Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-08-01 / 689. szám

485 4SG vél szedés végett, mely alkalommal egy órai munka eredménye egy kötény le­vél volt. Későbbre azon gondolatra öt­lött az atyám, vájjon nem volna-é jó, levélszedés idején nyesni az eperfákat. Az neki várakozásán feljü­l sikerült, mert nem csak hogy a’ levagdalt ágakról a’ földön kényelmesen szedhette gyermek ’s öregember a’levelet; de a’ fa is szebb alakot kapott, levelei nagyobb bőségben nőttek, végre a’ levélszedés is szaporább volt. Azon időben ültetvényügyelők (Plantageninspector) voltak, kiknek tiszt­jük a’ volt, hogy a’ megyéket jár­ják el ’s vegyék számba mi­kép teljesítőd­tek az eperfa tenyésztés iránti rendelések*). Egyikök Löffler nevezetű, azt szokta mondani más se­lyemtenyésztőknek, kiknek fái tövis bok­rokhoz hasonlók voltak : „Menyjetek Ruhlsdorfba, ott láthatjátok, hogy kell nevelni az eperfát.“— Most látom már, h­ogy az atyán a’ selyem­tenyésztésben azt a’ hibát követte el, a’ mit ma is sokan követnek , t.­­, hogy kicsiny he­lyéhez képest igen sok hernyót tartott, ’s innen származott, hogy selyemte­nyésztése némely éven egészen elsilá­­nyult vagy füstbe ment, kivált midőn az időjárás sem volt kedvező. 1704-ben kaptam mostani helyemet Wehlendorfban, hol ezeket írom. Akkor is, valamint most, a’ selyemtenyésztés­hez felette nagy kedvem volt, ’s azért örvendettem, hogy ott is alkalmat kap­jam hozá. Fa ugyan nem sok volt, de haszonbérbe lehetett kapni jutányosan. Magános ember létemre, mert feleségem még nem volt, mindjárt az első évben megkezdém a’ selymészetet ’s oly sze­rencsés valók, hogy 500 font selymet gyűjtöttem, a’ miért árván kívül a’ sta­tustól 10 tallér jutalmat és ezüst emlék­pénzt kaptam. Ámbár helyem szűk volt, dolgom még is oly jól ment, hogy 12 font selyemre is réávittem. Magam te­kertem le, mit az atyámtól tanultam, a’ ki némely éven 60 fontot is tekert. Későbbre,Berlinben országos költségen állítottak egy tekerőintézetet, hová a’ga­­létákat ellehetett adni. Az 1806. évnek, mely országunkra anynyi nyomort árasztott , a’ selyem­tenyésztésre nézve is szomorú eredmé­nyei voltak. Azonkívül hogy az ellen­ség sokat elpusztított, a’ gyámolitás is a’ kormány részéről megszűnt. Sőt ad­tak ki egy szerencsétlen rendelést, mi­szerint azok, a’ kik kötelesek voltak eperfát tartani, darabját egy két ezüst garasával a’ uiscustól megválthatták, a’ minit az olyanok a’ fájából kétszeresen , háromszorosan kikaptak. Ehez járult még azon szoros parancs, hogy a’ ta­nítók, a’ kikből állott pedig főképp a' tulajdonképi selyemtenyésztés iskolája, azzal többé ne foglalkodjanak, a’ mely tilalommal csakugyan későbbre nem e­­rősködtek. Mindezek mellett én szakadat­lanul folytattam a’ selyemtenyésztés, és jövedelmem, ha néha 30 talléron alól volt is, de másszor 66-t is meghaladott. Középszámban tehát 30 tallérra (45 p. tor.) vethetem, a’ mi 50 év alatt 4 500 tal­lérra rúg. Nem megvetendő summa. Azoknak, kik kicsiny­ben foglalkod­­nak a’ selyemiparral, a’ következő jó czélzatu tanácsokat adhatom. Ne kezdjen senki selyemtenyésztés­hez, ha a’ levelet, legalább nagyobb ré­­szét, közelről nem kaphatja; mert a’ határról meszsziről hordani fáradságos és drága munka. Ha valaki még nincs *) Halljuk! halljukj!— Meg másutt is szükség lenne e’ fele inspectorokra.

Next