Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. február (17. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-26 / 46. szám
zóvásárhely, 1921 február 26 szombat. eratorosa 500Hér XVII. évfolyam 46. szára. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: Kun Béla. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN?: Egész évre .... 400 K. Fél évre.... 200 K. VIDÉKRE: Egész évre . . . 480 K. Fél évre.... 240 K. HIRDETÉSEK És ELŐFIZETÉSEK FELVÉTELE: délelőtt 8 órától 12 óráig Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH TÉR. Telefonszám: 87 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Bob herceg szájában, ott, hol oly sok helyin, London kőpalotái között ismét együtt ülnek a kőszívű emberek : Joyd Georg, meg a társai. Most mint tizenkettedszer ültek össze eddig nem kisebb dologban, mintegy Németország ellen új rendzabályokat dolgozzanak ki. Hogy a török békét is revízió alá veszik, jó csak mese. Az igazi ügy az a komoly aggodalom, melylyel Németország gyors erősödését nézik, német Géniuszt meg akarták ölni, így soha ne legyen útjukban, kit-jk is, hogy ez lehetséges ; tűrték, sőt elősegítették, hogy a bolseviz-mus dögvésze száguldjonvégig a éles birodalmon. Azonban mi törlik? A német szép csendesen lozza magáról a mérget, mint neis komondor a bolhát s dolgot. Nem fegyvert gyárt, hanem az ötnek, a puskánál értékesebb eszteit: munkagépeket, szerszámot, alkot, teremt, erősödik s egyévre csak ismét úgy áll a világ, mint összeforrott, egy akaratú gy nemzet. A kopasz urak ezért ültek össze ismét olyan sürgősen, bár azt hirdetik, hogy a törökke revíziója a legfőbb gondjuk, aságban azonban a német rerly az ok, mert a németben fog, ez egyszer törököt. S mikor ssze nyugaton már ilyen nagy törést csinál volt szövetségesünk, gondolkozhatnánk egy kicsit én, várjon mivel jutott oly gyors erőre Németország ? Könynyű enni, de előbb nézzünk szét a gunk portáján. Nálunk a politiás mellett egy másik nagy gond a drágaság gondja. Egy véget , nem akaró, önmagába vissza- 5 kör ez minálunk. S ennek a rengésnek lélekölő fejtörése tölt teljesen bennünket. A munkás beteli a munkabérének emelését, ez a napi keresményéből nem rél megélni és ebben igaza van, munkaadó a termelési költségtén való emelése folytán emeli iparcikkek árát s neki is igaza. Az iparcikkek áremelése tetszetszerüleg maga után vonja az imiszertermelők áremelését s őneis igazuk van. Az élelmiszer gutása most ismét a munkást kényszeríti munkabér igényének felemelésére. S igy megy ez a végtelenségbe. S azután még sulyosbítólag szól bele a kérdésbe a munkanélküliség. A munkanélküliség egy nagy kontingensét az okozza, hogy a munkásság jó része nem hajlandó azért a napibérért dolgozni, amelyből nem tud megélni, hanem látva maga előtt ezerszámra a jó példát, felcsap maga is láncosnak. Tehát ő maga is drágít, nem tudván belátni, hogy ezzel ismét csak jobban kitolja azt az időt, midőn a konszolidálódás annyira haladhat, hogy a napi keresményéből mégis valahogy meg tud élni. Természetesen még csak rész néven sem lehet tőle venni, hogy úgy igyekszik ő is boldogulni, ahogy legkönnyebb. Pedig hiszen unos-untalan kifejtették már, hogy csakis a termelő munkával kezdődhetik a konszolidáció, amit Németország, illetve ennek munkássága be is bizonyított. Munkaalkalom — nem is beszélve az őstermelésről — volna nálunk is bőven, elegendő és mégis óriási a munkanélküliség. Valahol tehát mégis csak meg kellene kezdeni ennek a végnélküli körnek a megbontását. Úgy, ahogy azt Németország megcselekedte. Ötöt már komolyan veszik a zöld asztallá. Ha majd egyszer mi is észretérünk s összefogunk úgy, mint a német, akkor nekünk is tesznek széket a zöld asztal mellé. De addig nem. Meghosszabbították a hadikölcsön nosztrifikálását. A hivatalos lap tegnap reggeli száma közli a pénzügyminiszter rendeletét, melylyel a hadikölcsönök posztrifikálásának határidejét meghoszszabbítja. A rendelet szerint a hadikölcsönök igazolásának végső határnapja 1921 március 31-ike. Természetes dolog, hogy a határidő meghosszabbítás dacára mindenki akkor cselekszik helyesen, ha az igazoltatást minél előbb elvégzi s nem hagyja az utolsó napokra. Megállnak-e a vonatok ? Egyik helybeli lap nyomán tegnap az a hir terjedt el a városban, hogy a vonatok megállnak. A hir ilyen formában nem felel meg a valóságnak. Csak a teherforgalom szünetel f. hó 26-tól a további intézkedésig, a személyvonatok azonban zavartalanul közlekednek. Természetes, hogy a teherforgalomban a közszükségleti cikkek: élelmiszer, tűzifa, szénszállítás tovább folyik. Be kell jelenteni a pálinkakészleteket. Megírtuk, hogy március 1-től kezdődő érvénynyel nagyon megdrágul a pálinka, mert a százhúsz literes üst illetékét e naptól kezdve az eddig 996 koronáról 2438 koronára, tehát 150 százalékkal felemelte a pénzügyi kormány. Hogy a felemelt illeték kiróható legyen, az összes kereskedők, italmérők és mások is, kiknek birtokában március 1-én legalább 20, azaz húsz liter, vagy ennél több pálinka van, március 1 és 3 közt kötelesek készletüket a helybeli pénzügyőri szakasznál, az ott kapható nyomtatványon bejelenteni. Erre a pénzügyigazgatóság rendelete alapján ez után már most felhívja az érdekelteket a pénzügyőri szakasz. Felolvasás a szépről. Szerdai est az Iparegyletben. Endre Béla festőművész az Iparegylet legutóbbi szabadoktatási estéjén a művészetekről tartott nagy hallgatóság előtt felolvasást. Témája új volt és szokatlan itt minálunk, mert a művészetről beszélt. Ez a város ma már nemcsak neveli, termi a művészvilág ragyogó csillogásait, de meg is érti és szereti is művészetüket. Az Endre Béla beszédét itt adjuk . Magam csodálkozom a legjobban azon, hogy ide kerültem a felolvasóasztal mellé, kedves közönségemmel szembe. Amikor erre a felolvasásra felszólítottak elmosolyodtam és elhárítottam magamtól ezt a nehéz és nekem szokatlan szereplést. Hogy mégis itt ülök, annak az az oka, hogy iparostársaim előtt ülök, akikkel a nehéz idők folyásában annyiszor voltam együtt, akiket szeretek és akiknek lelkes és öntudatos viselkedését, higgadt gondolkozását a szenvedésekben, nyomorúságokban, háborúban, forradalmakban, megaláztatásokban mindenkor csodáltam és a maga nemességében példásnak ítéltem. Elvállaltam ezt a felolvasást ez egyszer, mert érzem, hogy meg kell itt szólalni ezután sokszor és sokaknak a „ Művészet“ nevében és el kell kiáltani sokszor a kietlenségben, hogy: van művészet ! Elolvasom ezeket a leírt unalmas gondolataimat, amelyek a Csókán Páltól kapott témára: „Az iparos mint művész rakódtak. Szívesen mennék el Önökkel valahová az ősmúltakba, Ptolomeuo, vagy Cleopátria könyvtárába, hogy onnan nézzünk vissza a művészet még régebbi múltjába, hogy meghallgatnánk ott a régi énekeket a szerelemről, a művészet első kutjantásait. Szeretném bejárni Önökkel a múlt birodalmakat a művészet ösvényein, az ind, az egyiptositemplomok misztériumain át a mozdulatlan Oziriszek világát, és szeretnék elmenni Önökkel a mindenkor élő művészet korain át a modern Párisig. Úgy szeretnék beszélni, olyat szépen , amilyen szép a művészet, de hogy többet mondjak, inkább egyszerűen beszélek. A művészet különben is olyan valami, ami nem szereti, ha kritikázzák, tanítják, szaglásszák, az csak megfényleni, elragadni, tündökölni szeret. A művészet a szép keresése, — ilyesvalami, — nincs meghatározás, amely födné. Az első emberek megérezték már az ősidők mélyén. A fajfenntartás ösztöne is szinte kötve van a széphez, mert a szép nőhöz vonzódik a férfi, és a nő az erőhöz menekül. A művészetet az örökké állandó, az örökké változó, a bevégezhetetlenség, a magasság, a mélység, a nagyraindennel telítettség ; a legnagyobb harmóniák és a legnagyobb ellentétek egyaránt jellemzik. Valamikor a Természettől, az Istentől való félelem táplálta a művészetet, valamikor a titkos túlvilágiak keresője volt a művész; ma a természet, a haladás, a tudománynak, az életnek egyaránt tudósa a művész, aki minden csendet, minden lármát érezve, ébren, figyelve jár és megragadja futásában az élet álmait, szépjeit, valóságát, tanulságát és közli azokat másokkal. Valahol bent van a művészet, senki se sejti, hogy js hol, belülről szól és oda vezet az istenihez, a sokatmondóhoz, a szépi beszédűhöz, óriáserejühöz, lelket adóhoz. Valahonnan onnan jön, ahonnan minden származik. Kit megérint a művészet, az migy azzal egy egész életen át, amíg a nincsenből, a semmiből, a porból, a sárból oda jut, ahol minden van. Ne kívánjuk a művész szép vergődéseit, de szeressük azt, amivel az ír lelkük megajándékoz bennünket. Ők ezerszer élők, ezerszer halottak, kihajtók, virágzók és újra öngyilkosok. Libbennek mint a lidércláng Rómák, Párisok sáppadt arcú kop■ falai közt, a Riviérák girlandos tengerpartjain, a múltak levegőjével megzsufolt múzeumokban, emberek között és azoknak bőrük alatt. Libbennek mint a lidércláng erdők mélyén, búzatáblák, árokparti vadvirág mellett és halmozzák magukba a Alapittatott 1867-ben. Aranyoklevéllel kitüntetve 1904-ben. A legegyszerűbbtől a legnagyobb pompáig, minden igénynek és a le8nagy°bb kegyeletnek megfelelően rendez temetéseket úgy JL. JTE. a A *1 helyben, mint vidéken. — Újonnan dúsan felszerelt raktár első hódmezővásárhelyi disztemetési intézete. Hódmezővásárhely, Szentesi utca 4. Koszorú és gyászfejkendő különlegességek. Hadirokkantak és árvák családjainak mindenben kedvezményt nyújtok.