Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

1989-07-02 / 27. szám

A modellváltás az egész nép ügye — mondta Szűrös Mátyás az országos békekonferencián . A magyar modellváltás nem egy párt vagy néhány párt, hanem minden politikai társadalmi erő, az egész nép, az egész nemzet ügye, csak akkor sikerülhet, ha az egész társadalom programjává vá­lik — hangsúlyozta Szűrös Mátyás, az Országgyűlés el­nöke a 12. magyar békekon­ferencián, szombaton. Szólt arról is, hogy van­nak, akik aggódnak a ma­gyar átalakulás miatt, mert nem látják a folyamatok vé­gét, kétségeik vannak, képe­sek vagyunk-e irányítani a változásokat. Vannak olyanok is, akik ellenségesen szemlé­lik, ami nálunk történik; ezek a fundamentalisták ku­darcunkban érdekeltek, mert igazolni akarják, hogy az, és csak az a szocializmus, ami az ő országukban történik, ami jó néhány évtizede ki­alakult. Barabás Miklós, az Orszá­gos Béketanács főtitkára be­szédében rámutatott, hogy a tanács pártoktól független mozgalomként kíván működ­ni, konkrét ügyekben azon­ban kész akciószövetségekre a régi és az új szervezetek­kel együtt. Szólt arról is, hogy hazánk szövetségi rend­szerhez tartozásának aktuali­tása nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ka­tonailag el nem kötelezett Magyarország megteremtésé­re törekedjünk, egy tömbök nélküli semleges Európában. A békekonferencia küldöt­tei elfogadták, hogy Bush amerikai elnök budapesti lá­togatása idején a moszkvai és a washingtoni nagykövetség épületei között békeláncot hoznak létre. A vitában a Bokor katoli­kus bázisközösség tagja megkérdőjelezte a hivatalos, állami pénzből fizetett béke­mozgalom kizárólagosságát, s konkrét cselekvési prog­ramként javasolta a szolgá­lati fegyverek kiadásának fe­lülvizsgálatát, számának ra­dikális csökkentését. A Ma­gyar—Román Baráti Kör el­nöke azt panaszolta, hogy már nevük hallatán is sokan soviniszta társulatnak titu­lálják őket, pedig ők a két nép barátságát kívánják elő­mozdítani. A Kelet—Nyugat Párbeszéd hálózat képviselő­je a béketanács megszünteté­sét javasolta, mert szerinte nincsenek mögötte tömegek, csak világgá kürtölt program­jai vannak a szervezetnek. Ez a felszólalás heves érzel­meket váltott ki a küldöttek­ből, sokan visszautasították az éles hangú megfogalma­zást, néhányan pedig küldött­­igazolványukat is visszaad­ták. A küldöttek végül elfogad­ták az Országos Béketanács programját, amely szerint a szervezet az alkotmányban rögzített nemzeti béketörek­vések megvalósításának ser­kentésére és társadalmi el­lenőrzésére, az önálló magyar biztonságpolitika folyamatos alakításában való részvételre törekszik, Magyarország nem­zetközileg garantált semleges­ségét kívánja elérni. Az Országos Béketanács pártoktól független társadal­mi szervezetként alakult új­já. A kongresszus elfogadta a társadalmi szervezet alapsza­bályát, nyitott országos vá­lasztmányt hozott létre, meg­választotta tisztségviselőit és ügyvezető elnökségét. Az Or­szágos Béketanács elnöke Sztanyik B. László, főtitkára Barabás Miklós. Mozgalom az MSZMP megújításáért Csapatmunkával a politikában is Barabás János: Fel kell lépnünk a kirekesztések, a szélsőségek, a retorikai diktatúrák ellen • Berecz János: Nincs szükség új platformra, új pártra Együttműködés, cselekvés, egymás nézetei iránti toleran­cia — ezek voltak a kulcsszavai az „Összefogás az MSZMP megújításáért" néven szerveződő mozgalom szombati első or­szágos tanácskozásának Budapesten, a Pest Megyei Pártbi­zottság propaganda központjában. Mintegy félezren vettek részt az eszmecserén és ötvennyolcan szólaltak föl a vitában, amelyben sokan mondtak egyperces fölszólalásban is véle­ményt. A reggel 10-től délután fél 6-ig tartó tanácskozás vé­gén nyilatkozatot fogadtak el, melyet rövidítve közlünk. A tanácskozáson megjelent a vendéglátó megye házigazdá­jaként a pártbizottság első tit­kára, Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Intéző Bi­zottságának tagja, valamint Barabás János, az MSZMP Po­litikai Intéző Bizottságának tagja, a KB titkára, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Or­szággyűlés külügyi bizottsá­gának elnöke. Többen a meg­hívottak közül levélben üdvö­zölték a tanácskozást, így Iványi Pál, az MSZMP Poli­tikai Intéző Bizottságának tag­ja, a KB titkára, Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke is. Több nagyvállalat párt­­szervezete jelentette be ko­rábban csatlakozását. A megnyitóban Hámori Csa­ba azt hangsúlyozta, hogy összefogásról akkor lehet szó, ha másnak a nézetét is tisztel­jük. Most arra van szükség — mondotta —, hogy az egység­re törekvés erősödjék vala­mennyi pártszervezetben. — Sok kommunista aggódva éli át ezeket az időket, félnek a párt, a társadalom szétzilá­lódásától — sorolta a gondo­kat bevezető előadásában Sza­bó Gábor, az MSZMP Politi­kai Főiskolájának tanszékve­zető tanára, a mozgalom egyik szervezője. — A párt nem épí­tett a tagság véleményére, fontos döntéseit a tömegek megkérdezése nélkül hozta meg. A demokratikus szocia­lizmus, a jogállam, a több­pártrendszerű közélet megte­remtése a feladat, s az MSZMP- nek mozgalmi párttá kell alakulnia. Az érdeklődésre jellemzően említette meg, hogy sokan, köztük párton kívüliek is, írásban vagy telefonon szor­galmazták a cselekvést. — Segíteni akarjuk a kül­döttek kiválasztását is — fűz­te még hozzá Szabó Gábor —, hogy a kongresszuson olyanok vegyenek részt, akik elkötele­zettek a szocializmus, a refor­mok iránt, de nem szélsősé­gekben gondolkodnak. — Bízom a Grósz, Németh, Nyers, Pozsgay „négyesfogat­ban”, jó lenne megszabadulni a szélsőségektől — summázta egy budapesti felszólaló is. Van, aki szerint túl széles ez az együttműködési „platform”, más viszont azt tartja, hogy akár a pap is tagja lehessen a pártnak, ha elfogadja szelle­miségét, társadalmi törekvé­seit. Szerdahelyi István, az Új Fórum főszerkesztője erő­teljesen kiállt amellett, hogy nem új platformra van szük­ség, hanem a különböző áram­latok szintézisére. Egyébként a mozgalom törekvéseivel ez a nézet egybevág. Barabás János arra hívta föl a figyelmet, hogy fölül kell emelkedni a pártpolitikai ér­dekeken és nemzetben kell gondolkodni. A pártbeli áram­latok zömét úgy értékelte, hogy nincsenek nagy különb­ségek, inkább csak a hangsú­lyok eltérőek. Ezeket meg kell vitatni, de nem a tömegek fe­je fölött. A kirekesztések, a szélsőségek, a különböző re­torikai diktatúrák ellen vi­szont fel kell lépni. — Nekem van pártom, az MSZMP — jelentette ki Be­recz János arra a lábra kapott híresztelésre, hogy pártot szándékozik alapítani. Hozzá­tette: nincs szükségem új platformra. Magaménak val­lom a tavalyi pártértekezlet határozatait és a Központi Bi­zottság azóta tett kiegészíté­seit, beleértve a most júniusi állásfoglalást. Kijelentette a továbbiakban azt is, hogy támogatja az MSZMP négytagú elnökségét, sőt egyik kezdeményezőjének tartja magát. " Van mit veszítenünk, van mit védenünk, de nem is elsősorban mint párttagoknak, hanem a magyar nemzetnek. Csak összefogással őrizhetjük meg történelmi utunk ered­ményeit, és vonhatjuk le ta­nulságait — mondotta, majd hozzátette, hogy minden áram­latnak össze kell fognia a párt­ban. El kell érni, hogy ne csak személyek, hanem vonalak összefogása is legyen, mert a pusztán személyi kompro­misszum mindig nagyon töré­keny. A reformkörök képviselői is részt vettek az országos ta­nácskozáson. Közülük szólalt föl Szabó Zoltán és két kulcs­szót mutatott föl beszédében: piacgazdaság és demokrácia. Ezen ugyan egy kis vita ke­rekedett, tekintve, hogy nem használta a szocialista jelzőt, de azzal érvelt: a demokrácia feltételezi a pluralizmuson alapuló parlamenti rendszert. Kemény Lászlónak, a Po­litikai Főiskola rektorhelyet­­tesének szavai a törekvés lé­nyegére mutattak rá: Erősít­sük meg a párt gerincét. A tanácskozás résztvevői légió­ként ebben értettek egyet és ezt juttatták kifejezésre nyi­latkozatukban is. P. S. A több mint félezer résztvevő Barabás Jánost hallgatja. (Sugár György felvétele.) Érték a szövetkezés A 67. nemzetközi szövetke­zeti nap központi ünnepsé­gét szombaton Budapesten a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában rendezték meg. A megnyitó után Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a me­zőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek munkája nélkül nem boldo­gulna az ország. A három nagy ágazatban állítják elő a nemzeti jövedelem 24 szá­zalékát és több mint 1,2 mil­lió embernek nyújtanak megélhetést. A gazdaság piaci működé­sének néhány feltételére utalva az Országgyűlés elnö­ke kifejte­tte: meg kell szün­tetni az állami tulajdon ural­kodó szerepét, helyébe a ve­gyes tulajdonú gazdaság lép­het, amelyben az állami, a szövetkezeti, és a magántu­lajdon egyforma jogokkal és kötelezettségekkel rendelke­zik. Egyet kell érteni a szö­vetkezeti tagok többségének álláspontjával — mondotta —, akik határozottan elutasítják a szövetkezés válságáról, a föld reprivatizálásának szük­ségességéről nemritkán hall­ható véleményeket. Nem jelölnek alelnököt A 44 tagszervezet mintegy 70 képviselőjének részvételé­vel szombaton Csillebércen ülést tartott a DEMISZ Szö­vetségi Tanácsa. A szövetségi tanács előző ülésén Gyurcsány Ferenc al­­elnök bejelentette lemondási szándékát, amelyet a testület mostani ülésén a két ellen­­szavazattal — tudomásul vett. Úgy döntöttek, helyére nem jelölnek új alelnököt. MISZOT-tanácskozás A családnak tekintélyt, a fiataloknak partnerséget Németh Miklós a kormányprogram és az ifjúság kapcsolatáról Két és fél milliót számláló korosztály hallatta hangját szombaton az „Ifjúság — 2000” országos konferencia második napján, a budapesti Műszaki Egyetemen. A résztvevő fia­talok — a magyarországi if­júsági szervezetek országos ta­nácsa tagszervezeteinek és más ifjúsági szervezeteknek a képviselői — ajánlásokat fo­galmaztak meg a készülő ál­lami ifjúsági koncepció, il­letve a kormányprogram ki­dolgozásához. Németh Miklós, az MSZMP elnökségének tagja, a Minisz­tertanács elnöke a kormány készülő programjáról tájékoz­tatta a fiatalokat. Elmondta: a társadalom tisztázatlan erő­viszonyai, mai körülményei között a múlt értékeit nem te­kinthetjük a cselekvés bázisá­nak. A demokratikus­ szocia­lizmus értékrendje pedig most formálódik. Ezért nagyon lé­nyeges a minden vonatkozás­ban átgondolt, az eddigi ifjú­ságpolitikához képest hang­súlyváltozásokat magán hor­dozó kormányprogram, straté­gia kialakítása. Ennek legfon­tosabb rendező elvei között említette, hogy az ifjúság problémáit, feszültségeit, s an­nak megoldásait nem elkülö­nítetten, tehát nem önálló if­júságpolitikai koncepció meg­fogalmazásában, hanem a tár­sadalmi problémák összefüggé­seibe illesztve, összkormány­­zati feladatként kell kezelni. A kormány az ifjúságot egyen­rangú, érdekeit felismerni, képviselni és érvényesíteni tu­dó partnernek tekinti, és nem­csak az ifjúság problémáinak kezelésénél. Számítanak az if­júsági szervezetek munkájára, kezdeményezésére. Hangsú­lyozta: olyan általános társa­dalmi politikát célszerű a stra­tégiában felvázolni, amely megakadályozza a további fe­szültségek keletkezését, azt, hogy az ifjúság problémái rob­banásszerű belpolitikai fe­szültséghez vezessenek, más­felől elkerülhetővé teszi azt, hogy az előttünk álló időszak belpolitikájának egyetlen jel­lemvonása a tűzoltószerű mun­ka és vonalvezetés legyen. Rendező elv az is, hogy a szo­ciálpolitikában — a gazdasá­gi radikális reformprogram­ban megfogalmazottakkal össz­hangban — vissza kell térni a régi bevált alapelvhez. Az egész társadalomban az úgy­nevezett háromgenerációs szer­ződés elvét és gyakorlatát kell megvalósítani. A családot, a civil társadalom életképes alapsejtjeként olyan helyzet­be kell hozni, hogy ki tudja védeni a kedvezőtlen hatáso­kat, el tudja hárítani a vállal­kozások bürokratikus, jogi, ideológiai akadályait. Ma a középgeneráció nincs abban a helyzetben, hogy min­den követelménynek eleget te­gyen: eltartsa, támogassa a már munkaképtelen szülőket, ugyanakkor segítse a pálya­kezdő gyerekeit. Ezért ifjúság­politikai szempontból is meg­határozó : a középgenerációt hozzák néhány éven belül jobb helyzetbe. A modellváltás békés át­menete alapvetően az ifjúság érdeke is — hangsúlyozta a miniszterelnök. A válságme­­nedzselő politikával egyidejű­leg kell kezelni az akut szo­ciális válságot. A szociálpoli­tikában is, akárcsak az okta­tás- és az ifjúságpolitikában társadalmi vitában kell meg­határozni a prioritásokat. A­ miniszterelnök szólt arról is, hogy piaci jellegű lakásgaz­dálkodási rendszer kidolgozá­sa, közzététele várható. A mai helyzetben ugyanis a 89-90 milliárd forint költségvetési támogatás ellenére rohamosan romlik a fiatalok lakáshoz ju­tási esélye. Ezen a paradoxo­non radikális lakásreformok­kal lehet segíteni, ennek több változatát bocsátják majd tár­sadalmi vitára. Az akut szo­ciális feszültségek oldására is programot dolgoznak ki, hogy szűkítsék a még nem védet­tek körét. A foglalkoztatáspo­litikáról Németh Miklós el­mondta : a meglévő eszköz­­rendszer megújítása mellett a foglalkoztatási hátránnyal küszködők esélyeinek javítása szükséges, a foglalkozás- és az oktatáspolitikát az eddigieknél jobban összehangolják. Ezután Németh Miklós vála­szolt a fiatalok kérdéseire. Délutánra kitűnt, hogy a há­romnapos konferencia célját Stumpf István, a MISZOT el­nöke találóan fogalmazta meg, ugyanis azt mondta, hogy eredményeknek tekinthető a problémák feltárása, a néze­tek egyeztetése, a pártok, szer­vezetek, szakemberek megis­­­merkedése, egyáltalán annak felmérése, hogy ki milyen munkát végzett eddig. (A Fi­desz képviselői például fel­fedezték, hogy az úttörőknek kitűnő oktatási szakembereik vannak.) Azonban az is kide­rült, hogy egyik pártnak, szer­vezetnek sincs még kidolgo­zott programja a súlyos el­lentmondások kezelésére. Összefogással Az „összefogás az MSZMP megújításáért” tanácskozás el­fogadott nyilatkozatában hang­súlyozzák, hogy olyan mozgal­mat hívnak életre az MSZMP-n belül, amely hatékonyan képes segíteni a párt megújítását, a megvalósítható reformok mel­lett elkötelezett erők összefogá­sát a demokratikus szocializ­mus érdekében. Leszögezi a nyilatkozat, hogy egyetértenek az MSZMP KB június 23—24-i ülésének állás­­foglalásával, támogatják a ve­zetésben létrejött akcióegysé­get, az elhatározott törekvése­ket. Esélyt látnak arra, hogy felgyorsuljon az MSZMP meg­újulása és a hatalmi harcot, a kisszerű napi csatározásokat a párt egészének és jövőjének érdekeit szolgáló határozott, közös cselekvés váltsa fel. Ezt maguk is segítik. Sürgeti a nyilatkozat az MSZMP-n belüli különböző áramlatok képviselői között a politikai szövetséget, együtt­működést. Csökkenteni kíván­ják a párt megosztottságát, ke­resik azokat az alapkérdése­ket, amelyek összekötik az MSZMP tagjait, erősítik a szo­lidaritást, a párthoz tartozás kötelékeit. Az Összefogás-mozgalom po­litikai akciókkal, elsősorban vitákkal, rendezvényekkel kí­vánja segíteni a párttagság kongresszusi felkészülését. Határozottan kinyilvánítják, hogy az összefogás-mozgalom együtt kíván működni a pár­ton belül az MSZMP megúju­lásáért, megerősödéséért, a de­mokratikus szocializmusért ten­ni akaró valamennyi erővel. Ennek érdekében hívja akció­­egységre a reformkorok fele­lősen gondolkodó tagjait, a re­formokat igénylő párttagokat, az értékeket és vívmányokat féltő, de a reformokat ma még vonakodva fogadó áramlatok képviselőit is. 1989. JÚLIUS 2.,VASÁRNAP3

Next