Vásárhelyi Néplap, 1914 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1914-01-04 / 1. szám
2 Vásárhelyi Néplap Nem mondjuk mi, hogy e betegségek elterjedésének meggátlására nem tesz a törvényhatóság semmit, hisz ezt megcáfolná ezen új tiszti orvosi állás szervezése is, de mégis azt tartjuk, hogy intézkedései e tekintetben nem érnek el annyi eredményt, mint kellene. Az óvodák és iskolák lezárása akkor, amikor ott már a betegség csírája elszóródott, egyes házaknak, családoknak elszigetelése szerintünk nem elég hatásosak, amit az évről-évre fellépő betegségek is tanúsítanak. Másféle eszközt is szeretnénk látni, olyat, amelyet nem csak akkor alkalmaznak, amikor a baj megvan, hanem olyat, amellyel annak fellépését megakadályozhatnánk. Népünk régi jó magyar szokás szerint irtózik attól, hogy orvost és patikát igénybe vegyen, ezt már csak akkor cselekszi, a midőn minden ismert javasasszony tanácsát és fűnek-fának gyógyító erejét hasztalanul alkalmazta, vagy a midőn a beteg napjai már számlálva vannak. Sokszor, a midőn már az elmúlásba belenyugodott, ezt is csak azért teszi, hogy a törvény sújtó keze alól menekülhessen. Népünknek az orvos és a patika iránti ellenszenvében gondoljuk mi a baj okát. Aki a mi nyomorúságos közegészségügyi állapotunkon segíteni akar, annak ezzel kell elsősorban megküzdeni s mi úgy gondoljuk, ez a városi orvosok kötelessége volna. Gyermeket tanulni, beszélni s az éles alapvető ismeretekkel megismertetni a tanítók kötelessége. Tanítsák meg egyszerűbb polgárainkat arra maguk az orvosok, hogy ők, bár díjtalanul kezelik is őket, nem ellenességeik, de jóakarói, téli üres órákban adjanak kezeikbe népies nyelven irt egészségügyi füzeteket, népünk tanulni fog s ha tanul, kevesebb lesz a fertőző betegségek száma és esete. A köri egyhangú felolvasások néptelenek, de ha véletlenül valamelyik orvos tart előadást, az mindig népes, ha arról kellő időben értesítik a közönséget. Még egyet. Tegyék egyszerűbbé szegény betegnek a hatósági orvos által való megvizsgálását. Szegénységi bizonyítvány után szaladgálni akkor, amidőn a beteg állapota már súlyos, azt hisszük, nem a közegészségügyet szolgálja. Elmondottuk a fentieket az új orvosi állás szervezése alkalmával azért, hátha meghallgatásra találna illetékes helyeken. Szebb, emberibb hivatás alig vár valakire, mint Újváros leendő orvosára. Nem kell hozzá hírnév, klinikákon szerzett babérok, egy kell csak, a nép iránt érző nemes szív. Ezt ajánljuk a választásnál a bizottsági tagok figyelmébe. — Gyűlés. A boszniai harcosok és kiszolgált katonák egyesülete folyó hó 11-én délután 2 órakor egyesülete helyiségében tisztújító közgyűlést tart, melyre a tagok ezúton is meghivatnak. 1914 január 4. Szeretetház - családi telep. Nem uj dolog. A kezdet még az 1912 év elejéig húzódik vissza. Hogy tehát kellően megérthesük a családi telep történetét, egy kissé vissza kell mennünk. Az 1912 év elején Dr. Turcsányi I Imre, a szegedi gyermekmenhely igazgató főorvosa átjött városunkba s itt a tanáccsal tárgyaltak a szeretettáznak családi teleppé való átalakítása tárgyában. A tárgyalások eredményre is vezettek. A tárgyalások folytán a tanács az 1912 év szeptember hó 25-én tartott közgyűlés elé indítványt terjesztett. Az indítványt a közgyűlés el is fogadta, amely indítvány, illetve most már határozat főbb pontját képezte az, hogy a mennyiben a városi szeretetháznak a kiskorú gyermekekre vonatkozó részét családi telepnek átengedi, az állam, illetve a szegedi gyermekmenhely a telep fentartási költségeihez hozzájárul és az elhagyatott gyermekeket teljes ruházattal látja el. Ezzel szemben a város helyet ad a telepnek s megengedi, hogy másodsorban, tehát csak akkor, ha helybeli elhagyott gyermekk ellátásán kívül I mg van hely, idegen gyermekek is elhelyezést nyerhessek. Kikötötte továbbá a város, hogy a szeretetháznak a felnőttekre kijelölt helyét a telep fel nem használhatja. Ezzel a határozattal természetesen a szeretetházra vonatkozó szabályrendelet is módosításra szorult, amennyijóvoltából végezte el, mert szorgalma és tehetsége erre képtelenné tették volna. El volt kényeztetve a végletekig. Most azonban érezni és gondolkozni kezdett. Az inas szemtelen mosolygása felébresztette öntudatát. — Nem megyek el Sárikáékhoz — mormolta önmagában — én szeretem ezt az egyszerű virágárus leányt éppen azért, mert egyszerű becsületes. Azonban további gondolkozása cserben hagyta. A mamára gondolt, aki majd sírni fog bánatában, hogy nem ment el, hogy nem fogadott neki szót. — Mégis talán elmegyek. Hiszen nem szükséges még azért, ha meglátogatom is, feleségül venni. Azért szerethetem én továbbra is ezt a vézna kisleányt. Gyorsan megindult. A csipős szél arcába vágta a havat. Oly jól esett ez a kimelegedett fejének és arcának. Viharzott a vére, de nem a Sárika látásától, hanem a kis virágárus zsidó leánytól. Képzeletében órák teltek el, mire elérkezett a Sárika szülei házáig. Reszketett a keze az izgalomtól, amikor benyitott a kapun. Tétovázva haladt fel a lépcsőn. Egy cselédleány fogadta. Mintha várták volna Valósággal leszedték róla a kabátot és a kalapot s vitték a fogadó szobába. Sárika mamája fogadta. Elegáns, javakorbeli asszony, akinek arcán nem — Mi sem természetesebb, hogy azt mondanám hogy Sárika kisasszonyt. — Csak azért kérdeztem, szólt leány meglepetést színlelve, — mert az én mamám tőlem ugyanilyenfélét kérdezett s én haladéktalanul Önt említettem meg. Erre a szóra lépett be a mama. — Látod, kedves mama, nem csalódtam számításomban, Barátosi úr éppen az előbb mondotta, hogy csak engem fog feleségül venni és senkit mást. — Áldásom reátok — rebegte a mama. Még néhány percig beszélgettek s a fiatal Barátosi búcsúzott. Csak lenn az utcán gondolt vissza a vele történtekre. Sirni szeretett volna dühében. Belátta, hogy bele került a jó előre elkészített kelepcébe. Eszébe jutott a kis virágárus leány. Mit fog azzal csinálni, hogy fogja elbeszélni tudni a történteket. Valósággal magán kívül rohant végig az utcán. Egyenesen a virágüzlet elé ment. Megvárta, míg a kis zsidó leány az üzletből eltávozik. Utánna ment. Torkát szorongatta a szó. Végre megszólalt. — Feledjük el egymást kisasszony. A helyzet úgy alakult, hogy meg kell nősülnöm. Azonban csak önt fogom továbbra is szeretni. — Ugyan kérem, hát ki kérdezte. Nősüljön s vegyen el feleségül azt, akit tetszik, legalább megszabadulok magától. Maga anyámasszony katonája. Szép ruhában fog ön is járni, ha ruháját Raonc festetni, tisztittatni kizárólag csakHm hagyott nyomot a gond. Ránctalan, jól táplált úri asszony. Ruházata teljesen mai korbeli. — Csak üljön le kedvesem, azonnal jön Sárika is, még egy kissé a toalettjével van elfoglalva. Igazán olyan készületlenül talált bennünket a látogatása, hogy Sárikám kénytelen most átöltözködni egy kissé. Tudja, nagyon szereti a házi dolgokat s nem igen van úgy öltözve, hogy vendéget is fogadhasson. A legény csak bámult, egy szót sem tudott szólni. Hallgatott. Pár perc múlva belépett Sárika is. Telerakva ékszerrel, gyöngyökkel. Egész vagyont képviselt. Kölcsönös üdvözlés után egymással szembe foglaltak helyet. A leány igazán csinos, sőt szépnek mondható. Termete formás, mandula vágású ábrándos szemei mélyen befeketedettek. A mama és leánya egymást túllicitálva beszéltek. Majd a mama magukra hagyva, távozott. Az ajtóból boldogan mosolyogva kacsintott leányára. E kacsintásban minden benne volt. Felhívás és figyelmeztetés. A leány el is értette. Jó előre ki volt tanítva. — Ugyan, mondja csak, ha ugyan az, dog Gítár mára azt mondaná, hogy feleséget keressen,kit választana ki ebben a városban.«» ^ Erre a kérdésre a legény összefezz^. NenE volt rá elkészülve. Pillatnyi gondolkodás^Váii: remegő hangon mondotta. VAU W*** VV/ .............................................. A* *