Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

HódGaafc&visáffeelff, 1921 januÁr 22. szombat. Ára­m korona 50 fillér. XVI. évfolyam 17 száza. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH-TÉR. Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: Egész évre .... 400 K. Ffél évre ............200 K. VIDÉKRE: Egész évre . . . 440 K. Fél évre.......246 K. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFI­ZETÉSEK FELVÉTELE: délelőtt 8 órától 12 óráig. Inneres h­il. A vásárhelyi árvizsgálóbizottság vadat üzent a drágaságnak és bíz­ató lendülettel kezdte el offenziváját az áruuzsora, az önző spekuláció, az istent, lelkiismeretet nem ismerő­ánckereskedelem s a forradalmak orkánjai által feldúlt közgazdasági é let élősködő parazitái ellen. Háta mögött ott áll a törvény ereje, mely eszére kivételes hatalmat biztosit s r­endelkezésére áll a törvény minden megtorló eszköze, mely működését aztositja. Tagjai kipróbált, tapasztalt mberek, kik ismerik az életet. Rek­­urálva a társadalom minden osztá­sából vannak, egyoldalú elfogultság ekát működésében nem vezeti. Fel­data rendkívül nehéz s megoldása áratlan mesterség, mert sok bátor­­ágot feltételez és forrongó elégü­­­tlenség, panasz, gáncs óceánjának özpontjába állítja őt lépten-nyomon. Példák állanak előtte; a szomszédos árusok átvizsgáló bizottságainak redményei, de legtöbb esetben fés­­ikerei. Ám éppen­­ ezek a példák­dnak útmutatást a program keresz­­ttvitelében. Pillanatnyi ellágyulás épen annyit árt, mint a viszonyok mérlegelése nélkül való intézkedés,­z erély imponál, az okos számolás edig tekintélyt biztosít. De az árak megszabása bölcs körültekintést pa­­vicsol, mely túl lát és vizsgálódik város és ha kell, az ország háza­­in túl is. A legtöbb bizottság te­­rte az árakat, de az eredmény az iz, hogy az áru eltűnt. Utat kere­ti magának ott, ahol jobban érte­­­síthető volt. Ez pedig nagyon jól áll a céltól. Tegnapi ülésében hitvánnyal foglalkozott a vásárhelyi zottság. Udvarhelyi Sándor bizott­­ói tag volt az indítványozó. Azt érte, hogy a búza árát vegye kim­­­ílási alapul a bizottság s ehhez érten, mert a búza ára ma körül­bül ötvenszerese a békebeli árnak,­indennek a diját ötvenszeresben adja meg. Esszenciája inditványa­­ik az, hogy ne maximáljon a bí­­rtság egyenként semmit, hanem ondja ki, hogy minden olyan ke­­skedelmi cikknek az ára, mely­agyarországon terem, vagy kerül igalomba, tehát jószágnak, élelmi­­dinek, árunak az ára a békebeli­nak ötvenszerese lehet. A­ki ennél ágabban ad, árdrágítást követ el. szerint egy pár cipő, mely 10 ko­­na volt, legyen 500, egy öltözet ha, mely 30 korona volt legyen 00, egy patkó 50 fillér volt, 25 ona legyen, egy malac 250, egy 1 kgram hús 35 és így tovább! Azt­­ is megmondja Udvarhelyi Sándor, hogy erre az egyöntetű megállapí­tásra kérje föl az ország összes ár­vizsgálóbizottságait. Eddig az indít­vány. Sorsát még ebben a percben nem ismerjük, de már most meg kell róla állapítanunk, hogy tiszte­letreméltó, becsületes szándékból fa­kad, de kissé idealisztikus. Tagad­hatatlan, hogy jó nyomon jár, mert maga az árkialakulás is azt a tükröt mutatja. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy mihelyst az öt­venszeres elvet elfogadjuk, sem egy darab fát, sem egy csipetnyi szenet, sem sót, sem cipőt, sem ruhát, még csak egy tát sem kapunk többé. Hiszen nincs nekünk erdőnk, nincs vasunk, nincs bányánk, nincs szövő­gyárunk. Nincsen egyebünk, mint a kicsi kenyerünk és a két szemünk, az is csak azért, hogy sírjunk vele. Ha tehát az elmélet a gyakorlatba menne át, ismét egyoldalúlag s arra a társadalmi osztályra hárítaná a drágaság terheit, mely eddig is egyedül viselte a kenyéradót. Nagy probléma a drágaság, egy egész élő világ töri megoldásán a fejét. Ha izolálva, az egész világtól elzárva állnánk, megcsinálhatnék az általános kényszerkurzust. De most nem tehe­tünk mást, mint hogy az illetéktelen uzsorát letörjük, az aránytalan busás hasznozást megszüntessük s a pióca­hadat tüzzel-vassal kiirtsuk. E mel­lett mindenesetre vegye figyelembe az árvizsgáló bizottság az Udvar­helyi Sándor tiszteletreméltó javas­latát is. Mert az árak valóban szer­telenek és az élet nagyon nehéz! Távirat. — Telefon. Az olaj katona nem harcol. Egész csapatrészek eldobják a fegyvert. (N. S. 1.) Az orosz vörös had­sereg besszarábiai előnyomulása most már lecáfolhatlan valóság. Erős csa­patok betörtek Besszarábiába s meg­támadták a határvédő csapatokat, melyek alig fejtettek ki ellenállást. Romániában nagy pánik támadt és minden felé fejetlen kapkodás folyik. Növeli a rémhíreket az, hogy az olaj csapatok nem akarnak harcolni, hanem egyszerűen eldobálják fegy­vereiket s ott hagyják a frontot. A haza özönlők a bojárok ellen tá­madnak. Mit akarnak Linderék ? (N. S. I.) Az a frakció, mely Lin­der vezetésével megcsinálta a leg­példátlanabb baranyai hazaárulást, most a belgrádi kormánytól azt kéri, hogy alakítsa meg fenhatósága alatt a baranyai köztársaságot, melyet 120 tagú bizottmány vezetne. Javas­latuk szerint ebbe 41 Linder-párti, 40 szerb, 29 sváb és 10 magyar képviselőt nevezne ki a szerb kor­mány. (Majd elmúlik a Linderék kedve, ha megjelennek Pécs alatt a darutollasok.) Pedzi már Japán. M. T. I. jelenti: Mindenki tisztá­ban van azzal, hogy talán még az idén leszámolásra kerül a sor Japán és az amerikai Egyesült­ Államok között. Japán erősen fegyverkezik és építi hajóhadát. Ezt a készülődést­­ nagy idegességgel nézik Amerikában , s a lapok erősen támadják. A lon­­­­doni japán követ a lapok tudósítói előtt a következőket mondotta: — Japán nem mondhat le hajó­hadáról, mert a tengerre irányul for­galma. Hajóhadát erősítenie szent kötelessége. Ha Amerika ideges, jus­son eszébe az az idegesség, amit az ő közbelépése Európában okozott! A lengyel nem fél a háborútól. (M. T. I.) Bécsből jelentik, hogy a lengyel követ fogadta az újságí­rókat s kijelentette előttük, hogy Lengyelország nem fél a tavaszi új háborútól. — Nyomatékosan hangsúlyozom mondotta a lengyel diplomata, hogy a rigai békeszerződést komolyan veszik és sem Varsóban, sem Mosz­kvában nem gondol senki egy uj há­borúra. A lengyel rém fél tőle, az orosz pedig nem felejtette még el a leczkét, a­melyett kapott! (Elfelejti a lengyel úr, hogy Orosz­országnak nem hadserege, hanem rablóbandája van.) Mi készül a bajoroknál? (M. T. 1.) Párisból jelentik: a nagykövetek tanácsa kezd már tö­rődni a bolseviki mozgalmakkal. Utasította a bajorországi missziót, hogy gyökeresen tanulmányozza, milyen erős ott a bolseviki agitáció. (Persze ez már közel van az ő ha­tárához s nem a mi bőrünkre megy.) Fogtam törököt, de nem ereszt. Kis Ázsiában, mint a M. T. I. je­lenti, új harczok éledtek föl. Az orosz hadsereg egy része betört tö­rök területre, de a török vitézül állta a támadást és szétverte a betörő­hadat. Ötezer muszka esett fog­ságba, sok pedig ott hagyta fogát. Mit csinál Kohn Kun Béla ? A napokban egy előkelő svájci műszaki férfiú érkezett h­aza Orosz­országból és elmondta, hogy Kohn Kun Béla először az orosz propa­ganda osztály élére került, majd a lett, kínai és magyar csőcselékből összeállított csapatok élén rekviráló népbiztossá léptették őt elő. Lenin­nel, Trockijjal és Csicserinnel szo­ros barátságban van, ők eszelnek ki minden tervet. Kohn Kun Béla feje­delmi életmódot folytat, egész sereg politikai ügynök és kém áll rendel­kezésére. Oroszországban általános a vélemény, hogy Kohn Kun Bélá­nak vezérszerepe lesz a hirdetett tavaszi offenzívában. Hózivatar Berlinbe!. (Budapest, január 20). Berlinből jelentik, hogy az elmúlt éjjel ott óriási hózivatar volt, mely jelentős károkat okozott. Harmincnégy táv­beszélő és mintegy 100 táviróvonal elpusztult. Elhárított milliárdos tűzveszedelem Londonban. (London, jan. 20.) A „Vacuum Oil Company“ több elbocsájtott al­kalmazottja bosszúból fel akarta gyújtani a vállalat londoni olajtele­pét. A rendőrség azonban idejében ártalmatlanná tette a vakmerő gyúj­­togatókat, akik milliárdos károkat okoztak volna tervük keresztülvite­lével. Magyar misszió Bukarestben. (M. T. I.) Úgy volt, hogy még e hét elején elutazik Bukarestbe az a magyar misszió, melynek a keres­kedelmi szerződés előkészítése lesz a feladata, azonban mivel vonat nem volt, az utazás mára maradt. A misszió tagjainak külön vagonokat bocsátottak rendelkezésére, úgy a kísérőszemélyzet, mint a podgyászok részére. A magyar misszió tagjai már napok óta útra készen álltak. A magyar képviselet tagjai Hoóry An­dor követségi tanácsos vezetésével Takács-Tolvay követségi tanácsos, Szentirmay főkonzul, Szilassy kon­zul és néhány kisérőszem­ély. Angol katonaság szállta meg az ír városokat. Londoni tudósítás szerint angol csapatok megszállották Dublin vá­rosának nagy részét. Az egyik ke­rületben minden házat átkutattak ; a felsőbb emeleten lakóknak félórai időt adtak arra, hogy lakásukból távozzanak s az ablakokban azután rögtön lépfegyvereket helyeztek el, amelyekkel teljesen uralják a várost. Cork városát is katonaság szál­lotta meg. Éjjel nagy utcai harcok támadtak, az ablakokból lőttek a katonákra, akik géppuskákkal lőttek vissza. Sok katona és rendőr megsebesült. A megölt sinnjeinek számát eddig nem sikerült megállapítani, mert a sinnjeinek sebesültjeiket, sőt halot­taikat is elrejtik. Az új lakásrendelet. (M. T. I.) Az uj lakásrendelet legközelebb megjelenik. A rendelet a köz és magánalkalmazottakat vé­delmébe veszi, ezeknek nem lehet felmondani. A keresztényszocialisták harcot indítanak az uj rendelet ellen. Rendjeleket osztogatnak a bolsevikok. Bécsből jelentik: Az orosz szov­­jetülés elhatározta, hogy mindazok számára, akik az ipar, közlekedés és földművelés újjáalkotása terén erejüket és tudásukat kifejtik és ezáltal érdemeket szereznek, a „vörös zászló munkarendje“ című rendjelet létesítik és a nevezetteket azzal fogják kitüntetni.

Next