Vasárnapi Ujság – 1854

1854-07-09 / 19. szám - A köszén eredete s bányászata. Dr. Hegedüs 160. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány

160 tani. Ha majd azután a gazdasághoz kerül, bizony több hasznát fogják venni a tanult fiúnak vagy leánynak, mint a tanulatlannak! Másnap reggel Veszprémbe indultam vissza. Hegyesvárnál a hegy tövében várt rám a kocsis, míg e romokat is bejártam. Sok várromot láttam, de olly csúcsos hegyen egyet sem. A czu­korsüveg formájú hegyre vezető ut, csigaszerüen vonult fölfelé s fallal volt kifelé elzárva; e falban lakások lehettek, mert a csúcson nem fértek el. Fölmenésem közben ökröket láttam a bokrok között, ma­gokra hagyatva, pásztor nélkül. Annál inkább lepett meg, midőn a csúcson 10—12 parasztgyerekből álló társaságot találtam. Az egyik egy fölfelé törekedő ökröt botjával terelt vissza s kérdez­vén : miért nem szabad az ökörnek fölfelé jönni? felelé : föl­jönni csak följöhetne, de a meredek sziklákon aztán le nem tud menni. — Egy leány is volt köztök, igen beteges szinben; a legnagyobb ficzkó 15 éves lehetett, ki, midőn lementem, egy si­ralmas nótát fújt utánam klarinéton. Vajjon nem lett volna-e egy pásztor elég tizenkettő helyett ez ökröknél szintúgy, mint amott a ludaknál, bárányoknál s disznóknál? — Valóban, édes­atyámfiai, ezen segíteni kellene valami módon, mert ez által csak henye és kóbor embereket nevelünk. Minden faluban van öreg vagy beteges ember elég, a­ki elvégezheti a libapásztorko­dást, nagyobb nyájak pedig úgyis megérdemlik, hogy külön őrzőt fogadjunk számukra. Mert a gyerekek iskolába valók, kü­lönben vadabban nőnek fel, mint az oktalan állatok! Fencz Miklós: A kőszén s bányászata, i. Vannak igazságok, mellyek nem rögtöni, s ezért meglepő fel­tűnésük, hanem többször ismételt felemlités által ébresztenek fi­gyelmet, s lassan bár, de annál biztosabban emelkednek érvényre. Ezen, a napontai tapasztalat által kellőleg igazolt tény kész­tet arra, hogy századunk iparának s ez által miveltségének egyik fő tényezőjéről, az e lapokban már többször felemlitett kőszénről, néhány közérdekű adatokat közöljek. Alig létezik ugyanis ország, melly a természet adományai­val dúsabban volna megáldva, hazánknál, mellynek számos kin­csei közöl némellyeket nem is ismerünk még, vagy, mi ennél veszélyesebb, ismerve bár, kellő figyelemre nem méltatunk; — ez utóbbiakhoz tartozik hazánkban a barna s fekete kőszén, melly olly annyira van elterjedve, hogy bátran mondhatjuk, miszerint alig van megye, mellyben már eddig is kőszenet nem találtak volna, vagy mellyben, kellő kutatás mellett, illyent ta­lálnunk biztos reményünk nem lehetne, s mégis fájdalom! bár sok helyen faszüke uralkodik, századokon át heverni hagyok e kin­cseket érintlenül, mintha sárkány őrizte volna őket s tiltotta volna használatukat. Végre a gőzhajózás itt is uj korszakot nyitott. Mióta a Duna szőke habjait s a nád koszoruzta Tisza csen­desen hömpölygő árjait gőzhajók lapátjai kavarják, s az alföld rónáinak eddigelé csak a gulyák egyhangú kolompolása s a mé­nesek vad nyerítése által félbeszakasztott csendét, a vasúti moz­donyok, mint meganyi táltos lovak sikitó sipolása, s a sebesen rohanó vonatok zugó robaja zavarják, kevesen lesznek olvasóim közöl, kik a kőszenet, melly mindezen, a gondolkozni nem sze­rető előtt csodáknak látszó, nagyszerű dolgokat miveli, habár csak látásból is, ne ismernék. Mind­ez a gőzerőnek, közvetve az ennek előállitásara szük­ségelt tüzelési szerek alkalmazásán alapulván, nem lesz érdek­telen néhány szót a tüzelésről, ennek, valamint az előállitására kivánt anyagok (tüzelő szerek) fontosságáról s ezeknek az egész emberi nemre s életre gyakorolt befolyásáról, elmondani. Ha az ember szükségeinek fedezésére kivánt dolgokat csak futólag is szemügyre vesszük, csakhamar azt látandjuk, misze­rint élelem, méz és lak mellett első sorban áll a tűz s ennek ger­jesztésére, rakására alkalmas anyagok vagyis : tüzelő szerek. A föld átmérőjének rézsút állása miatt ugyanis, a sarkhoz közel fekvő részeiben, az év egy része, ősz, tél, tavasz olly zor­don, hogy mesterséges meleggyártás vagy tüzelés nélkül ezek vagy épen nem, vagy csak felette nagy kényelmetlenséggel vol­nának lakhatók, — s igy, bár mai napon a legpolgárisultabb népek által lakatván, a miveltség magas fokára jutottak, tüzelési anyagok hijában kietlen vadonságoknál egyebek nem lehetnének. Az északi sark örök jég­­i fagysikainak szomszédságában levő Europa, északi tartományainak tüzelési szerekbeni bőségé­nek köszönheti nagy részt, hogy a miveltség hazájának méltán mondathatik. A tüzelő szerek azonban nemcsak mint fűtő, de mint főző s érczolvasztó erek hatnak az emberiség jólétére. — A tüzelési szerek segélyével változtatja, alakitja át az ember a nyers táp­anyagokat, — miket a természet nyújt, a mivelt ember táplála­tára szolgáló eledellé, — mellyeknek finomítása többet tett az erkölcsök s szokások szeliditésére s az emberség­ érzetének (hu­manitás) emelésére, mint sem első pillanatra gondolnánk. Nagyszerűbb s szembe szököbb a tüzelési anyagok azon fontossága, melly a tűznek érczolvasztó tulajdonságából ered, — mellyek nélkül miveltség, legalább olly minőségben mint jelen­leg létezik, nem is képzelhető. Napjainkban ugyanis az érczek (fémek) különösen a vas, réz és ón alkalmazása felette emelkedett, nemcsak a kard- s eke vasa, a kézműves nélkülözhetlen eszközei, de az egész gyáripar s világkereskedés, vasutak, gőzhajók, nyomdák, villany-távirdák (Electro-magnetische-Telegraphen), szóval az emberi miveltség mindannyi segédeszközei, az éretek használatán alapulnak, léte­zésükről feltételeztetnek. Ki mindezen, e helyütt csak futólag érintett, de a minden­napi életben száz változó alakzatban mutatkozó tüneményt figye­lemre méltatja, méltó aggodalommal látandja erdeink széltében lett pusztítását, melly, ha más tüzelő-anyagok alkalmazása által nem gátoltatik vagy legalább mérsékeltetik, — pár század múlva Európát s különösen hazánkat kietlen, lakhatlan sivataggá te­endi, mellynek romba dűlő városait csak látni­ vágyó utasok fogják néha néha meglátogatni. Azonban bár erdeink túlzottan irtattak, mind a mellett ezen érintett súlyos következményektől, ha jövőre több kegye­lettel viseltetünk azon ős fák iránt, mellyek lombos árnyai alatt apáink fáradalmaiktól kipihentek, s a tüzelés szükségét annak idején kőszénnel pótolni igyekezendünk, nem kellene tartanunk. A gondos természet a kőszénben, a tüzelési szerek legbe­csesbikét nyújtja, melly a fát mint tüzelő-szert nem csak pó­tolja, de mind jóságra mind olcsóságra, ha kellően miveltetik, tetemesen felül is múlja. A kőszén agyagpala s fövenykerétegek között néhány uj­nyitól egész 20 lábnyi vastagságú telepekben találtatik, s kül­sejére nézve sötét barna vagy fekete szinü, fényes és tetemes nehézségű ásvány; a barna kőszén, mellyen a rostos szerkezet könnyen fellelhető, korra nézve fiatalabb a fekete kőszénnél, mellyben a növény-eredetnek nyoma olly annyira eltöröltetett, hogy csak a nagyitó-üveg segélyével lelhető fel. A kőszén azonban nem egészen tiszta szén, benne különböző mennyiségben többféle ásvány, különösen kén- és vas találtatik, valamint némelly légnemek, mellyek a kőszén használatára kisebb nagyobb befolyást gyakorolnak. Minél kevesebbek ezen zagyvalék részek, s mentül kevesebb hamu képződik, annál alkalmasb s hasznosb az illető kőszén­nem a tüzelésre. Tűzben háromfélekép alakul a kőszén, némellyek felfujód­nak s összetapadnak mint p. o. a baranyaiak honunkban, ezeket tapadó kőszeneknek (Backkohle) nevezik, s fűtésre kazánok alá, kevésbé alkalmazhatók mintsem kovácsolásra; mások égés köz­ben összezsugorodnak a nélkül, hogy tapadókká válnának, s ezek zsugorodó kőszén nevezete alatt, ugy fűtésre mint ami por különböző ágaiban felette jól használhatók, s szilárd tömör össze­állásuknál fogva nagyobb messzeségre is szállíttathatván a nél­kül, hogy szét­tördelnének, a megbecsü­lhetlen értékű tüzelő­sze­rek egyikét képezi; ellentétben az elmálló kőszénnel (Sandkohle,) mellynek kisebb darabjai (mint p. o. a komáromiak), nemcsak össze nem tapadnak, de még a nagyobb darabok is kisebbekre töredeznek, magasabb hőfoknak levén kitéve, miért is ezek leg- 1

Next