Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)
1842-10-09 / 440. szám
440-dik Vasárnap. Molozsváitt, OctoSzer ^»kcn,§4*J. VASÁRNAPI ÚJSÁG RÖZMASZAIJ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE, TARTALOM: Nemzeti gazdaság, 635» hasáb. Ortár , 641. h. Újságok, 649. h. NEMZETI GAZDASÁG. (Oeconomia politica.) „Kiki saját háza elott seperjen!“ igy szól egy régi közmondás, és sok igaz van benne, de ezt a3 sok igazat úgy fedezhetjük fel, ha sokkép is mondjuk ki. A3 legdivatozóbb értelme ez, hogy „kiki saját háza előtt seperjen“ az az ne legyen gondja, sepertet-e a3 szomszéd is vagy nem? Részünkről ezt így nagyon hiányosnak tartjuk, mert ha én kiseprem az utczát a3 házom előtt, 3s a3 szél restebb szomszédom elől a3 szemetet megint hazám hordja, munkám is füstbe mentes még boszankodom is. Szintolly hiányos volna: „kiki a3 maga kéményét ,sepréssé; vagy ez: kiki saját gyümölcsösében szedje a3 hernyót“ 3sat. igen könynyen átlátható okokból. Az igazítás az lenne, hogy mondjuk átalánosan: „Kiki seperjen a3 háza előtt!“ azaz senki se mulassa el a3 sepregetést. Azonban itt megint az a bökkenő, hogy ami nagyon átalánosan és minden emberre van mondva, éppen az alól szokta kihúzni és húzhatja is könynyen igen igen sok ember magát. Láttunk egykor egy vásáros szekeret egy rakás mesteremberrel, sárba rekedve. Itt már mind a3 tizenkét utasnak taszítani kellett volna úgy-és úgy de sok tizenkettedik lett volna , a3 ki gondolja, majd kisegíti a3 más tizenegy; miért rontsam én magamat? mégis csak neki vetette a3 vállát, sőt taszította is, mert át állotta a3 szomszédjától a3 közmunkában és közkéntelenségben nem részesülni. Vigyük át csak ezt a3 példát a3 mindennapi falusi és városi életre: mennyi résztól eltartja és mennyi jóra reá hajtja az embereket a3 szomszédaitól való szégyellet inkább mint a3 bírói pálczásosi félelem? Sőt ollyak is vannak, mire ez ugyan nem, amaz pedig reá veheti po csinosság, rendtartás a3 külsőkben 3sat. Aztán az ollyanokban is miket felsőbb hatalom és rendelések igazgatnak, nem lehet csupán vaktában és henyélve bízni az elöljárókban, hanem az egész népnél el kell terjedve lenni az érdeknek. A tisztviselők is csak emberekből lesznek , sokan midőn pólozra hágnak még addigi elveiket és véleményeiket is elfelejtik , hát még azt mikép vehetnék teljesedésbe, a mivel korábban sem bíbelődtek? Egy magános ember ki házánál dancs, 3s a3 világosságnak ellensége, ha rendőrségi igazgató lesz, bizonyosan nem fogja magát kitüntetni a3 város tisztán tartásában 3s világositásában. Vannak dolgok , mellyek iránt nem csak szomszédoknak meg kell egymás közt egyezniök, hanem szükség hogy az egész nép közös sajátévá , mindennapi beszédévé váljanak és igy remélhető csak, hogy utóljára még országos ren