Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 21. kötet (Budapest,1897)
érzete ingerelte, ha a mérkőzés erejét másokkal szemben a lelki tulajdonokban kereste. Egyenes lelkülete néha nyers, de találó kifejezéssel nyilatkozott s ugyanő jellemvonás nyilvánult ama költeményében, mely a szatmármegyei közgyűlés termében hallott beszédek hatása alatt fogamzott agyában az ott akkor túlsúlyban volt konzervatív párt felől: Hát e falak közt hangozanak Nagy szavaid a Kölcsey, Ti emberek, nem féltek épen E szent helyet ily nagy mértékben Megszentségteleníteni ? Petőfi megbotránkozott azon, hogy a konzervatív párt táborában látta a megyei ifjúság nagy részét, a melyhez családi összeköttetéseinél fogva Uray Endre is tartozott, s midőn ez ifjakból többen Szatmáron Riskó Ignáczot meglátogatták, talán hogy jeles vendégével Petőfivel is találkozzanak, Sándor kapta magát, és ezeknek háttal fordulva lovagló ülésben egy szék támlájára könyökölt és kinézett az ablakon. Riskót e váratlan jelenet zavarba hozta, a fesztelen látogatók azonban mit sem törődve e szokatlan viselkedéssel, csakhamar eltávoztak. Ezt én utólag Riskótól megtudván, mikor Petőfi később májusban Nagybányára jött és meglátogatott, gyöngéden, vigyázva fölemlítettem különcz magaviseletét az ifjak iránt, kik őt látni óhajtották. Petőfi érdes hangon ezt mondá: «Én, a falusi mészáros fia, a porból a csillagok közé vergődtem fel, a hová egy szatmármegyei nemes ember fia sem.» Hiven idézem a soha el nem felejtett szavakat, melyeknek éle voltakép a szatmári konzervatív párt ellen volt irányozva, a mely a szabad eszméket nem akarta elfogadni, s a mely párthoz tartoztak a szóban forgó nemes ifjak is. Az október 21-iki megyei tisztújítás idejére Petőfi is eljött Nagy-Károlyba, Szendrey Julia is. Julia meghitt barátnéja Térey Mari atyjának, a gr. Károlyi uradalom jószágigazgatójának házánál volt szállva. Mari megkérte apját, hogy a megyei gyűlések tartama alatt szokásos vendégségre hívja meg a Nagy-Károlyban időző költőt is. Petőfi a meghívást nem fogadta el, de azt meg nem állhatta, hogy Julia előtt ennek okát ne tudassa levélben. Julia helyeslő válaszában többet engedett olvasni a sorok közt az írott szavaknál. Mi, Petőfi és én a városszerte vendégeskedő köz- és magán kortestanyák zajától elvonultan, együtt jól töltöttük az időt. Megbeszéltük a tervet, miképen tudnám Julia arczképét Sándorhoz juttatni? Ez nehézzé vált az inspektori ebédrehivás megtagadása után, mely sok mendemondára adott alkalmat, hanem hát meg kellett ígérnem és az akadály megkerülésére abban állapodtunk meg, hogy előbb lefestem Térey Mari arczképét, azután megyek Erdődre lefesteni a Júliáét. Azt a szülők sem fogják ellenezni, ha a két benső barátnő egymás arczképét kicseréli. Júlia képe majd bizalmas útán Pestre érkezik Petőfihez, mielőtt tervezett külföldi útjára indulna. Engem mindkét hölgy emléklapokkal tisztelt meg, s ezeket kedves ereklyeként ifjú korom szép világából megőriztem. Tartalmukat a Petőfi környezetének jellemzésére bemutatom, ám az egyik lap: «Ön tiszteli a művészet istenét, lelke elragadtatásra viszi minden szép s jóért, tehát élvezi azon gyönyört, melyet csak ezeknek ösmerete ad; gyönyört, melynek ösmerése keveseknek jutott birtokul, s melynél földön alig lehet nagyobb élvezet. Ezt birtokául tekintve, nem kívánhatok mást, mint ennek megőrzését; mert mig ezekkel bir, addig könnyebben fogja felejteni a világban létező rossznak benyomásait, s könnyebben is fog megbocsátani a vétkeseknek. Jó kivánatom melé csatlom emlékem, mely nevem olvasásakor néha látogassa meg önt. Térey Mária:» A másik lap: «Szeretni lángolón Hazát és nemzetet. Szent ereklyeként őrizze minden honfi költőnk e lelkéből merített szavait, mutassa meg tettel, hogy nemcsak ismeri, de érzi is e szavakat, s hogy azokat szive minden dobbanása visszhangozza; mert nincs ehhez fogható magas érzet, mely annyira képes lenne a legalacsonyabb port egy félistenné emelni s az embert minden jóra ösztönözni; mert ki igazán szereti hazáját, az imádja Istenét is, ki neki e drága hont adá s e bonra áldását; szereti embertársait, mint a kegyes Isten teremtményeit. Nincs oly korlátozott helyzet, oly fájdalom s boldogság, mely hazánk iránti hanyagságunkat kimenthetné; nincs oly csekély semmi, mit jólétéért tenni elmulaszthatnánk. Maradjon ön hű mostani érzelmeihez, úgy segíteni fogja az ég igyekezetét és boldogítani ez öntudattal, hogy hasznos szerető polgára imádott hazánknak. Julia.» Ezt a két lelkes fiatal hölgyet kellett lefestenem. Mindkettőről több ifjú ábrándozott a megyében.