Vásárhelyi Napló, 1924. április (1. évfolyam, 49-72. szám)
1924-04-01 / 49. szám
nos vásárhely Telefon 272. lom, elsőrendű olcsóbban kép kalapot Ferencz tárutca sarok. le ház.de való gjobb ncfestékek, übb bevásárlásigében János-tér. siállitás hálószoba lagasabb igéktől és konynyszer nélkül ik az érdekli, az Oros az uraságga Gyula orraktárában, rendű anyag, előnyös árak, ruházatú kisgazda gütt, évben aratni, eslege a drázsefi vásáron, nem is volt külföldi köli tesz, addig iteibe, olcsón mértékszerinti szabócégnél ahol a sarkon n is van. nné és Fia celgot a legh-palotai iiztárolni.a ruger, Német n veres ban lázit áriái m alatt. r és siller leutsch Zoltán tér. 'Ki tudja, bb napi ár- 1 mindenféle út, nyersállandóan veztelettel 3 Samu . 9 sz. alatt. la Herme 18. :ák készülnek, egényi, családi, fölvételek, tabn nagyságban ők fölvétetnek. minőségű renolastbesta tavaszi építőkre, mely a kor legjobb és rtósabb tetőfenyaga és könyvénél fogva a 31 c só bb, miiyen sok fal megtakaritóinak használa- Kapható bálmennyiségben : minnál Telefon : 1160.séges gonya stb. kaphatóutsch Zoltán ér." száraz legolcsóbban teg fakereskemiben. Tovább lény. Kívánatra niHoláje És Holáj. A lap vezető helyén olvasván egy tőlünk nagyon messze eső letűnt nevet talán elmosolyodik az olvasó és Úgy gondolkozik : mikor ezerféle esemény, helyi és országos baj, vita és töprengés köti le az emberek minden idegszálát, mikor az országos politika konyháján forr, süstörög minden s a megfeszüléstől pattog a máz, akkor van helye és kedve egy lapnak arra, hogy a sajószentpéteri önkéntes tűzoltó zenekar majálisáról zengjen ólomsorokban. Első tekintetre így hat ennek a névnek puszta megjelenése. De a háta mögött egy uj világ derengése vehető észre az édesen látó szemekkel. Szinte eldugva, a tizedrendü hírek között jelenik meg a távirat szava, mely tudtul adja, hogy Nikoláj Nikolájevics száműzött orosz főherceg, Miklós cárnak rokona, Páris melletti villájában négy urat várt és fogadott a napokban. A négy ur meg is érkezett s velük Nikoláj Nikolajevics nagyherceg órák hoszszat tárgyalt. A párisi sajtó szemfüles riporterei azután kipattantották a szenzáció titkát, mely szerint az idegenek nem mások voltak, mint Wrangel tábornok, az orosz ellenforradalmi mozgalom fővezére, akit csak az árulás tudott megzavarni terveiben, de akinek egész erős serege áll készen Szerbiában, továbbá minisztere Csebiczen, végül pedig Krasznov kozák hetman és Markov felkelővezér, az úgynevezett orosz Hitler. A többit azután félhivatalos tudósítás mondja el. E szerint eddig az ellenforradalmi frakciók különkülön dolgoztak, szervezkedtek és várták az akcióba lépésre az alkalmat, most azonban mind a Nikolájevics Nikoláj kezébe tették le a hatalmat és a fővezérletet. Páris lapjai nem fűznek a dologhoz kommentárt, csak egyszerűen megírják az esetet, ám azért sokat ki lehet olvasni a tudósításból. Az oláh már régen haragban van a ráccal, mert helyet adott a Wrangel hadsereg maradványainak. Viszont a rác ezt nem ok nélkül tette. Románia valami új deklarációt tesz éppen most, melyben szerzett jogokat emleget Besszarábiára. S keletről olyan szelek fujdogálnak, mintha a szovjet utóbb nagyon meggyengült volna és már mintha maga sem bánná, ha valami új fordulat jönne, mely felmenti őt a szociális termelés csődjének további viselése alól akként, hogy legalább a bőrét menthetné meg. Nikolájevics Nikoláj a régi cári iskola tanítványa. Tudja azt nagyon jól, hogy csak biztosra menni érdemes. Viszont Wrangel, Krasznov és Markov se mai gyerekek már a forradadalom terén s vásárra nem viszik embereiket a siker kilátása nélkül. Megmozdításuk tehát nemcsak tavaszi szellő, hanem igaz új orosz tavasznak a megérzése. Jól tudjuk, hogy Páris a világ szemétdombja, mert minden anarkisztikus mozgalom, mely a világ destruálását és Oroszország örvénybe zuhanását eredményezte, ott fogant meg, hogy a trianoni békéről és a német halálharangról ne is szóljunk. De a szemétdombon is hajtanak ki virágok. Nemcsak a vezérnek, hanem az orosz szabadságnak virágai is. Tavasz van kint, tavasz érzése a lelkekben, az igaz. De az is igaz, hogy ösztönösen érzik a népek, miszerint ez a Wrangel-féle párisi expedíció talán egy új, a Kazi orosz tavasznak a hírnöke. És akkor nemcsak a szerencsétlen orosz muzsik, hanem az egész világ felszabadul a rém látása alól és őszintén megvallva megnyugszik Jelentékeny számi Hallgatóság előtt, vasárnap délelőtt a Gazdasági Egyesületijén tartotta propaganda gyűlését az Egységes Párt vezetősége. A mindvégig lelkes hangulatú gyűlést Balog Sándor, az Egyesület alelnöke nyitotta meg, arra kérve a megjelenteket, hogy a szónokok által propagált eszméknek legyenek hűséges hívei és" társadalmi körükben őszinte hirdetői. Szathmáry Tihamér nyugalmazott főispán vázolta ezután az Egységes Párt propaganda gyűléseinek célját. Mindenekelőtt rámutat arra, hogy ő volt az, aki a román megszállás után, bár nem volt próféta, megjósolta, hogy a gazdákra egy pár esztendeig jó világ vár, amelynek azonban eljön majd a böjtje is, amikor a gazdatársadalom látszólagos jóléte megtorpan. Ez az idő most következett el, most amikor a magyarság végső erőfeszítésére van szükség, hogy a csonka ország talpraállását biztosítani lehessen. A közterhek óriási felemelésében nyilvánul meg az ország gazdasági talpraállásának első lehetősége, mert csak ez az egyetlen út ahhoz, hogy a pénzünk értékének állandósulásával egy új élet kezdődjék, amikor meg lehet kezdeni az építő munkát. A helyzet az, hogy mikor a kormánynak sikerült megtörni a külföldi közönyt, amikor megnyerte a külföld segítségét az ország gazdasági szanálásához, a közönség kötelesség teljesítése van hátra csupán és Magyarország ismét boldog lesz. Az Egységes Párt vezetősége ezekben a történelmi időben azért hotjaszükségesnek a propagandát, hogy kötelességszerűen meggyőzze a polgárságot a hazafias kötelességteljesítés szükségességéről és arról, hogy hihetetlen erőfeszítésre van szükség, mert különben elvész még ez a csonka ország is, hozzácsapják az ősök vérétől szentelt földet a már elrablott magyar területekhez. Ha mi élni akarunk, mert jussunk van hozzá, akkor minden áldozatot meg kell hoznunk, amelyet a Haza kér tőlünk. Mint pénzügyi ember kíván rávilágítani az aktuális kérdésekre.Ha Bethen Istvánnak a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatát a képviselők el nem fogadják, akkor Németország sorsára jutunk. Igaz, hogy súlyos megpróbáltatásokat kívánnak tőlünk, hogy a németek sorsát elkerüljük. Miránk is elkövetkezik a két szomorú esztendő, de annak elmúlásával ismét ott leszünk a sokszor óhajtott békebeli állapotoknál. Az oláh megszállás után nemcsak a gazdatársadalom, hanem az iparos és kereskedő osztály is gyűjthetett magának egy kis anyagi erőt. Ezt az erőt akarja most az ország igénybe venni. Figyelmezteti azokat, akik azt mondották eddig, hogy nincs igazságos teherelosztás , most elkövetkezik az egyenlő közteherviselés ideje, amikor azonban érdemes lesz a terheket elviselni. A tatárjárás óta nem volt olyan kritikus helyzetben Magyarország, mint most, de amint akkor is kilábaltunk a bajból, úgy a jelenlegi helyzetből is fel kell épülnünk. Sok kifogást emelnek a mai kormányzati rendszer ellen és a szóló elismeri, hogy a kifogások között vannak jogosak is. Azt azonban a kritikusoknak nem szabad elfelejteniük, hogy Bethlen István gróf milyen nehéz utat tett meg, amíg elérkezett oda, ahonnan a feltámadás felé juthat az ország. A külföld 250 millió aranykorona kölcsön segítségével két éven belül rendbe jön az ország. Ha tehát két évig vállaljuk a fokozott terheket, akkor megmentjük az országot a végső katasztrófától. Sokan rosszhiszeműen azt mondják, hogy Bethlen István csinálta ezeket a terheket. Ezekkel szemben érdemes Andrássy Gyulának, a miniszterelnök legelszántabb politikai ellenfelének a napokban tett nyilatkozatát elolvasni. Andrássy azt mondotta ebben a nyilatkozatában, hogy végzetesnek tartja az országra nézve, ha valaki, akinek nincs jobb terve, akadályokat állít a kormány szanálási akciója elé. — Gróf Bethlen István, az erdélyi fejedelmi sarj, — folytatta tovább Szathmáry Tihamér, — nagyon jól tudja, hogy mit csinál. Mi pedig nagyon jól tudjuk, hogy cselekedeteivel csak jót, de semmiesetre sem rosszat akar az országnak. Nekem az az érzésem, hogy mikor az ország átesett a megpróbáltatások nehéz idején és az államháztartás újból a rendes kerékvágásba jut, a polgárság első dolga az lesz, hogy hálátlanul hátat fordít megmentőjének, Bethlen Istvánnak. A miniszterelnök is tudatában van ennek, de nem fáj neki, mert hiszen ő maga szeretne már legjobban megpihenni az idegőrlő munka után. — Ismétlem még egyszer,» mondotta végül Szathmáry nyug. főispán, — hogy keserű napok várnak az ország lakosságára és igy Vásárhely gazdatársadalmára is.. Hiszem azonban, hogy ennek a városnak a gazdái férfias elszántsággal viselik el a terheket, amelyeket az ország talpraállása, tehát a saját maguk jól felfogott érdekében rája vónnak. (Zajos helyeslés és taps.) Genersieh Antal dr kórházi igazgató főorvos volt a következő felszólaló. Kijelenti, hogy ha a mai helyzet okaival foglalkozik az ember feltétlenül vissza kell tekintenie arra az öt és fél évre, amely 1918. óta múlt el. Egy a gazdasági életből vett hasonlattal élve, rámutat arra, hogy mikor Magyarországon forradalmárok elkergették az uralkodót, teljesen felbomlott az ország rendje. Teljesen vezetés nélkül állottunk és száz meg száz féle politikai párt forgácsolta szét az ország polgári tármának erejét. A vége mindannak az lett, hogy az emberek osztályérdekek szerint csoportosultak, aminek viszont az volt az eredménye, hogy egymásután nyolc kormány bukott csupa osztályérdekből. Természetesen míg a kormányok buktak a politikai és gazdasági helyzet egyre jobban romlott. Ilyen körülmények között vette át a kormányelnöki tisztet Bethlen István, akinek az első feladata az volt, hogy a gyűlölködésnek véget vesse, az embereknek egy nagy pártba , az Egységes Pártba való tömörítésével. Ez már magában véve is érdem, amely az ország széles rétegeiben megértésre és méltánylásra talált akkor, amikor a polgárság nagy többsége a mandátumok jelentékeny részét a miniszterelnök politikáját valló jelöltek kezébe adta. A nemzet tehát módot nyújtott Bethlen Istvánnak, arra, hogy hozzáfogjon az ország talpraállításához. Az osztállyok gyűlölködése azonban tovább tart. Legtöbben a gazdák ellen fordulnak és azt állítják, mintha a gazdatársadalom aranyvalutában keresné meg jövedelmét, pedig ez helytelen felfogás, mert a gazdatársadalom jóléte csak látszólagos. A pénznek, amelyet a gazda a terményeiért kap, számra nézve hiába nagy, reális értéke azonban nincs, így azután legfeljebb csak arról lehet beszélni, hogy a magyar kisgazdatársadalom a látszólagos jóléte alatt megszabadult régi adósságaitól, de meggazdagodni nem tudott, hiszen a keresete elúszott a szintén megdrágult szükséges befektetésekre. Ki hitte volna a tavalyi gazdag aratás után, hogy ilyen szomorú, nyomorúságos tavasz következik ? Nap-nap után emelkednek az árak. Ha mindezeknek az okát keressük, akkor rájövünk, hogy az ok nem más, mint Magyarország állami gazdaságának helyzete, amelyet az összeomlás óta mindezideig nem lehetett reális alapokra helyezni, mégpedig elsősorban azért nem, mert az ország intézője mielőtt valamit csinálna, kénytelen respektálni a nemzetgyűlés véleményét. A másik ok pedig az, hogy egy teher, a jóvátétel függött a fejünk felett annélkül, hogy megközelítőleg is tudtuk volna, vájjon mennyit követelnek tőlünk és amikor mindig készen lehetünk arra, hogy az ántant akkor nyúl az állampénztárba, amikor ott a követeléseinek fedezésére egy darab aranyat talál. Egy rettenetes egérfogót állítottak fel a számunkra, amely a Németország sorsára való jutás* a teljes politikai és gazdasági anarchiával* meg a magyar Ruhrvidék , a Tisza balpartjának megszállásával fenyegette a nemzetet. Ettől az egérfogótól akarta megszabadítani a nemzetet Bethlen, mikor hosszas fáradozásai révén sikerült az antant jóvátételi követeléseit húsz esztendőre felfüggesztetni, ami egyik előfeltétele volt annak, hogy külföldről köcsönt kapjunk. A kölcsönnek azonban van több feltétele is. Szükséges többek között az, hogy a magyar adózó polgárság maga is akarja a reális államháztartást. Azok a külföldi emberek, akik ugyanis a külföldi kölcsönt adják, a pénzüket biztosítva akarják látni, azt akarják, hogy az egyik vagy másik politikai párt a Magyarország rendjét fel ne forgathassa, mert hiszen akkor elvesz az ő tőkéjük, amelyet az ország talpraállításához kölcsönöztek. Az a felhatalmazási törvényjavaslat, amelyet a miniszterelnök most nyújtott be a nemzetgyűlésnek azt jelenti, hogy az állam pénzügyi kezelésére két és fél évre szabad kezet kér a kormány. Csak ennek a felhatalmazási törvénynek a jóváhagyása esetén hajlandó a külföld a kölcsönt folyósítani. Ebből tehát az következik, hogy felhatalmazás nélkül nincs kölcsön, kölcsön nélkül nincs stabil korona, enélkül nincs sem politikai, sem pedig gazdasági rend. Ha a képiselők ezekből a szempontokból nézik a felhatalmazási törvényjavaslatot, akkor meg fogják azt szavazni, annál is inkább, mert aki a kormány talpraállítási terve ellen agitál, az hazaárulást követ el önző érdekekből, miután meg van elégedve a jelenlegi helyzettel. Az igaz, hogy vannak olyanok, akik hazaárulásból meg tudnak élni, akiknek kenyerük javát a sikerkedés adja, de ezekkel szemben a nagytöbbség nem spekulációból, hanem a keserves munkából él. Ez a többség híve a kormány terveinek. Ha meggondoljuk azt, hogy a stabilizáció szükséges, akkor önként következik, hogy Bethlen Istvánra is szükség van. Kettős feladat vár tehát Vásárhely közönségére : bízzon Magyarország jövőjében és bízzon Bethlen Istvánban. Vásárhelyt az a kitüntető bizalom érte, hogy a miniszter-elnök a város egyik kerületének képviseletét vállalta el az ország házában, kötelességünk tehát, hogy mi is fokozott bizalommal viseltessünk Bethlen István iránt, aki az országot egy újabb, egy boldogabb ezredév küszöbére vezette el. Vásárhely népe megmutatta, hogy fiainak életét is odaadja a Hazának, ha arra szükség van, szégyen volna tehát, ha most, amikor anyagi áldozatot kér a nemzeti létérdek, a polgárság nem áldozná filléreit az ország újjáépítésének oltárán. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Márton Árpád református lelkész szólalt fel és azt hangoztatta, hogy most elérkezett az ideje annak, amikor a nemzet megmutathatja vájjon fel tud-e emelkedni a hétköznapiságból a Haza megmentésének nemes missziójához. Ma nem szabad törődni azzal, hogy másnak kevesebb terhe van, hanem arra kell törekedni, hogy mindenki lerójja azt a kötelességét, amelyet az ország érdekei parancsolnak. Ha azután, majd például a gazdatársadalom teljesítette a kötelességét, akkor oda lehet az asztalra ülni és követelni, hogy most már jöjjenek azok, akik hátravannak. A kötelesség teljesítésnek sok ellensége van. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy azok akik a szanálás ellen vannak azoknak nincs is semmi szerepük az ország újjáépítésében, mert azok levizsgáztak az ország lerombolásánál. Hatásos beszédét Bethlen István gróf érdemeinek méltatásával fejezte be Márton tiszteletes, aki után Molnár Istvánnak, a Gazdasági Egyesület alelnökének indítványára, egyhangú lelkesedéssel elhatározták a jelenlevők, hogy a miniszterelnökhöz a következő szövegű üdvözlő táviratot intézik: Gróf Bethlen István miniszterelnök úrnak Budapest. Hódmezővásárhely gazdatársadalma március 30-án tartott egységespárti nagygyűléséből tántoríthatatlan hűséggel és bizalommal üdvözli Nagyméltóságodat azért a nagy lelkierővel végzett hazafias munkálkodásáért, melyet a magyar nemzet és a haza feltámadása érdekében kifejt és ezen nemes munkájára Isten áldását kéri. M az Egységes Párt ? És mi a Városi ? Balog Sándor elfogadván az indítványt, a maga részéről is kijelenti, hogy elvileg helyesli az Egységes Párt propagandáját a választóközönség felvilágosítása érdekében, de kérdi a pártvezetőségtől, hogy mi szükség volt a jelen viszonyok között, midőn a polgárság tömörítése a legfőbb cél, külön szervezkedni, külön pártot alakítani, hisz az Egységes Párt vezetősége igen jól tudja, hogy a „Városi Polgári Párt“ szervezésének munkája már előrehaladott szá- Vásárhely gazdatársadalmának ünnepélyes megnyilatkozása a miniszterelnök mellett. Hódmezölvásárhely, 1924. Szerkesztőség : Deák Ferenc-u. 15. Kiadóhivatal: Deák Ferenc-u. 7. Dura-nyomda. Telefon 254. Ára 500 kor. I. évfolyam 49. szám. POLITIKAI SLAFIILAP Kedd április 1. Felelős szerkesztő és felelős kiadó: Fejérváry József. Kiadja: Vásárhelyi Napló Rt. egy kicsit a mi zaklatott lelkünk is. Ne tessék félreérteni, nem azért, mintha itt még egyszer lehetne direktóriumi kisded játékot űzni. Nem, azon már túl vagyunk. Hanem azért, mert az a csíny a vörös nap még mindig vezérlő fénye itt egyes embereknek s egész tömegnek a lelkét tartja mérgező hatása alatt. Mert ennek a pokoltűznek sugarai ölik ki a tömegek lelkéből a kötelességtudást. Ha ez a nap lebukik, mint ahogy le fog bukni, akkor visszaköltözik mihozzánk is nemcsak a munka becsülete, hanem a becsületes munka! Fel tehát Nikolájevics Nikoláj! . .. Aki még nem hiszi hát győződjön meg, hogy kötetkabát, brons, divatszmoking, KOKRON-GYÁR egyszerű és divat harisnyákban, férfi és gyermekok Kossuth-téri lerakatában van, uikban, a legnagyobb választék, olcsó gyári árak mellett. Kirakatunkat figyelje.