Vasárnapi Ujság – 1854
1854-08-27 / 26. szám - Még nehány szó a köszénről. Kürthy L. 221. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Angol és magyar. (Hámos és Kubinyi) 221. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
221 népességű városokban, hol a marhahúsnak fogyasztása és a tulkok leöldözése nagyban fizetik , A legújabb időkben a bölcs kormányemberek ezen iparágra is kiterjesztették figyelmüket, és intézkedtek, hogy a marhahús fontjának egyenlő ára eltöröltetvén, az háromféle osztályzat szerint határoztassék meg. Például, a helyett, hogy a húsnak ára, minden nemeire kihatólag, egyenlően határoztatnék 10 párra, — lenne az első osztály ára 14 kr, a másodiké 12, a harmadiké 6 kr; — hogy igy a szegény köznép, melly a harmadik osztályi hússal is megelégszik, kaphasson hust táplálékul olcsó pénzért. — Melly üdvös intézkedést külföldről már Bécs elfogadta; talán elfogadhatja Budapest is, mint ez jelenleg van munkába véve. De falu helyeken és kisebb városokban e terv , — bármilly kedvező a szegény néposztálynak, — a kevés húsfogyasztás miatt alig volna kivihető. Ha pedig eszközölhető, tehát bízzuk azt a kormányférfiakra , és a magasabb gazdászathoz értő bölcsekre. Azért, amit más hírlapok után, e korszerű tárgyról t. cz. olvasóinkkal közölni érdekesnek ítéltünk , az csak ennyiből áll. Közli Edvi Illés Pál. Angol és magyar) Sokan szeretik hasonlitgani a magyar és angol nemzet jellemét s életnézetöket; és pedig ugyan ki látott angol lordot Magyarhonba lőni, hogy itt magyarosan neki öltözve pipázzék, agarászszék, borozzék, népünnepeket adjon, conventiós czigányokat (t. i. zenészeket) tartson, vásárokra csengős lovakon járjon, lakodalmakat, szerpecsenyéket adjon ? Ki látott lordot, ki eladná „Tatát, Susztot" hogy vegyen áron prémet s nyusztot? Ki látott gentlemaneket egész éven át naponta, s egész napon át mindenkor két három kopóval, vagy egy vizslával, vagy csak egy puskával —t. i. hogy gyalog ne járjon — „bogarászni?" — Vagy csak ugy „passióból" mindig a vetések közt járni? Ki látott angol lordot, ki asztalánál a hires serkészitő németek sereivel, a hires káposzta készitő magyarok töltői káposztájával dicsekednék ? Ki látta az angol nemeseket tömegestől örökké kószálni lóháton, csak azért,mert lovagolni „jól esik?" Ki látott angol „insurrectiót"? Ki látott angol táblabirákat? Zörgös és csattogós beszédű és még zörgösebb kardu követeket, juratusokat és prókátorokat ? És viszont ki látott magyar családot, melly gyermekeit ne „prókátornak", kadétnak és urnak nevelné? S ki nem látott magyar nemest, ki török dohány, champagnei pezsgő és angolos beatsteaks, orosz bea s több effélével ne dicsekednék ? Ki nem látott egész életen át agarászó és vendégeskedő magyar családatyákat? S ki nem látott országgyűlési és külföldi magyar követeket, kik hogy vehessenek „prémet és nyusztot" szivesen eladogatták (illetőleg csak zálogiták) „Tatát és Susztot" ? Ki nem látta történeteinkben, hogy a magyar jobban szereti a maga magyar lovát, mint az angol az angolt, de nem eladni, hanem mert „more patrio" a lovon lakik, csatát keres, s ha nem talál, csinál — t. i. „violentia"— markalis — stb. csetepatékat és pereket? Ki nem látta, hogy mennyire nem szeret ez a mi magyar emberünk bőrkötőt ölteni, fúrni, faragni mérsékelni, számolgatni, szatócskodni, csónakázni ? És mennyire szeret törvényt csinálni, háborúba járni, pitykésen és zsinórosan neki öltözni, perlekedni, mulatkozni, semmit sem csinálni, uralkodni és unatkozni. Hiszen ember az ember mindenhol, és hasonlítnak észjárataiknak, ha gyalogutaiban nem is, legalább országutaiban. Így az angol és magyar törvények szelleme, ő az alkotmányos élet. De ne feledjük el soha, hogy az angol nem szeret katonásdiskodni, hogy a parlament ama híres forradalomkor a 17. század közepén háromszor szétveretett inkább mintsem az állandó katonaságot megszavazza. Úgymond — nyakunkra hozzák később — pedig elébbvaló dolgaink vannak. Holott a magyar ember sohasem nevezte elébbvaló dolognak a boltnyitás vagy gyár állítást a kardkötésnél. Sohasem ment a magyar ember Champagneta boráért — Indiákra theájáért, de még ruháit sem maga szőtte fonta posztóból, zsinórból és skófiumokból állitotta össze. Nomád és mégis fényűző a magyar : mig mesés tömegű jövedelmeit minden genialitása mellett sem éri fel ésszel az angol, hogyan kellene mulatságra, lóra, pipára s vendégeskedésre elköltenie? Inkább egész nap lóháton nyargalnának magyarjaink, mintsem a gyárban egy tücskének ki a hegyét, ki a fülét reszelgetné. Nomadico luxurians népe mi fajunk, míg az angol gyáros és kereskedő, tengerész és törvénykező. Törvénykező pedig nem a nyulvadászat és mészárszéktartás — nem a violentiák és urbériségek ügyében, hanem 150 Szerk. *llámos Gusztáv és Kulinyi Lajosnak legközelebb megjelent „ Ali jegyzeteiről." Adjuk e töredéket már csak azért is, hogy bebizonyuljon, mikép a benne foglalt vádak egy része már elvesztette élét, smivel a közmeggyőződés más életnézetet állított helyébe. Egyébiránt a derék szerzők maguk is elismerik, hogy jelen felfogásuk sok tekintetben csak inkább történeti való már. A munka ára 1 fz. 40 kr. millió nép — egy világrésznyi föld, egy több mint öt világrésznyi tenger uralma, — s az öt világrészen is előkelő szerepe miatt. És mig törvénykezünk és vendégeskedünk—kifogy vala nagy pipánkból a kevés dohány — mig angolainknak még nagyobb pipáik is kicsinyek maradnak ama temérdek dohányhoz képest, mit a világ minden részeiből összeczipelgetnek! És íme ezért mondja a régi nóta , hogy jaj nekünk szegény magyar nemzetnek! Még néhány szó a kőszénről. Mai időben a kőszén egyik nevezetes ágát teszi a világkereskedelemnek. Mi a kőszén mai időben ? Kincsforrás, melly országok virágzását, s jólétét idézi elő ; egy erős hid, mellyen a tudomány karöltve a művészettel halad előre, felütvén az ipar s munkásság zászlóját. Hazánk a kőszéntelepekben igen gazdag. Fájdalom! alig néhány éve ébredtünk fel arra, hogy a kőszénnek az ipar, s hatalmas tényezőjének dús, raktára hazánk. És most, midőn e tekintetben is eljött ébredésünk korszaka, nem igen sietünk kifejteni tevékenységünket, előállítására e megbecsülhetlen jó anyagnak! Említve volt már e lapokban, miszerint a kőszeneket ugy értsék, mint bizonyos életmüves testek megkövülését (petrificatio.) Arra azonban, hogy ez átalakulás, e megkövesedés létrejöhetett : több ezredév szükségeltetett. Legnagyobb mennyiségben jön elő a kőszén Nyugat-Európában, és Észak-Amerikában Afrika, Dél-Amerika, és Ázsiában alig alig találhatók nyomai. Tulajdonaikra nézve a kőszenek homályosan átlátszók, feketék, vagy barnák, zsirfényüek, igen könnyen gyúlékonyak, s elégés után kellemetlen szagot hagynak hátra. — A kőszénnek több faját különböztetjük meg, a mint azok béltartalmuk szerint kevesebb vagy több szénenyt tartanak, mit elégésüknél fedezhetünk fel. Első állam, melly a kőszenek alkalmazását nagyban kezdé a műiparban, (a világitó gáz előállitásánál, a gőzhajók s számtalan gőzerőmüvek használatánál) Anglia, a világra kiterjedő kereskedői szellemű Anglia volt. — Mióta Fulton a gőzerőt előteremté, Anglia használatba vette kereskedői szellemét, s kipuhatolta, hogy a gőz, e nagyszerű hatalom előállítására, legczélszerűbb a kőszén. E gazdálkodási nézet más államba is átjött, természetesen, nem olly nagy alkalmazással, mint Angliában, miután a műipar mindenütt csekélyebb terjelemmel, s csekélyebb érdekkel hat. Az évenkénti előállított kőszénmennyiségből Szabó József tanár úr „Jegyzetei" után kitűnik, mennyivel többet fogyaszt és termel Anglia más államoknál — például : 1. Anglia termel 35,000,000 tonnát Egy tonna 2. Belgium 5,000,000 , 120 angol mar 3. Francziaország .... 4,150,000 „ jzsa. Egy an-4. És szakamerikai egyesült lgol mázsa”” státusok 4,000,000 „ Vésszel keve 5. Poroszország 3,500,000 „ Jsebb mint a 6. Austria 1,000,000 „ A mi mázsánk 7. Spanyolország 550,000 „ 175 font). Innét kilátszik, milly óriási a különbség a termelés, és fogyasztásra nézve Anglia és más államok között. Azon kiszámithatlan haszon, mellyet a kőszén ad, eszünkbe juttatja : mi oka hogy egyedül Anglia tüntet fel annyi szeretetet a kőszén iránt? Erre röviden, igy válaszolhatunk : Angliának fiai már az anyatejbe oltva szívják magukba a kereskedői szellemet; Angliának lordjai, státusférfiai mind megannyi kereskedők; Angliának fiai égnek az örökös vágytól, valami ujjat jeleset találhatni fel, mi a haza előnyére, a nemzet boldogságára, és hiúságára lenne áldozat; szóval : míg más országokban a kereskedelem, műipar, s minden tárgy, mi a gazdálkodás alapköve, még bölcsőjében szenderg : Angliában elérte nagykorúságát. Ezért Anglia a haladás, s jólét közt fut, mintegy gúnyolva az után-törekvőket. Anglia a betermelt 32,000,000 tonna kőszenet nem használja mind fel, hanem egy részét kihordja a német tartományokba, Francziaországba , Oroszországba (most azonban