Vasárnapi Újság, 1837 (4. évfolyam, 142-193. szám)
1837-02-26 / 150. szám
VASÁRNAPI UJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. 150dik Vasárnap Kolozsvárt Februárius 26kán 1837 Persely-bankok. Hidrográfiai papiros. A* szecska oltó ereje. Újságok. PERSELY-BANKOK. Szegény és szűkölködő felebarátainkon segilus vallásunk és az erkölcsiség egyformán parancsolják. De az okosság , mellynek jól érlelt törvényei amazokéival soha sem ellenkeznek, azt javasolja, hogy segedelmezésünket úgy alkalmazzuk, mi szerint jótékonyságunkat többet ne ártsunk,mint használunk. Ha egy város tehetősb lakosai p. o. arra a gondolatra jönének , hogy minden szegény sorsú gyermeknek, ki őket az útszán megszólitja, mindég egy krajtzárt adjanak, ezen túlságos jószívűség azt mivelné, hogy talán a fél város gyermeke kéregetésre adná magát, és mégis ezáltal sorsukon segítve nem volna, a henyeség pedig tetemesen előmozdíttatnék. Tegyük fel ellenben, hogy egy társaság állana öszve, mellynek tagjai arra köteleznék magukat és egymást, hogy mindenik, ha útszán lézengő koldus gyermeket lát, azt vigye házához, adjon neki valami erejéhez alkalmazott dolgot, és aztán illő jutalommal bocsássa el, kiki látja , hogy ez sokkal helyesben kigondolt és jobb sükerű jótékonyság volna az előbbinél. A3 gondatlan könyörületesség káros következéseit mutatják Spanyol és Olaszország példájl, hói a3 számtalan klastromok mind meg annyi ingyen vendéglők lévén , a3 henye emberek és koldusok száma sehol annyira el nem szaporodott, mint azon országokban, és ez még amaz ártalmas szokás megszűnte után is sokáig fennhagyta és hagyja nyomait a3 nép erkölcsén. Anglia a3 szegénységet illető helytelen törvényeivel vitte részint a3 dolgot annyira, hogy egy író, ki a szegények számát veté fel egész Európában, és a3 ki Németországban az egész népességnek egy 20-adát, az Ausztriai birodalomban egy 23-adát veszi fel szegénynek . Angliában mindenik 6dik embert azon szakaszba tartozónak mond, melly élelme keresetére elégtelen és részint, vagy egészen mások segedelmére van szorulva. Mindaddig, míg a szűkölködőkre, nyomorultakra nézve országos intézetek, rendeletek nem léteznek; míg sok háznép, vagy család nem szégyenli, hogy egyik tagja a közönség nyakán éledik, mindaddig mondom kéntelenek vagyunk alamizsnálkodni; de e3 mellett ne feledjük szóval és tettel olly intézetek alapítását előmozditni,melylyek a3 raegszegényülést akadályoznák, és a3 szükségre jutottakat a3he-