Igen szép volt a „Kulcs-duett“ s a „Kaczagó dal, melyet meg kellett ismételnie. — A többi szereplők közül Rubost és Leöveyt kell megdicsérnünk, a­kik az alezredeseket kaczagtató humorral játszották. — Az est si­keréhez járultak még Kiss Irén, Várnay Paula, Havas Jenő s kü­lönösen a kis Mészáros Gizi, aki úgy látszik, drámától az operáig mindenben otthonos. Meg kell azonban rónunk a zenekart, amely eltekintve, hogy többször ingado­zott, az ismétlésekre sem vigyá­zott, a Feledi Boriska „Rózsa­bimbó és a méh“ czímű betétjét olyan erősen kísérte, hogy az éne­ket még az első sorokban sem lehetett hallani. A Közönség meg­lehetős szép számmal volt jelen, ami azt bizonyítja, hogy a mi kö­zönségünk az énekes darabokat szereti inkább s erre felhívjuk az igazgató figyelmét saját érdeké­ben. " A. J. Jílisk minösn­doi. Leégett termés. Perjámosról jelentik, hogy ott tegnapelőtt délu­tán a közös szérűn tűz ütött ki és 400 katasztrális hold búzater­més a lángokba veszett. A kár meghaladja a százezer koronát. Az elégett termésből csak két kis gazdáé volt biztosítva. Kurczába fűlt 5 és 8 éves leány. Szentesről írják lapunknak, Kamasz Jánosnak a Bökény ha­tár­részén, a Kurcza-part mellett van a tanyája. Itt lakik családos-

Next