Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)
1843-12-03 / 500. szám
500-dik. Vasárnap, Kolozsvárn, decemster 3-án, 1843 VASÁRNAPI UJSÁG KÖZNASZNÍJ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM. Rövid pillantás földmivelési rendszerünkre 795 h. Jelentés a’ pesti iparműkiállitási díjazásról 805 h. Néphegy 806 h. Újságok. Hirdetmény 809 h. Rövid pillantás föltisívelési rendszerüinlíre. ( Folytatás.) Nézzünk be a* Tavaszhatárba. Pásztorairól, sorsáról 3stb. mind értenük kell azt, mit az őszhatárnál soroltam, és mit amott elfelejtek, csak annyi, hogy a szántóföldek közt roszul levén elrendezve az utak, vagy azok többnyire nem is létezvén, kik későbbre vethető gabonafajokat vetnek, a nélkül, hogy legkisebbé is vigyáznának más földjére, keresztül kasul gázolnak szekerekkel, ekékkel már kikelt gabonáinkon, és ezt hibának tartani, vagy ezért nyíltan méltatlankodni senkinek sem jut eszébe. Ez a rendszer sajátsága, és észre sem szokás venni. Midőn az Őszhatáron felszabadult tarlót legtovább egy hét alatt minden névvel nevezhető marháink lekoppaszták, ezalatt tavaszfordulónk a prédálástól menten nyugszik, de csak azért hogy egy hét múlva annál dühösebb ostromot fogadhasson el,—a törökbúzaszedésig tartót. Tavaszhatárban szénánkat rendszerint őszgabonabehordás után szoktuk feltakaritani, 3s kinek a történet úgy engedé, hogy szénáját nem köríti minden oldalról gabona, 3s így szekérrel hozzáférhet, utána megy, 3s ha annyi bátorságot vesz magának, hogy saját földjére marháit kieressze mig t. i. szekerét megrakja, szép fogalmat szerezhet a3 sajátjogról. Ugyan is a3 határpásztorok rajta érhetvén, megzálogolják saját földjén is, és aztán zálogát a3 korcsmából — ha tetszik — kiválthatja. És ez az, mi leginkább boszantja, és csiklandja érzékenységüket is felszokta bennük háborítani a3 tulajdonost. De ha ezt tűrni kell, mert e3 rendszernek sajátságai közé tartozik az is, hogy haszonvétel után a község rendelkezik földeink legeléséről. A3 prédálás e3 fordulóban sokkal ingerlőbb, mint az ősziben. Mihelyt a 3 pityóka (krumpli) diónyi nagyságra nőtt, az igavonó marhákkal kiháló legények , gyermekek — miilyen minden ökrös gazdának van — éjjel szélben lopják, és tüzeknél kényük szerint sütögetik, semmit sem tartván egymástól, mivel ez vétek el annyira közszokássá vált, miszerint az a’ legderekabb legény, ki legügyesebb tolvaj. Tudok esetet, hogy illy legények pinczét tartottak a határon, melly folyvást tömve volt pityókával, zöldborsóval, törökbúzával 3 stb. Mákos földet is láttam, de tulajdonosának csak szára maradt, fejét még zsengéjében amazok ették meg. A törökbúza tejes állapotában hogy igen jó ízű, ezt a kihaló legények—■ mig tart naponkint tapasztalják. Tudok esetet, hogy egy illy le-