Vasárnapi Újság, 1840 (7. évfolyam, 296-347. szám)
1840-01-05 / 296. szám
- ban is, haza fiai tűztől elragadtatva, elég szépet 's hasznost ajánlanak, hogy ezt, vagy amazt kéne cselekednünk a* közjóra, a* már másut boldogságot árasztó létesültek példájára. Mások a* hazafiak véres verítékén számokra öszvehalmozott kincseiket külföldre viszik, 's a helyett, hogy onnét mint a* méh 's nem a' kakuk hasznos dolgokat 's gazdag ismereteket hoznának 's itten a' haza javára létesítenék , a' gazdag országok nagy szorgalomból származott pompájit, divatjait,( minden nemzetnek meg lévén a' maga sajátsága ) és (ott megeshetik nem- de reánk nézve káros) szokásait hozzák be, úgy hogy természetesen a’ kisebbek is látván, erőlködéssel is utánozzák majmolják a' nagyokat, 's ezek által magukat is a' szegény hazát ínségre és végső pusztulásra juttatják; mert a’ jó Isten kezdetben mindent teremtett a' mit akart 's jónak talált, most már hát nem mivel egyegyebet, hanem a' hozzá és kötelességihez hirtelentől, háládatlantól adományát elveszi, híveinek 's szorgalmasságnak adja 's a' mi ilyen igaz ez az egyeseknél, úgy a' tapasztalás szerint igaz a’ nemzetekre nézve is. Mindenkor az elbizottság, féketlenség hűtlenség , hazafiatlanság, egy szóval a’* tulság előzte meg, úgy az egyesek mint a’ nemzetek pusztulását. A' régi 's jelt a nemes és hasznos tetteket felhevítlt lelkes indulattal olvassuk, de létre hozni nem méltatjuk, mindég másban 's nem magunkban keressük a' hibát; minden széphez, jóhoz , nemeshez akadályok elhárításával lehet jutni, de csak is azután gyönyörködtető, mert a* mihez könnyen jutunk, ízetlennek találjuk; az áldott nagy természet mindenre megtanít, csak jól figyeljünk, a' rózsát ki leakarja szakítni, elébb tövisekkel küzd, és ki mézhez jutni,falánkokkal;hanem sokan azt szokták mondani, jobb a* hosszú kolbász és rövid prédikáczió; úgy is a' féléket minden értelmes jobban tudja mint én, és nem is állok a' tudós irói pályán, így hát a* dologra. — Én a' kinek tizenkét ezeren megvásárolt fekvő 's a'többi felkelhető javacskáimmal együtt húsz ezernél valamivel felül mehetnek váltóban vagyoaim, ennek tizedét két ezer titokban akár készpénzben, akár annak évenkénti kamatját, a mint az ügy kívánja, szeretett hazám szent oltárára áldozni kívánom, a' többit pedig öt apró fiacskáim taníttatásokra, kiket Isten dicsősségére's szeretett hazám és ember társaink javára kívánok nevelni, — tehát ez is a'hazáé, — mellyet sem dicsvágyból, mivel dicséret, dicsősség egyedül csak az Istené,—sem semmi más tekintetből, látja a' mindent tudó Isten, csak tisztán hazafi szent kötelességből teszek ; ez a’ mint feljebb is mondám csak egy porszem 's magában a' közjóra 's egész jóllétre nézve csak nem semmit érő, még a'leggazdagabbnak tizede is, hanem sokaknak 's talán mindennek, ha a' szent lélek megszentelné lelköket, illyest létre hozni, — úgy, csak nem minden fogyatkozásokon segítve lenne; de hová is tehetné a' dúsgazdag jobb helyre vagyona tizedét? mint a’ közjóra, nőjének 's gyerrmekeinek-é? tékozlásra, dologtalanság- 4