Vasárnapi Ujság – 1854
1854-08-27 / 26. szám - Közhasznu beszélgetések. Molnár István 222. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Népmonda Veszprémről 222. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
222 bizonyos okoknál fogva felhagyott vele) és több világ részekbe. Millyen kereskedést űzhetnénk mi is kőszenünkkel, ha volna egyén, ki ez ügynek lelkesen állana élére! Dr. Nendtvich úr fáradalminak köszönhetjük, hogy honunk kőszeneinek eddig 32 faját ismerjük. Átalakulása a mi kőszeneinknek sokkal fiatalabb mint Angliáé, elannyira, hogy nem is hasonlithatjuk össze — de gyakorlati használata szintolly czélszerü, mint az. Mennyi drága kincs hever parlagon! még ember is alig akad, ki szót emeljen érte! Számos kőszén-fajaink közül felemlitem a brassói úgynevezett „zsugorodó" kőszenet. Ez, mind azon tulajdonainál fogva, mellyek a legtisztább elsőrendű kőszenet jellemzik, bátran oda állitható Anglia bármellyik illyen fajta kőszeneihez. Semmi tekintetben nem áll hátrább! És mig Anglia legfőbb örömét élvezi az illy kőszénnek látásánál s használatánál, addig mi hidegen elmenve mellette, legfeljebb e megjegyzést tesszük : „Ez is jeles kőszéntelep ám!" s magyar szokásként — abbahagyjuk a dolgot. Ugyan mért nem vagyunk mi ipar, s gazdálkodás tekintetében — az angolokhoz hasonlóbbak? A kőszenek több fajaiból említésre méltó : 1. a szénié (anthracit) kitűnő tisztaságú, korom é s láng nélkül ég; nehezen gyújtható; — 2. a tulajdonképeni kőszenek. — Ezeknek több alváltozatai vannak —a Fekete szén. — Minden szénfajok közt legtisztább és legrégibb ; — elégvén csekély hamumaradványa lesz. — Nálunk a Bánátban jeles minőségű jön elő. b) Barna szén. — Barna szine által feltűnő. — Tüzelni nem olly czélszerü mint a fekete szén. — sok hamut hagy hátra; igen világos lánggal ég. Hazánkban Pécs, és Esztergomnál jön elő. c) Ásványfa szén. — Könnyen ég, nem igen sok hamut hagy hátra. — Együtt találtatik a barna szénnel; minden ásványszenek közt legifjabb, legtisztátalanabb, s igy legcsekélyebb értékű is. Mesterségesen is állitanak elő kőszenet, a coaks-ot, melly igen tiszta és igen jó tüzelőszer. A kőszenek alkalmazását szükségtelen mondanom! Látjuk a gőzkocsit mesés terhével olly villám sebesen haladni, hogy az ember rajta feledi képzeletét : ugyan mi viszi e sok terhet? kevés idő múlva rájön, hogy a kocsit, a gőz roppant ereje röpíti — s hogy ez erő a kőszénnek köszöni tételét. — A világító gázt, — mellyre nálunk mindössze csak Pesten a nemzeti színháznak van szüksége, a kőszén eredményezi. (Temesvárt szinte gázzal világítják — tán!) — Pedig nem ártana, sőt kellene is, hogy a főváros utczáin, London, Páris, Bécs mintájára, gázvilágítás lépne életbe. — Továbbá vas, és más számtalan gyárakba milly nagy haszna s alkalmazása van a kőszénnek, vizgőz előállítására ! De jó volna, ha keletkeznék néhány magyar-angol, — levenné legalább rólunk azon bünt, mellyet mi a természet áldása ellen elkövetünk önmagunk, s hazánk hátrányára! Kürthy Lajos, száz tizenhat négyszög-mérföldet besétálgatna. Illy nagy területet foglal el földünk felső szine — ide értve a különböző minőségű vizeket is. — Tyűha! — •— rettenetes nagyság! — Hát a nap váljon mekkora lehet, mert ezt is nagyobbnak mondják földünknél ? ... . — A nap olly nagy, hogy belőle egy milliom háromszázkilenczvenötezer akkora testet lehetne darabolni, mint az egész föld. — Csudálatos! — és ha innét alulról nézi az ember, mégis csak akkorának látszik, mint egy böcsületes tepszi. — Annak igen egyszerű oka van. Tudja-e figyelmed, hány ölnyi magas templomunk tornya? — Ugy tizenöt körül lehet. — És a rajta levő gomb mekkora? — Alkalmasint három altos. — Alulról nézvén, merné-e figyelmed ennyinek mondani, ha jelen nem lett volna a föltevésnél? . . . — Semmi esetre, hisz alig látszik egy altosnak. — Mi okozza szemünk előtt a való nagyságtóli ezen elütését a testeknek — ha nem a távolság? A légben repkedő sast alig hogy galambnak merjük állítani, mig kisebb szárnyasaink közöl a fülembe, ugyanakkora távolságra, puszta szemmel nem is látható. Vegyük már most a napot, melly földünktől körülbelül 21 milliom mérföldnyi távolságra áll , vajjon csudálkozhatunk-e látszó parányiságán? — — Huszonegy milliom mérföld olly nagy messzeség, — hogy ha ezen utat el lehetne végezni, — egy , még Ádám-apánk idejében útnak indult gyalog ember — naponként tizenkét órát menve, alig ballagna felén, naphoz teendő utjának. — Ekkora uton bizony sok bocskort el lehetne koptatni, tiszteletes uram. — Alkalmasint. — Ha meg nem sérteném, szavánál fognám lelki atyámat.. . — Nos tán valami hibát vett észre figyelmed? . . . — Imént tetszett mondani, hogy a nap áll; hogy hogy lehet az, hiszen minden 24 órában látjuk mi azt fölkelni s lenyugodni? — Látjuk, és mégsem ugy van. A föld az, a melly nyugotról kelet felé forogván, előidézi a nap látszó keltét és lementét. — Ebben az egyben, ha meg kell vallani, csakugyan Tamás vagyok. — Mindjárt a sebhelyre vezetem kigyelmed ujját. — Szem és fül leszek. — A tárgy kellő magyarázatára csak ugy térhetünk át, ha elébb bebizonyítjuk, miszerint földünk gömbidoma, mit is az erre vonatkozó tapasztalatok eléggé okadatolnak. 1. Még a legegyügyübb ember is észreveheti, hogy ha valamelly messze lévő hegy vagy torony felé közeledik — először annak csúcsát, s nem alját látja meg; ebből annyi bizonyos , hogy a föld nem térség. 2. Tapasztalták az e tárgy fölött gondolkozó emberek, hogy a mint észak felé utaztak, az északi gönczöl (ismeretes csillag) mind inkábbinkább emelkedett, — és ha viszont délfelé utaztak — lejebb sülyedett; ujabb meg ujabb csillagzatok tűntek szemeik elé, miből következik, hogy földünk meggörbült, vagyis hogy gömbforma hajtása van. 3. Ha a földszinén akármelly ponton állunk meg s körültekintünk: ugy tetszik, hogy mindenhol a középen állunk, s mivel ez csupán gömbön képzelhető , földünknek gömbnek kell lenni. 4. A föld körül hajókázók, ha keletről nyugotra, vagy nyugotról keletre eveznek, végre is oda érnek, honnét elindultak. Így ha két hajó, bizonyos kikötőből indulva ki, egyik nyugot, másik kelet felé evez, utjuk közepén találkoznak, ami pedig, ha a föld siksága lehetetlen dolog volna. tására. Ennyi ok, ugy vélem elég, a föld gömbidomuságának bebizonyítantig lelkiatyám; már magában véve csak az az egy is, hogy az ember oda ér, honnét kiindult, ollyasmi, hogy egyenes földön talán csak részeg emberen történhet meg; aztán meg azt az igazságot — hogy először mindennek a tetejét látjuk meg, és csak közelebb érve az alját, csupán a vakok disputálhatnák el. — Jövőre beszélgessünk a föld forgásáról s egyebekről. Molnár István: Közhasznú beszélgetések. IV. — Épen tiszteletes uramtól hallottam , hogy a csillagok többnyire nagyobbak a mi földünknél; ugyan kérem, mekkora lehet ez a föld? . . . — Hiszi, Gábor gazda, hogy földünket meg is lehet mérni ? — Már aztán miért ne hinném. Na a kalendárium-csináló még esztendő elején kiírhatja, hogy ekkor, ezen a napon, ennyi óra s ennyi perczkor, nap- vagy holdfogyatkozás lesz, — és aztán pontról pontra beteljesedik — ugyan miért ne mérhetnék meg tudós embereink azt, amin épen rajta tipródnak. — Annál jobb, ha hiszi kigyelmed, — csakhogy aztán ne gondolja ám, mintha a földet is ép ugy lánczczal mérték volna meg , mint kigyelmeteknél a belsőséget, mert aligha el nem kopnék annak a lánczhuzónak talpa, ki egy kilenczmilliom kétszáz nyolczvanegyezer , kilencz A magyar helységnevek eredetéhez adalékul egy kegyes népmonda Veszprém-röl. Nagyméltóságú Ranolder János veszprémi püspök ur, s a magyar királyné cancellárja, Gizela (Erzsébet) czimü legközelebb megjelent érdekes munkájában következő jámbor népregét közöl Veszprém elnevezéséről: „Szent István első magyar király kegyes felesége Gizela a Bakonyban egy nagyszerü székesegyházat épittete, mellynek végmaradványa mai napiglan fenáll Gizela kápolnája névvel Veszprémiben. Történt ez épités közben, hogy a királynénak minden pénze elfogyott, s a mint lecsüggesztett fővel azon gondolkoznék, mimódon folytassa az egyház épi-