Vasárnapi Ujság, 1925 (6. évfolyam, 1-13. szám)
1925-01-04 / 1. szám
1. «ám. VASÁRNAPI UJSÁG Az aranyhalló Regény Irta: Harsányi Zsolt (16) Ami az embernek kellemetlen, azt nehezebben hiszi el, mint amit kellemes neki elhinni. Ez az emberi lélek állandó autotherápiája, a kellemes benyomásokat, amelyek erőssé és nyugodttá táplálják, beereszti a felvonóhídon, a kellemetlenek előtt azonban, amelyek úri kényelmének ártanak, leereszti a hidat. Azt a tényt, hogy Netta vele öszszeveszhet, Laci képtelennek tartotta, ameddig lehetett. Torz és pipaccsá pirult arcán az erőltetett vigyorgás szatirikus vonásai fonódtak át. „Hehehe, — játszódott le benne — na ne vicceljen, ugyan kérem, ezt úgy sem gondolhatja komolyan, halló!“ És kiabált tovább és mutatóujjával hevesen pöcögtette azt a kis nikkelcsapot, amely e pillanatban a boldogságához, sőt üdvösségéhez vezető utat jelentette. Mindhiába, a telefon túlsó vége vak, süket és néma maradt. Még mindig fülig pirulva vigyorgott és letette a kagylót. Saját magát áltatva várt egy kissé, aztán felhívta újra a Chieregativillát. Az öreg inas jött a telefonhoz. — A grófnét kérem — mondta bizonyos nonchalance-szal, mintha a világon nem lenne természetesebb dolog, minthogy a grófné folytassa a tréfásan abbahagyott beszélgetést. Egy kis zavart szünet következett, majd a vén inas fogatlan hangján, alig érthetően megjött a válasz : — A grófné nem jól érzi magát, lepihent egy kicsit és kéri uraságodat, hogy ne tessék zavarni. — Jó — mondta Laci könnyed hangon az inas számára — mondja meg, hogy majd felhívom később. De jól tudta, hogy sem később, sem ezentúl soha nem szabad telefonálnia. Eddigi barátsága a főrangú asszonnyal úgyis tojás tetején ingadozott. A tojás eldőlt. Beverhette volna talán az alját, mint Kolumbus, de ezt a kellő pillanatot gyáván elmulasztotta. Most vége az egésznek. Itt áll kifosztva, megrövidítve, megszégyenítve, saját csatornaéletének mocskos, szegény partjai közé visszakényszerítve. Litteráti László, pesti senki, éhenkórász, boldogtalan muzsikus. Ebédig, ebéd alatt és ebéd után is egész furcsán viselkedett. Olyan mozdulatokat tett, mint FRANCOIS BOUCHER: VÉNUSZ ÖLTÖZTETÉSE A nagy értéket képviselő híres festmény most Potoczki Alfréd lengyel gróf képtárának egyik legmonumentálisabb alkotása