Vasárnapi Hírek, 2008. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)

2008-10-05 / 40. szám

„ Francia-német kötélhúzás a párizsi minicsúcson Európa együtt próbál lépni a nemzetközi pénzügyi válság elhárítására Folytatás az 1. oldalról A legteljesebb mértékben egyetér­tünk abban, hogy úgy kell cseleked­nünk, hogy ez többé ne fordulhasson elő”. Sarkozy délelőtt hivatalában egyeztetett Dominique Strauss- Kahnnal, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjével. A megbeszélés után Strauss-Kahn elmondta: a pia­coknak tudniuk kell, hogy az euró­paiak nem külön-külön, csak önma­gukra gondolva cselekednek, hanem képesek együttesen fellépni. Az IMF vezetője szerint a bankok vesztesé­ge sokkal jelentősebb, mint ameny­­nyire előzetesen lehetett számítani, de számadatokkal nem szolgált. A washingtoni székhelyű intézet hiva­talos adatai szerint a globális pénz­ügyi válság mindent összeadva eddig 1,3 ezer milliárd dollárjába került a pénzügyi intézményeknek. Az amerikai Paulson-terv mintá­jára egy közös európai mentőalap ötletét először Christine Lagarde francia gazdasági miniszter vetette fel nyilvánosan egy német lapban csütörtökön megjelent interjúban. A francia sajtó azt is tudni vélte, hogy ennek össze 300 milliárd euróra rúgna. Angela Merkel német kancel­lár azonban kizárta annak lehetősé­gét, hogy a bankok biankó csekket kaphassanak attól függetlenül, hogy felelősek-e vagy sem a kialakult helyzetért. Berlin azon az álláspon­ton van, hogy minden esetet külön­­külön kell megvizsgálni. Az Európai Központi Bank vezetője sem tartja szükségesnek egy európai garancia­­alap létrehozását. Gordon Brown brit miniszterel­nök Párizsba érkezése előtt viszont közölte: a kisvállalkozások megsegí­tésére a minicsúcson 12 milliárd font (15,3 milliárd euró) értékű európai alapra kíván javaslatot tenni európai partnereinek. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke egy madridi gaz­dasági konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a „G4-ek” Párizsban csak javaslatokat fogalmazhatnak meg, az érdemi dön­tésekről a 27 uniós tagállamnak együtt kell majd határoz­nia. A Le Monde című független francia lap írja a G8-cso­­port négy tagjának szombati pári­zsi találkozójáról: „Angela Merkel német kancellár csírájában fojtotta el azt a francia pró­bálkozást, hogy 300 milliárd eurós európai garancialapot hozzanak létre. Ha Párizs azonnal visszakozott is, az epizód alapvető nézetkülönb­ségre világít rá. A németek... attól félnek, hogy egy ilyen alapot a ban­kópréssel lehetne csak finanszírozni. A németeknek nem lenne kifogásuk az ellen, hogy Brüsszel szabályozza a pénzpiacokat, elutasítanak azon­ban mindent, ami a gazdaság közös irányításával lenne egyenlő. A Párizs és Berlin közötti félreértés mutatja, milyen fontos a szoros francia-német koordináció, ha Európának össze­fogva kell cselekednie” - írta a Le Monde. A Le Monde szombati kiadásában azt is megállapítja: a francia-német vita arról, hogy kell-e vagy nem kell európai mentőalap inkább politikai, s nem gazdasági vita. A javaslat maga egy összeurópai költségve­tés létrehozását célozná meg, amire Jean-Claude Trichet (az Európai Központi Bank elnöke) utalt, s Berlin számára a jelenlegi törvényhozási periódusban ez elfogadhatatlan. A pénzügyi válság eddig Európában a Benelux-államokra (Fortis) és a francia-belga Dexiára korlátozó­dott, ők a tüzet gyorsan eloltották. Amennyiben azonban a lángok egy nagy német, vagy francia bankra terjednek át, a megoldáshoz egyetlen állam nem lenne elegendő. Nincs mit tenni, mint várni, hogy ez a körülmény nem kényszeríti-e Angela Merkelt véleménye megváltoztatásá­ra - állapította meg a Le Monde. Már az előző negyedévben mély recesszió kezdődött az euróövezet­­ben, amelynek központi bankja nagy valószínűséggel meredek kamatcsök­kentési sorozatot indít már a legkö­zelebbi jövőben - jósolják MTI-tudó­­sítás szerint a londoni City elemzői. A Financial Times a héten, „válla­latvezetők és döntéshozók” vélemé­nyét idézve azt írta: a kontinentális Európa az amerikainál is mélyebb recesszió felé tart, mivel nincs meg a szükséges rugalmassága ahhoz, hogy reagálni tudjon a romló gaz­dasági helyzetre. A londoni üzleti napilap forrásai szerint ezért az európai befektetői és vállalatvezetői kör azt szeretné, ha az euróövezeti jegybank feladná az inflációra,össz­pontosító pénzügypolitikáját, és az elhúzódó recesszió kivédésére kon­centrálna. Sarkozy és Merkel: puszilkodni könnyebb, mint pénzelni aa 1 Külföld. Szlovák lapok eltérő értékelése Páratlan páros az unióban - írja a két ország vitájáról a SME A Pravda című pozsonyi lap szombaton úgy vélte, hogy „a magyar ultimátumot" vissza­utasító Robert Fico szlovák kormányfő nem tett egyebet, mint nevén nevezte a problé­mát, amely azonban „nem szlo­vák-magyar probléma, hanem magyar". Ezzel szemben a szin­tén pozsonyi SME azt írta: pén­teki hadakozásával épp Fico bizonyította, hogy a jelenlegi „rendellenesség fekélyes góca a szlovák oldalon van" - jelenti Pozsonyból az MTI. Dag Danis, a Pravda cikkírója úgy látja: a budapesti szlovák nagykö­vet (csütörtöki) bekéretésére pénte­ken sajtótájékoztatón reagáló Fico talán túlságosan keménykedett, ami­kor ultimátumként fogta fel a Göncz Kinga magyar külügyminiszter által megfogalmazott elvárást - misze­rint Pozsony adjon magyarázatot a Szlovákiában felerősödött magyarel­lenes jelenségekre­­ „végeredményben azonban igazságos” Fico felfogása, mert „a magyar kormány Pozsonyra gyakorolt nyomása valóban ultimá­tumnak” minősül. „Ugyan mi rosszat tett a szlovák kor­mány? Mely döntések vagy törvények háborították fel ennyire Budapestet? Mi történt valójában” - teszi fel a kérdést a cikkíró. Szerinte „a válasz egyszerű: semmi se történt. A szlovák kormány nem követett el olyan nagy hibát, ami a magyar felet arra jogo­sítaná fel, hogy felemelje a hangját. A magyar kisebbség nyugodtnak látszik, a szlovákok toleránsan viselkednek, Slota (a pozsonyi kormánykoalíció­ban részt vevő Szlovák Nemzeti Párt elnöke) debilis dumáját pedig senki sem veszi túlságosan komolyan. Slota támogatottsága csökken, akkor meg hol itt a gond?” - így a lap is megál­lapítja: „A gond a Magyar Koalíció Pártjában (MKP), és e párt szóvivő­­jeként fellépő a magyar kormányban leledzik”. A magyar kormánynak és az MKP- nak a szlovák kormányra gyakorolt „közös nyomása, mint minden ultimá­tum, kellemetlen, mert vagy meghát­rálásra, vagy arra kényszeríti, hogy odacsapjon. Fico szerencsére sem az egyiket, sem a másikat nem tette meg, csak hangosan nevén nevezte a prob­lémát, amely valójában nem szlovák­magyar, hanem magyar probléma” - véli a baloldali színezetű Pravda. Peter Schutz, a liberális polgári napilap, a SME címoldalán megjelent jegyzet írója azonban úgy látja: az a Pozsony nyakába zúdítandó „diplo­mácia pokol”, amellyel - Fico szóhasz­nálata szerint - Göncz Kinga fenye­gette volna meg a budapesti szlovák nagykövetet, „korántsem ultimátum”, jóllehet, „a pokol már itt van, csak Fico úgy tesz, mintha nem lenne”. A lap szerint az unió 27 országa között nincs még egy olyan „országpáros”, amelynek a magyar-szlovák viszony­hoz hasonló rossz kapcsolata lenne. Ezzel együtt az is tudnivaló, hogy a magyarok 2006 nyarát, a Fico-kor­­mány színrelépését megelőzően is magyarok voltak, s hogy az akkori szlovák kormányfő, Mikulás Dzurinda és Gyurcsány Ferenc sem borult látvá­nyosan egymás nyakába, „ellenben az, ami most van, még nem volt”. Annak idején még a kedvezménytörvény vitá­ja is gyors lefolyású volt: „a szellemet sietve visszazárták a palackba”. A jelen „kórképéhez azonban egy valós tény is hozzátartozik: Szerbia és Románia annak ellenére is egészen jól szót tud érteni Gyurcsánnyal, hogy nem múlik el nap úgy, hogy Tőkés püs­pök ne adná ki az autonómiára buz­dító vezényszót. El lehet töprengeni azon, vajon Göncz Kinga okkal kény­szerült-e magyarázatot kérni a szlo­vák nagykövettől, s hogy mit remélt mindettől a magyar külügyminiszter. Nyilván pontosan azt, amit kapott: a (mindezt ultimátumként értelmező) szlovák kormányfő válaszát, aki épp így bizonyította, hogy „e XXI. századi rendellenesség fekélyes góca a szlovák oldalon található” - zárja jegyzetét a SME vezető publicistája. Kormánypárti és ellenzéki szlo­vák politikusok mondtak véleményt szombaton a szlovák közszolgálati rádió politikai vitaműsorában: teljes az egyetértés köztük abban, hogy Szlovákiában „a magyar autonómia” megengedhetetlen. Pavol Hrusovsky, az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke szerint „sem önkormányzati, sem kulturális, sem oktatási autonómia nem lehetséges”. Hrusovsky arra reagált, hogy Csáky Pál és Tőkés László egy héttel ezelőtti nem hivatalos találkozója után olyan közlés látott napvilágot, miszerint a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, az egyébként autonómiát szorgalmazó püspökkel, az Európai Parlament képviselőjével „elméleti síkon” az autonómiáról is eszmét cserélt. A média első értelmezé­sei szerint Csáky „bejelentette” az autonómiát, mi több, „kis szlovákiai magyar parlament” szükségességé­ről beszélt. A szombati rádiós vita­műsorban a Robert Fico pártjához (Smer-SD) tartozó parlamenti alel­­nök, Miroslav Cíz úgy vélekedett, hogy a határon túli magyarok radi­­kalizálódnak, s úgymond a radika­­lizálódás alá a Magyar Köztársaság politikája adja a lovat. Az ellenzéki Hrusovsky szerint Csáky felvetései „koszovói jelzéseket” tartalmaz­nak. „Szlovákiában egyetlen olyan (szlovák) párt sem létezik, amely egyetértene azzal, hogy Szlovákia bármely régiójában koszovói típusú autonómia jöjjön létre” - mondta Hrusovsky, aki ellenszegülésre biz­tatta hallgatóságát. -KOMMENTÁR Mentőövek Mindenki őrizze meg nyugalmát, a rendőrség a helyén van - kiáltotta a kapitány, mire kitört a pánik. Rejtői iróniával ez a dolgok rendje, a hatóság próbál megnyugtatni, s az emberek kételkednek. Am­olyan még nem fordult elő, hogy a kormány indítsa el a pánikot. Ezt­­ a brit Guardian szavával - „történelmi felelőtlenséget" (ismét) Bush elnök követte el, amikor pél­dátlan módon új Nagy Válsággal riogatta az amerikaiakat. Nagy elődje, Roosevelt forog a sírjában, hiszen ő abban a nagy válságban lelket próbált önteni honfitársaiba azzal, hogy „félni csak a félelemtől szabad". Nehogy már ne rettegjetek! - vágta képükbe a képernyőről lehangoló utódja, aki már csak ezzel vélte összetoborozni a képviselőházi többséget pénzügyi mentőövéhez, így is csupán pártja képviselőinek kisebbsége támogatta, ezért is tartják immár a januárban végleg leköszönő elnököt nemcsak „béna”, hanem halott kacsának, akinek hiteltelensége felér egy bankcsőddel. Elképesztő hetet zárt e pénteki capitóliumi szavazás, hiszen először még megbukott a mentőöv ötlete: a konzervatív republikánusok egyenesen szo­cializmusnak tartják a hatalmas, 700 milliárd dolláros állami kivásárlást, a liberális demokraták­ kevesellték szociális tartalmát, s az összes, hiszen egy hónap múlva választói elé álló képviselő tisztában volt a népi ódzkodással a bukott bankárok kimentésétől. Csakhogy itt valójában az amerikai, s vele a világgazdaságot kell kimenteni, mivel az eddigi nagy hitelező ázsiaiak már nem dobnak újabb mentőövet. S annak hiányában jöttek a riasztó fejlemé­nyek a gazdasági lassulásról, munkanélküliség növekedéséről, hiszen a ban­kok már egymásnak sem mernek egy napnál hosszabb időre kölcsönt nyújta­ni, nemhogy a vállalkozóknak. Hiteles elnök nem lévén a Fehér Házban, a két utódjelölt ezért szakította meg kampányát és vált maga válságkezelővé. Ámde a válsághangulat folytán értelemszerűen megerősödött, hiszen a drámaian bukott kormánypolitika változását hitelesebben ígérő demok­rata Obama inkább tudta maga mögött pártját, mint a republikánusok szakadásától is okkal félő McCain. Kinek csütörtökön legalább a politikai párja dobott mentőövet: Palin asszony a vártnál jobban (és az előtte megint oktondi módon őt csepülő liberális médiára rácáfolva) szerepelt az alelnöki tévévitán. S noha az alaszkai kormányzónő a „tartalomban” nem vehette fel a versenyt a veterán szenátor Bidennel, tévéhatásban, s ami McCainnek a fő: a hívek lelkesítésében ugyanúgy helytállt, mint a republikánus konvención elmondott beszédével. Mivel némelyek már visszaléptetését pedzegették csapnivaló tévéinterjúi nyomán, ez a jó szereplés visszahozott valamit a republikánus páros esélyeiből. Ám Obama immár hat-hét százalékos előnyét nehéz lenne­­ újabb drámai esemény híján és a demokratának kedvező gaz­dasági válsághelyzetben behozni. Ha csak maga Bush nem hajít valamilyen világpolitikai válsággal mentőövet az amúgy utált McCainnek, aki ki sem ejtené pártja elnökének nevét, akit viszont Obama annál többet emleget McCain igazi párjaként. A.J. 2008. OKTÓBER 5. Izrael vádolja Phenjant Izrael megvádolta Észak-Koreát, hogy tömegpusztító fegyvereket és ballisz­tikus rakétákat adott el hat közel­­keleti országnak, amelyek ily módon megszegték fegyverzetkorlátozási vállalásaikat. A­ vád Izrael képviselő­jének szájából hangzott el szombaton a Nemzetközi Atomenergia-ügynök­ség (NAÜ) bécsi közgyűlésén, amely egyhangúlag elfogadott határozat­ban szólította fel Phenjant: állítsa le atomprogramja újraindításának elő­készületeit. „Miközben a nemzetközi közösség Észak-Korea nukleáris tevékenységé­re és arra összpontosít, hogy az ország megszegi az e tevékenysége ellen­őrzésére kötött megállapodásokat, a Közel-Kelet a végső haszonélvező­je Phenjan vakmerő ténykedésének. Észak-Korea már régóta hozzájárul ahhoz, hogy veszélyes tömegpusz­tító fegyverek és ballisztikus raké­ták terjedjenek el a Közel-Keleten” - jelentette ki Dávid Danieli izraeli küldött. „ Van legalább fél tucat olyan­­ország a térségben, amelyek még csak látszólag sem vetik alá magukat a fegyverzetellenőrző intézmények vizsgálatának, hivatalos politikájuk­tól szándékosan eltérően cselekednek, megszegik fegyverzetkorlátozási vál­lalásaikat, és főleg feketepiacokon, illetve titkos csatornákon keresztül buzgón vásárolnak Észak-Koreától” - tette hozzá. Danieli nem nevezte meg a hat országot, de nyugati hírszerzési és fegyverzet-ellenőrzési szakemberek szerint Irán, Szíria, Líbia és Szaddám Huszein vezetése alatt még Irak is kapott észak-korai katonai segítséget. Grúz-orosz kölcsönös vádak A Dél-Oszétiában lévő orosz béke­­fenntartók főhadiszállásánál pénte­ken bekövetkezett robbanás áldo­zatainak száma szombatra 11-re emelkedett, s civilek is vannak köz­tük - közölte szombaton az Interfax hírügynökséggel Mihail Mindzaj­ev megbízott dél-oszétiai belügyminisz­ter. Az orosz szárazföldi erők főpa­rancsnokságának szombati bejelen­tése szerint az áldozatok között van Ivan Petrik, a békefenntartó erők egyesített vezérkarának a főnöke is, akit irodájában öltek meg a sza­naszét repülő szilánkok. Az orosz nyomozó hatóságoknak „alapjuk van annak feltételezésére, hogy a terror­­cselekményhez köze van a grúz tit­kosszolgálatoknak”, s az akció célja az volt, hogy „destabilizálják a hely­zetet a fiatal köztársaságban, amely éppen csak kezd magához térni a Dél-Oszétia elleni grúz agresszió után”. Grúzia Moszkvát vádolja a robban­tással. Sota Utiasvili, a grúz belügy­minisztérium információs és elemző osztályának vezetője a Kommerszant című moszkvai lapnak nyilatkozva kijelentette: „Szerintünk az orosz titkosszolgálatok szervezték a rob­bantást”. Emlékeztetett rá, hogy az orosz erőknek a Medvegyev-Sarkozy rendezési terv keretében október 10- ig ki kell vonulniuk Grúzia területé­ről, s kijelentette: ezért az orosz erők most ürügyet keresnek a kivonulás elkerülésére. Madrid kárpótolná a Franco-rezsim áldozatait A Franco-korszak üldözöttjeinek rehabilitálását tervezi a spanyol kormány - írta a szombati spanyol sajtó. Az elképzelés szerint az 1936- 39-es polgárháború és az azt köve­tő diktatúra (1939-1977) ma is élő üldözöttjei, illetve a már elhunytak hozzátartozói a belügyminisztérium­tól kérhetnék, hogy minősítsék őket az üldözések áldozataivá személyre szólóan kiállított, hivatalos doku­mentummal.. Az erkölcsi jóvátételre mintegy egymillió ember lehet jogosult. Az erkölcsin túlmenően kivételes ese­tekben 135 ezer eurós pénzbeli kár­térítés is járna. Az előterjesztés a polgárháború és a diktatúra áldo­zatairól szóló, tavaly elfogadott tör­vényen alapul. A történelmi jelentő­ségű jogszabály hivatalosan elítélte Francisco Franco fasiszta rendszerét. A polgárháborúban mintegy 600 ezer ember halt meg. Becslések szerint a harcokat követően 150 ezer embert végeztetett ki Franco tábornok.

Next