Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1933. október (29. évfolyam, 233-258. szám)

1933-10-01 / 233. szám

i bizottság trendje. ttság október tdszint 24. sz. k felebbezéseit alpem és Grób u. 17. szám. reskedő, Deák Jenő Kinizsián sertéskeresm. 5. Bajnóczi Macsirta u. 18. szikvizgyáros Mihály iparmazam. 8. Linden- Bethlen István . ""bizományos nai József kata. 11. Halmi és ár u. 2. szám. 3 Oldalkosár u. ti Lajosné tégfürészgyáros. Kokron József 18. Kokron lodabérlő. 20. Gutfreunder Sándor gyógyi illatszertáros. városháza földkövetkező adárgyalás alá: 1. y-u. 28. 2. Dr Nap-u. 10. 3. 14-tér 6. 4. imjanich-u. 15. lízsi-u. 6. 6. Dr isoldos-u. 1. 7. entesi-u. 32. 8. Ferenc u. 14. Kossuth-tér 3. Hódi Pál utca orvos, Jánosi orvos, Kos Géza orvos, Tezső állatorvos, zászló állator- 6. Takács Káy-u. 7. 17. Dr soldos-u. 1. 18. Rónai-u. 2. 19. ;d. Kazinczi-u. .ügyvéd, Kay Lajos ügyvéd, eh Rudolf ügy- Dr Goldmann 12. 24. Dr Koa-u. 10. Kos gazdaságiól____________ ) E TMÉ NY z. alatt hozott ihletek fűtésére én tűzifa füvéllalatba adom. apjául folyó év délelőtt fél 10 az ajánlattéti ajánlataikat ett időpontig városháza em. tételeire hivataalos órák alatt szeptember 25. Indy Imre s. k. gi nyilvántartásos gazdasági 1 ________ JETMÉNY áros tulajdonát svezett ingatlazonbérbeadása igémben Hódemelet 11. ajtó er hó 7-én délzóbeli árverés ; közelebbi felk alatt a hívá sié föld, vásáretti föld, oroslévő föld, Kissay-utca körtött terjedő szal, susáni átjáró városi agyag"■zegedi-ut melle melletti föld. szeptember 30. Iz Mihály s. kanácsnok. eladás akar elérni, t. egészséges érdeklődni le*Nyikos Sándorászló kertész- ISán a kiálli.mlassza meg- Hódmezővásárhely, 1933. október 1. Vasárnap. Ara 16 fillér XXIX. évfolyam. 233. szám. Előfizetési év: Helyben: Negyedévre 6.—P, Félévre 12.—R Vidékre: Negyedévre 10.—R Telefonszám: 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Tefotszám: 79. VÁSÁRHELYI•si Mit várunk magunktól? Írta : FRIEDRICH ISTVÁN Mindig csak azt olvasom, hogy mit várunk Olaszországtól, hogy mire van reményünk Franciaországban, hogy milyen előzékenységre számíthatunk ■külkereskedelmi vonatkozásában Németország részéről, ahogy Angliában napról napra nagyobb rokonszenv kíséri a magyar revíziós mozgalmat, hogy Ausztria hajlandóságot mutat még nagyobb mezőgazdasági kontingensek bebocsájtására és hogy Svájc is barátságos megértést mutat exportérdekeink iránt. Szóval azt olvasom, hogy az atmoszféra velünk szemben mindenütt javulóban van. Azt is látom, hogy a mostani külpolitikai konstellációban, pláne a szajnai konferencia óta, a kisantant felé nem igen lehet gazdaságpolitikai javulásra számítani. Tehát körülbelül tájékozva lehetünk a tekintetben, hogy mire számíthatunk és mit várhatunk a különböző hatalmaiktól és tisztában vagyunk azzal is, hogy a kisantant és közöttünk a kínai fal tovább épül. Nem akarok most arról szólni, hogy mindezekben a beállításokban mi az optimizmus, mit az utópia és mi a hiú remény. Vagy hogy a kisantantfelé helyes volt-e a hivatalos politika, vagy elhibázott. Én jelenleg csak abból akarok kiindulni, hogy sok mindenfélét várunk innen is, onnan is. Viszont egy oldalról, a Miansant felől nem remélünk semmit sem. Ezek utántehát, amikor már tudjuk, hogy odakint hogy állunk, fel kell vetnünk azt a kérdést is, hogy mit várunk önmagunktól, az ország belső regeneráló erejétől, a dolgozó társadalom erőfeszítéseitől és az uralkodó rendszer teljhatalmú irányításától. Mert ha semmi másból nem indulunk ki, mint a legutóbbi népszövetségimegállapításokból, figyelmeztetésekből és javaslatokból, akkor is be kell látnunk, hogy az újjáépítő és racionalizáló munka oroszlánrészét nekünk kell idehaza elvégeznünk. Hagyjuk tehát azokat a javuló atmoszférákat csak tovább fejlődni, örüljünk neki és ferjesszük mi is őket, ahogy csak tőlünk telik. De ne lássunk bennük mást, mint az olyan biztonsági koeficienseket, amelyek csak a mi elvégzett munkánk után fognak érvényesülni. Bújjon tehát ki a csigaházból a nemzeti munkaterv. Ha tisztultabb a légkör, annál inkább előlmerészkedhetik. Ne maradjon holt betű, meddő elmefuttatás, írott malaszt, hanem alakuljon át alakító és lendítő erővé. Túlságosan sötét füst gomolyog már körülötte, nem látszik ki mér belőle az a láng, amelynek be kellett volna világítania vándorlásunk útját. Még egy esztendővel ezelőtt egész legendák jártak róla. Pontjai is szaporodtak eleinte. Most már szinte feledésbe ment. Nem is emlegetik már. Elő kell tehát venni az a vaskos programfüzetet, kilencvennyolc pontjával és kiválogatni belőle azt, amit meg lehet valósítani. Mert javuló külföldi atmoszféra ide, vagy oda, az ország megrekedt szekerét mégis csak nekünk kell kihúzni a slamasztiikából. Vagy a nemzeti munkaterv alapján, vagy más alapokon, de hozzá kell végre fognunk. Az agrárollót nem küldhetjük Génfbe szíves megreperálás céljából. A gazdaadósságok sem fognak a kedvező külföldi atmoszféráktól rendeződni. Hazai miamimutadminisztrációnk racionalizálását se fogja egyetlenegy külföldi jó barátunk sem elvégezni. Költségvetésünkre se lesznek a kedvező atmoszféraáramlások olyan hatással, hogy önmagától rendbejöjjön. Nincs a világon sehol olyan jóakarónk, akinek kenetteljeskijelentéseitől államháztartásunk deficitje eltűnne. Mit várunk tehát magunktól a nemzeti munkatervtől és az uralkodó rendszertől ? Hol történik itt valami is, ami nagyobbszabású újjáépítő, regeneráló és átszervező munkát jelentene ? Ezekre a kérdésekre kell választ kapni az országnak. Se légköri áramlásokból, se megnyilatkozó jóbaráti jóindulatokból és cirógató, vállveregető szimpátiákból — sajnos — nem tudunk megélni. Nekünk nyútt lábbelinkkel itt kell botorkálnunk a hétköznapi életben. Izmainkkal és fejünkkel meg kell keresnünk a mindennapi kenyerünket. De ez egyre nehezebben megy. És ezért mondjuk, hogy minden szép és jót, ami majd a külföldről jön. De mi jön majd belülről ? Miben, fog állani a „konstruktív vonalvezetést’ ? Hogy szanáljuk mezőgazdaságunkat ? Hogyan tesszük rentabilitássá a mezőgazdasági termelést? Hogyan fékezzük meg a kartelarisztokrácia tobzódását és a devizamágnások habzsolását ? Mi lesz a deficites állami üzemekkel ? Az elviselhetetlen közterhekkel és túlméretezett állami és közületi apparátusokkal ? Hogyan fognak áttelelni a munkanélküliek ? Mi lesz a halmozódó fináncpolitikánkkal ? Talán fülbemászók azok a komplimentuimok, amelyekkel odaikivin minket megörvendeztetnek. A különböző udvarias és biztató kijelentések is talán kellemesek, de az a baj, hogy mindezekbe alig van valami realizálható. Nekünk ezek mellett és ezeken felül idehaza konkrét útmutatásokra, irányításra, vezetésre van szükségünk, amelyek elindítják végre azt az újjáépítő, regeneráló, átszervező munkát, amelytől jobb sorsunkat várjuk. Szóval, a nemzeti munkatervet kell végre elővenni. Ne töltsünk olyan sok időst a különféle külföldi viharzónák megfigyelésével. És ne legyünk néhány kedves és bátorító mondattól úgy elragadtatva, hogy megfeledkezzünk azokról a teendőkről, amelyeket saját házunk tájékán kell elvégeznünk. Térjünk most már haza gondolatainkkal a külföldről és koncentráljuk öklét az itthoni feladatokra. Azokra, amelyeket soha más nem fog elvégezni, mint mi magunk. Hadd lássuk tehát, most már, hogy mit várhatunk magunktól, azonnali átvételre és későbbi ármegállapítással legelőnyösebben vásárolunk. Beszállításhoz zsákokat díjmentesen adunk Tóth-malom Újbúzát A jövő héten megkezdődik az adóösszeírás Az adóösszeírás — mint értesülünk, — a jövő héten kezdetét veszi. Eredetileg úgy volt, hogy az összeírók hétfőn látnak hozzá munkájukhoz. Minthogy azonban az az elv alakult ki a torony alatt, hogy ne közvetlenül a hónap első mozgalmas hétköznapján jelenjenek meg az összeírók a házaknál, pár nappal elhalasztották az öszszeírás kezdetét Szombaton délután még az összeírók nem kaptak utasítást, ilyen körülmények között valószínűleg az eredetileg szintén kombinációba vett szerdai napon kezdődik meg az öszszeírás, bár végleges döntés még nincs, a napot illetően, a hét folyamán azonban feltétlenül útrakelnek az összeírók. Az adóösszeírás — a konszkribálás — az adózók szempontjából is igen fontos aktus. Az összeírás képezi ugyanisaz alapját az adóztatásnak, bár egyéb — így statisztikai céljai is vannak. ----------------- Gróf Hadik János nyílt levele a bódvaszilasi kerület választóihoz Tisztelt Választóközönség! A nyári munkaidőben nem akarván a választópolgárok idejét gyűlések tartásával igénybe venni, nyílt levélben szólok a választókerület tisztelt közönségéhez. A közelmúlt eseményeivel kívánok foglalkozni és ezúton is a legerélyesebb tiltakozásomnak adok kifejezést azokkal a hatalmaskodásokkal és füldözésekkel szemben, amelyeket a kerület egyes közigazgatási közegei még mindig, a választás megtörténte után félévvel is, elkövetnek, azokkal a választópolgárokkal szemben, akik a nemtelen eszközöktől undorral elfordulva, az erőszakkal és megfélemlítéssel bátran szembeszállva, reám adták szavazatukat. Megütközéssel látjuk, hogy Gömbös miniszterelnöknek a szabad véleménynyilvánításról vallott nézetei a gyakorlatban egyáltalában nem valósulnak meg. Ő ismételten kijelentette a közvélemény előtt, hogy „a lelkeken nem akar taposni“ és „nem ér semmit az olyan választó szavazata, akinek véleménye nem nyilvánulhat meg szabadon, saját lelkiismerete szerint." Választókerületem polgárságát mégis állandó terror alatt tartják. Mit jelentsen ez? Higyjük azt, hogy kormányprogrammjának alaptételeit Gömbös miniszterelnök nem képes megvalósítani, vagy pedig egyes közigazgatási tisztviselők arról értesültek, hogy a programmnak az állampolgárok szabad véleménynyilvánítására vonatkozó kijelentéseit nem kell komolyan venni ? Még mindig tart az egyoldalú gyűlölködés és üldözés választóimmal szemben. Becsületes kisgazdák leányait ártatlanul, megszégyenítő elzárásra ítélik mert állítólag „egy ismeretlen tettes,, beszédénél zajongtak és ezzel csendháboritást követtek el; történetesen éppen ezek azok, akik programmbeszédem alkalmából néhány szál virággal köszöntöttek. Pénzbüntetések égés sora, elzárási ítéletek érik különféle címeken éppen az én választóimat, akiknek hasonló magatartását soha eddig kifogás tárgyává nem tették. Az elvakult pártszenvedély és gyűlölet megzavarta itt a lelkeket, ahol akadt egy tanító, aki a postát kezelve odáig merészkedett, hogy a levéltitkot semmibe véve, leveleimet felbontotta és megsemmisítette, amint azt a postaigazgatóság hivatalos vizsgálata megállapította. Tette ezt valószínűleg azért, hogy egyik másik helyi hatalmasságnak hírekkel szolgálhasson. Vagy helyesli a kormány egyes járásbeli közegeknek a néppel szemben elkövetett hatalmaskodásait, vagy pedig nem tud érvényt szerezni a Gömbös miniszterelnök által hangos szóval sokszor hirdetett annak a felfogásnak, amely az ilyen törvénytelenségeket elítéli. Mindkét eset nagyon szomorú világot vetne a kormányzati rendszerre. Közmegnyugvást nem teremthet az, akinek tábora a nép állandó és nagymérvű zaklatását pártpolitikai eszköznek használja. A kerület minden lakosa láthatta és bizonyíthatja, hogy megválasztásomkor a törvény rendelkezését a legszigorúbban betartottam. Aljas rágalmazó az, aki azt állítja, hogy megválasztásomnál részemről itatás, vagy vesztegetés történt volna. Egyes közigazgatási hatóságok terrorja, a kormánypárt hihetetlen mérvű itatása, pressziója és fenyegetése ellenére a nép mellém állott és megtisztelt bizalmával. Nem tudom eléggé elismerni és megköszönni szavazóimnak, hogy oly bátran megállották helyüket és nem engedték magukat meggátolni abban, hogy politikai jogaikat legjobb lelkiismeretük szerint gyakorolják. Milyen bárgyú félreismerés volt azt hinni, hogy hitvány kortesborral meg lehet vásárolni a kerület becsületes népét és jogtalan fenyegetésekkel mindenkit meg lehet félemlíteni. Az itteni viszonyok, egyes közigazgatási közegek basáskodásai, a gerinces magyarok különféle ürügyekkel történő üldözése és zaklatása beszédesen bizonyítják, hogy mennyire csupán üres szólam volt az a kijelentés, amelyben Gömbös miniszterelnök sorsközösségről, az egymásrautaltság szükségéről és a jogok helyes gyakorlásáról szólott. Egymásrautaltságot és sorsközösséget akkor fog érezni a magyar nép vezetőivel szemben, ha ezek közül mindenki és elsősorban a közvetlen közigazgatás, nem pártpolitikai szempontok szerint osztályozza, ítéli, vagy ismeri el a népet, hanem a jog és igazság becsületes szellemében igyekszik megnyerni a nép bizalmát és szolgálni annak érdekeit. Ahol nincs törvénytisztelet és igazság, ott a telkekből kihal a becsületérzés. Pártegység, vagy egységes párt létrejöhet pártpolitikai alapon, de nemzeti egység csak a tömeg lelkének harmóniájából, a gyengék és védtelenek megsegítéséből, a gazdasági hatalmaskodók és panamisták megrendszabályozásából és az államhatalom igazságos gyakorlásából állhat elő! Ezt párttitkárok mesterkedése, sokszázezer nevű kataszterek összeállítása, üldözés, vagy hatalmaskodás sohasem fogja tudni megteremteni. Külpolitikai érdekeinket nem szolgálhatja egy ilyen diktatórikus rendszerrel kierőszakolt látszólagos egység. íEllenkezőleg. A nemzetnek önfeláldó