Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. február (19. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Lovagi­ ostor csattant a düsseldorfi postáskis­asszonyok patyolat testén. Len­hajuk frizuráját szétszórta a durva kéz ütése s vállukra vércsikokat rajzolt a bikacsök. Ez történt teg­nap a megszállott német Ruhr­­vidéken. Nem lubickos pofáju szerecsenek, nem vágott szemű kótyarcu malájok, még csak nem is oláhok kezében dolgozott a lovagló ostor, hanem műveit fran­cia tisztek, a „grand armé“ büszke parancsnokai. Napóleon dicsősé­gének részesei, a francia gioáré fényében sütkérező gavallérok korbácsoltak meg védtelen, gyenge síró leányokat és asszonyokat. Ez a legfrisebb tudósítás, mely a Ruhrvidékről érkezett, mely úgy zokog fel a világkáosz hangza­varából, mint sötét éjszakának csendjéből a halálos rettegés két­ségbeesett segélykiáltása. De csak első pillanatra. Mert a német postáskisasszonyoknak nem a rettegés, nem a félelem adta aj­kukra a szót, hanem a német nemzeti öntudat, a női léleknek az a felmagasztosult nagysága, melyről Harsányi Pál esperes úr beszélt, mely részesévé tudja tenni a gyenge nőt a megváltás szent, nagy misztériumának, igen. Itt nem az a fontos, hogy mű­veit francia tisztek nők hátán pattogtatták meg a bikacsököt, végtére aki olyan kiválóan finom gavallérokkal cimborál, mint a hegyi francia, az oláhcigány, az maga is könnyen megfogja a példát, mit ezrével láthat Erdély­ben. Nem ez a fontos. Azokat a véres csikókat, melyeket a düs­seldorfi postáskisasszonyok pa­tyolattestén szántott a lovagló os­tor, majd lecsókolja a német gé­niusz és majd lemossa ellensége vérével a német férfi, a Hinden­­burg cserkoszorus hős katonája. Még csak az sem fontos, hogy a francia restelli-e ezt a csufságo­­san nagy megfeledkezést. Hanem igenis az a fontos, hogy ahol ennyire fajulhat a gyűlölség őrü­lete, ott nagyon közel kell lennie a leszámolásnak, még­pedig an­nak a nagy leszámolásnak, mely­be az egyik fél legalább száz esztendőre belesántul. A német már eddig is végtelen sokat szen­­­­vedett és fogcsikorgatva tűrte a­­ rettenetes megaláztatást, de ha eddig nem mozdult meg, most talpra kell ugrania, mert az a lovagló ostor, mely a postáskis­asszonyok vállán csattant, a né­met férfiasság legérzékenyebb szivönérzetén hasította fel a húst és hozta ki a legfájóbb sebnek vérét. Egyértelműleg írják a tudó­sítások, hogy a francia csapatok kegyetlenkedése óráról órára nö­vekszik, ahelyett, hogy a józan meglátás enyhítené. Éppen tegnap történt az is, hogy egy előkelő német hivatalnok letartóztatása alkalmából a tüntetőkre sortüzet adott a francia csapat, minek so­rán 20 ember maradt halva a téren. Spahn doktor, a német centrumpárt vezére nagyon he­lyesen jellemezte a német hely­zetet. Népünk ma is olyan egész­séges — mondotta Spahn — mint száz esztendővel ezelőtt volt. Való, hogy a gazdasági nyomás, a politikai, pártviszályok, az osz­tályharc némiképen elzsibbasz­tották az erejét. A vére azonban egészséges maradt és máris ki­veti magából a veszedelmes ba­­cillusokat. Thyssen és társai, va­lamint a Ruhr vidékének népe is megmutatták, hogyan kell meg­felelni az erőszakra. Egyetemi ifjúságunk szelleme ideális, volt katonáink tudják a kötelességü­ket és a munkásságban is erő­södik a nemzeti érzés. Haszta­lanul ámították fél évszázadon át a szocializmus hamis jelszavai­val és hiába bódították a kom­munista tanítások mérgével. Lelki egyensúlya napról-napra nagyobb erővel nyilvánul meg. A kormány — folytatta Spahn doktor — a legvégsőbbre is elkészült. Aki ma beutazza Németországot, annak észre kell vennie, hogy a franciák erőszakos politikája nagy átalakí­tást vitt végbe népünk lelkében. Könyörtelen elnyomó politikájuk­kal s kizsákmányoló adminisz­trációjukkal többet ártanak ne­künk, mint Napóleon idejében. Napóleon esztendőkön át kerülte az alkalmat, hogy megütközzék a porosz hadsereggel s mindent elkövetett, hogy megakadályozza Poroszország újjáéledését. De hi­ába erőszakoskodott, mert csak azt érte el, hogy még jobban föl­rázta a német népet letargiájából és ez a nép azután összetörte a francia bilincseket. így beszélt a professzor, pedig még nem tudta, hogy a francia „grand armé“ védtelen leányokon su­hogtatja a kancsukát ... )Ara 10 korona, Hódmezővásárhely, 1923 február 1 csütörtök XIX. évfolyam 25. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési év helyben: Fél évre........... K Negyedévre . . . 150 K Vidékre: Fél évre........... K Negyedévre . . . 700 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. r i .....■■in i m nini i mi ■mim unni i mi ií iniiiminiim in ■■ n A több milliós forgalmi birsá Említettük már, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság forgalmi adó osztálya napok óta vizsgálatot tart forgalmi adók eltitkolása ügyében Vásárhelyen és a leg­több mészáros és hentesmesterre nagy bírságokat rótt ki, mert a vágóhídon megállapított számada­tok és a megadózott jövedelmek közt nagy eltéréseket talált. Ily címen tízszeres birságban kirótt: Szakács Jánosra 1 mill. 400 ezer Kocsis Lajosra 380 „ Hódi Mihályra 1 mill. 200 „ Blum Adolfra 450 „ Székely Ferencre 1 mill. 200 „ Hajdú Imrére 430 „ Mári Jánosra 950 „ Banga Istvánra 408 „ korona körüli összeget, melyben az állam elmaradt hasznával együtt a birság is benne van. A többi mészárosok is kaptak ki­­sebb-nagyobb bírságokat, úgy­szólván mindnyájan. A tárgyalá­son mindannyian arra utaltak, hogy a bőrök körül van a diffe­rencia, mert a bőrgyáros vállalta a forgalmi adó fizetését. De hivat­ ügyében megoldást keresnek. A mészárosmesterek a bőrgyárosokra hárítják a dolog ódi­umát , arra utalnak, hogy a kirótt bírságok végösszegét mind­nyájuk erejét összevetve se tudják lefizetni. Koznak arra is, hogy a nagy for­galom idején képtelenek voltak minden tételt bejegyezni s igy a legjobb akarat mellett is tévedhet­tek, illetőleg követhettek el mu­lasztást. Az ügy nagy izgalmat okozott a vágók és italmérők kö­rében, akik szintén érdekeltek. Például Bocsik György vendég­lősre 37 ezer korona bírságot rót­tak, aki azt 24 óra alatt le is fi­zette az állampénztárnál. A mé­szárosok most ügyvédet vallanak, aki nevükben a pénzügyigazga­tóságnál bizonyos bírságot fel­ajánl s azután kegyelmi kérvényt intéz a pénzügyi kormányhoz. Wolf István pénzügyi főtanácsos jóakarattal hajlandó belemenni az egyezkedésbe, bár a törvény szi­gorú és nem 10, hanem 10—50- szeres bírságot ír elő, de itt a jó­hiszeműség a mészárosoknál meg­állapítható. Lehet remélni, hogy az államkincstár jó adófizető pol­gárainak kivételes méltányosság­gal nyújt lehetőséget arra, hogy megrázkódtatás nélkül intézhes­sék el kötelezettségüket. Az oláhok kiterjesztették a hadizónát: „az ostromállapot csupán preventív intézkedés Rövid távirat keretében jelen­tettük, hogy az oláh miniszterta­nács a külpolitikai helyzetre való hivatkozással elhatározta a hadi­zónának „elvi“ kiterjesztését. En­nek a határozatnak most szerez­tek érvényt , s annak ellenére, hogy minden hivatalos orgánum kénytelen-kelletlen beismeri, hogy a háborús veszedelem Magyar­­országgal szemben megszűnt, mégis megjelent a nyugati csapatok parancsnoksága nevében Stra­­ti­escu altábornagy aláírásá­val a parancs, amely a hadi zónát Mára­marossziget, Dés, Apahida, Kocsárd, Nagyenyed, Gyulafehérvár és a Kárpátok gerincén átvonuló területen egész Verciorováig kiterjeszti. Az érthetetlen és megmagya­rázhatatlan rendelkezésről Metes, Kolozs megye és Kolozsvár vá­ros prefektusa nyilatkozatot tett egyik újságíró előtt, amelyben többek között ezeket mondja : " A katonai hatóságok tisztán katonai szempontból kérték e ki­vételes intézkedések megtételét, amelyek a polgári életet egyá­gában nem érintik. Az ostromálla­pot életbeléptetése jelenlegi alak­jában nem egyéb, mint intelem a lakosság azon elemeihez, akikben esetleg megvan a hajlandóság arra, hogy kalandos vállalkozá­sokra adják fejüket. Intézkedé­seink kizárólag preventív jellegűek s éppen ezért a lakosságnak semmiféle tekintetben nincs oka aggodalomra. Bukaresti körökben általában az a vélemény, hogy az oláh kormány újabb katonai intézkedé­sei tisztán arra szolgálnak, hogy az erdélyi román nemzeti párt mozgolódását szükség esetén megfékezzék. Ez a párt ugyanis engesztelhetetlenü­l szemben áll az oláh kormánnyal, amelynek megbuktatására mindent elkövet. Megindul a gyűjtés a Petőfi szoborra. Ismeretes, hogy Kun Béla nem­zetgyűlési képviselő a Vásárhe­lyen felállítandó Petőfi szoborra a „Reggeli Újság“ szerkesztősége részéről 100 ezer koronával gyűj­tést kezdett. Ha lassan is, az egész város­ban mozgalom indult meg, hogy a szoborra szükséges összeg mi­hamarabb összegyűljön s a Kos­suth téren Petőfi ércalakja örök időkre hirdesse azt a lángoló ha­zaszeretetek mely a nagy szellem­óriást áthatotta. Szerkesztőségünkben a felállí­tandó szoborra újabban adakoz­tak : A Gazdasági Egyesület Ifjú­sági Egyesülete 2821 koronát, N. N. 500 koronát, Kiss Ernő Szeg­vári utca 1000 koronát, Gravátz Ferenc szerkesztő 1000 koronát. Úgy halljuk, hogy a különféle körök és egyesületek mulatságaik jövedelmének egy részét szintén a Vásárhelyen felállítandó Petőfi szobor alapjára fogják adomá­nyozni. A pusztaiak kisvasútja. Már összehozták az érdekeltséget. Ismeretes, hogy a pusztai pol­gárság körében erős mozgalom indult meg a kisvasút létesítése érdekében. A napokban a tatársánci lako­sok jártak bent a városban s el­mondották, hogy ők a Géza ma­jortól Orosháza felé akarnak kis­vasutak létesíteni. Ez a szárny mi reánk nézve azért bir nagy fon­tossággal, mert ez összeköttetést kapna Tótkomlós felé s a Tót­komlósról az Erzsébeti uton jövő kisvasút révén a Puszta bekap­csolódna Vásárhelybe. A pusztaiak a szükséges két­harmad részt már összehozták, alig akadt birtokos, aki a vasút kiépítését kívánó nyilatkozatot alá ne irta volna. A pusztaiak a nyilatkozatokat beterjesztik a városi tanácshoz s kérni fogják, hogy a hatóság ve­gye kezébe a dolgot, mert igy re­­mélik a gyors elintézést. A Gazdaifjak Egyesülete Madách és Kölcsey emlékének áldoz. A Gazdaifjak Egyesülete, mely minden hazafias és nemes moz­galomból kiveszi a részét s mely legutóbb Petőfi nagy szellemének szentelt pár órát, február 11-én, vasárnap délután 5 órakor M­a­­dách és Kölcsey emlékének­­ fog áldozni. Az ünnepség abból kifolyólag lesz, hogy Madách száz éves születési évfordulója is most volt­­ s Hymnusz, melynek Kölcsey a­­ szerzője, szintén száz éves. Az ifjak ünnepsége a Gazda­­­­­ági Egyesület társalgó termében­­ lesz, a műsort annak idején kö­­­­zölni fogjuk, azonban már most­­ felhívjuk arra a közönség figyel- l mét.

Next