Vasárnapi Újság, 1835 (2. évfolyam, 40-90. szám)

1835-01-04 / 40. szám

416 az időjárása élt tárgy, mely míüinden embert érdekel, melynek előre tudá­sa annyi különbféle foglalatosságaink­ban, feltételeinkben hasznos sőt szük­séges volna.­­ Az emberek szám­talan regulákat formáltak annak ki­találására, és nincs jövendölés, me­lyet gyakrabban hallanánk, mint az idő jövendölés — és többnyire azok jövendőinek legmerészebben , kik leg­kevesebbet értenek a­ dologhoz. A­­zonban megtörténik néha , hogy be­­is telik prófétálások. De ennél nincs könnyebb dolog: jövendöl­jen csak valaki mindég esőt, vagy mindég nap­fényt, lehetlen hogy egyszer másszor be ne teljék a3 jövendölése. 3S az em­berek könnyen hivősége vagy együ­­gyűsége oly nagy, hogy akár hány­szor megcsalódnak magok reguláiban vagy mások és a3 kalendárium jö­vendöléseiben, még is mind csak hisz­nek azoknak. — ( A3 jövő számban tovább folytatjuk ezen tárgyat). MUSZKÁK HAJDAN. Alig több száz esztendőnél, hogy a­ muszka vagy orosz nemzet kez­dett kiemelkedni a­ vadságból és bár­­dolatlanságból, és már ma némely osztályai Európának legpallérozot­­tabb nemzeteivel vetélkedhetne­k. E­­zen jótéteményt hallatlan emlékeze­tű czárjoknak Első Péternek kö­szönhetik, ki­­s népével egyforma faragatlan durvaságából bámulásra méltó törekvéssel elébb maga igye­kezett kifejlődzni, és azután alatt­valója is kiemelni. Milyen volt a­ muszka fő emberek vagy bé­járok állapotja csak a’ Péter atyja Alek­szisz czár alatt, lehet rész szerint­­lát­ni a­ következő tudósításból, melyet az antiókiai pátriárkának Makariusz­­nak utazásából veszünk. Ezen pát­riárka a­ nevezett fejedelem idejé­ben látogatta­ meg Moszkvut, az or­szágnak akkori fővárosát, és útját egy őtet kísérő pap, Aleppói Pál írta­ le, kinek is szavai ezek: A3 mint értésünkre esett, a3 czár a3 múlt esztendőben kiindúlt a3 ne­meseivel együtt a3 városból, hogy egy a3 városon kivűl fekvő klastro­­mot meglátogasson; és minthogy a3 Moszkva széles folyó vize a3 város­nak nagyobb részét körül follya, és az út annak egy hiúján ment által , a3 czár a’ hidat fél felől hagyta, bé­­ment a3 lovával a 3 folyó közepébe, a’ hol nagyon­­mély és sebess volt és egészen által ázott ruhával kive­rekedett a3 túlsó partra. Ekkor visz­­szakiáltott a3 nemeseinek : „ A’ ki nem jő által ott, a3 hol én jöttem, el­veszti éltét is. Czélja csak az volt, hogy tréfát űzzön velek, mert sokan az­­ udvari emberei közül vastag, kövér testűek valának. Egész mértékben érezték micsoda veszély várja őket, de nem lévén mód­ sem mentségre, sem elillantásra, csak beereszkedtek a­ vízbe nagy bajjal és bosszúsággal 3s megereszték lovaik zaboláit. Sokan közűlök nehéz emberek lévén , nya­kig sülyedtek, *s alig tarthatták ki a3 vízből a* magok 3s lovaik fejét, a3 czár azonban nézte őket és han­gosan nevetett nyomorúságokon. Vég­re csak által gázoltak 3s kihatottak a3 túlsó partra a3 legnyomorultabb állapotban ; pompás és legdrágább köntöseikből csörgött a­ víz. Ok leg-

Next