Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-08-01 / 689. szám

6­9-dik Vasárnap. Kolozsvárt. Aug. 1-jén I§411 VASÁRNAPI USA­­ KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Selyemipar kicsinyben. Vásári életképek (végszó). 488. has.— Egy zsidó szomorú ese­te. 491. has.— Mikor kell szedni a’.gyümölcsöt. 493 h.—Miért szárad ki némely gyümölcsfán egy-egy ág sat. 494. has. — Újságok. 495. has. ______________________________________ Selyemipar kicsinyben. (Egy német isk. tanitó tapasztalatai). Midőn a’ selyem tenyésztést Po­roszországban, még pedig valószínűen legelsőben Brandenburg tartományban, megkezdték, kétségen kívül nagyon tö­­kélytelenül kellett űzniük. Bizonysága az, hogy m­ég m­a is sok hibát ejtenek, holott anynyi könyv és utasítás van ró­la. Ezek azonban minden balfogástól soha sem fognak megóvni. Azért még ne csüggedjen el senki ,s biztatásul ol­vassa meg az én életem tapasztalatait, melyeket leírandó vagyok. Atyám, a’ ki isk. tanitó volt Mo­­serben Brandenburg mellett, 1740 táján kezdte a’ selyem-teny­észtést űzni. Leg­első hernyóit egy doctortól kapa Bran­denburgban. A’ tojást egy skatulába vit­te haza; azon kis utasítás szerint, me­lyet a’ dodtortól kapott, nem lévén más helye ’s készülete hozá, a’ hiába vitte, a’ hogy tudta tartotta, költöztetéssel, tisztogatással nem vesződött ’s kapott másfél font selymet, melyet Magdeburg­­ban 8 tallérjával (12 p.­sztjával) eladott. Ezen, az akkori időhöz képest tetemes jövedelem oly tüzet adott, hogy a’ kö­vetkező évben már kétanynyi keresetre törekedett. De nagyon megcsalódott, mert a’ sok hernyónak sem eledel, sem hely nem lévén elegendő, semmit sem nyert. De ezért nem csüggedt belé, ha­nem társaságba állott a’ helységbeli ura­sággal (Herr von Goerne) a’ ki maga is kedvelője volt ezen iparágnak ’s azt számos eperfa ültetésével meg is mu­tatta, és így az üzlet és nyereség mind inkább­ inkább gyarapodott; úgy hogy ketten 24 fontra felvitték évenkint a’ selyem gyűjteményt. 1766-ban az atyám Ruhsdorfba ment Teltow*) mellé. Ott jókora számú eper­fát ’s az uraság nagy francziakertében néhány ezer ől hoszszu eperfagyepüt­ kapott. Belé lévén már tanulva a’ se­lyemtenyésztésbe, nagyon jól esett, hogy azon első szükséges kelléket készen kapja hazája. De a*­ másodikkal, u. m­. a’ megkívánt hely szűkével egész éle­tében kellett küzdenie, m­ig csak űzte a’ selymészetet. 160­0 láb tétejű­ kis szobácska ’s egy ugyanazon nagyságú kamara, ebből állott minden arra for­dítható hely, a’ melyben ő még is éven­­­kint 12 fontra vitte a’ termesztm­ényt. 1780-tól, tehát 8 éves koromtól fogva indok emlékezni, hogy aljámnak a’ se­­lyemteny­észtésben segítettem. Mikor egy pár évvel idősb lettem az akkori szo­kás szerint a’ fákra kellett másznom le­*) Hires fajta répáiról nevezetes helység. 31

Next