Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

1989-07-02 / 27. szám

„Ajánlások” nélkül A bukaresti hírek a jövő hét­ végén másról szólnak majd, mint amihez e városnév láttán az olvasó hozzászokott. Nem­zetközi tanácskozás lesz a Varsói Szerződés tagországai első embereinek részvételével. A világsajtó nem véletlenül küldi a Politikai Tanácskozó Testület üléseire a tudósítók derékhadát. E tanácskozásokon szinte minden alkalommal olyan kezde­ményezés születik, amely gyorsítja a nemzetközi diplomácia konstruktív folyamatait. Különösen kedvezőek az előjelek most, az új politikai gondolkodás időszakában. A VSZ-or­­szágok kezdeményezésére, kompromisszumkészségük nyomán, Bécsben ígéretes­­tárgyalások folynak az európai fegyveres erők csökkentéséről. A bécsi megbeszélések — egy BBC kom­mentár szavaival szólva — azért vannak „sikerre ítélve”, mert az ellenségkép leépítésének jegyében a VSZ-országok késznek mutatkoztak saját támadó potenciájuk egyoldalú leépítésére. Ez gyakorlatilag példátlan a modern történelemben. A VSZ országait foglalkoztatja a szövetségi rendszer kor­szerűsítésének dolga is. Erre van lehetőség és ez szükséges. Magyarország javaslatai — a döntéshozatal demokratizálá­sára, a politikai jelleg kidomborítására — közismertek. Ezek az indítványok megfelelnek európai irányultságú nyitott poli­tikánknak, s vezérlő elvük a stabilitás és a biztonság. Hazánk egyébként VSZ-tagságát nagyon is komolyan ve­szi. Ahogy ezt külügyminiszterünk néhány napja, az osztrák határmenti „drótvágáskor” kijelentette, amíg a szövetség fennáll, addig annak tagjai maradunk. Tagságunkat a radi­kális reformok továbbfolytatása egyik feltételének tekintjük. Az is bizonyos, hogy mi az, amivel a VSZ nem fog fog­lalkozni. Ha valamilyen országnak netán szándéka lenne egy másik állam belső ügyeit elemezni — közös következteté­sek levonására, „ajánlások” elkészítésére — ennek semmiképp nem fóruma a közös védelmi szervezet. 1989-ben ez kizárt. Az új politikai szemléletmód egyszer s mindenkorra átadta a múltnak az úgynevezett Brezsnyev doktrínát, amely súlyos károkat okozó beavatkozásokhoz vezetett — „VSZ-ernyő” alatt is — a tagországok belügyeibe. Ez a doktrína éppoly ha­lott, mint névadója. Vajda Péter Miért menekülnek? A Veszélyeztetett Népek Társasága nevű nemzetközi szervezet nyilatkozatában el­marasztalta Bulgáriát amiatt, hogy a népköztársaság kiki­áltása óta „rendszeres elnyo­másnak és üldözésnek” veti alá a török és a muzulmán kisebbséget. Már az ötvenes években — szerény becslések szerint — 150 ezer török kény­szerült az ország elhagyására — elűze­­tés következtében vagy az elnyomás elől menekülve. A helyszínen járt két nyu­gatnémet törvényhozó, Ger­­not Erler és Peter Würtz, akik úgy tapasztalták, hogy a menekülők áradata most azért indult meg, mert eny­hítették az útlevél-intézkedé­seket, és a törökök attól tar­tanak: később esetleg újra lehetetlen lesz kiutazni. Az SPD-képviselők azonban a probléma gyökerét szintén abban látják, hogy Bulgáriá­ban erőszakos bolgárosítás folyik. (MTI) A vizsgálat lezárult... A szörnyű afai tragédia megelőzhető lett volna, de a szakemberek és hivatalnokok felelőtlensége, nemtörődöm­sége szinte tudatosan készí­tette elő a tömegszerencsétlen­séget — ebben összegezhető a Pravda szombati számának cikke, amely a szerencsétlen­ség előjeleiről szól. A tyumeni területi ügyész­ség tavaly augusztus végén el­készült vizsgálati jelentésse már felhívta a figyelmet a térségen áthaladó gáz- és olajvezeték gyatra minőségé­re, ám — a józan ész szabá­lyaival ellentétben — nem kezdtek bírósági eljárást az ufai központban. Az indok: az anyagok (20 kötet) nem elég meggyőzőek. A Pravda egyébként idén februárban már beszámolt egy hasonló balesetről, amely nem követelt emberáldozatot. Az az eset azonban már amo­lyan „főpróbája volt” a nagy tragédiának. Végezetül idézi a tyumeni vezetéken dolgozók levelét, amelyben követelik, hogy a felelősségre vonás ez­úttal ne álljon meg a „váltó­őrnél”, hanem tárja fel a fe­lelőtlen, közömbös emberek egész láncolatát, rangra való tekintet nélkül. A törvény ellenére ehető kígyó a fazékban Az állat- és környezetvédők kezdeménye­zésére egyes kígyófajták is rákerültek a vé­dett állatok listájára, s ez némi riadalmat keltett a többségében kínai nemzetiségű szin­gapúriak körében — lévén ősidők óta nagy kedvelői a kígyóhúsból készült ételeknek. Mi­kor az állatvédők nemzetközi fellépése nyo­mán a szingapúri parlamentben felmerült, törvénybe kellene iktatni a kipusztulófélben lévő állatok védelmét, Lou Szen-csaj képvi­selő rémülten meg is kérdezte: ezek után le kell mondaniuk a kígyó és krokodil fo­gyasztásáról? A képviselőt megnyugtatták: amíg nem kereskednek a védett fajtákkal, addig ezután is jut kígyó a levesesfazékba s felhasználhatnak más egzotikus fajtákat is az orvosságokhoz és szerelmi serkentőszerek­hez. A hagyományos kínai gyógyszerekhez a kiegészítő anyagokat is beszerzik, a nagyra becsült orrszarvút például egy szibériai antilopfajtával pótolják majd. Mikor a csúszómászók körüli csatározás­ról érdeklődnek tőlük, a szingapúriak csak a fejüket rázzák: itt ugyan már nincs sok va­don élő állat, de kígyó éppen van elég. A kí­gyóhúst kedvelő szingapúriak a kertjükben úgy keresik a kígyót, mint mi, európaiak a húsvéti tojást. Nem is veszik komolyan az állatvédők kételyeit. Ráadásul az ismert 2500 féléből nem is mindegyik alkalmas a leveses­fazékba. A legkedveltebb „alapanyag” a dél­kelet-ázsiai kockás Python (tigriskígyó), a 10 métert is elérheti, tehát jó néhány adag leves kijön belőle. — bő — 1989. JÚLIUS 2., VASÁRNAP Gorbacsov-beszéd a nemzetiseikről Egyenjogúként otthon — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — Kell a teljes felelősség a be­láthatatlan következménye­kért, a népek, a nemzetek előtt. Mihail Gorbacsov emlékez­tetett azokra a törvényelle­nességekre, túlkapásokra, amelyek a kisebb népek el­len irányultak, s amelyek „gyümölcsei” mára értek be. így utalt a nemzetiségi és gazdasági kapcsolatokban je­lentkezett torzulásokra, a nyelvhasználat és a kultúra problémáira, a demográfiai helyzet alakulására. A helyzet megoldásának három kulcskérdését sorolta fel: minden ember az ország­ban bárhol egyenjogú állam­polgárként élhessen. A fe­szültségek ugyan egyelőre csak a kisebb nemzetiségeket és nemzetiségi csoportokat érintették, de mi lesz akkor, ha a feszültség átterjed olyan régiókra, ahol az őslakosság mellett milliónyi más nemze­tiségű állampolgár is él? Második elv, hogy minden nép bizto­nságban érezze ma­gát saját otthonában, saját földjén. A harmadik kulcs­kérdés pedig az évekkel ez­előtt megkezdett radikális re­form, amely politikai és gaz­dasági változásokat foglalt magában. Országunk minden nemze­tiségéhez fordulok, eszükhöz, szívükhöz szólok. A jelen és a jövő előtti felelősség tuda­tában mindent meg kell ten­nünk, hogy a barátság és az együttműködés alapján meg­oldjuk a felgyülemlett nemze­tiségi problémákat — mondta. Ceausescu magyarázkodik „Rendjén valónak” nevezte a szocialista országokban folyó változásokat a Révolution Af­­ricaine című algériai folyóirat­nak adott interjújában Nico­­lae Ceausescu. „Amit azonban nem értünk, az az a tény, hogy ezt néha — sajnos — a szocia­lista elvek alábecsülése, sőt megtagadása és a kapitalista formákra való visszatérés ál­láspontjáról teszik, ami ellen­tétes az illető népek és a szo­cializmus érdekeivel.” Az emberi jogokkal kapcso­latban kijelentette: „Románia állandó jelleggel megadta és megadja a kivándorlási jogot azok számára, akiik újraegye­síteni óhajtják családjukat. Igaz azonban, hogy nem ösz­tönözzük és ellene vagyunk a kivándorlási politikának, mert mi úgy véljük, hogy egy or­szág állampolgárainak ott kell maradniuk, ahol születtek, ott tevékenykedjenek, dolgozza­nak, küzdjenek országuk gaz­dasági és társadalmi fejlődé­séért. A kivándorlás, tulajdon­képpen, az emberi jogok meg­sértése, mert annyit jelent, hogy az emberek elszakadnak attól a környezettől, melyben formálódtak, a helyektől, me­lyeken felnőttek, ez pedig el­lentétes az emberi jogokkal” — állította. Ami a nemzetiségi kérdést illeti, azt véleménye szerint „Románia demokratikusan ol­dotta meg." „Románia egységes nemzeti állam. A román nép kialaku­lása jó 2000 évvel ezelőtt kez­dődött meg. A történelem so­rán, egy bizonyos időszakban itt más nemzetiségű állampol­gárok — főként magyar, né­met és más származásúak — is letelepedtek. A történelmi igazság megköveteli, hogy el­mondjuk, egy bizonyos időben, amikor Erdély osztrák—ma­gyar uralom alatt volt, elnem­­zetietlenítési politikát és arra irányuló kényszerítési politi­kát folytattak, hogy a román származású állampolgárok lemondjanak nemzetiségükről. Számos bizonyíték van és ma­ga Marx — akit nem lehet va­lamilyen formában azzal gya­núsítani, hogy részrehajló lett volna a románok irányában — beszélt erről. Senki sem mond­hatja Romániában, hogy szár­mazása miatt korlátozzák a le­hetőségét annak, hogy egyik vagy másik területen dolgoz­zon, korlátozzák jövedelmét vagy más egyebeket. Senki sem mondhatja, hogy nincse­nek biztosítva a tanulási fel­tételek a saját nyelven mind­azok számára, akik ezt akar­ják, az illető nyelveken meg­jelenő sajtó, irodalom pedig ismert, mivel nyilvános. A színházak száma, a kulturális tevékenység a más nemzetisé­gűek nyelvén ugyanilyen for­mában jól ismert.” ★ Corneliu Manescutól levelet kapott az iránta többször ér­deklődő francia és NSZK nagykövetség. Ezek „fontos in­formációkat tartalmaznak egészségi állapotáról és lak­helyéről”, de mivel a „levél szerkesztésének körülményei homályosak”, kívánatosnak tartják a személyes találko­zást is vele. A világ 4 tájáról ♦ Újra házasságot kötött Don Johnson és volt­ új fele­sége, Melanie Griffith szí­nésznő coloradói ranchákon. Először 1976-ban esküdtek egymásnak örök hűséget, de az csak tavalyelőttig tartott. Azóta Melanie már Steven Bauer színésztől is elvált.. ♦ Parkőrök találták meg hajnalban Jane Fondát, aki egy gyalogtúrán tévedt el a kaliforniai Sequoia Nemzeti Parkban. Egy barátjával sé­tált, de valahogy elkevered­tek egymástól, s a színésznő elveszítette a tájékozódóké­pességét. ♦ Az ősz haj, a kezdődő süketség és a korosodás nem akadálya a rajongók izga­lomba hozásának, állítják a Who tagjai. Ennek bizonyítá­sára Tommy című rockope­rájuk slágereivel 24 várost érintő koncertkörútra indul­nak. ♦ Az a­nyalg­o­gtatás tisz­teletbeli doktora címet kapta meg egy öszvér. Jól megszol­gált érte: 36 kiló sziklát ci­pelt a Yale egyetemre, mert ennyire volt szükség a geo­lógushallgatók kutatásaihoz. ♦ Richard Nixon szülőháza sürgős restaurálásra szorul, s az ehhez szükséges pénz előteremtésére alapítványt hoztak létre. A Yorba Lindai farm helyreállítása várhatóan négyszázezer dollárba kerül majd. ♦ Hivatalosan is bezárat­ták a spanyol hatóságok azt a hatvanéves vasútvonalat, amelyik Valenciát kötötte össze Andalúziával, de soha egyetlen vonat sem haladt át rajta. Százhét alagútjának többségét a helybeliek gom­batenyésztésre használták. ♦ Az emberi csontok lon­doni múzeuma számos egész­séges és torz emberi csont gyűjteménye. Megtekinthető itt többek között az angol óriás, Challis 2,58 méteres csontváza is. Igaz, ő végren­deletében azt hagyta meg, hogy koporsóját a tengerbe süllyesszék, de az örökösök kegyelete gyengébbnek bizo­nyult a múzeumigazgató pénzbeli ajánlatánál. ♦ Görkorcsolyán indult el Rennes városából hét fiatal francia. Háromezer kilométert kell gurulniuk, míg Belgiu­mon, Hollandián, az NSZK-n, Dánián, Svédországon, Finn­országon át Moszkvába, a Vö­rös térre érnek — terveik sze­rint augusztus közepén. ♦ Wisconsrij­ állam szépe hazatért: a gigantikus méretű cheddar-msttömb 18 tonnát nyom, s egyéves körúton be­járta az USA 36 tagállamát. Az óriás sajtot augusztusban „áldozzák fel” egy vásáron, könyv nagyságú darabokra szeletelve. ♦ Új világcsúcsot állított fel két reimsi fiatalember: tizenkét napig és két óráig horgásztak a Marne-csatorná­­ban, s közben kereken har­minc kiló halat fogtak ki.­­ Az amerikai üzemek min­den évben 163 ezer tonna rákokozó kémiai anyagot en­gednek a levegőbe egy kör­nyezetvédő társaság adatai szerint. Majd 2100-ban... Oly sok derűlátó és oly sok borúlátó jóslatot olvashat az ember szinte naponta, hogy egy idő múlva úgy dönt: nem érdemes időt vesztegetni ez egymásnak ellentmondó jövő­képek fölötti töprengésre. Ki tudja, vajon a pesszimista adatait kell-e megbízhatóként elfogadni, vagy az optimista érvei a megalapozottak? Itt van például Nafis Sadik asz­­szony jelentése, a UNFPA (az ENSZ Népesedési Alapja) igazgatónője a következő év­század végére, azaz 2100-ra pillant előre: akkor valószínű­leg háromszor annyian élünk majd a földgolyón, mint ma, azaz a lélekszám 14 milliárd­nyira nő. A világszerte terjesztett UNFPR-jelentés nem afféle harangfélreverő, riasztó írás­mű, amely a túlnépesedés ve­szedelmeiről huhog. Sadik asszony csak annyit mond: más életfeltételek közepette élnek majd utódaink. Tehát okos dolog lenne erre felké­szülni, például gondos család­­tervezéssel. Ehhez nemcsak annál az évi kétmilliárd dol­lárnál több pénz kell, mint amennyit ma az emberiség er­re fordít. Még csak nem is jóval több fogamzásgátló tab­letta vagy óvszer. A felvi­lágosításnak kell átütőbbnek, alaposabbnak lennie. Ma pél­dául minden második Fülöp­­szigeteki nő azt hiszi, hogy a fogamzásgátló tabletta örökre meddővé tesz, minden harma­dik chilei nővel elhitették, hogy a tabletta gyomorrákot okoz... De még a betegségről, med­dőségről terjedő, legtöbbször célzatosan terjesztett babo­náknál is nagyobb veszede­lem, hogy a leánygyermek ele­ve hátrányban van a fiúval szemben. Földünk jó néhány országában, vallási közösségé­ben, kultúrkörében a leány­­gyermek kevesebbet kap enni, ritkábban viszik orvoshoz, rö­­videbb ideig engedik iskolába járni, mint a fiúkat. A nők munkaterhelése a világ leg­több táján jóval nagyobb a férfiakénál. Vallási, erkölcsi, szokásjogi hagyományai van­nak annak, hogy a nő helyze­te anyagilag, társadalmilag a férfié alatt van országok egész sorában. S ha az öregséget csak a sok gyermek, az utódok támogatása teszi elviselhetővé Ázsia, Afrika, Latin-Amerika sok-sok országában, csodál­kozhatunk-e, ha nők százmil­liói szülnek, szülnek egymás után, mert arra gondolnak, majd az utódok eltartják, ha öreg, beteg, munkaképtelen lesz... A döbbenetes jelentés a ki­törést abban látja: jobb orvo­si ellátással, egészséges ivó­vízzel, életmóddal a születő gyerekekből először több ma­rad életben — s íme a szü­lők számára megnyugtatóbb ez az „öregségi biztosítás”. De egy-két nemzedék múlva már megértik a családterve­zés fontosságát, s ennek a le­hetősége is kialakul. „Család­­tervezés — ez napjainkban legalább olyan fontos a fej­lődő országokban, mint a mo­dernizáció, a gazdaságba tör­ténő akárminő beruházás” — á­llítja Sadik asszony. A­agy megfogadja-e szavait a világ, azt majd csak unokáink tud­ják meg: a világ­­népesség­­számáról a következő évszá­zadban kiadott jelentésekből. Streep, a hibrid Meryl Streep, a népszerű amerikai filmszínésznő nem­igen törődik azzal, hogy má­sok mit gondolnak a külsejé­ről. Még az sem zavarta, mi­kor — igaz, jó néhány évvel ezelőtt — Truman Capote meg­jegyezte róla: túl hosszú és hegyes az orra, túl keskenyek az ajkai, túl kicsik a keblei, a cipői pedig két számmal na­gyobbak a kelleténél. Vagyis — írta Capote —, ez a nő egy jegesmedve és egy csipegető tyúk kereszteződése. Igaz is, akkor meg minek aggódni?

Next