Vásárhelyi Hiradó, 1904. június (5. évfolyam, 133-157. szám)

1904-06-01 / 133. szám

2 alföld közepén milyen fogadta­tásra talál az új irány? Az országházban eddig is töb­ben csatlakoztak a báró Bánffy által alapított újpárthoz, de nem volt eddig közöttük bent a Ház­ban a vezér. Csúfolták is eleget őket, hogy olyan párt ez az új­­párt, amely bent van egy kicsit a Házban, de a feje kívül van. Most már bent van a feje is s együtt van a kis csapat, amely a kormányképes ellenzéket­­lesz hi­vatva létrehozni, megteremteni, megvédeni Magyarországot, az át­meneti fejlődés állapotából, egy lépéssel közelebb vinni az önál­lóság s a közgazdasági fellendü­lés felé. A választásról a következő részletes tudósításunk van: Szokatlan élénkség és sürgős forgás volt Szegeden napokkal ezelőtt. Eddig ezen a tájon isme­retlen urak jöttek mentek. A bér­kocsik futkároztak a városban mindenfelé s rajta a pártok kor­tesei vörös és zöld tollal ékes­kedve szokatlan munkásságot fejtettek ki. Napokkal előbb le­hetett tudni, hogy erős küzde­lem lesz, mert a város úgy fel van hajtva, mint még eddig Sze­geden egyetlenegy választásnál sem volt. A jó magyar érzésű szegedi állami tisztviselők ismertebb alak­jai egyenként tünedeztek el Sze­gedről. Nem tudtak és nem akar­tak meggyőződésükön tovább erőt venni, mint akkor mikor még nem volt egy olyan párt, a­mely a királylyal kötött kiegye­zésen alapuló ellenzéket képvi­seljen, a városból választás ide­jére elmentek. Az ellenzék csak a zászló di­csőségért ment harcba. Semmi remény sem volt győzelemhez 50 szavazat után jelöltjük vissza­lépett. A választás reggel 8 órakor kezdődött az e célra felépített deszkaalkotmányban. A választást Bánffyék kezdték, utána Becseyék s úgy a Rónay pártiak. A válasz­tási jósok ebből már következtet­tek Bánffy győzelmét. 11 órakor a szavazatok az I. szavazatszedő bizottságnál: Egy órakor volt: Bánffy 473 Rónay 486 Becsey 73 A választás este 8 órakor: Bánffy 871 Rónay 729 Becsey visszalépett. Óriási közönség gyűlt a válasz­tási helyre s izgatottan várták az eredményt. Bár estefelé s külö­nösen a záróra kitűzésekor min­denki biztosra vette már a Bánffy győzelmét, mégis izgatottan leste mindenki, hogy nem jön-e valami újabb fordulat. Lapunk zártakor veszszük a hirt, hogy a záróra vége felé van s Kereskedik fogyasztási szövet­kezete. — máj. 31. (lb.) A Gazdasági Tudósító közli a következő érdekes és vi­szonyokat rendkívül jellemző hírt: „Magyar fűszerkereskedők bevásárlási szövetkezete ala­kult Budapesten, melynek célja: a tagok áruszükségletének közös beszerzésére, a nagyban bevásár­lás nyújtotta előnyök megszerzése céljából. Egy üzletrész 200 ko­rona, melyre a befizetések június hó 1-én kezdődnek, havi részle­tekben. A szövetkezet tagja lehet bármely magyarországi kis- és középfűszerkereskedő, a nagy­­kereskedők kivételével, ha legalább egy üzletrészt jegyez, továbbá a fűszerkereskedők szükségletét ké­pező áruk termelői, vagy gyártói, ha az igazgatóság által esetről­­esetre külön-külön meghatáro­zandó mennyiségű üzletrészt je­gyeznek.“ Mit jelent ez a rövid hír? Azt, hogy ime, a kiskereskedők, a­kik maguk törnek minden esz­közzel, kézzel lábbal a fogyasz­tási, a nagyban vásárló, kicsiny­ben eladó szövetkezetek alakítása és létesítése ellen, míg olyano­kat a nép a maga javára akar alakítani és felállítani,­­­ime ők maguk belátják, felismerik és­­ megbecsülik a bevásárlási, a fo­­­­gyasztó szövetkezetek hasznát és nagy gazdasági jelentőségét és ők maguk, a kis- és középbolto­sok alakítanak ilyen bevásárlási, fogyasztási szövetkezetet. Miért? Hát nekik szükségük van ilyenre? Nekik, a boltosok­nak? Tán bizony a nép, a vá­sárlók ellen? Meg mondják ők maguk azt is. „A közös beszerzésre, a nagy­ban vásárlás nyújtotta előnyök megszerzése céljából. Vagyis meguk a kisboltosok is rájöttek arra, hogy a sok apró erő egyesítése üdvösséges és nagy erőt biztosít, hogy a közös áru­­beszerzésre alakult szövetkezet hasz­nos és nagy megtakarításokra ve­zet és hogy hiába! — még a kisboltos is ki van téve a na­gyobb boltos kihasználásának. Hiszen íme, ezt mondja a hír: tagja lehet bármely magyaror­szági kis- és középkereskedő, a nagykereskedők kivételével.“ Vagyis itt a kisebbek, a magukban erőt­lenebbek szövetkeznek a nagyok, az erősek kizsákmányolása ellen. Pedig hát egyik varjú nem vájja ki a másik szemét. Ha már a magyarországi kis boltosokat is arra kényszeríti az élet, a kereskedelmi és gazdasági viszonyok súlya és nehézsége, hogy közös beszerzésre, vagyis fogyasztási szövetkezet alakítására egyesüljenek és így a saját példá­jukkal tegyenek bizonyságot a szö­vetkezetek haszna és szükséges volta mellett, a­mennyire természetes, igazságos és önmaga, családja és családi jóvolta által parancsolt kötelessége a magára hagyott, a nagykereskedők által kizsákm­á­nyolt kiskereskedők által is szük­ségképen kihasznált népnek, hogy tanuljon go magyar kisboltosok szép és okos példájából és álljon szövetkezetbe szerte ez ország­ban mindenfelé! Ez ellen a hatalmas bizonyí­ték ellen nem szólhatnak a vá­sárhelyi kereskedők sem! A világosság hódít, a jobb jövő hajnala pirkad már. És azt megértették a magyar kiskereskedők is, akik ime meg­alkották az első kereskedői fo­gyasztási szövetkezetet. Mégis valami csodálatos jó lehet hát abban a ,kétes értékű­nek­ hirdetett szövetkezetben, ha már a boltosok is védő­szárnyai alá menekülnek a híre­k. — május 31. — Külterületi istentisztele­tek. Junius hó folyamán a kö­vetkező külterületi iskolákban fog­nak ref. lelkészek által isteni disz­­tetek tartatni: Junius 5 én délelőtt: Kispusztán és Külső Szerháton és délután Szőkehalmon. Junius 12-én délelőtt: Belső-Erzsébeten és Rác­­uton. Június 19 én délelőtt Ko­­páncson, délután Gorzsán. Junius 26 án délelőtt: Kis­óvölgyön és Mártély Feketehalmon, d. u. Má­tyáshalmon. Az isteni tisztelet min­­denik helyen délelőtt 9 órakor, d. u. 3 órakor kezdődik. Értesüthet­­nek egyszersmind a hívek, hogy az isteni tiszteletek tartása július, augusztus és szeptember hóna­pokban szünetelni fog s csak ok­tóberben kezdődik újra. — Sok a kivándorló. A rend­őrségnél az utóbbi időkben fel­tűnően sokan kérnek útlevelet. A múlt hét végén egy nap alatt három kivándorolni szándékozó fordult a kapitánysághoz útlevél­ért. Vigasztaló, hogy többnyire olyanok, akik csak tanulmányútra készülnek, vagy egyébként is visz­­sza szándékoznak térni. A három kivándorló közül egy Amerikába, Ohio, államba, egy férfi Német­országba egy pedig Romániába váltott útlevelet. — Zombor polgármestere. Hankó Imre, Zombor város pol­gármestere, megérdemli, hogy ka­lapot emeljünk előtte. Ez a pol­gármester épen úgy tudott az országban mindegyre növekedő drágaságról, mint minden más polgármester, de nem elégedett meg azzal, hogy sopánkodjék és az ügyet tanulmányozza. Mikor ugyanis a zombori mészárosok a húsárak emelése tekintetében kar­tellt kötöttek a hatalmuk tudatá­ban az árakat fölemelték. Zom­bor polgármestere hamarosan meg­nyírtálta a városi mészárszéket amelyben idegenből hozott mé­szárosok sokkal olcsóbb áron mérik a húst. A minden dicsére­tet megérdemlő polgármester el­len persze az érdekelt kartellisták nyomban fellázadtak s intézkedé­sét sérelmesnek mondták, de hát eredménytelenül. Zombor város mészárszékében javában folyik a munka s a közönség jó olcsó húst kap. A polgármestert pedig a mészárosokon és azok érdektár­sain kivül mindenki magasztalja. — Halálozás. Hódi Gáspár Mihály gazdálkodó polgártársunk 78 éves korában hosszas szen­vedés után, tegnap, este jobb létre szenderült. Temetése II. ker. Zrinyi­­utca 70. szám alatti házától ma délután 3 órakor fog megtörténni, a reform, vallás szertartásai sze­rint. Hült tetemei a Kincses teme­tőben tétetnek örök pihenőre. Ha­lálát nagy kiterjedésű család és rokonság gyászolja. Béke párái felett. — A Magyrius féle tolaték­a ára. Köller István budapesti tüz­­oltószer gyáros által e hó elején szállított gépezetes tolólétra — miután teljesen megfelelőnek és technikai szempontból kifogásta­lannak találtatott a szakértői próba alkalmával, a városi ta­nács 4500 kor.­árat egy összeg­ben fizette ki a gyárosnak. — Kövezetvám. A m. kir. államvasutak igazgatósága a f. évi február havára járó kövezet­­vámdíj címén: 1339 kor. 38 fil­lért küldött városunknak. — Ács- és kőműves-segédek sztrájkja. Szomorú epilógja az ács- és kőműves segédek sztrájk­jának az az intézkedés, melyet Szilágyi Gyula h. főkapitány a rend és munkát vállalók védel­­mezése érdekében kénytelen volt megtenni. A népgyűlések tartása tárgyában kiadott belügyminisz­teri rendelet értelmében ugyanis megtiltotta, hogy a sztrájkoló kő­műves- és ács­segédek különleges bejelentés és hatósági engedély nélkül, akár a szabad ég alatt, akár zárt helyiségben gyűléseket, összejöveteleket, továbbá felvonu­lásokat, körmeneteket, tüntető sé­tákat, csoportosulásokat rendez­hessenek. A h. főkapitány azzal in­dokolja ezen rendeletét, hogy bár a hatóságnak nincs jogában a munkát megszüntető segédeket munkába állásra kényszeríteni, viszont azonban kötelessége el­fojtania a sztrájknak min­den olyan nyilvánulását és kitörését, melyek átlépik a munkafeltétek javítását célzó mozgalom békés határait, melyek miatt a közrend hátrányt szenved, a folyamatban levő és halaszthatatlan építkezések vég­zése meghiúsíttatik, esetleg a szentély és vagyonbiztonságra ká­rosodás háramlik. Ez az intézke­dés a városi tanácshoz megfeleb­­bezhető, de csak birtokon kívül, vagyis a határozatot rögtön végre­hajtják. A végrehajtással a főka­pitány Pokomándy Károly t. alka­­pitányt és Privitzer József rendőr­hadnagyot bízta meg, kiknek kö­telességük az idegenből jövő munkásokat is szóbeli és tettle­ges sértésektől megvédelmezniök. — Fűszerek túlságos élve­zése. A fűszerek élvezetével való visszaélésnek bizonyos körülmé­nyek között fölöttébb komoly kő- Bánffy 120 Rónay 100 Becsey 11 A II. szavazatszedő bizottság­nál : Bánffy 120 Rónay 110 Becsey 20 Délben 12 órakor volt: Bánffy 310 Rónay 370 Becsey 47 1904. szerda, junius 1. Bánffy 933 Rónay 768 szavazattal áll. A visszalépett 48 as független­ségiek Becseyvel együtt Bánffyra szavaztak s igy már Bánffynak s vele együtt az Ujpártnak győ­zelme bizonyos. Helén. Egy kézszorítás s te búcsúzol; Vaj’ látlak-e újra valamikor? Egy édes szó lebeg ajkaimon — Oh, ki szabad-e majd mondanom Valamikor? Úgy állasz előttem, mint idegen; Szólunk, de közömbösen és hidegen, S szívedbe’ ki tudja, hogy mi él ? . . . Bevallod-e majd, hogy színlelél Valamikor? Nem érzed-e úgy, ahogy magam. Nem jól van ez így, ahogy ma van ? Én erre, te arra, Isten veled . . . Lesz-e perc, mely minket összevezet Valamikor? Radó Antal.

Next