Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)

1843-03-26 / 464. szám

464-dik Vasárnap. Kolozsvárn­, Április 2-án, 1843 VASÁRNAPI UJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. RTAALOM: Nagylelkűség és jogosság. 194 h. Találkozás egy preg juhásszal a’ maros derekán. 198 h. Czáfolat. 205 h. Nyilvevél 206 h. Figy­eltetés 207 h. Nagylelkűség­ és jogosság. (Goldsmith után). Lysippus olly egy ember, kinek nagy lelkű­ségét egész világ bámulja. Adakozó indulatja olly nagy, hogy megelőzi a’ kérést ’s az elfogadót a’ folyamodás szégyenkedésétől megmenti. De ha bőkezűsége nagyságával elköte­lez, még inkább teszi ezt azon utólér­­hetlen nyájasság, mellyel ád. Néha idegeneknek is osztogatja jóléteit; sőt tudatik, hogy világos ellenségeinek is szolgálatokat tett. A’ világ egy szájjal magasztalja az ő nagylelkűségét; csak egy rendbeli ember panaszol ellene. Lysippus nem fizeti az adósságait. Egy maga magával ennyire nem egyezni sőt öszsze nem férni látszó cse­lekvés módot megmagyarázni nem ba­jos. A’ nagylelkűségben nagyság; a’ hitelezők kielégítésében csak jogosság*) vagyon. A’ nagylelkűség a’ léleknek a’ közönség felett felemelkedett része. Van valami ollyan benne, mit a’ hő­sökben bámulunk és némi elragadta­tással magasztalunk. A’ jogosság el­lenben csak üzérhez illő, mindennapi erény, mellyet a’ kolozsvári piaczi templom körül minden kis boltos gya­korol. Midőn valaki az adósságát megfi­zeti, pusztán kötelességét teljesíti ’s e­z­ Kinek tetszik olvassa vagy mondja: igaz­­ságosság,injustitia. E­zen tettel semminemű dicsőség nem­­ jár. Ha Lysippus a’ hitelezőit kielé­­gitné, kifáradna vele, hogy a’ világ­nak elbeszélje ? A’ nagylelkűség bez­zeg más ábrázata erén­z. Felül van e­­melkedve a’ kötelességen ’s magas por­­czán tőlünk alatt álló kis halandóktól figyelmet, bámulást csikar. Az emberek rendszerint illy mo­dorban okoskodnak a’jogosság és nagy­lelkűség felett. Az elsőt, jóllehet a’ tár­saság javára nézve lényeges erény, megvetjük; a’ második, melly igen is gyakran inkább hiúság mint ész által kormányoztatott szeles indulat szüle­ménye, becsülésre gerjeszt. Lysippus­­nak jelentik, hogy egy kereskedő 400 forintot kér adósságban ’s egy szorult­ságban levő ismerőse ugyan annyi summát kérelmez. Ő tétovázás nélkül az utóbbinak adja, mivel emez kegye­lemül kéri, a’ másik pedig mint tar­tozást követeli. Az emberek átalában nem elég is­meretesek e’szónak a jogossága egész jelentőségével: rendszerint azt hiszik, hogy csak azon kötelességek véghez vitelében áll, mikre a’társaság törvény­ei rákénszerithetnek. Megengedjük, hogy néha ez a’jelentése van ama’ szónak ’s ezen értelemben a* jogosság a’ mél­tány­osságtól kü­lönböztettetik meg; de van egy terjedelmesebb jogosság , melly­­­ről meglehet mutatni, hogy minden erények együletét magába foglalja.

Next