Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)

1848-07-02 / 1. szám

, hogy ezél az oláh intelligentiára ijjeszteni, je­lesebb tagjait gyanúba hozni, minél fogva egy se jöhessen választás alá. Balhiedelmek lehetnek, de ily izgatott időben könynyen gyökeret ver­nek és rosz gyümölcsöket fognának teremni. Vannak azonban oláh ultrák, kik minden­féle dolgokról álmodoznak, ezeket mi is való­ságos bujtogatóknak tekintjük. Hát vájjon nincsenek-é számos és veszélyes magyar ultrák, kik minden egyébről csak testvéries egyetértésről nem­ akarnak tudni ’s a’ kik Enyeden, Tordán sat. a’ székely katonákat anynyira usziták az oláhok ellen, hogy ezek, kivált az első hetekben szünteleni csúfságoknak, veréseknek valának kitéve ? De lássuk kik volnának a’ bujtogatók. 1. Azon előkelő urak, kik alattomban máig sem akarják az uniót, hanem reactiot terveznek 's ezt oláh vérrel akarják megszerezni. 2. Azon néhány magyar ifjak, kik a’ mult tavaszkor a’ pornép közé vegyülve, ennek mi­­veltségéhez semmikép nem mért módon beszéltek. 3. Azon oláh ifjak, kik a’ zivataros martiusi napokban Petőfi verseit felfogván és utánozván, megesküvének ők is, hogy az oláh nép többé rab nem leszen. Ilyek Mikás, Butteán, Pap Sán­dor. Ezek elmondák hogy az oláh népről senki eddig nem gondoskodott. Féltek, hogy ha maga az oláh értelmiség nem gondoskodik, megint meg fog csalódni, mint ama hires 1847-ki ur­­bérrel, melynek létrehozásától csak a’ gondvi­selés érte meg. Pap S. nem hitte, hogy az er­délyi aristocraţia amaz urbértöl a’ teljes felsza­badításig akkora sajto­t birjon tenni, ha hogy a’ nép kérelemmel fel nem lép. Hogy a’ nép­­gyülés nemzetigyüléssé vált, könynyen magya­rázható abból, hogy Erdélyben máj. 30-ig há­rom nemzet volt ’s hogy következőleg az olá­hok is hasonló törvényes nemzetiséget igénylének, mint apáik 1791-ben. Hogy azóta a’ kedélyek ingerültebbek lettek, mind két részről kereshetni a’ hibát. Mikás elfogatása, de el nem ítélése, sőt elfogatása okának is nem tudatása kimondhatlan nagy béfolyással volt mind a’balázsfalvi gyűlésre, mind az azutáni eseményekre. Mikást elvesztve az ifjak egy vezetőt kerestek ’s feltalálák ama beteges és csupán theoriában élő Barnucz Si­monban (előbb tanár, azután consist, jegyző). Ezen férfi syllogism­usai útjában csupán angyalokkal és bölcsekkel akar találkozni, ’s legnagyobb hi­bája, hogy igen kevés practicus emberismerete vagyon. 4. A szebeni szászok ezen körülményeket fel—­használandók eltökélek a’ gesztenyét az oláhok ujjaikkal kaparni ki a’parázsából. Azért az unionista oláhok egy kis intriga által köszönetet szavazának a’ szász nemzetnek máj. 28-kan Kolozsvárt egy petitioban, melyet az országgyűlésnek béadának. Ebből is tisztán kivehetni, hogy az oláhok ama daco-román királyság tervét sem fogadák el, mint azt némely szász atyafiak *) ajánlják. Mert ha maga az oláh comité az ily terveknek ba­rátja lett volna, higyyék meg önök, hogy az egész oláhság máskép fogadja vala ’s lett volna módja benne. ’S vájjon már azon néhány ifjak valódi buj­togatók lennének? Az igaz, hogy a’népnek ma­gaviselete feltétlen török függött, valamint a’ többi intelligentiától is. De ismerjétek tetteikből. El merjük mondani, hogy ha azon ifjak, (kik a’ népet a’ mellett hogy kérni tanitották, szüntelen féken ’s csendben tartották) nem lesznek, sem­mi más erdélyi hatalom a’ martiusi napok után még csak egy napig is a’ közbékéért jót nem állhat vala. Mert már a’ nép minden türelmét elvesztette volt és a’ püspökök, kik által a’mult időben a’ szuronyoknál sokkal biztosban lehetett fékezni, már rég elvesztették vala népszerüsé­­göket, még pedig csupa ügyetlenségből. Történtek mégis kihágások. — Nem tagadhat­ni ; azonban nem több mint a’ székelyeknél és *) Lásd. Von der Union und nebenbei ein Wort über eine mögliche dacoromanisehe Monarchie unter Oesterreichs Krone. Hermannstadt 1848 im Mai. Hochmeistersche Buchhandl.

Next