Vasárnapi Hírek, 2008. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)
2008-10-05 / 40. szám
„ Francia-német kötélhúzás a párizsi minicsúcson Európa együtt próbál lépni a nemzetközi pénzügyi válság elhárítására Folytatás az 1. oldalról A legteljesebb mértékben egyetértünk abban, hogy úgy kell cselekednünk, hogy ez többé ne fordulhasson elő”. Sarkozy délelőtt hivatalában egyeztetett Dominique Strauss- Kahnnal, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjével. A megbeszélés után Strauss-Kahn elmondta: a piacoknak tudniuk kell, hogy az európaiak nem külön-külön, csak önmagukra gondolva cselekednek, hanem képesek együttesen fellépni. Az IMF vezetője szerint a bankok vesztesége sokkal jelentősebb, mint amenynyire előzetesen lehetett számítani, de számadatokkal nem szolgált. A washingtoni székhelyű intézet hivatalos adatai szerint a globális pénzügyi válság mindent összeadva eddig 1,3 ezer milliárd dollárjába került a pénzügyi intézményeknek. Az amerikai Paulson-terv mintájára egy közös európai mentőalap ötletét először Christine Lagarde francia gazdasági miniszter vetette fel nyilvánosan egy német lapban csütörtökön megjelent interjúban. A francia sajtó azt is tudni vélte, hogy ennek össze 300 milliárd euróra rúgna. Angela Merkel német kancellár azonban kizárta annak lehetőségét, hogy a bankok biankó csekket kaphassanak attól függetlenül, hogy felelősek-e vagy sem a kialakult helyzetért. Berlin azon az állásponton van, hogy minden esetet különkülön kell megvizsgálni. Az Európai Központi Bank vezetője sem tartja szükségesnek egy európai garanciaalap létrehozását. Gordon Brown brit miniszterelnök Párizsba érkezése előtt viszont közölte: a kisvállalkozások megsegítésére a minicsúcson 12 milliárd font (15,3 milliárd euró) értékű európai alapra kíván javaslatot tenni európai partnereinek. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke egy madridi gazdasági konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a „G4-ek” Párizsban csak javaslatokat fogalmazhatnak meg, az érdemi döntésekről a 27 uniós tagállamnak együtt kell majd határoznia. A Le Monde című független francia lap írja a G8-csoport négy tagjának szombati párizsi találkozójáról: „Angela Merkel német kancellár csírájában fojtotta el azt a francia próbálkozást, hogy 300 milliárd eurós európai garancialapot hozzanak létre. Ha Párizs azonnal visszakozott is, az epizód alapvető nézetkülönbségre világít rá. A németek... attól félnek, hogy egy ilyen alapot a bankópréssel lehetne csak finanszírozni. A németeknek nem lenne kifogásuk az ellen, hogy Brüsszel szabályozza a pénzpiacokat, elutasítanak azonban mindent, ami a gazdaság közös irányításával lenne egyenlő. A Párizs és Berlin közötti félreértés mutatja, milyen fontos a szoros francia-német koordináció, ha Európának összefogva kell cselekednie” - írta a Le Monde. A Le Monde szombati kiadásában azt is megállapítja: a francia-német vita arról, hogy kell-e vagy nem kell európai mentőalap inkább politikai, s nem gazdasági vita. A javaslat maga egy összeurópai költségvetés létrehozását célozná meg, amire Jean-Claude Trichet (az Európai Központi Bank elnöke) utalt, s Berlin számára a jelenlegi törvényhozási periódusban ez elfogadhatatlan. A pénzügyi válság eddig Európában a Benelux-államokra (Fortis) és a francia-belga Dexiára korlátozódott, ők a tüzet gyorsan eloltották. Amennyiben azonban a lángok egy nagy német, vagy francia bankra terjednek át, a megoldáshoz egyetlen állam nem lenne elegendő. Nincs mit tenni, mint várni, hogy ez a körülmény nem kényszeríti-e Angela Merkelt véleménye megváltoztatására - állapította meg a Le Monde. Már az előző negyedévben mély recesszió kezdődött az euróövezetben, amelynek központi bankja nagy valószínűséggel meredek kamatcsökkentési sorozatot indít már a legközelebbi jövőben - jósolják MTI-tudósítás szerint a londoni City elemzői. A Financial Times a héten, „vállalatvezetők és döntéshozók” véleményét idézve azt írta: a kontinentális Európa az amerikainál is mélyebb recesszió felé tart, mivel nincs meg a szükséges rugalmassága ahhoz, hogy reagálni tudjon a romló gazdasági helyzetre. A londoni üzleti napilap forrásai szerint ezért az európai befektetői és vállalatvezetői kör azt szeretné, ha az euróövezeti jegybank feladná az inflációra,összpontosító pénzügypolitikáját, és az elhúzódó recesszió kivédésére koncentrálna. Sarkozy és Merkel: puszilkodni könnyebb, mint pénzelni aa 1 Külföld. Szlovák lapok eltérő értékelése Páratlan páros az unióban - írja a két ország vitájáról a SME A Pravda című pozsonyi lap szombaton úgy vélte, hogy „a magyar ultimátumot" visszautasító Robert Fico szlovák kormányfő nem tett egyebet, mint nevén nevezte a problémát, amely azonban „nem szlovák-magyar probléma, hanem magyar". Ezzel szemben a szintén pozsonyi SME azt írta: pénteki hadakozásával épp Fico bizonyította, hogy a jelenlegi „rendellenesség fekélyes góca a szlovák oldalon van" - jelenti Pozsonyból az MTI. Dag Danis, a Pravda cikkírója úgy látja: a budapesti szlovák nagykövet (csütörtöki) bekéretésére pénteken sajtótájékoztatón reagáló Fico talán túlságosan keménykedett, amikor ultimátumként fogta fel a Göncz Kinga magyar külügyminiszter által megfogalmazott elvárást - miszerint Pozsony adjon magyarázatot a Szlovákiában felerősödött magyarellenes jelenségekre „végeredményben azonban igazságos” Fico felfogása, mert „a magyar kormány Pozsonyra gyakorolt nyomása valóban ultimátumnak” minősül. „Ugyan mi rosszat tett a szlovák kormány? Mely döntések vagy törvények háborították fel ennyire Budapestet? Mi történt valójában” - teszi fel a kérdést a cikkíró. Szerinte „a válasz egyszerű: semmi se történt. A szlovák kormány nem követett el olyan nagy hibát, ami a magyar felet arra jogosítaná fel, hogy felemelje a hangját. A magyar kisebbség nyugodtnak látszik, a szlovákok toleránsan viselkednek, Slota (a pozsonyi kormánykoalícióban részt vevő Szlovák Nemzeti Párt elnöke) debilis dumáját pedig senki sem veszi túlságosan komolyan. Slota támogatottsága csökken, akkor meg hol itt a gond?” - így a lap is megállapítja: „A gond a Magyar Koalíció Pártjában (MKP), és e párt szóvivőjeként fellépő a magyar kormányban leledzik”. A magyar kormánynak és az MKP- nak a szlovák kormányra gyakorolt „közös nyomása, mint minden ultimátum, kellemetlen, mert vagy meghátrálásra, vagy arra kényszeríti, hogy odacsapjon. Fico szerencsére sem az egyiket, sem a másikat nem tette meg, csak hangosan nevén nevezte a problémát, amely valójában nem szlovákmagyar, hanem magyar probléma” - véli a baloldali színezetű Pravda. Peter Schutz, a liberális polgári napilap, a SME címoldalán megjelent jegyzet írója azonban úgy látja: az a Pozsony nyakába zúdítandó „diplomácia pokol”, amellyel - Fico szóhasználata szerint - Göncz Kinga fenyegette volna meg a budapesti szlovák nagykövetet, „korántsem ultimátum”, jóllehet, „a pokol már itt van, csak Fico úgy tesz, mintha nem lenne”. A lap szerint az unió 27 országa között nincs még egy olyan „országpáros”, amelynek a magyar-szlovák viszonyhoz hasonló rossz kapcsolata lenne. Ezzel együtt az is tudnivaló, hogy a magyarok 2006 nyarát, a Fico-kormány színrelépését megelőzően is magyarok voltak, s hogy az akkori szlovák kormányfő, Mikulás Dzurinda és Gyurcsány Ferenc sem borult látványosan egymás nyakába, „ellenben az, ami most van, még nem volt”. Annak idején még a kedvezménytörvény vitája is gyors lefolyású volt: „a szellemet sietve visszazárták a palackba”. A jelen „kórképéhez azonban egy valós tény is hozzátartozik: Szerbia és Románia annak ellenére is egészen jól szót tud érteni Gyurcsánnyal, hogy nem múlik el nap úgy, hogy Tőkés püspök ne adná ki az autonómiára buzdító vezényszót. El lehet töprengeni azon, vajon Göncz Kinga okkal kényszerült-e magyarázatot kérni a szlovák nagykövettől, s hogy mit remélt mindettől a magyar külügyminiszter. Nyilván pontosan azt, amit kapott: a (mindezt ultimátumként értelmező) szlovák kormányfő válaszát, aki épp így bizonyította, hogy „e XXI. századi rendellenesség fekélyes góca a szlovák oldalon található” - zárja jegyzetét a SME vezető publicistája. Kormánypárti és ellenzéki szlovák politikusok mondtak véleményt szombaton a szlovák közszolgálati rádió politikai vitaműsorában: teljes az egyetértés köztük abban, hogy Szlovákiában „a magyar autonómia” megengedhetetlen. Pavol Hrusovsky, az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke szerint „sem önkormányzati, sem kulturális, sem oktatási autonómia nem lehetséges”. Hrusovsky arra reagált, hogy Csáky Pál és Tőkés László egy héttel ezelőtti nem hivatalos találkozója után olyan közlés látott napvilágot, miszerint a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, az egyébként autonómiát szorgalmazó püspökkel, az Európai Parlament képviselőjével „elméleti síkon” az autonómiáról is eszmét cserélt. A média első értelmezései szerint Csáky „bejelentette” az autonómiát, mi több, „kis szlovákiai magyar parlament” szükségességéről beszélt. A szombati rádiós vitaműsorban a Robert Fico pártjához (Smer-SD) tartozó parlamenti alelnök, Miroslav Cíz úgy vélekedett, hogy a határon túli magyarok radikalizálódnak, s úgymond a radikalizálódás alá a Magyar Köztársaság politikája adja a lovat. Az ellenzéki Hrusovsky szerint Csáky felvetései „koszovói jelzéseket” tartalmaznak. „Szlovákiában egyetlen olyan (szlovák) párt sem létezik, amely egyetértene azzal, hogy Szlovákia bármely régiójában koszovói típusú autonómia jöjjön létre” - mondta Hrusovsky, aki ellenszegülésre biztatta hallgatóságát. -KOMMENTÁR Mentőövek Mindenki őrizze meg nyugalmát, a rendőrség a helyén van - kiáltotta a kapitány, mire kitört a pánik. Rejtői iróniával ez a dolgok rendje, a hatóság próbál megnyugtatni, s az emberek kételkednek. Amolyan még nem fordult elő, hogy a kormány indítsa el a pánikot. Ezt a brit Guardian szavával - „történelmi felelőtlenséget" (ismét) Bush elnök követte el, amikor példátlan módon új Nagy Válsággal riogatta az amerikaiakat. Nagy elődje, Roosevelt forog a sírjában, hiszen ő abban a nagy válságban lelket próbált önteni honfitársaiba azzal, hogy „félni csak a félelemtől szabad". Nehogy már ne rettegjetek! - vágta képükbe a képernyőről lehangoló utódja, aki már csak ezzel vélte összetoborozni a képviselőházi többséget pénzügyi mentőövéhez, így is csupán pártja képviselőinek kisebbsége támogatta, ezért is tartják immár a januárban végleg leköszönő elnököt nemcsak „béna”, hanem halott kacsának, akinek hiteltelensége felér egy bankcsőddel. Elképesztő hetet zárt e pénteki capitóliumi szavazás, hiszen először még megbukott a mentőöv ötlete: a konzervatív republikánusok egyenesen szocializmusnak tartják a hatalmas, 700 milliárd dolláros állami kivásárlást, a liberális demokraták kevesellték szociális tartalmát, s az összes, hiszen egy hónap múlva választói elé álló képviselő tisztában volt a népi ódzkodással a bukott bankárok kimentésétől. Csakhogy itt valójában az amerikai, s vele a világgazdaságot kell kimenteni, mivel az eddigi nagy hitelező ázsiaiak már nem dobnak újabb mentőövet. S annak hiányában jöttek a riasztó fejlemények a gazdasági lassulásról, munkanélküliség növekedéséről, hiszen a bankok már egymásnak sem mernek egy napnál hosszabb időre kölcsönt nyújtani, nemhogy a vállalkozóknak. Hiteles elnök nem lévén a Fehér Házban, a két utódjelölt ezért szakította meg kampányát és vált maga válságkezelővé. Ámde a válsághangulat folytán értelemszerűen megerősödött, hiszen a drámaian bukott kormánypolitika változását hitelesebben ígérő demokrata Obama inkább tudta maga mögött pártját, mint a republikánusok szakadásától is okkal félő McCain. Kinek csütörtökön legalább a politikai párja dobott mentőövet: Palin asszony a vártnál jobban (és az előtte megint oktondi módon őt csepülő liberális médiára rácáfolva) szerepelt az alelnöki tévévitán. S noha az alaszkai kormányzónő a „tartalomban” nem vehette fel a versenyt a veterán szenátor Bidennel, tévéhatásban, s ami McCainnek a fő: a hívek lelkesítésében ugyanúgy helytállt, mint a republikánus konvención elmondott beszédével. Mivel némelyek már visszaléptetését pedzegették csapnivaló tévéinterjúi nyomán, ez a jó szereplés visszahozott valamit a republikánus páros esélyeiből. Ám Obama immár hat-hét százalékos előnyét nehéz lenne újabb drámai esemény híján és a demokratának kedvező gazdasági válsághelyzetben behozni. Ha csak maga Bush nem hajít valamilyen világpolitikai válsággal mentőövet az amúgy utált McCainnek, aki ki sem ejtené pártja elnökének nevét, akit viszont Obama annál többet emleget McCain igazi párjaként. A.J. 2008. OKTÓBER 5. Izrael vádolja Phenjant Izrael megvádolta Észak-Koreát, hogy tömegpusztító fegyvereket és ballisztikus rakétákat adott el hat közelkeleti országnak, amelyek ily módon megszegték fegyverzetkorlátozási vállalásaikat. A vád Izrael képviselőjének szájából hangzott el szombaton a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bécsi közgyűlésén, amely egyhangúlag elfogadott határozatban szólította fel Phenjant: állítsa le atomprogramja újraindításának előkészületeit. „Miközben a nemzetközi közösség Észak-Korea nukleáris tevékenységére és arra összpontosít, hogy az ország megszegi az e tevékenysége ellenőrzésére kötött megállapodásokat, a Közel-Kelet a végső haszonélvezője Phenjan vakmerő ténykedésének. Észak-Korea már régóta hozzájárul ahhoz, hogy veszélyes tömegpusztító fegyverek és ballisztikus rakéták terjedjenek el a Közel-Keleten” - jelentette ki Dávid Danieli izraeli küldött. „ Van legalább fél tucat olyanország a térségben, amelyek még csak látszólag sem vetik alá magukat a fegyverzetellenőrző intézmények vizsgálatának, hivatalos politikájuktól szándékosan eltérően cselekednek, megszegik fegyverzetkorlátozási vállalásaikat, és főleg feketepiacokon, illetve titkos csatornákon keresztül buzgón vásárolnak Észak-Koreától” - tette hozzá. Danieli nem nevezte meg a hat országot, de nyugati hírszerzési és fegyverzet-ellenőrzési szakemberek szerint Irán, Szíria, Líbia és Szaddám Huszein vezetése alatt még Irak is kapott észak-korai katonai segítséget. Grúz-orosz kölcsönös vádak A Dél-Oszétiában lévő orosz békefenntartók főhadiszállásánál pénteken bekövetkezett robbanás áldozatainak száma szombatra 11-re emelkedett, s civilek is vannak köztük - közölte szombaton az Interfax hírügynökséggel Mihail Mindzajev megbízott dél-oszétiai belügyminiszter. Az orosz szárazföldi erők főparancsnokságának szombati bejelentése szerint az áldozatok között van Ivan Petrik, a békefenntartó erők egyesített vezérkarának a főnöke is, akit irodájában öltek meg a szanaszét repülő szilánkok. Az orosz nyomozó hatóságoknak „alapjuk van annak feltételezésére, hogy a terrorcselekményhez köze van a grúz titkosszolgálatoknak”, s az akció célja az volt, hogy „destabilizálják a helyzetet a fiatal köztársaságban, amely éppen csak kezd magához térni a Dél-Oszétia elleni grúz agresszió után”. Grúzia Moszkvát vádolja a robbantással. Sota Utiasvili, a grúz belügyminisztérium információs és elemző osztályának vezetője a Kommerszant című moszkvai lapnak nyilatkozva kijelentette: „Szerintünk az orosz titkosszolgálatok szervezték a robbantást”. Emlékeztetett rá, hogy az orosz erőknek a Medvegyev-Sarkozy rendezési terv keretében október 10- ig ki kell vonulniuk Grúzia területéről, s kijelentette: ezért az orosz erők most ürügyet keresnek a kivonulás elkerülésére. Madrid kárpótolná a Franco-rezsim áldozatait A Franco-korszak üldözöttjeinek rehabilitálását tervezi a spanyol kormány - írta a szombati spanyol sajtó. Az elképzelés szerint az 1936- 39-es polgárháború és az azt követő diktatúra (1939-1977) ma is élő üldözöttjei, illetve a már elhunytak hozzátartozói a belügyminisztériumtól kérhetnék, hogy minősítsék őket az üldözések áldozataivá személyre szólóan kiállított, hivatalos dokumentummal.. Az erkölcsi jóvátételre mintegy egymillió ember lehet jogosult. Az erkölcsin túlmenően kivételes esetekben 135 ezer eurós pénzbeli kártérítés is járna. Az előterjesztés a polgárháború és a diktatúra áldozatairól szóló, tavaly elfogadott törvényen alapul. A történelmi jelentőségű jogszabály hivatalosan elítélte Francisco Franco fasiszta rendszerét. A polgárháborúban mintegy 600 ezer ember halt meg. Becslések szerint a harcokat követően 150 ezer embert végeztetett ki Franco tábornok.