Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-08-01 / 689. szám
69-dik Vasárnap. Kolozsvárt. Aug. 1-jén I§411 VASÁRNAPI USA KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Selyemipar kicsinyben. Vásári életképek (végszó). 488. has.— Egy zsidó szomorú esete. 491. has.— Mikor kell szedni a’.gyümölcsöt. 493 h.—Miért szárad ki némely gyümölcsfán egy-egy ág sat. 494. has. — Újságok. 495. has. ______________________________________ Selyemipar kicsinyben. (Egy német isk. tanitó tapasztalatai). Midőn a’ selyem tenyésztést Poroszországban, még pedig valószínűen legelsőben Brandenburg tartományban, megkezdték, kétségen kívül nagyon tökélytelenül kellett űzniük. Bizonysága az, hogy még ma is sok hibát ejtenek, holott anynyi könyv és utasítás van róla. Ezek azonban minden balfogástól soha sem fognak megóvni. Azért még ne csüggedjen el senki ,s biztatásul olvassa meg az én életem tapasztalatait, melyeket leírandó vagyok. Atyám, a’ ki isk. tanitó volt Moserben Brandenburg mellett, 1740 táján kezdte a’ selyem-tenyésztést űzni. Legelső hernyóit egy doctortól kapa Brandenburgban. A’ tojást egy skatulába vitte haza; azon kis utasítás szerint, melyet a’ dodtortól kapott, nem lévén más helye ’s készülete hozá, a’ hiába vitte, a’ hogy tudta tartotta, költöztetéssel, tisztogatással nem vesződött ’s kapott másfél font selymet, melyet Magdeburgban 8 tallérjával (12 p.sztjával) eladott. Ezen, az akkori időhöz képest tetemes jövedelem oly tüzet adott, hogy a’ következő évben már kétanynyi keresetre törekedett. De nagyon megcsalódott, mert a’ sok hernyónak sem eledel, sem hely nem lévén elegendő, semmit sem nyert. De ezért nem csüggedt belé, hanem társaságba állott a’ helységbeli urasággal (Herr von Goerne) a’ ki maga is kedvelője volt ezen iparágnak ’s azt számos eperfa ültetésével meg is mutatta, és így az üzlet és nyereség mind inkább inkább gyarapodott; úgy hogy ketten 24 fontra felvitték évenkint a’ selyem gyűjteményt. 1766-ban az atyám Ruhsdorfba ment Teltow*) mellé. Ott jókora számú eperfát ’s az uraság nagy francziakertében néhány ezer ől hoszszu eperfagyepüt kapott. Belé lévén már tanulva a’ selyemtenyésztésbe, nagyon jól esett, hogy azon első szükséges kelléket készen kapja hazája. De a* másodikkal, u. m. a’ megkívánt hely szűkével egész életében kellett küzdenie, mig csak űzte a’ selymészetet. 1600 láb tétejű kis szobácska ’s egy ugyanazon nagyságú kamara, ebből állott minden arra fordítható hely, a’ melyben ő még is évenkint 12 fontra vitte a’ termesztményt. 1780-tól, tehát 8 éves koromtól fogva indok emlékezni, hogy aljámnak a’ selyemtenyésztésben segítettem. Mikor egy pár évvel idősb lettem az akkori szokás szerint a’ fákra kellett másznom le*) Hires fajta répáiról nevezetes helység. 31