Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-11-21 / 705. szám
tendő gabona neme menynyiségét.— így van a’ juh tenyésztésben is. Nem azt tartjuk jó juhos gazdának, ki csak azért— mivel a’ legelső kereskedőtől, az utolsó házaló zsidóig mindenki a’ fummabb gyapjat adó birka tenyésztésből származó nyereségről beszél, — selyem juhot tart. Hanem azt, ki a’ júhtenyésztésben előforduló minden környűiallásokat józanon megfontolván, ha ezek úgy kívánják, megelégszik a’ durvább gyapjat adó erdélyi júhval is.— Tálául már is észre vette a’ kegyes olvasó, hogy beszédem tárgya Brassóhoz nem meszsze fekvő Háromszék és Erdővidéke, úgy van, ez a* tárgya mos ani beszédemnek® Brassó egyedül az a’ város Erdélyben, hol a’ gazda fáradtsággal szerzett gyümölcsét a’ legutolsó rongyig, akkor, mikor akarja, még pedig oly áron, milyent más városon nem tanál, eladhatja. Nevezetesen a’ túrónak, durvább gyapjúnak, kihízott juhoknak, fiatal fekete bárányoknak csak egyedül Brassó a9 piacra — bármelyik órában hozza ide a5 juhos gazda a9 meg nevezett árukat, attól nem fél, hogy el ne keljenek, még pedig jó készpénzen. Nem csak, hanem nincs az a9 nap, a9 mint a9 bárányozás elkezdődik, és a9 juhok fejése és nyirése beáll, hogy Brassóból a megnevezett székely földeken vagy egy, vagy más kereskedő, vagy személyese meg ne forduljon, most bárányt majd gyapjat, most túrót majd mindegyiket venni kívánván. Elanynyira, hogy ezen vidékben lakó juhos gazdák, slibáiknak minden aprólékát as háztól adhatják el még pedig mikor tetszik. — Be szerencsés helyzet! mekkora könynyebbség a’ juhos gazdáknak ! Most már ki a’ megnevezett két székely vidékkel ismeretes , tudja hogy a’ nyári legelő ottan mely szűk; elanynyira, hogy igavonó barmait is a’ nyár nagyobb részén istállón kell tartani a felemelkedett kopasz (erdő nélküli) de még is a9 selyem juhok természetéhez alkalmas apró füvet termő helye nincs, ’s e9 szerint az ugaron és tarlón tett egy két napi megfordulás után juhainak az erdők közt , (hol a9 selyem juh sok gyapját vesztené) kell legelnie. Téli takarmánya alig van anynyi, hogy igavonó karmait kitarthassa; sőt még ezek számára is sokszor venni kénytelen, és ez szerint juhainak nem hogy TA font takarmányt, de ‘A fontot is alig tud juttatni.— Továbbá, mivel ezen megnevezett két székely vidékeket (egy néhány nagyobb birtokost kivéve) nagyobbára egyes gazdák bírják, kiknek mezei élet folytatásokra túró, sajt, orda, juhhúsra van szükségük, azonban cselédjeinek, harisnya, czondra, bőr mejrevaló, kozsók és sapka lévén ígérve, ezeket pénzzel kénék megszerezni, de nem csak, hanem magának a’ székely gazdának téli-nyári eledele egy része a’ túrós jó haricska puliszka, gúnyája nagyobb része is a’ juh gyapjából és bőréből telik ki. Kérdem már most, vájjon Háromszéken és Erdő vidékén selyem juhat, vagy pedig erdélyi gyapjas juhot gazdaságosabb tartani ? Gyapjas erdélyi, még pedig csíki juhat, atyámfiat! Egyedül ez a’ juh-faj az, mely a’ ti éghajlatotok, vidéki kereskedésiek, nyári szűk legelőtök, téli kevés takarmányotok, házi környűlállásokkal, szóval belső és külső gazdaságtokkal leginkább megegyez. A’ csíki juh erős természetű és tartós, fejér és fekete színű, (vannak tarkák is) tér-