Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)
1843-02-26 / 460. szám
131 különbség, hogy az urak asztalára a9 sült előbb került fel, a* falusiakéra pedig azután. A9 csűrben osztón a9 koldusok és más czellengők, lézengők vendégeskedtek , itt volt ám még élet! A9 mit megellettek megettük, a9 mi megmaradt a9 tarisnyába tellek, a9 vén sánta Jankó minden esztendőben egy szép malaczot hizlalt a9 maradékból, soha sem volt többet ollyan eszem-iszom ezen a9 világon, és mig a9 másikon sem lesz több, akárki mit beszéljen róla. Éjjel nappal zengett a9 muzsika, borsér úgy folyt mint a9 Duna, a9 pálinka mint a9 kisküküllő; csakhogy tisztább 9s sziverősitőbb volt ám ! „Úgy látszik hát az öreg tens úr É nem sokat törődött a9 fizetéssel.44 44A9 fizetéssel! Már micsoda beszéd ez? Egy nemes ember mit törje fit jól a9 fizetéssel ? Még a9 nagyapjának sem sok gondja volt vele. Maradékról maradékra megszokták v olt hogy a9 szegényt jól tartsák, és a9 mint tartottak úgy is ruháztak mindent, a9 kinek csak szüksége volt reá. Osztán, ugyan hadd mondjam csak meg, mikor egy nemes ember délelőtt nagy ebédhez készül, déltől estig eszik, estétől reggelig az ebédet alussza, ha a9 sok lovaglást, szekerezást, bálozást, vadászatok nem is említem, ugyan mikor érkezik kontóbról gondolkozni? hát még ki is fizetni?44 „Jó de édes Katim, épen ezt tartom én rosznak. Az embernek előbb igazságosnak kellene lenni, azután nagylelkűnek, inkább adósságait kifizetni, mint a máséból vendégeskedni.44 „A máséból! Ugyan hogy érti ezt kend édes Maris asszony ? Szeretném tudni. Mit, asszonyom, hát nem az övé volt az abba a 9 pillanatba, mi 132 helyt megvette ?1C „Nem lesz az édes Katim, mig az árrát ki nem fizette44 „Ótt óh, uram ne hagyj el! Már micsoda beszéd ez? Na bizony ha senki semmit sem tartana addig magáénak, mig az árvát ki nem fizeti, isten bizony, kevés embernek maradna miből parádézni. Csudabogár kend Maris asszony, már a9 való; ezeket a9 különös gondolatokat, mind ott a9 németek közti szedegette kend fel; sajnálom kendet—igen bizén; mert kend azt sem tudja, hogy él egy igazi magyar uraság és azt képzeli, mikor valamit vásáról, félkeze mindig a9 zsebében van, hogy fizessen, a9 világra éppen mint az a9 nyomorult Herbert úr44 „Nyomorult! Ugyan Kati hogy mondhat kend ollyat? Rolla ki olly sok jót teszen, ki a9 szegénységet egész esztendőn át dolgoztatja és mindenüknek munkát tud adni!44 „Épen az a9 gyalázat hogy a9 szegény párákkal még a9 lelkét is kidolgoztatja. Ha még is ingyen adna nékik valamit, akkor csak tartanék valamit rólla; de nem ugyancsak megdolgoztatja napi bárokért?44 „Kati, Kati, hogy feledheti kend, miilyen sok jót tett ide jövetele óta kenőitekkel ?“ „ „ Jót, ugyan bizony? Ő lett velünk jót? Neki szüksége volt ránk és még is dolgoztat mint a9 rabot, és ugyan szép köszönet vagy nagy jóság, ha megfizet azért a9 mire megszolgáltunk. A9 mint mondtam, ha megfizetne munka nélkül a9 lenne a9 jóság.44 „Kati, a9 csak bolondság lenne, és véle csak benyeségre szoktatná kenteket; mikor Herbert úr munkáról gondoskodik, érette becsületesen meg is fizet, azt a9 ki dolgozni akar arra tanítja.