Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1919. november (15. évfolyam, 243-268. szám)
1919-11-08 / 249. szám
ó jával szemben, ezért hurcolták fel szuronyosan a városházára, hol az egyik direktóriumi tag azon igazolására is, hogy „Kun Béla mindig szimpatizozott a munkássággal“, szabadon bocsátották. Emiatt volt fenn Kun Béla a városházán ápr. 27-én, vasárnap délután először. Másodszor a városházán volt a következő ok miatt: Mikor vasárnap d. u. a lovas nemzetőrök a vonaton távozni akaró terroristák ellen attakot intéztek s a városháza környékén gépfegyvereket állítottak föl s Bartha „dandárparancsnok“ urat letartóztatták, pofon verték a többi nemzetőrök s előrelátható volt, hogy meglincselik, akkor dr Mattiasich Dezsőné uraszszony jött le Kun Béláék lakására azzal, hogy a Barta dandárnak s a többi gazember inzukálását meg kell akadályozni, egyiknek se görbüljön meg a hájaszála sem, mert máskülönben a Pesten levő túszok lesznek veszedelemben, azoknak életét oltják ki. Rövid megvitatás jött erre, Kun Béla megjegyezte, hogy nem a polgárság akar elbánni Bartával és társaival, hanem maguk a nemzetőrök, a proletárok s ő értük a túszok nem felelősek. Mattiasichné úrasszony azonban azon a nézeten volt, hogy telefonon azt fogják hazudni Pestre Bartha cimborái, hogy itt polgári ellenforradalom volt s a pesti pribékek a túszokon boszulják meg magukat, menjen tehát Kun Béla azonnal s vegye elő minden befolyását, hogy se Barthát, se mást, aki még itt maradt esetleg a bitangok közül, ne bántsanak. Ekkor ment Kun Béla a piactérre, onnan a városházára. A hangulat izzó volt. Barbára egy tiszt már azelőtt revolvert fogott, de a lövés csütörtököt mondott. Erre felhurcolták a direktórium helyiségébe s ott bezárták. A városparancsnokságot átvette Faragó főhadnagy, a nemzetőrök Barthának a vesztét követelték s Kun Béla csitító szavai süket fülekre találtak. A nemzetőrök a rablásokért elégtételt követeltek s boszuját mindenki a lestoppolt „dandárnok“ urán akarta kitölteni. Hosszas kapacitálások után a tomboló harag lohadni kezdett, Barthának kijelentették, hogy nincs letartóztatva, csupán őrizik őt a nép dühe elől, ekkor megszólalt Szentesről a telefon az időközben odaért terroristáktól: — Mi van Barthával ? Él-e, vagy megölték ? Ha igenekkor irtózatos bosszú lesz, a terroristák még éjjel mind visszajönnek. A telefonon Bartha hangját személyesen akarták hallani, Bartha nem akart a telefonhoz menni, hanem cinikus nyugodtsággal vacsorázott s azt mondotta, hogy egye meg Vásárhely, amit főzött, hadd jöjjenek vissza a terroristák. Irtózatos, fagyasztó percek voltak ezek a városházán ápr. 27-én, vasárnap este. Visszajönnek a terroristák, már indul a vonatjuk Szentesről, a nemzetőrök ellenállának, vérfürdő lesz, Pesttel szabad a telefon, távird a forgalom, nekimennek a túszoknak, — ezek az aggasztó gondolatok valóságos verejtékkel ültek ki a jelenlevők arcára, míg végre hosszas kapacitálás és a Borsi János szava után Bartha kötélhintás „dandárnok“ úr odament a telefonhoz, bemondta Szentesre, hogy él, ne jöjjön vissza Vásárhelyre a bosszúálló páncélvonat. Ez történt vasárnap ápr. 27-én este fél 11—11 óra között s mikor a fenyegető veszedelem elmúltnak látszott, Kun Béla hazatért lakására harmadmagával. Íme, igy nem tárgyalt a terroristákkal Kun Béla v. orsz. képviselő s az aljas politikai s személyi gyülölség ezért akarja őt kinpadra vonni. Április 26-án este, vagy éjjel fenn sem volt a városházán. 27-én délután oda, mint ellenforradalmi gyanúsítottat fegyveres terroristák hurcolták be, másodszor délután és este pedig a legnemesebb közérdekből járt ott. Ezek után hitvány cudarság kell ahoz, hogy ellene valóságos embervadászatot rendezzenek. Holmi térképügygyel is előhozakodik a közérdek, de azt elhallgatja, hogy ápr. 27-én délelőtt Bartha dandárnok úr parancsőrtisztje számára fegyveres katonákkal követeltek nyomdánktól térképet; elhallgatja, hogy azt először megtagadtuk azzal, hogy menjenek a kereskedésbe s csak mikor másodszor kaptuk az üzenetet, hogy ne teketóriázzunk, a bolt csukva van, a nyomda meg nyitva van, szerezzünk mi, akkor kérdeztük, hol vegyük, erre Kmetty Béla mondotta, hogy az ő és Telek Andor hivatalos helyiségében, a nagytakaréknál van egy térkép, azt el lehet hozni; egy városi főtisztviselő azt ajánlotta, van térkép a mérnöki hivatalban, más valaki meg, hogy van az egyik iskolában ; elhallgatja a közérdek, hogy Kmetty Bélának együttesem Telek Andorral a nagytakarékpénztárnál felügyeleti hivatala volt, elhallgatja, hogy Kmetty Béla a térkép számát feljegyezte s átadta a szolgának, hogy az másnap jelezze a főkönyvvezetőnek; elhallgatja, hogy mikor a nyomdába éppen bejövő Nyizsnyai Gusztáv főpénztárnoknak jeleztük a dolgot, ő azt mondta, hogy oda kell adni a térképet, csak annál nagyobb baj ne legyen, elhallgatja, hogy a térképet ezek után se adtuk oda, mindaddig katona nem jött érte s el nem vitte, elhallgatja, hogy tőlünk nem katonai térképet követeltek, hanem csak térképet s amit tőlünk elvittek, mint becslési térképet tekintettük; elhallgatja, hogyha tőlünk akkor azt követelték volna, hogy gyújtsuk fel a papírraktárunkat, azt is megtettük volna, mert akkor olyan borzalmas volt a helyzet s ellenkezni nem lehetett s ha Hódi A. úrtól azt követelték volna, hogy nyelje le a Bartha „dandárnok“ fekete gummibotját, hát lenyelte volna, mert „pardon“ akkor nem volt. Hazudik a közérdek, mikor azt írja, hogy a terroristák a kikövetelt térkép nyomán rabolták ki a mindszentszegvári úti tanyákat, mert nagyon jól tudja mindenki, hogy vonaton jöttek, vonaton mentek el s mint hitelesen később megállapittatott, a rendőrség előtti tanúvallomásban van. Bartha »dandárnok« úr parancsőrtisztje, Kemény László kijelentette, hogy nem nézheti tovább a sok disznóságot, inkább gyalog kereket oldott. Meg is tette. Eltávozott egyedül, erre kellett neki a térkép. Ezek után azt mondani,hogy elvitt tehenek, kirabolt tanyák, megkínzott gazdák, mind a Kun Béla v. orsz. képviselő lelkén száradnak a terroristák visszavonulási útjával kapcsolatban, ehez nagy arcátlanság kell. Mert ismételjük: a terroristák köztudomás szerint vonaton távoztak innen el, ahoz pedig nem kellett térkép. úgy látszik: a közérdeknek sem kell már tág lelkiismeret. Nem kell, mert már van neki. VSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1919 november 8. Négyszeres rablógyilkosság a Simonyi utcában. Miskolczi Zsuzsánna Horcsmárosnét és családját borzalmas módon lemészárolták. Vérfürdő az eresz alatt. 7000 h-át rabolt el a szekercés gyilkos. Az elmúlt esztendők borzalmait is felülmúló rettenetes rablógyilkosság tartja izgalomban péntek reggel óta a kaszárnya szomszédságában levő Simonyi utca lakosságát. Péntek reggel 7 óra tájban ment a Simonyi utca 15 szám alá, özvegy Varjú Sándorné, Miskolci Zsuzsánna korcsmárosnéhoz Buzi Lidia Füz utca 1 szám alatti lakos takarító aszszony, hogy az előző napi megbeszélés szerint a házi munkánál segédkezzék. A korcsmaajtó zárva volt, a kiskapun ment be tehát, de néhány pillanat múlva már rémes sikoltással menekült vissza és kiáltotta : — Segítség, gyilkos, gyilkos ! ... Jöttek a járókelők, a szomszédok s felfedezték a borzalmat, amelynek leírására a toll képtelen. És futott a hir Susínban, hogy Miskolci Zsuzsánnáékat lemészárolták. Ott fekszik egy a kicsi alsó lakásban, az öregasszony a konyhai ágy előtt, Varjú Zsuzsánna az eresz alatt, a sarokba dőlve és Varjú Sándor, a 44 éves férfi a kamara küszöbén, amint segítségére akart sietni a sikoltozó áldozatoknak. Jöttek az emberek, rendőrség, vizsgálóbíró. A rettenetes sebajkak azonban némán meredtek a ködös ég felé. A 7 éves kis unoka pedig a rémes éjszaka borzalmaitól megőrülve, csak azt hajtogatja: — Mi van ma, jaj mi van ma ? . .. Ott aludt a nagyanyjával az ajtó háta mögött levő ágyon, mikor a gyilkos az asszony fejére vágott az éles szekercével. Talán már előbb felébredt, mikor a küszöb előtt a pufogást és halálhörgést hallotta. Nagyanyja haláltusájában levergődött az ágyról s ott halt meg a földön. S a véres halottakkal ott volt, ott reszketett reggelig. Csoda-e, ha elvesztette az eszét? A vértengerben. Péntek délelőtt 10 óra, mikor a frakker elfordul velem a Simonyi utcába a Kutasi vámkapunál. A völgyhajlatban van a szörnyű dráma színhelye, a 15-ös szám. Rengeteg néptömeg áll a ház előtt. Csend van, csak suttogva beszélnek az emberek s néznek be a lefüggő-